Vajon hogyan befolyásolja életünket, életminőségünket az a gazdasági – és egyben kulturális – rendszer, melyben élünk? A hierarchia és az uralom normái mennyiben férnek össze a harmóniára és egyenlőségre törekvéssel? És mit találnánk, hogyha több-tízezer ember anyagiasságát vetnénk tudományos vizsgálat alá? Tim Kasser amerikai pszichológus ezekre és hasonló kérdésekre kereste a választ előadásában a Budapesti Corvinus Egyetemen.

Tim Kasser a KETEG – Keresztény Társadalmi Elvek a Gazdaságban alapítvány meghívására érkezett Magyarországra. Több napos előadás-sorozatának első állomása egyetemünk volt december 5-én, ahol a kapitalista rendszerek anyagias normáinak az életminőségre gyakorolt hatásairól tartott gondolatébresztő előadást kutatási eredményeire támaszkodva.

Kasser a Rochesteri Egyetemen doktorált pszichológiából, azóta a Knox College-on tanít. 80 publikációja és többek között Az anyagiasság súlyos ára c. könyve mára világszerte ismertté tette. Jelenleg feleségével és két gyermekével egy farmon él Illinoisban. 2005-ben járt legutóbb Magyarországon, ekkor szintén előadott a Corvinuson.

Előadása a materializmus és a jólét kapcsolatát járta körül. Kasser az Európára és az Egyesült Államokra jellemző kapitalista gazdasági rendszert úgy jellemezte, melyben az egyént uralomra törekvése, egyéni jóléte és haszonszerzési vágya mozgatja. Kasser szerint a gazdasági rendszerekre is úgy kell tekintenünk, mint kulturális rendszerekre, melyekben az egyének cselekvései beágyazottak, a rendszer intézményei által fenntartott normákat, értékeket követik. Ezen a ponton veti fel Kasser azt a kérdést, hogy a kapitalizmus által közvetített materialista értékek – melyek nehezen összeférhetőnek tűnnek a harmóniára és egyenlőségre törekvés normáival – mennyiben befolyásolják jólétünket?

Kasser kutatási eredményeire támaszkodva mutatta be a témát, 20 „jómódú nemzet” adatbázisaiból véve több-tízezres nagyságrendű mintát. Az eredmények azt mutatták, hogy a materialista értékek – pénz, státusz, hatalom – szerint élők hajlamosabbak a depresszióra, jobban kiteszik magukat egészségügyi kockázatoknak, gyakrabban vannak negatív érzelmeik, több fizikai tünetük jelentkezik, és rosszabb az önértékelésük és önbizalmuk, mint azoknak, akik inkább a harmóniára, környezetükkel való együttélésre, ill. az egyenlőségre törekszenek. A többi emberrel szemben is kevésbé empatikusak, gyakrabban előfordul körükben a faji és etnikai előítéletesség, a környezetvédelemre kevesebb figyelmet fordítanak.

Ezek a mutatók azonban nem csupán az egyének szintjén figyelhetők meg: azokban az országokban, társadalmakban, ahol egy kevésbé hierarchikus, inkább egyenlőségre törekvő rendszer van jelen, a kormányzat szintjén is többet fordítanak az empátia normáinak erősítésére, így például több a gyermekgondozásra fordítható idő, kevesebb az ország károsanyag-kibocsátása, tehát egy együttműködésre nyitott társadalomról beszélhetünk.

Tim Kasser a tények bemutatásán túl megoldási javaslatot is felvázolt: szerinte a kulcs a gyermekek gondolkodásának megváltoztatásában rejlik, ugyanis ha a gyermekek egy olyan rendszerben nevelkednek, ahol a materialista normák helyett az ezzel szemben lévő harmónia és egyenlőség értékeivel találkoznak, az hosszú távon társadalmi változáshoz vezethet. A megoldás egy módja lehet Kasser szerint a gyermekeknek szóló reklámok korlátozása, betiltása, ugyanis ez az a csatorna, melyen keresztül a szerzési és birtoklási vágyra gyakorolt legerőteljesebb hatás éri őket nap mint nap. Egy példaként az Amerikában használatos „report cardot” hozta fel (az ellenőrzőfüzet amerikai megfelelője), mely – ha jó jegyeket szereznek a diákok – beváltható egy Happy Meal menüre a McDonald’s bármelyik éttermében. Ez – habár motivációnak biztosan motiváció – kérdéses értékeket közvetít az iskolások számára.

Az előadás végén a hallgatóságtól elhangzó kérdések is azt mutatják, hogy megosztó témáról beszélünk. Habár az életminőségünkkel kapcsolatos tények egyértelműen a materialista normák ellen szólnak, vajon tényleg ördögtől való lenne többek között az egyéni jólét megteremtésére való törekvés? Természetesen nem. Nem kell lemondanunk saját anyagi biztonságunkról ahhoz, hogy empatikusak lehessünk a környezetünkkel – persze vannak végletes esetek ebben az irányban is. Többször láthattunk riportokat a pénzről és anyagi javakról lemondó, barlangban élő emberekről, hogy hogyan élnek csupán a természet adottságaiból és azokból az adományokból, melyeket önzetlen emberek ajánlanak fel nekik. Egy ilyen, habár szép és elhivatott, de nehezen követhető példa helyett Tim Kasser egy olyan szemléletmódot ajánl nekünk, melynek segítségével emberhez közelibben és bizalommal telve közelíthetjük meg gazdasági cselekvéseinket, beágyazottságunkat. Ha a harmóniára törekvés értékei helyet és nagyobb szerepet kapnak életünkben, az hosszú távon gyümölcsöző lehet mind kapcsolatainkra, mind egészségünkre és személyes jólétünkre nézve.

Szczuka Borbála