corvinuskioszk

Egyetemtörténet epizódokban: a talár

Az egyetemi díszöltözetek közül, talán a talár a leginkább ismert széles körben, amelyet az egyetemi vezetők, mindenek előtt a rektor és a dékánok, illetve az avatandó doktorok hordanak tanévnyitó, tanévzáró vagy doktoravatás alkalmával. Lehet mondani: a talár az egyetemekkel egyidős, eredete a középkorba nyúlik vissza, amikor még a ruha tette az embert. Vagyis pusztán a viseletből meg lehetett állapítani, hogy ki melyik társadalmi csoporthoz vagy foglalkozási körhöz tartozik. Magyarországon az újkorban a Nagyszombati Egyetem (1635) kezdtek talárokat használni, amelyek mintája – az universitas kötődésének megfelelően – a jezsuita rendi ruha volt. Ezért aztán a jezsuita rend feloszlatását (1773) követően, a Helytartótanács kifejezetten tiltotta (1785) ezeknek az egyházias jellegű öltözeteknek a viselését. (A Hittudományi kar azonban, érthetően ragaszkodott volna a régi talárokhoz.) Új díszruhák készítésére nem volt igény, ezért aztán, a 19. második felétől a díszmagyar vált elfogadott ünnepi öltözetté a hazai egyetemeken. Éppen ezért, kissé meglepő, hogy az 1920-ban alakult Tudományegyetemi Közgazdaságtudományi Karon – nem a már megszokott díszmagyart vették át – hanem új talárt készíttettek a dékánnak, valamint a szakosztályok vezetőinek. A dékáni talár a köpeny formát, ötvözte magyaros (zsinóros) motívumokkal, a kötény rész a bencések rendi ruhájára emlékeztet, mindez úgynevezett Bocskai-sapkával kiegészítve. Sajnos a készítés körülményeiről, a pontos szabászati mintáról nincs tudomásunk, csupán néhány darab korabeli fotó alapján alkothatunk képet a közgazdasági kar talárjairól. Ez az öltözet, akárcsak a dékáni lánc, az 1934. évi egyetemi integrációnak „esett áldozatul”. A József Műegyetemen, ahogy fent olvasható, nem használtak talárt ebben az időben, ezért minden újonnan becsatlakozott intézmény, így a Közgazdaságtudományi Kar is kénytelen volt megválni a díszöltözetektől. Az 1930-as évek közepén úgy rendelkezett a kar, hogy a talárok közül egyet a „titkár őrizzen meg” az útókor számára a többi anyagot pedig jutányos áron a kari tisztviselők rendelkezésére bocsátották. Sajnos a pro futuro eltett darabnak nyoma veszett. A második világháború végéig tehát a Közgazdaságtudományi Karon is a díszmagyar lett az ünnepi öltözet, 1945 után az öltöny, egészen a rendszerváltoztatás koráig. Az 1990-es évek elején, Andorka Rudolf rektorsága idején készíttetett az egyetem új talárokat, amelyek a BCE megalakulásig voltak használatban. A ma is látható talárok a Corvinus-szal egyidősek, 16 évesek… A talárt viselők köre kibővült: a rektor, a dékánok és az avatandó doktorok mellett, a rektorhelyettesek, a kancellár, sőt a diplomázó hallgatók is egyetemi díszruhát öltenek.

Zsidi Vilmos, levéltárvezető

corvinuskioszk
CorvinusKioszk - Egyetemtörténet

Kapitalizmus, anyagiasság, életminőség - Tim Kasser előadás-sorozata

Vajon hogyan befolyásolja életünket, életminőségünket az a gazdasági – és egyben kulturális – rendszer, melyben élünk? A hierarchia és az uralom normái mennyiben férnek össze a harmóniára és egyenlőségre törekvéssel? És mit találnánk, hogyha több-tízezer ember anyagiasságát vetnénk tudományos vizsgálat alá? Tim Kasser amerikai pszichológus ezekre és hasonló kérdésekre kereste a választ előadásában a Budapesti Corvinus Egyetemen.

Tim Kasser a KETEG – Keresztény Társadalmi Elvek a Gazdaságban alapítvány meghívására érkezett Magyarországra. Több napos előadás-sorozatának első állomása egyetemünk volt december 5-én, ahol a kapitalista rendszerek anyagias normáinak az életminőségre gyakorolt hatásairól tartott gondolatébresztő előadást kutatási eredményeire támaszkodva.

Kasser a Rochesteri Egyetemen doktorált pszichológiából, azóta a Knox College-on tanít. 80 publikációja és többek között Az anyagiasság súlyos ára c. könyve mára világszerte ismertté tette. Jelenleg feleségével és két gyermekével egy farmon él Illinoisban. 2005-ben járt legutóbb Magyarországon, ekkor szintén előadott a Corvinuson.

Előadása a materializmus és a jólét kapcsolatát járta körül. Kasser az Európára és az Egyesült Államokra jellemző kapitalista gazdasági rendszert úgy jellemezte, melyben az egyént uralomra törekvése, egyéni jóléte és haszonszerzési vágya mozgatja. Kasser szerint a gazdasági rendszerekre is úgy kell tekintenünk, mint kulturális rendszerekre, melyekben az egyének cselekvései beágyazottak, a rendszer intézményei által fenntartott normákat, értékeket követik. Ezen a ponton veti fel Kasser azt a kérdést, hogy a kapitalizmus által közvetített materialista értékek – melyek nehezen összeférhetőnek tűnnek a harmóniára és egyenlőségre törekvés normáival – mennyiben befolyásolják jólétünket?

Kasser kutatási eredményeire támaszkodva mutatta be a témát, 20 „jómódú nemzet” adatbázisaiból véve több-tízezres nagyságrendű mintát. Az eredmények azt mutatták, hogy a materialista értékek – pénz, státusz, hatalom – szerint élők hajlamosabbak a depresszióra, jobban kiteszik magukat egészségügyi kockázatoknak, gyakrabban vannak negatív érzelmeik, több fizikai tünetük jelentkezik, és rosszabb az önértékelésük és önbizalmuk, mint azoknak, akik inkább a harmóniára, környezetükkel való együttélésre, ill. az egyenlőségre törekszenek. A többi emberrel szemben is kevésbé empatikusak, gyakrabban előfordul körükben a faji és etnikai előítéletesség, a környezetvédelemre kevesebb figyelmet fordítanak.

Ezek a mutatók azonban nem csupán az egyének szintjén figyelhetők meg: azokban az országokban, társadalmakban, ahol egy kevésbé hierarchikus, inkább egyenlőségre törekvő rendszer van jelen, a kormányzat szintjén is többet fordítanak az empátia normáinak erősítésére, így például több a gyermekgondozásra fordítható idő, kevesebb az ország károsanyag-kibocsátása, tehát egy együttműködésre nyitott társadalomról beszélhetünk.

Tim Kasser a tények bemutatásán túl megoldási javaslatot is felvázolt: szerinte a kulcs a gyermekek gondolkodásának megváltoztatásában rejlik, ugyanis ha a gyermekek egy olyan rendszerben nevelkednek, ahol a materialista normák helyett az ezzel szemben lévő harmónia és egyenlőség értékeivel találkoznak, az hosszú távon társadalmi változáshoz vezethet. A megoldás egy módja lehet Kasser szerint a gyermekeknek szóló reklámok korlátozása, betiltása, ugyanis ez az a csatorna, melyen keresztül a szerzési és birtoklási vágyra gyakorolt legerőteljesebb hatás éri őket nap mint nap. Egy példaként az Amerikában használatos „report cardot” hozta fel (az ellenőrzőfüzet amerikai megfelelője), mely – ha jó jegyeket szereznek a diákok – beváltható egy Happy Meal menüre a McDonald’s bármelyik éttermében. Ez – habár motivációnak biztosan motiváció – kérdéses értékeket közvetít az iskolások számára.

Az előadás végén a hallgatóságtól elhangzó kérdések is azt mutatják, hogy megosztó témáról beszélünk. Habár az életminőségünkkel kapcsolatos tények egyértelműen a materialista normák ellen szólnak, vajon tényleg ördögtől való lenne többek között az egyéni jólét megteremtésére való törekvés? Természetesen nem. Nem kell lemondanunk saját anyagi biztonságunkról ahhoz, hogy empatikusak lehessünk a környezetünkkel – persze vannak végletes esetek ebben az irányban is. Többször láthattunk riportokat a pénzről és anyagi javakról lemondó, barlangban élő emberekről, hogy hogyan élnek csupán a természet adottságaiból és azokból az adományokból, melyeket önzetlen emberek ajánlanak fel nekik. Egy ilyen, habár szép és elhivatott, de nehezen követhető példa helyett Tim Kasser egy olyan szemléletmódot ajánl nekünk, melynek segítségével emberhez közelibben és bizalommal telve közelíthetjük meg gazdasági cselekvéseinket, beágyazottságunkat. Ha a harmóniára törekvés értékei helyet és nagyobb szerepet kapnak életünkben, az hosszú távon gyümölcsöző lehet mind kapcsolatainkra, mind egészségünkre és személyes jólétünkre nézve.

Szczuka Borbála

 

corvinuskioszk

Kilépünk a komfortzónánkból? A netbankolás világában Suppan Márton, a Peak Financial Services igazgatója kalauzol bennünket


FinTech, digitális bankolás, self-drive, payroll, cross selling logika, IT háttér. Ezek a fogalmak elsőre talán ördögtől valónak tűnhetnek, de aki ott volt november 8-án az E III-as teremben, nekik már biztosan többet jelentenek ezek a szavak. Egyetemünk egyik elismertje, a Heller Farkas Szakkollégium által Suppan Márton, a Peak Financial Services igazgatója tartott előadást bevezetve minket a bankolás tudományos világába. A témán belül számos új, izgalmas kifejezéssel ismerkedtünk meg, és megértettük a digitális bankolás lényegét.

15. alkalommal rendezték meg, idén november 7. és 10-e között a Heller Farkas Szakkollégium szakmai hetét. A háromnapos konferenciát és a hozzá kapcsolódó szakmai versenyt magába foglaló eseménysorozat az elmúlt évek során a Budapesti Corvinus Egyetem egyik legnagyobb presztízsű, hallgatók által szervezett rendezvénnyé vált. 2016-ban ’A pénzügyek jövője’ volt az alaptéma, amelyen belül tőzsdei innovációkról, pénzügyekről és a fintech mozgalom jelentőségéről hallhattunk számos előadást a szakterületek ismert képviselőitől. Suppan Márton, a Peak Financial Services igazgatójának előadása ’Egy új időszámítás kezdete’ címmel nagy vállalás mellett kötelezte el magát, mégis azt látjuk, hogy a netbankolás egy olyan új világ, hogy nem csak a felhasználóknak, de nekünk is tanulnunk kell az alapfogalmakat.

„Ameddig az emberek nem hajlandóak a komfortzónájukból kilépni, addig azt mondom, hogy van hova fejlődnie a régiónak. Érdemes rákeresni a neten, hogy mi is az a digitális bankolás, és mi egyáltalán a digitalizáció!”  Meglepődtök majd… A Google rendszerében az 5-6 millió szócikk között nem találni olyan definíciót, ami lefedné a valóságot. Szerencsére Suppan Márton rögtön készen is állt a válasszal: „Nagyon leegyszerűsítve úgy lehet elképzelni, hogy a fizikai bankolás felköltözik a digitális térbe. De akkor még csak arról beszélünk, hogy digitalizálódik a bankfiók, de akkor beszélhetünk igazi netbankolásról, amikor a 90%-ot adó banki „hátország” is átköltözik a digitális térbe.” És a statisztikák sem tévednek, vannak olyan bankok, ahol a banki dolgoknak még mindig a 90% papír alapon működik, de a digitalizált átalakulás még máshol is nagy elmaradásban van.

Suppan elmondta, hogy nagyon fontos az összes ilyen folyamat együttműködése. Ez már évtizedekkel ezelőtt elindult, és mára már odáig jutottunk, hogy egy tökéletes 365 napos, 24 órás rendelkezésre állás kell, hogy megvalósuljon. Ami nagyon kevés szolgáltatónál van így. Rávilágított a tényre, hogy ezért problémás lehet, mondjuk hétvégén az átutalás, nem is beszélve a kontinenseket átívelő tranzakciókról. „Ehhez teljes élethelyzet menedzsmentnek kell megvalósulnia.” – mondta, majd mosolyogva hozzátette: „Ezt egy párszor el fogom mondani, mivel nekem ez a kedvenc kifejezésem, kifejezésünk a PEAK berkeiben.Ez azt jelenti, hogy az emberek nem termékportfóliókat akarnak, hanem hogy az élethelyzetükön segítsen a szolgáltató. Ha kell akkor hitellel, ha utalni akar, akkor az elmenjen, röviden ezt szoktuk az életmenedzsment kifejezés alatt érteni.”

„Egy McKinsey kutatás felmérése szerint azt tudjuk kimondani, hogy a banki folyamatok 20-40 %-a digitalizált. Ez nagyon-nagyon kevés, mivel maga csak az online adatbázisépítés és az internetbank felületek, illetve mobilbank kártya ennyi, ami digitalizálva vannak a mai világban. Az összes többi papír alapon, fizikailag történik. Akár gondoljunk csak egy egyszerű számlanyitásra. A fizikai megjelenés tehát az esetek többségében nem kizárható.” – mondta Márton, majd halkan megjegyezte: bár egyre jobban kezdik érezni a bankok, hogy érdemes meglépni ezeket a fejlesztési kérdéseket. Folytatva „a maradék 60-80%-ról pedig, azt látjuk, azzal, hogy egy folyamatot digitalizálnak, legyen az, mondjuk egy átutalás, ezt nem úgy teszik, hogy bemennek a bankba és papír alapon kitöltik, hanem online intézik. Ennek hatására 30 % bevétel növekedés korrelál a pénzintézetek számára, és 20-25% költségcsökkenés. Ezek a számok alátámasztják, hogy érdemes a bankoknak ilyen irányba fordulni.”

Ezt követően beszélt arról, hogy az elmúlt 10-20 évben milyen folyamatok zajlottak, vagy zajlanak is éppen. A mobiltelefonok fejlődését hozta fel példának, az érintőképernyő megjelenését és ezáltal teljes lezárult átalakulásról beszélt. Szerinte a kereskedelem világában is hasonló folyamat játszódik le, bár nem gondolja, hogy ez olyan gyorsan és drasztikusan fog lezajlani. Emellett külön kiemelte az autóipart, ahol egy éppen kirobbanóban lévő forradalomról beszélhetünk, amiről azt sem tudjuk, hogy az-e a jó út egyébként. Itt a klasszikus benzines, dízeles autókat váltják le a különböző megoldások. Mint megtudtuk ezeknél azonban jóval kezdetibb stádiumban van a bankszektor és a pénzügyi szektor és ennek a digitalizációja.

De vajon hogyan reagálnak a bankok, arra, ami lejátszódik? A viselkedésváltozásra, a fiatal generáció előretörésére, a technológiai fejlődésre? „Próbálják csökkenteni a fizikai jelenlétüket, Magyarországon is jó sok fiókbezárás történt, közben lázasan fejlesztik az internetbanki, internetbanki területeiket, újabbnál-újabb alkalmazásokat dobnak piacra. A régi szereplők előtt pedig két út áll: ’do-or-die’.” Vagyis a bankok vagy beállnak a sorba és elkezdenek digitalizálódni (do), vagy „kihalnak, mint a dinoszauruszok”(die)- fogalmazott. És mivel az online tér adja a bevétel, a pénzforgalom nagy százalékát, így mindenképpen a szem előtt kell tartani, és alkalmazni kell az adott technológiát.

Idő szűkében érintőlegesen kitért még a modurális bankolásra is, amihez a fintech szolgáltatók összekapcsolódása, és ehhez a klasszikus szolgáltatókat összekapcsoló háttér-networking szükséges. „Kiemelten fontos, hogy nyitott IT rendszereket (pl: API, Sandbox) alkalmazzanak a cégek, amik egyben erős IT hátteret teremtenek, és ezek a tökéletes User Experience-t (felhasználói élvezet/ élmény- a szerk.) nyújtanak.”Természetesen itt sem maradhatott el aztán az elvárt élethelyzet-menedzsment megemlítése, hiszen az a legfőbb cél a kreatív termék- és háttérstruktúra fejlesztés során is.

Ha még mélyebben érdekelne ez a világ, hallgasd a Trend FM-et, ugyanis minden péntek délután egy 2 órás műsor foglalkozik ezzel a témával.

(Szakál Borostyán
BCE kommunikáció és médiatudomány, 3. évfolyam)

corvinuskioszk

A digitális kultúra hatása az emberi viselkedésre a gamifikáció példáján keresztül – Rab Árpád doktori védése


Több, mint másfél évtizede kutatom az információs társadalom különféle jelenségeit. Szerencsésen alakult ez a másfél évtized, számtalan témával, számtalan megközelítésben foglalkozhattam. Gondolkodásom fókuszában azonban mindig is a digitális kultúra állt. Az elmúlt másfél évtizedben a digitális kultúra a szemeim előtt alakult át másodlagos, digitalizált kultúrából a mindennapjainkat meghatározó, szemlélet-, viselkedés- és gondolkodásformáló, vibráló környezetté. Különböző generációk különböző kulturális háttérrel eltérően ragadják meg, használják, és illesztik be mindennapjaikba. Sok tényező azonban közös. Ennek az összetett rendszernek a kultúrába való integrációja recens társadalomformáló folyamat, melynek rögzítése fontos kutatói feladat.

Két változást azonosítottam, melyek véleményem szerint multiplikátor jelleggel hatnak a társadalom különböző alrendszereiben. A kérdések nélküli válaszok rendszere helyett a kérdésekre adott azonnali, töredezett válaszok – az oktatási rendszerben „bemagolt” tudás helyett bármelyik pillanatban rendelkezésre áll egy eszköz, mely segítségével megszerezhető az adott tudás. A másik trend a fizikai valóságtól való eltávolodás. Az ember biológiai lény, mégis, az utóbbi évtizedekben egyre több kulturális objektumot mozgat át a digitális térbe, ahol az megfoghatatlanná, máshogy érzékelhetővé és használhatóvá válik. A kettő együttes következménye egy átalakuló mentális működésmodell.

Olyan jellemzőket azonosítottam és elemeztem, melyek ilyen mértékben és minőségben a digitális kultúra egyedi hozadékai az azzal élő társadalmi csoportokban. A digitális kultúra jellemzőinek áttekintése után leírtam és bemutattam az általam kidolgozott elméleti modellt, a digitális kultúra kettős körét.

Kutatásom során a digitális kultúra olyan területét kerestem, mely elég intenzív és sokszínű ahhoz, hogy a résztvevők viselkedésére összetett megállapításokat lehessen tenni. Ez a terület a  számítógépes játékok, azon belül kiemelten a sokszereplős online virtuális világok jelensége lett. Primer elemzésemben kvalitatív interjús illetve kvantitatív online kérdőíves adatfelvételt végeztem. A két módszertan egymást kiegészítette, segítségükkel a játékosok motivációit, élményeit és elkötelezettségét vizsgáltam.

Kutatásom két legfontosabb megállapítása:
- A technológia terjedés sebessége miatt egy olyan nemzedék jelenik meg, mely (digitális) kultúrájának kialakításakor nem támaszkodhat elei tudására és tapasztalatára – „magára hagyott nemzedék”.
- A játékszerű gondolkodás messze túlmutat a szórakozáson, társadalmi működési rendszer. Meglátásom szerint a gamifikációs mentális logikák működése (a digitális kultúra számos jellemzőjének összegeként is) meghatározza a digitális kultúrába belépő, de még inkább az ebben nevelkedő emberek viselkedését.

A disszertáció elérhető a Corvinus PhD disszertációk adatbázisában.

corvinuskioszk

ProAbility konferencia


A Corvinus Egyetemen október 18-án mutatták be azt a HR menedzserek, HR vezetők, felsővezetők számára kidolgozott, hiánypótló tananyagot, melyet arra fejlesztettek ki, hogy a megváltozott munkaképességű emberek alkalmazása ténylegesen megvalósulhasson, és ne akadjon el a szándék szintjén a gyakorlati ismeretek hiánya miatt. A módszertant a ProAbility projekt keretében a Gazdaságtudományi kar és a Salva Vita Alapítvány legjobb hazai szakemberei fejlesztették ki, az eredményeket a projekt záró konferenciáján mutatták be vállalati jógyakorlatokkal alátámasztva.

Magyarországon ma minden 25 főnél több alkalmazottat foglalkoztató cég évente csaknem egymillió forint adót takaríthat meg, ha egy megváltozott munkaképességű dolgozót foglalkoztat. Ezt a kedvezményt a legtöbb foglalkoztató mégsem veszi igénybe. Hogy miért nem? Erre keresett és talált válaszokat a ProAbility projekt, az érdekelt csoportok képviselőinek és a téma számos szakértőjének bevonásával, valamint számos korábbi kutatás és kezdeményezés tapasztalatainak tanulmányozásával.

A ProAbility projekt általános célja volt a munkáltatók és a megváltozott munkaképességűek egymásra találásának elősegítése. Ennek érdekében dolgozták ki a projektben részt vevő szakemberek azt a tananyagot a jövőbeni és jelenlegi HR-munkatársak és cégvezetők számára, mely nemcsak tájékoztatást ad mostantól e foglalkoztatási forma lehetőségeiről, hanem gyakorlati módon is segít a sokszínűség alapelvén nyugvó munkaszervezés megvalósításában. A projekt keretei között módszertani és oktatási segédlet is készült a tanárok és oktatók számára, mely megkönnyíti munkájukat, és egyben sikeresebbé is teszi a tudás átadását.

A proAbility projektben résztvevő partnerek

  • Budapesti Corvinus Egyetem (Oktatásfejlesztési Observatory Központ, Tanárképző és Digitális Tanulási Központ, Vezetéstudományi Intézet / Szervezeti magatartás Tanszék)
  • Salva Vita Alapítvány
  • Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóság
  • NHO Service (Norvégia)

„Számomra a ProAbility projekt lehetőség volt, hogy mélyítsem a konkrét tudásomat és tapasztalatomat a megváltozott munkaképességűek szervezeti integrációval kapcsolatban.”
„A befogadó szervezeti kultúra eddigi is fontos kutatási téma volt számomra, most már oktatási anyagunk is van ehhez.”
Primecz Henriett, egyetemi docens, BCE Vezetéstudományi Intézet

„A Proability projekt szakmai és személyes fejlesztést és fejlődést jelentett számomra, megérintett.”
„Oktatóként lehetőséget nyújtott a tananyagfejlesztésre, hogy az eredmény olyan gyakorlatias, mások által is könnyen használható tudástár legyen, amely lehetőséget nyújt a résztvevők informálására, érzékenyítésére és tapasztalati tanulására.” „A fejlesztési folyamat szembesített saját mentális gátjaimmal is, és lehetőséget nyújtott arra, hogy megpróbáljam azokat átalakítani, leküzdeni.”
Toarniczky Andrea, egyetemi adjunktus, BCE Vezetéstudományi Intézet

corvinuskioszk

Corvinus Kutatások: Mindenhol növelni kell a hatékonyságot - Menedzsmenttörténet 1.


Majdnem kilencven évvel ezelőtt jelent meg az első vállalatvezetőknek szóló szakfolyóirat Magyarországon. Az ebben publikált cikkek a vállalatok, a közigazgatás és a mindennapi élet racionalizálásának szükségességét hirdették, és jó terepet biztosítottak az olvasói tapasztalatok megosztásához.

„Az öreg praktikusok felett könyörtelenül átgázol a világverseny szentimentalizmust nem ismerő szekere”

Az I. világháború után kimerült Európában igen gyorsan hódított teret a racionalizálási mozgalom, amely elsősorban a taylori tudományos üzemvezetés tanaira épített, s a hatékonyságnövelés és gépesítés szükségességét hirdette. Az 1928 és 1929 között megjelent Szervezés és üzemgazdálkodás című folyóirat az első hazai, gyakorló vállalatvezetőknek és tanácsadóknak szóló szaklapként maga is e célokat népszerűsítette.

Kelemen Móric, a Magyar Racionalizálási Bizottság későbbi elnöke szerint az ország és ipara „létküzdelmet folytatott”, amelyre megoldást a racionalizálás kínált: hiszen a hatékonyságnövelés költségcsökkenést, az pedig a versenyképesség növekedését és magasabb profitot eredményez.

Mi mindent kellett racionalizálni?

A racionalizálási mozgalom lelkes követői szerint az élet minden területén növelni kellene a hatékonyságot, a nem racionális működés ugyanis hatalmas veszteségeket eredményez a nemzetgazdaság és a társadalom számára. A hatékonyságnövelés szolgálatában elsősorban a szervezetek folyamatainak, a munkavégzés módjának átalakítását hirdették, de fontos szerepet kaptak az ekkoriban korszerűnek számító gyártóüzemi (futószalagok, szerszámok) és irodaüzemi (írógépek, számlázógépek, kartotékozók, csőposták) berendezések is.

A vállalatok mellett a közigazgatás racionalizálásával kapcsolatban is számos javaslat született, amelyek nagy részét az azóta is sokat idézett Magyary Zoltán jegyezte. Mások a mindennapi élet és a háztartások hatékony működtetésével foglalkoztak. A folyóiratban megjelent egyik cikk A racionalizált konyha címet viselte, és főként az amerikai gyakorlattal példálózva ismertette meg a háziasszonyokkal a „háztartás-technika” újdonságait és a „háztartás üzem” célszerű berendezését.

Kapcsolódás a nemzetközi trendekhez

A Szervezés és üzemgazdálkodás egyik legfontosabb célja az volt, hogy a hazai olvasótáborhoz eljuttassa a nemzetközi tudományos és szakmai élet újdonságait és legfrissebb híreit. A szerkesztőség ennek érdekében rendszeresen figyelte a fontosabb német, francia, olasz és angol szaklapokat, és fordításokat közöltek az ezekben megjelent legjelentősebb cikkekről. Azzal, hogy beszámoltak a nagyobb nemzetközi konferenciákról és szemlézték a legígéretesebb, frissen megjelent szakkönyveket, sikerrel kapcsolták be magyar olvasóikat a nemzetközi szakmai közösségbe – amire ilyen széles körben nem volt példa a folyóirat megszűnését követő évtizedekben.

Munkapszichológia

A folyóirat több számában is foglalkozott munkapszichológiai („pszcichotechnikai”) témákkal. Ennek azért volt ekkoriban nagy jelentősége, mert a korabeli gazdasági és társadalmi viszonyoknak megfelelően a vállalatok többnyire könnyen cserélhető eszközökként tekintettek alkalmazottaikra. A racionalizálással foglalkozó szakemberek ugyanakkor egyre nagyobb figyelmet szenteltek az emberi tényezőnek, s nem csupán a folyamatok, rendszerek és mechanizmusok, de az emberi viszonyok és munkakörülmények fejlesztésében látták a hatékonyságnövelés lehetőségét. A folyóiratban ezért nem csak akkoriban újszerű kiválasztási és felvételi eljárásokkal ismerkedhettek meg az olvasók, de a megfelelő javadalmazás motivációs hatásairól és a szaktudás kilépés utáni megőrzéséről is sokat olvashattak.

A tapasztalatok kölcsönös megosztása

A Szervezés és üzemgazdálkodás bátorította olvasóit, hogy a szerkesztőségnek továbbított leveleikben számoljanak be saját vállalatuknál elért eredményeikről, a tapasztalatcserének is terepet biztosítva. „Kisebb gyárnak vagyok a tulajdonosa, amely elterjedt közszükségleti cikkeket gyárt. Sok fejtörést okozott nekem, hogy az elmúlt évben jelentékenyen megszaporodott forgalommal kapcsolatos irodai teendőket miként tudnám a személyzet szaporítása és túlterhelése nélkül lebonyolítani.” Így kezdte problémájának feltárását a beszámoló szerzője. Megoldásként természetesen a gépesítés kínálkozott, mégpedig az írógépek számlázó-könyvelő szerkezetekké történő továbbfejlesztésével. E viszonylag kis befektetés-igényű változtatás gyors hatékonyságjavulást és így számottevő eredményt hozott.

 

Az összefoglaló Antal Zsuzsanna és Baksa Máté "Szervezés és üzemgazdálkodás" - egy gyakorlati folyóirat az 1920-as évek vezetői számára című cikke alapján készült, ami a Vezetéstudomány folyóirat 2016/9. számában jelent meg. A cikk „A magyar vezetés- és szervezéstudomány 20. századi fejlődése, nemzetközi és hazai társadalmi-gazdasági háttere” címet viselő, OTKA által finanszírozott (100592) kutatás keretében jött létre. A kutatás vezetője Dr. Dobák Miklós.

Kép: Várkerület 62., Jány Ferenc boltja, 1900. (http://www.fortepan.hu; képszám: 77129)

 

corvinuskioszk

Három könyv a Corvinusról: Fesztiválturizmus, Márkamenedzsment és Magyarország 2025-ben és kitekintés 2050-re


Fesztiválturizmus: "Egy-két évtizeddel ezelőtt ösztönös mozdulatokkal indítottuk el fesztiváljainkat, amelyek sikertörténetek lettek, ezzel is mutatva, hogy jó érzékkel tapintottunk rá egy közösségi igényre. Ha tizenöt évvel ezelőtt már létezett volna ez a könyv, akkor a fesztiválok előtt ezzel kezdtem volna, de az is biztos, hogy minden fesztiválszervezőnek kötelező olvasmánnyá tenném." - Rókusfalvy Pál kommunikációs szakember, fesztiválszervező
 
Márkamenedzsment: "Hallgatóként mindig szerettem valós adatokon és élő példákon keresztül tanulni, ezért nagyon örülök, hogy elkészült ez a könyv. Külön büszkeség, hogy egy olyan projekt is bekerült ebbe a válogatásba, amin sokat és nagy kedvvel dolgoztam. A könyv számos hazai és nemzetközi példa segítségével szemléletesen mutat be a márkákkal foglalkozó szakemberek számára olyan releváns kérdéseket, mint például a globalizáció vagy a digitális világ kihívásai." - Csanda Gergely Kommunikációs vezető, NN Biztosító
 
Magyarország 2025-ben, kitekintés 2050-re: Nováky Erzsébet, a közgazdaság-tudomány doktora születésnapja alkalmából összeállított kötetben többek között a Z generációról, az ún. digitális bennszülöttekről, a fiatalok jövőre vonatkozó várakozásairól szóló empirikus vizsgálat eredményeiről, a fiatalok jövőbeni egészségi állapotáról, az új infokommunikációs eszközöknek és közösségeknek a felsőszintű oktatásban várható elterjedéséről, a kultúrában sejthető változásokról, a technikai fejlődés társadalmi hatásairól olvashatók érdekes tanulmányok. A kötet elérhető a Corvinus Kutatások repozitóriumban.

corvinuskioszk

Beszállítói hálózatok elemzése – fókuszban a viselkedéselméleti kérdések. – Interjú Gelei Andreával az üzleti kapcsolatok és a hálózatok világáról


Interjúalany: Dr. Gelei Andrea, egyetemi tanár, Gazdálkodástudományi Kar, Vállalatgazdaságtan Intézet, Logisztika és Ellátási Lánc Menedzsment Tanszék
Az interjút készítette: Kozma Miklós, PhD, egyetemi adjunktus, Üzleti gazdaságtan tanszék
2016. október. 27.

A kutatás milyen kutatóknak lehet érdekes?
OTKA kutatásunk a ’Beszállítói hálózatok elemzése – fókuszban a viselkedéselméleti kérdések’ címet viseli. Az ilyen, végső soron az üzleti kapcsolatok és hálózatok vállalati teljesítményre gyakorolt hatását vizsgáló kutatások a menedzsment szakterület kutatóit széles körben érdekelhetik, két okból is. Egyrészt az egyes vállalatok, mint az üzleti hálózat csomópontjai helyett mi a vállalatok közötti kapcsolatokra, illetve azok összetettebb rendszereire fókuszálunk, azokra az elemzési egységekre, melyek szintjén manapság a verseny zajlik. Másrészt, az elemzési egység szintjének kitágulásával olyan kutatásmódszertani problémák merülnek fel, melyek megoldása minden szakterület kutatói számára kihívást jelent. Mi magunk is több módszertani innovációt alkalmazunk. Kiemelném a diadikus adatelemzést, melynek gazdasági alkalmazására korábban még nem volt kísérlet sem, de alkalmazzuk a kísérleti közgazdaságtan egyes eszközeit, így például az ún. bizalom játék továbbfejlesztett változatát.

Az eredmények hogyan lesznek a gyakorlatban hasznosíthatók?
Az üzleti kapcsolatok vizsgálata a felek közti bizalomra irányítja a figyelmet, és ez érzékeny kérdés a gyakorlat számára is. Miközben óvatosan nyilatkoznak a kérdésről, nagy kíváncsisággal várják a vállalatvezetők a kutatás eredményeit, mivel a versenyképesség alapját jelentő új felismerésekre számítanak. A kutatás eredményei azért is érdekesek számukra, mert a kapcsolati szintű elemzés diadikus jellege miatt mindenképpen árnyalni fogja a vállalatvezetők önképét, illetve az üzleti világról alkotott képüket.  

Milyen más kutatókkal dolgoznátok együtt?
A kutatás multidiszciplináris jellegéből adódóan maga a kutatócsoport is számos tanszékről, sőt karról érkezett, de a kutatás során további területek, tanszékek képviselőivel vettük már fel a kapcsolatot, így például a pénzügyi, a vezetéstudományi és a szociológiai szakterületek kutatóival. Az alapvető szemléletbeli (üzleti hálózatok mint elemzési alapegység) és módszertani (diadikus adatelemzés és kísérleti játék) innovációt jelentő megközelítésünkből adódóan a gazdálkodástudomány széles spektrumából el tudunk képzelni további kutatási együttműködéseket a jövőben.

Fotó: Kenéz György

corvinuskioszk

Egyetemtörténet Epizódokban: Dékáni lánc 1920-1934

Hová lett a Tudományegyetemi Közgazdaságtudományi Kar (1920-1934) dékáni lánca, amelyet Széchenyi István portréja, valamint a négy kari szakosztály emblémája díszített? Az első dékáni lánc készítéséről kevesebbet tudunk, annál inkább a „pusztulásáról”, pontosabban átalakulásról. Amikor 1934-ben megalakult a József nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem, amelynek a Közgazdasági és Kereskedelmi, valamint a Mezőgazdasági és Állatorvosi Karába integrálódtak a korábbi közgazdasági kari szakosztályok, a régi dékáni láncra már többé nem volt szükség, mert a műegyetemi karokn egységes dékáni láncot használtak, amelyet az alapító és névadó, József nádor arcképe díszített. A csatlakozást követően az új kar is ilyen „egyen” dékáni láncot kapott a Magyarországon élő Habsburg József főherceg ajándékaképp. Ezt az új láncot az 1934-es egyetemi megnyitón át is adták. A régi dékáni láncot Czettler Jenő rektor, volt közgazdasági kari professzor javaslatára, az új rektori bot (pedum) elkészítéséhez használták fel. „Czettler …rector magnificus sajnálattal látta a doktori avatásokon, hogy a műegyetem egy lényeges kellékének, a rectori hatalmi jelvénynek, a rectori botnak hiányában szűkölködik. Kéri a kart, hogy ily rectori bot elkészítésére régi kar dékáni botját és láncát, bocsássa rendelkezésre…” (JNGE KK kari tanács jkv. 1935. okt. 24. 493. p.)

A régi láncból mindössze három szakosztályi jelvényt hagytak meg: ezek felkerültek az a pedumra. (Kereskedelmi szakosztály, 1. sz. kép, Közigazgatási szakosztály, 2. sz. kép, Mezőgazdasági szakosztály, 3. sz. kép, a negyedik a Konzuli és külképviseleti szakosztály, már korábban megszűnt). A pedumot Csajka István a Magyar Királyi Iparművészeti Iskola (ma: MOME) ötvös szakosztályának vezető tanára készítette el. A pedum felirata: „Hoc insigne Rector Magnificus Eugenius de Czettler per Stephanum Csajka faciendum curavit A. D. 1936.” Ezt a jelvényt Czettler Jenő nagyságos rektor, Csajka Istvánnal készíttette az Úr 1936. évében.

1. kép - Kereskedelmi szakosztály 2. kép - Közigazgatási szakosztály 3. kép - Mezőgazdasági szakosztály

Az új egyetemi jelvények 1949. májusáig maradtak használatban, amikor is a vallás – és közoktatásügyi miniszter (Ortutay Gyula) rendeletileg tiltotta be a használatukat. („… a vallás- és közoktatásügyi miniszter … elrendelte az egyetemi jelvények használatának 1949. évi május hó 10.-ével történő megszüntetését. Az egyetemi tisztségeket jelző díszjelvények /láncok, botok stb./ felesleges külsőség, számos demokratikus államban az egyetemek tanácsa minden külsőséges jelvény használata nélkül gyakorolja funkcióját. Ettől függetlenül, úgy szólván valamennyi ma is használatban lévő ilyen jelvény elavult, és a monarchikus, illetve a Horthy-korszak jelvényeit tartalmazza. Az említett jelvények pontos leírása május hó 31.-ig a Magyar Nemzeti Múzeum történeti osztályához juttatandók el.”,  BME ET jkv. 1949. máj. 17. )

4. kép
4. kép - A Tudományegyetemi Közgazdaságtudományi Kar dékáni lánca, ami az 1933/34. tanévig volt használatban (Krolopp Hugó dékán, 1924/25.)

Nem tudjuk, hogy az átalakított első dékáni láncról készült-e fénykép, vagy bármilyen dokumentáció? Ha készült is, sajnos megsemmisült vagy lappang, ezért az itt bemutatott három kép kivételével nincs információnk a dékáni lánc pontos kinézetéről. ( Vö. 4. sz. kép). Az egykori dékáni lánc medáljai a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem ma újra használatban lévő pedumát díszítik.
 

Zsidi Vilmos levéltárvezető, BCE Levéltára

corvinuskioszk
CorvinusKioszk - Egyetemtörténet

A politika Facebook-hálójában – A Szabó Kálmán Tehetségprogram ösztöndíjasa Krakkóban mutatta be kutatását


Bíró János, a Budapesti Corvinus Egyetem Rajk László Szakkollégiumának tagja most jött vissza Krakkóból, ahol egy tudományos konferenciá diák előadója volt.
„Krakkóban az ITMO University (Szentpétervári) főszervezésében az AGH krakkói egyetem támogatásával fiatal kutatóknak szerveztek egy kis konferenciát, ahol az előadások  mellett diák előadások is voltak , vagyis főként doktoranduszok,  elvétve egy-egy mesteres hallgató is előadhatott. Azok a diákok, akiknek a dolgozatát kiválasztották és elfogadták, hogy publikálják a Procedia Computer Science Journalbe valamint online is megjelenik majd a sciencedirect.com-on.

Én egy hálózatkutatási módszertannal készült dolgozatot adtam elő a konferencián. 7 magyarországi politikai párt összefésült facebook oldal hálózatát vizsgáltam, főként alap hálózatkutatási statisztikákkal, klaszterező (community detection) algoritmusokkal és exponenciális random gráf modell segítségével.
Egyrészt kíváncsi voltam a hálózat struktúrájára, valamint érdekesnek gondoltam megnézni az ergm segítségével, hogy néhány attribútum miként hat az oldalak közötti lájkokra.

Jelenleg még nem tudom, hogy szeretnék-e tudományos pályára lépni, hisz még csak a BA képzésem végén vagyok, egyelőre csak élvezem ezt a közeget, aminek aktív szereplője lehetek, mindez pedig a Szabó Kálmán Tehetségprogram segítségével indult.

Bíró János a kisvárdai Szent László katolikus közgazdasági Szakközépiskola diákjaként, 4 éve hallott először a Szabó Kálmán Tehetségprogramról.
„ Akkor is, a rajkosok kapcsolati hálója működött, szóval már akkor is rengeteg iskolába (mindenki a régi középiskolájába) utaztak le, hogy bemutassák a programot. Így jött az én volt sulimba is két akkori kollégista, és itt ismertem meg először a program nyújtotta lehetőségeket.
Véleményem szerint a legjobb mindig is az a programban, amit az anyagi támogatáson kívül nyújt. Ebben különbözik a legtöbb ösztöndíjtól és tehetségprogramtól, hogy aktív szakmai és közösségi támogatás van mögötte. Ennek köszönhetően megismertem sok mindent, többek között a rajkosok szemléletmódját, a dolgokhoz, a világhoz való hozzáállását, ami annyira megtetszett, hogy részese akartam lenni és azóta is rajkos vagyok. Az SZKTP számomra ugródeszkát, nagyszerű lehetőséget jelentett, hogy elérjek valami jobbat, valami többet, amire mindig is vágytam. Később egyébként aktívan részt vettem a program formálásában is koordinátorként, és jelenleg is aktívan segítem a mostani csapat munkáját.”


Mit kérdeznél a világhírű magyar hálózatkutatótól, barabási Albert Lászlótól?
Bíró János kérdése: Mit találsz  izgalmas, még kutatásra váró kérdésnek a facebook empirikus vizsgálatában?

A Kioszk utánajárt! Barabási Albert László válasza: Azt, hogy valóban tudják-e egymást befolyásolni az emberek, vagy csak azért értenek egyet többnyire, mert a barátaik hasonlóan gondolkoznak?

corvinuskioszk

Oldalak