Majdnem kilencven évvel ezelőtt jelent meg az első vállalatvezetőknek szóló szakfolyóirat Magyarországon. Az ebben publikált cikkek a vállalatok, a közigazgatás és a mindennapi élet racionalizálásának szükségességét hirdették, és jó terepet biztosítottak az olvasói tapasztalatok megosztásához.

„Az öreg praktikusok felett könyörtelenül átgázol a világverseny szentimentalizmust nem ismerő szekere”

Az I. világháború után kimerült Európában igen gyorsan hódított teret a racionalizálási mozgalom, amely elsősorban a taylori tudományos üzemvezetés tanaira épített, s a hatékonyságnövelés és gépesítés szükségességét hirdette. Az 1928 és 1929 között megjelent Szervezés és üzemgazdálkodás című folyóirat az első hazai, gyakorló vállalatvezetőknek és tanácsadóknak szóló szaklapként maga is e célokat népszerűsítette.

Kelemen Móric, a Magyar Racionalizálási Bizottság későbbi elnöke szerint az ország és ipara „létküzdelmet folytatott”, amelyre megoldást a racionalizálás kínált: hiszen a hatékonyságnövelés költségcsökkenést, az pedig a versenyképesség növekedését és magasabb profitot eredményez.

Mi mindent kellett racionalizálni?

A racionalizálási mozgalom lelkes követői szerint az élet minden területén növelni kellene a hatékonyságot, a nem racionális működés ugyanis hatalmas veszteségeket eredményez a nemzetgazdaság és a társadalom számára. A hatékonyságnövelés szolgálatában elsősorban a szervezetek folyamatainak, a munkavégzés módjának átalakítását hirdették, de fontos szerepet kaptak az ekkoriban korszerűnek számító gyártóüzemi (futószalagok, szerszámok) és irodaüzemi (írógépek, számlázógépek, kartotékozók, csőposták) berendezések is.

A vállalatok mellett a közigazgatás racionalizálásával kapcsolatban is számos javaslat született, amelyek nagy részét az azóta is sokat idézett Magyary Zoltán jegyezte. Mások a mindennapi élet és a háztartások hatékony működtetésével foglalkoztak. A folyóiratban megjelent egyik cikk A racionalizált konyha címet viselte, és főként az amerikai gyakorlattal példálózva ismertette meg a háziasszonyokkal a „háztartás-technika” újdonságait és a „háztartás üzem” célszerű berendezését.

Kapcsolódás a nemzetközi trendekhez

A Szervezés és üzemgazdálkodás egyik legfontosabb célja az volt, hogy a hazai olvasótáborhoz eljuttassa a nemzetközi tudományos és szakmai élet újdonságait és legfrissebb híreit. A szerkesztőség ennek érdekében rendszeresen figyelte a fontosabb német, francia, olasz és angol szaklapokat, és fordításokat közöltek az ezekben megjelent legjelentősebb cikkekről. Azzal, hogy beszámoltak a nagyobb nemzetközi konferenciákról és szemlézték a legígéretesebb, frissen megjelent szakkönyveket, sikerrel kapcsolták be magyar olvasóikat a nemzetközi szakmai közösségbe – amire ilyen széles körben nem volt példa a folyóirat megszűnését követő évtizedekben.

Munkapszichológia

A folyóirat több számában is foglalkozott munkapszichológiai („pszcichotechnikai”) témákkal. Ennek azért volt ekkoriban nagy jelentősége, mert a korabeli gazdasági és társadalmi viszonyoknak megfelelően a vállalatok többnyire könnyen cserélhető eszközökként tekintettek alkalmazottaikra. A racionalizálással foglalkozó szakemberek ugyanakkor egyre nagyobb figyelmet szenteltek az emberi tényezőnek, s nem csupán a folyamatok, rendszerek és mechanizmusok, de az emberi viszonyok és munkakörülmények fejlesztésében látták a hatékonyságnövelés lehetőségét. A folyóiratban ezért nem csak akkoriban újszerű kiválasztási és felvételi eljárásokkal ismerkedhettek meg az olvasók, de a megfelelő javadalmazás motivációs hatásairól és a szaktudás kilépés utáni megőrzéséről is sokat olvashattak.

A tapasztalatok kölcsönös megosztása

A Szervezés és üzemgazdálkodás bátorította olvasóit, hogy a szerkesztőségnek továbbított leveleikben számoljanak be saját vállalatuknál elért eredményeikről, a tapasztalatcserének is terepet biztosítva. „Kisebb gyárnak vagyok a tulajdonosa, amely elterjedt közszükségleti cikkeket gyárt. Sok fejtörést okozott nekem, hogy az elmúlt évben jelentékenyen megszaporodott forgalommal kapcsolatos irodai teendőket miként tudnám a személyzet szaporítása és túlterhelése nélkül lebonyolítani.” Így kezdte problémájának feltárását a beszámoló szerzője. Megoldásként természetesen a gépesítés kínálkozott, mégpedig az írógépek számlázó-könyvelő szerkezetekké történő továbbfejlesztésével. E viszonylag kis befektetés-igényű változtatás gyors hatékonyságjavulást és így számottevő eredményt hozott.