corvinuskioszk

Az influencer marketingtől az Obamacare értékeléséig – a 2019-es OTDK győztes dolgozataiból

Néhány, a szekciójukban győztes hallgatót kértünk meg arra, hogy röviden mutassák be kutatásukat. A témák átfogó képet adnak: a közgazdászhallgatók altruizmusától a YouTube márkafiatalító hatásán és a Brexit következményein át az Obamacare rendszer értékeléséig számtalan izgalmas kutatási területre terjedtek ki.

Horváth Zsófia: Önző közgazdászok? A Budapesti Corvinus Egyetem hallgatóinak altruizmussal kapcsolatos attitűdjeinek összehasonlító vizsgálata
(Szociológia IV., első helyezett)

A szociológiai szakirodalomban – de akár a közvéleményben is – találkozhatunk azzal a sztereotípiával, hogy a közgazdászok öntők, tisztességtelenek. Ez a téma a '80-as évek óta több kutatót is foglalkoztatott, azonban sokféle módszerrel, sokszor nagyon kicsi mintán vagy megkérdőjelezhető módon készültek vizsgálatok, rendszerint különböző konklúzióval. Egyrészt emiatt, másrészt azért is érdekes volt tovább boncolni a problémát, mivel felfedezhetünk egyfajta nyitást a közgazdaságtanon belül az alternatív irányzatok felé, amik megkérdőjelezik a tudományág alapvető emberképét, az önző és haszonmaximalizáló homo oeconomicust. Ez természetesen hatással lehet mind a közgazdászokra, mind az ilyen képzésben részt vevő hallgatókra.

A terep adott volt számomra, mivel a Corvinus Egyetem a hazai közgazdászképzés egyik központja. Az egyes karokra járó diákok attitűdjeit hasonlítottam össze (G- és K-kar vs. T-kar). Azt a hipotézist állítottam fel, hogy az egyetemi képzés végén kétféle hatásmechanizmusnak köszönhetően találkozhatunk önző közgazdászokkal: egyrészt lehet a képzésnek is egyfajta hatása, mely, ha fennáll, akkor évről évre erősödnie kell; illetve beszélhetünk szelekciós mechanizmusról is, ami már a képzés kezdetén is feltételezi a különbséget a társadalomtudományi karra járó és a közgazdászhallgatók között. Egyszerűbben fogalmazva azt is mondhatjuk, hogy az fog valamilyen közgazdasági szakra jelentkezni, aki maga is kevésbé altruista, mint egy klasszikus társadalomtudományi képzést választó fiatal. A célom ennek a két mechanizmusnak a vizsgálata, elkülönítése volt, különböző kérdésekre adott válaszok alapján (pl. játékelméleti kérdés, hétköznapi döntési helyzetek, a tényleges viselkedéssel kapcsolatos kérdések).

Az eredmények alapján kirajzolódott egyfajta szelekciós mechanizmus, vagyis találtam attitűdbeli különbséget a kérdőívet kitöltők körében, viszont azt nem állíthatjuk egyértelműen, hogy lenne képzési hatás. Volt olyan kérdés, ahol ez érvényesült, de többségében nem. Ennek fényében, ha a kutatásom eredményeit átültetnénk aktuális társadalmi problémák magyarázatára, inkább a szelekciós mechanizmus magyarázhatja a nagyvállalatok vezetőinek a klímaváltozással kapcsolatos attitűdjeit. Ez viszont még egy kevésbé kutatott terület, hogy pontosan milyen tényezők állhatnak a mechanizmus hátterében (akár pl. szülői minta, vallásosság). De ismét felhívnám arra a figyelmet, hogy sok az ellentmondás az eddigi kutatásokban és eredményekben.

Amennyire beleástam magam a corvinusos képzésekbe, az alapján nekem úgy tűnik, hogy elindult az érzékenyítés, teret kap az alternatív irány is – pl. emberközpontú gazdaságtan, van kurzus a társadalmi vállalkozásokról, van önkéntességen alapuló diákszervezet. Személy szerint úgy vélem, fontos az érzékenyítés, nekem különösen tetszik az az irány, amit Baritz Sarolta Laura domonkos nővér is képvisel. Az ő kezdeményezésére indultak el az emberközpontú gazdasághoz, erényetikához kapcsolódó választható kurzusok az egyetemen. Ami ezekben gyökeresen más, az az alapszemlélet, miszerint a profit nem cél, hanem eszköz. Ez szerintem a fenntarthatósághoz is közelebb visz minket.

Panyi Krisztina Tímea: Az influencer marketing márkafiatalító lehetőségei a magyarországi YouTube piacon
(Kommunikáció- és médiatudomány III., első helyezett)

Vizsgálatom fókuszában a YouTube mint marketingeszköz, és egy márka fiatalokkal való megismertetése áll. A YouTube ideális terep a fiatal korosztály elérésére vállalati szempontból, ahol sikeres márkafiatalító és márkaismertség-növelő kampányokat lehet menedzselni, mivel a közösségi oldal felhasználói főleg a 25 év alatti korosztályból kerülnek ki.

Hazánkban három fő szereplője van a YouTube piacon zajló marketingtevékenységeknek: azok a vállalatok, akik hirdetni szeretnének, (szponzorok), a tartalomgyártók ( influencerek), és a YouTube ügynökségek, akik közvetítő szerepben vannak. A vállalatok többek között a videókban lévő fizetett termékmegjelenítéseken, szponzoráción keresztül tudnak kapcsolatba kerülni a célcsoporttal, a növekvő számú megkeresésnek köszönhetően az influencer-aktivitás is jelentősen megnövekedett az utóbbi években a magyarországi piacon. Márkainfluencer példának jó lehet Maris közös videója a Lifesyle shoppal, melyben az egészséges életmódhoz köthető, egy-egy konkrét márkához tartozó termékeket ajánl közönségének. A magyar piac a szabályozást tekintve elmaradottabb az európainál. Sokszor csak irányelvek vannak megszabva, kötelező jellegű szabályok már ritkábban, így kevésbé válik el egymástól a természetes és szponzorált tartalom. Az utóbbi időben rengeteg előrelépés történt ezügyben, főleg a YouTube által bevezetett központi megoldások miatt.

Rigó Edit: Az Egyesült Királyság tőkevonzó képességének változása a Brexit után
(Világgazdaság II. / integráció és külkereskedelem, első helyezett)
A dolgozat elérhető a Corvinus TDK és szakdolgozati gyűjteményben.

A dolgozatban azt vizsgáltam, hogy a Brexittel járó változások következtében az Egyesült Királyság mint az egyik vezető európai FDI-fogadó ország a jövőben is képes lesz-e fenntartani ezt a pozícióját. A dolgozatban azt elemeztem, hogy hogyan változott az ország közvetlen külföldről beáramló tőkebefektetést (FDI) vonzó képessége a népszavazást követő másfél évben. Emellett azt is célul tűztem ki, hogy megvizsgáljam, mely tényezők magyarázzák az Egyesült Királyságba érkező FDI nagyságát, illetve azt, hogy ezen tényezők a következő években hogyan változhatnak, ezáltal következtetve az Egyesült Királyságba érkező FDI értékének változására.

A kutatásban két hipotézist vizsgáltam. Az első hipotézisem szerint az Egyesült Királyságba érkező közvetlen külföldi tőkebefektetések a Brexit következtében 2016 második felében és 2017-ben jelentősen csökkentek. A második hipotézis pedig a brit tőkevonzó képesség okaira kereste a választ. Feltételezésem szerint az Egyesült Királyság esetében elsősorban a piacméret, a képzett munkaerő és a kereskedelmi nyitottság határozzák meg az FDI-vonzó képességet, míg a többi tényező nincs rá szignifikáns hatással.

Hartvig Áron Dénes: Az Obamacare ágens alapú modellezése
(Humán erőforrás gazdálkodás VI. / Munkaerőpiaci, ágazati és területi kutatások, első helyezett)
A dolgozat elérhető a Corvinus TDK és szakdolgozati gyűjteményben.

Dolgozatomban egy ágens alapú modellel vizsgáltam meg, hogy az Obamacare rendszere (Patient Protection and Affordable Care Act, 2010-es egészségügyi reform, USA) minimalizálja-e azoknak az arányát, akik nem kötnek biztosítást. A vizsgálatból az derült ki, hogy az Obamacare ebből a szempontból nem hatékony, mivel az egyik pontja megtiltja a meglévő egészségügyi állapoton alapuló diszkriminálást. Ezáltal a nagyobb egészségügyi kiadásokkal rendelkező egyének ugyanakkora biztosítási díjat fizetnek, mint az egészségesek. Így megnövekedett a biztosítás átlagára, és azok, akiknek a legalacsonyabb volt a várható egészségügyi kiadása, nem kötöttek biztosítást. Így tehát megjelent a kontraszelekció jelensége a piacon, kiszorultak az egészségesebb egyének.

Ezután olyan modelleket is megvizsgáltam, ahol különböző egészségügyi küszöböt használnak a biztosítók, azaz bizonyos egészségügyi kockázat felett elutasíthatják a jelentkezőket. Kiderült, hogy van olyan egészségügyi küszöb, ahol alacsonyabb a biztosítatlanok aránya, mint az Obamacare rendszerében.

 

Adatoktól a bizalomig – szubjektív körkép a májusi Kutatási Hétről

A Gazdálkodástudományi Kar már hagyománnyá vált Kutatási Hét programsorozata 2019 májusában minden eddiginél több és változatosabb témával várta az érdeklődőket. Kutatási projektek beszámolói, doktorandusz hallgatók kutatási fórumai, szakmai műhelyek, és még sok remek lehetőség a közös gondolkodásra. A kutatói közösség megerősítéséhez és egymás jobb megismeréséhez az izgalmas programok mellett az ebédszüneteknek is fontos szerep jutott. Sajnálatunkra nem lehettünk egyszerre két helyen, mindig választanunk kellett a párhuzamosan futó események bőséges kínálatából. Beszámolónk szubjektív válogatás, csupán ízelítő a Kutatási Hét programjaiból.

A Kutatási Hét egyik első programja a Vezetéstudomány folyóirat szakmai találkozója volt. A folyóirat szerkesztőbizottsága idén először díjazta a megjelent cikkek legjobbjait. A díj odaítélésekor a cikk olvasottságát, a bemutatott téma újszerűségét, módszertani és szakirodalmi megalapozottságát, illetve gyakorlati és elméleti relevanciáját értékelték a szerkesztők. A találkozón a folyóirat 2017-es évfolyamának legjobb és kiváló cikk díjakkal elismert szerzői mutatták be tanulmányukhoz végzett kutatásaik eredményét. Keszey Tamara és Zsukk János az új technológiák fogyasztói elfogadásáról, Dernóczy-Polyák Adrienn és Keller Veronika pedig a generációs különbségek figyelembevételével kialakított étkezésimagatartás-klaszterekről szóló munkájukat mutatták be. Szántó Richárd Dudás Leventével közösen írt cikkében a Nobel-díjas közgazdász, Richard Thaler által megalkotott nudge fogalmát, módszereit és kritikáit járta körül. Simay Attila és Gáti Mirkó „A fogyasztói jelenlét és a nyilvánosság iránti attitűdök vizsgálata a mobil és közösségi médiában” című cikkről szóló előadásban arra is rávilágított, mi minden változott a cikk megjelenése óta a témával kapcsolatban – például hogyan rengette meg a Cambridge Analytica botrány a felhasználók közösségi médiával szembeni bizalmát. A díjazott szerzők egyike, Varga Dávid Hongkongból jelentkezett be videókonferencián: a fintech megoldásokat kutató szerző épp a témával kapcsolatos munkán dolgozott a távol-keleti városban.

A hétfő délelőtt folytatásaként Antal Zsuzsanna tartott bemutatót az elérhető e-learning eszközökről és alkalmazási lehetőségeikről. A résztvevők megismerhették a Moodle rendszer kevésbé ismert, hasznos funkcióit, illetve olyan e-learning anyagok szerkesztésére alkalmas felületeket, mint például az ingyenesen igénybe vehető H5P. Utóbbival például interaktív videókat, játékokat, kvízeket és multimédiás tartalmakat lehet készíteni, amelyek a Moodle felületre is beágyazhatóak. A jó gyakorlatok és technológiai eszközök bemutatását követően a résztvevők az e-learning alapú oktatással kapcsolatos tapasztalataikról beszélgettek az alap- és mesterképzésben, illetve a felnőttoktatásban. Előkerültek a hallgatói igényekhez köthető benyomások is: azt a kérdést járták körül, hogyan kellene változtatni az egyetemi oktatás szerkezetén és műfaján ahhoz, hogy az jobban megfeleljen a hallgatói elvárásoknak.

Hétfő délután a Corvinuson végzett bizalomkutatásokat ismerhették meg az érdeklődők. A szakmai műhelybeszélgetésen öt kutató beszélt saját kutatásairól. Gelei Andrea előadásában a bizalom és a bizalomraméltóság közötti különbségeket ismertette egy közelmúltban végzett kísérleti vizsgálatuk alapján, majd Dobos Imrével közösen írt, idén megjelent könyvüket mutatta be a vendégeknek. A szakmai műhelybeszélgetésben részt vett a könyvet gondozó Typotex Kiadó képviselője is, aki a vendégek figyelmébe ajánlotta a kiadónál elérhető elektronikus és fizikai megjelenés lehetőségeit. Kováts Gergely a bizalom felsőoktatásban betöltött szerepéről beszélt, illetve bemutatta az Educatio folyóirat bizalommal foglalkozó számának tanulmányait, amelynek szerzői közül többen is részt vettek a műhelybeszélgetésben.

Sass Judit és Bodnár Éva a szervezeti bizalmi klímát vizsgálták iskolákban, vagyis azt a megbízhatóságra, igazságosságra és nyitottságra vonatkozó szervezeti hitrendszert, amely alapvetően meghatározza, hogyan osztanak meg egymással információkat, és hogyan kooperálnak egymással a tanárok, a diákok és a szülők. Katona Márton és Rosta Miklós a bizalmat más kontextusban vizsgálták: előadásukban azt mutatták be, milyen szintjei vannak az „önkormányzati bizalompiramisnak”, és hogyan tud együttműködni az önkormányzat és az állampolgárok közössége a kooperatív közszolgáltatások létrehozásában. Golovics József előadásában szintén az intézményekkel szembeni bizalom következményeit tárta fel: arra világított rá, hogy a rosszul működő társadalmi intézményekkel szembeni alacsony bizalmi szint hogyan függ össze az elvándorlással.

A hétfői nap zárásaként a látogatók egy fontos kutatási és megvalósítási projekt sok érintettjét összehozó eseményén vehettek részt. Egyetemünk is partnere annak a hároméves, nemzetközi konzorciumi együttműködésnek, amelyet Zugló önkormányzata vezet, és amely fenntartható kerékpáros ökoturizmus fejlesztését célozza több helyen – Budapesten a Rákos-patak völgyében. Mások mellett Pataki György, Kiss Kornélia és Kiss Veronika vettek részt abban a szakmai előkészítő munkában, amelynek célja egy ökoturisztikai stratégiai útmutató elkészítése volt. Ez alapján készíthetik majd el saját stratégiájukat a magyar és nemzetközi résztvevők. Az esemény sokszínű közönséget vonzott: az egyetemi kutatókon kívül jelen voltak a civil társadalom képviselői, az önkormányzatok munkatársai, a kerékpáros egyesületek és az infrastruktúra fenntartásáért felelős szervezetek vezetői, illetve sok más érdeklődő is. A projekt eddigi eredményeiről és további terveiről külön is beszámolunk majd a Corvinus Kioszk szeptemberi számában.

A Kutatási Hét egész ideje alatt, így kedd délután is tartott a Gazdálkodástani Doktori Iskola kutatási fóruma, ahol a doktori képzésbe nemrég felvételt nyert elsős hallgatók mutathatták be munkaközi eredményeiket és kutatási terveiket. A Vezetéstudományi Intézet doktorandusz hallgatói igazán jövőorientált témákat választottak doktori kutatásukhoz: a 21. század „okos városainak” technológiai és társadalmi feltételeiről, az emberek és robotok munkahelyi együttműködésének egyre aktuálisabbá váló kérdéseiről, illetve a távol-keleti és konfuciánus menedzsment átvehető tanulságairól hallhattak a kedd délutáni esemény látogatói. A kutatási fórum azonban nem csak a betérő vendégek számára tartogatott érdekességeket: a Doktori Iskola vezetése a doktoranduszoknak is értékes visszajelzési és inspirációs alkalmat teremtett a rendezvénnyel.

Csütörtökön egész napos eseményként jelentkezett a Corvinus Fintech Center workshopja. A délutáni szekcióban a bankok jövőjét meghatározó fintech trendekről számoltak be a központ munkatársai és céges partnerei Trinh Anh Tuan moderálásával. Az előadásokból kiderült, hogy a bankok nagy része túlélési stratégiát követ, igyekszik megfelelni a gyorsan változó, rövid távú compliance elvárásoknak. Ehelyett azonban inkább a jövőre kellene készülniük: a generációk igényei közötti különbségek egyelőre inkább HR-oldalon jelentenek problémákat számukra, de hamarosan az ügyfél-oldalon is szembesülni fognak ezzel. A bankoknak meg kellene tanulniuk, hogy mi az az ügyfélélmény, amelyet a felhasználók a nagy tech-cégektől kapnak, és ehhez kellene közeledniük – bár ma még az emberiség vagyonának nagy része a baby boomer és az X-generáció kezében van, ez a következő évtizedekben meg fog változni. A jövő kulcsa egyfelől a környezeti tudatosságot támogató termékekben, a hit- és meggyőződésalapú megtakarításokban lehet, másfelől az ügyfelekről gyűjtött hatalmas mennyiségű adat alapján elvégzett profilozásban. A műhelybeszélgetés több előadója kiemelte, hogy a keresés üzemmód helyett egyre nagyobb teret nyer a különböző informatikai rendszerek ajánlás üzemmódja, egyre inkább ezt várják és ezt használják a fogyasztók. Az ügyfelekről gyűjtött adatokban is hatalmas potenciált láttak a résztvevők: az ezek alapján kialakított pontos profilok segítségével teljesen személyre szabott ajánlatokat tehetnek majd számukra.

A Kutatási Hét programjának hagyományos zárása a Kari Kutatási Bizottság „kutatási kibeszélőshowja” volt. Az esemény első felében Havran Dániel kutatási igazgató mutatta be a G-Kar kutatási teljesítményét számokban. Nem csupán az egyes intézetek és szerzői körök publikációs outputját ismerhettük meg, de a felsőoktatási rangsorokban más benchmark intézmények teljesítményével is összevethettük eredményeinket. A magas minőségű hazai és nemzetközi publikációkban megjelentetett kutatások jelentősége felértékelődött az Egyetem által kitűzött új stratégiai célok miatt. A konkrét számok megismerése így nemcsak a jelenről alkotott pontosabb helyzetértékelés miatt fontos, de a víziók felé vezető út megtervezéséhez is elengedhetetlen. Az esemény második felében az átfogó kari kutatási témák némelyikét, a digitalizáció és a fenntarthatóság ernyőtémákat tekintették át a résztvevők. A beszélgetések célja az volt, hogy a vendégek azonosítsák a témákat mozgató legfontosabb trendeket, és végiggondolják, milyen szcenáriók várhatóak ezek mentén, milyen lehetséges kutatási irányok bontakozhatnak ki ezekből.

A Kutatási Hét legfontosabb eredménye a számtalan érdekes és szakmailag inspiráló program mellett idén is az volt, hogy sikerült egymáshoz közelebb hoznia a kutatómunka iránt elkötelezett kari és egyetemi kollégákat. Az igazi közösségérzet kialakításában pedig fontos szerep jutott a pénteki zárófogadás során a finomságok felett folytatott néhány kötetlenebb beszélgetésnek is.

Baksa Máté

 

A globális növekedés útján – lehetőségek magyar sportszervezetek számára - LaLiga-Corvinus workshop

A Gazdálkodástudományi Kar Kutatási Hetének egyik nemzetközi programja, a LaLiga-Corvinus workshop 2019. május 30-án került megrendezésre globális sportüzlet témájában. A Budapesti Corvinus Egyetem Sportgazdaságtani Kutatóközpontja (SGK) és a világ egyik legjobb labdarúgó-bajnokságát képviselő spanyol LaLiga közös szervezésében tartott szakmai workshopon a BCE budapesti és székesfehérvári campusának diákjai mellett a hazai sportélet számos jeles szereplője is részt vett.

José Moya, a LaLiga Business School vezetője, és Diego Sánchez Trillo, a LaLiga magyarországi képviselője tartottak felvezető előadást a LaLiga elmúlt évekbeli átalakulásáról és intézményesülő nemzetközi működéséről, a helyi piaci lehetőségek feltárásának haladó gyakorlatáról. Ezt követően Dr. Kozma Miklós és Kynsburg Zoltán, az SGK vezető munkatársai moderálásában csoportfeladatokban dolgoztak együtt a workshop résztvevői.

A jó hangulatú, interaktív szakmai munka inspiráló élményt jelentett mind a hallgatók, mind az iparági szakemberek számára. Számos fejlesztési mintát, jó gyakorlatot adott számukra a beszélgetés, a közös munka. Kiderült többek között, miért és hogyan segíti Hosszú Katinka a LaLiga magyarországi munkáját, elsősorban a futballt aktívan nem követő potenciális érdeklődők figyelmének felkeltésében.

Másnap, kapcsolódó programként a LaLiga együttműködési megállapodást kötött a Budapesti Corvinus Egyetemmel a magyar sportgazdaság fejlesztése érdekében. A megállapodást az egyetem budapesti campusán jelentették be, ahol 2019. május 31-én mindkét fél képviselői aláírták a keretmegállapodást. Az együttműködés keretében a LaLiga és a Corvinus közös sportgazdasági kezdeményezéseket fognak indítani különböző területeken, hogy a hallgatók jobban megérthessék a sportgazdaság globális környezetét: elsősorban a menedzsment, marketing, pénzügy, technológia és innovációs témakörök vannak a figyelem középpontjában.

A sportgazdaság folyamatosan növekvő szektor világszerte, számos lehetőséget kínálva az iparág különböző szegmenseiben. A LaLiga számos latin-amerikai egyetem, és az USA-beli Columbia University és Pennsylvania State University után Európában elsőként a Corvinusszal kötött együttműködési megállapodást. Ez a megállapodás segíteni fogja, hogy világszínvonalú sportgazdasági oktatáshoz férjenek hozzá a magyar szereplők.

José Moya, a LaLiga Business School vezetője hangsúlyozta: „Nagyszerűnek tartjuk a lehetőséget, hogy a LaLiga tapasztalatait megoszthatjuk Magyarországon, európai környezetben. Ez a megállapodás formálisan is megerősíti a LaLiga elkötelezettségét a sportszektor hatékonyságának és felelős működtetésének fejlesztése iránt, összhangban a szlogenünkkel: ‘ez nem futball, ez a LaLiga’. Ebben mások vagyunk, mint bármely más liga, nemcsak a sport területén, hanem az oktatási elképzeléseinkben is.”

Dr. Zoltayné Dr. Paprika Zita, a Corvinus Gazdálkodástudományi Karának dékánja kiemelte: „Keressük az újabb lehetőségeket, hogy hosszú távú együttműködést alakítsunk ki olyan szakmai szervezetekkel, amelyek saját területük élvonalát képviselik globális szinten. A Corvinus elkötelezett abban, hogy olyan szervezetek munkáját támogassa, melyek nemcsak üzleti érdekeket, hanem szélesebb társadalmi célokat is szolgálnak. A LaLiga egy ideális partner stratégiánk megvalósításában.”

Diego Sánchez, a LaLiga magyarországi képviselője hozzátette, hogy „ez egy olyan stratégiai együttműködés, amely tükrözi, hogy nem csupán a labdarúgás, de általánosabban a sportgazdasági oktatás fontos számunkra. Számos kapcsolódás van Magyarország és a LaLiga között, és meggyőződésem, hogy sokat tanulhatunk egymástól. Nem is találhatnánk jobb partnert a Budapesti Corvinus Egyetemnél, amely a legmagasabb színvonalat képviseli, érdemi nemzetközi beágyazottsággal.”

Dr. Kozma Miklós, a Corvinus Sportgazdaságtani Kutatóközpontjának nemzetközi kapcsolatok vezetője felhívta a figyelmet annak jelentőségére, hogy a megállapodás hozzájárulhat „nemcsak az egyetemi oktatás és a tudományos kutatások színvonalának további emeléséhez, hanem olyan korszerű működési modellek megalkotásához, amelyek a sport fő érintettjeinek valós értéket adnak, fenntartható módon. Nemcsak a pályán, hanem azon kívül is. A LaLiga inspiráló mintát, értékes know-how-t adhat ehhez, mind globális terjeszkedésének sikere, mind érett társadalmi beágyazottsága alapján, amelynek helyi viszonyokhoz illesztését a Sportgazdaságtani Kutatóközpont segíteni fogja.”

A megállapodás aláírása mindkét szervezet elkötelezettségét tükrözi a hazai sportszektor fenntartható fejlődésének támogatásában a tudás és a stratégiai elképzelések kölcsönös megosztásán keresztül.

Mesteri tudásra szert tenni, vezetőkkel tárgyalni, tehetséges diáktársakkal együtt lenni

A 2019-es OTDK konferencián elért I. helyezett dolgozat készítésével, a konferencián való szerepléssel kapcsolatosan kérdeztem Czigony Claudia és Gulyás Claudia hallgatókat. Czigony Claudia „Gondolkodj globálisan, cselekedj lokálisan – a tudásmenedzsment kihívásai egy nemzetközi tanácsadó cégnél” címmel, míg Gulyás Claudia „A lean vezető a vezetői módszerek és képességek tükrében” címmel írt dolgozatot 2018, illetve 2017 folyamán, amelyeknek OTDK prezentációjára idén tavasszal került sor.

Czigony Claudia a tudásmenedzsment erősségeit és gyengeségeit vizsgálta
egy multinacionális tanácsadó cég budapesti irodájában, és elsősorban arra volt kíváncsi, hogy a helyi gyakorlatok hogyan illeszkednek a vállalat globális tudásmenedzsment rendszeréhez. Előzetesen arra számított, hogy mivel jelentős a fluktuáció a hasonló üzleti modellel működő cégeknél, erősen dokumentált, az írásbeliségre irányult lesz a tudásmenedzsment. Saját elemzése ugyanakkor feltárta, hogy a személyes tudásátadást fontosabbnak érzik a vállalatnál dolgozó, az interjúkban megszólaltatott munkatársak. Kiderült, hogy sok felmerülő probléma egyedi megoldást igényel, és ehhez a munkatársak együtt gondolkodása szükséges, a személyes tudásmegosztással hatékonyabb és eredményesebb lesz a munka, mint a „dobozból kivett” tudás alkalmazásával.
 

Gulyás Claudia azt vizsgálta, hogy a lean vezető egy vállalatnál milyen úton haladva munkálkodik,
milyen képességek és módszerek alakítják ezt a speciális vezetői profilt. A feltárt eredményeket csoportosította aszerint, hogy mely képességeket és módszereket tartotta fontosnak a nemzetközi szakirodalom, melyek kaptak jelentőséget a vizsgált vállalatnál, és melyek voltak mindkét módon hangsúlyosak. Végül elemzése rámutatott arra, hogy a hatékonyabb lean működés érdekében az ötletek képviseletének képessége és a konzultáció nagyobb szerepe lenne kívánatos a magyar vállalati gyakorlatban.

A legjobb élmény a dolgozat elkészítése során az interjúkhoz kapcsolódott.
Mindkét hallgató kiemelte, milyen sok segítséget kapott a vizsgált vállalat munkatársaitól, mennyire támogató volt a közeg, az interjúalanyok anyagokkal, saját tudásukkal sokat tettek hozzá a dolgozat értékéhez. Nem számított, hogy egy fiatal gyakornokkal, egyetemi hallgatóval kapcsolatos volt a munka. Jó élmény volt jobban belelátni a vizsgált cégek működésébe, illetve feltárni, hogy a gyakorlatban hogyan viselkednek, milyen módszereket alkalmaznak a munkatársak. Emellett az egyetemi oktatók is nagyon segítőkészek voltak, úgy tűnt, mindenki fontosnak érzi, hogy a tehetséges és ambiciózus hallgatók munkája sikeres, eredményes legyen.

A legnagyobb kihívások és tanulási eredmények Claudia és Claudia számára a szakirodalom feldolgozásához kapcsolódtak.
Egyrészt azért, mert a választott témákban sokszor bőséges a szakirodalom, és embert próbáló kihívás eligazodni benne, nem elveszni a részletekben. Fő eredmény, hogy a hallgató megtanulja, hogyan lehet fókuszáltan keresni az irodalomban, akár közben több téves út bejárása is tanulságos lehet. Később a vállalati gyakornokság, munkavállalás során nagyon hasznos készségnek bizonyul, ha valaki képes arra, hogy a komplexitásban célirányosan keresse a releváns tartalmakat, és értően használja fel ezeket. Felmerült még a nyelvtudás kérdése is, mivel egy adott szakterületen számos olyan szakkifejezés felmerül, amelyet a hallgató a dolgozat írásakor még nem, vagy csak részben ismer. Ebben jártasságot szerezni később többszörösen megtérül a szakdolgozat írásakor, illetve az adott szakterület nemzetközi tudásanyagának követésekor, immár értő szemmel. Végül azonban mindez egy kiemelkedő élményhez vezet: a szakirodalom feldolgozását követően az embernek olyan érzése lesz, hogy a téma szakértőjévé válik. Felvillanyozó érzés találni egy területet, amelyben jól elmélyedhetünk, stabil alapjaink vannak.

Az OTDK konferencián való részvétel több szempontból is élményt jelentett
a hallgatók számára. Előfordulhat, hogy valaki egy „vegyes” témájú szekcióba kerül, ahol mélyebb vita, érdemi visszajelzés a dolgozat konkrét témájában nem merül fel a zsűri részéről, de ekkor a hallgató a többiek színvonalas munkája alapján inspirálódhat, a sajátjától eltérő megközelítések friss szemléletéből. Ha szakmailag fókuszáltabb a szekció, és a zsűri érdemi megjegyzésekkel segíti a hallgatót a szakterületben való nagyobb elmélyülésben, esetleg egy jövőbeni dolgozatra irányuló javaslatok formájában, az külön élmény.

Megéri-e a sok munkát a TDK dolgozat megírása és az OTDK-n való szereplés?
Ebben a kérdésben nem volt véleménykülönbség a hallgatók között. Nagyon jó tapasztalat volt az OTDK-n töltött pár nap, a jó szervezés, a jó programok inspirálóak voltak, és sok új, érdekes embert ismerhettek meg. Felemelő volt más tehetséges, törekvő diákokkal együtt lenni. Összességében mind a dolgozat megírása, mind a konferencián való részvétel életre szóló élményt jelentett, és hosszú távon is érezhető haszonnal járt. Claudia és Claudia egyetértettek abban, hogy megéri a sok ráfordított idő és az energiabefektetés.

Kozma Miklós,
Üzleti Gazdaságtan Tanszék

 

Működhet-e tudományos kutatás közös vállalat-egyetem pályázat keretében?

A Gazdálkodástudományi Kar Vállalati Kapcsolatok Bizottsága kerekasztal-beszélgetést szervezett a kari kutatási hét keretében vállalatok és egyetemek közti közös kutatási pályázati lehetőségekről. Felsmann Balázs, a beszélgetés moderátora, a Regionális Energiagazdasági Kutatóközpont szakmai igazgatója, a Vállalati Kapcsolatok Bizottság tagja egy jelenleg is futó kutatási együttműködésről kérdezte a projekt vállalati és egyetemi résztvevőit.

A kerekasztal-beszélgetésre széles körből érkeztek az érintettek. Az egyetemi oldalról, szakmai részről meghívott beszélgetőpartner volt Dr. Trinh Anh Tuan, a Corvinus Fintech Center vezetője, az Informatikai Intézet docense, valamint meghívott vendég volt Dr. Lukács János, a Pénzügyi, Számviteli és Gazdasági Jogi Intézet igazgatója. Mindketten a kezdetektől fogva irányították a Dorsum, a Net Média és a W.UP közreműködésével folyó pályázatokat. A projektek elindulásában kulcsszerepet játszó pályázatíró cég, a Via Credit és az egyetemi Kutatásfejlesztési Igazgatóság is képviseltette magát az eseményen.

A Dorsum banki innovációs laborjának vezetője, Fischer Bálint elmondta, hogy a projekt során ők egy profilozási megoldást alkotnak, amivel a későbbi vállalati felhasználók információkat gyűjthetnek ügyfelekről, túlmutatva azok befektetési szokásain. Ezen profilozás alapján befektetési ajánlatokat és javaslatokat tudnak majd tenni. Joó Balázs, a NetMédia CTO-ja több fontos, a projekt során előttük álló feladatot fogalmazott meg, mint a felhasználók profilozásában való segítséget kérdőív kitöltetésével, illetve egyéb adatok gyűjtésével. „A W.UP az együttműködésbe egy víziót, illetve egy fejlesztési módszertant, technológiai know-how-t hoz.” – összegezte Vitályos Áron, a cég senior banki tanácsadója. Szerinte erősek a piaci ismereteik, azonban ágazatspecifikusak, és az egyetem tudná ezt az ágazatspecifikusságot szélesíteni. Bata Tamás, a Kutatásfejlesztési Igazgatóság munkatársa elmondta, hogy a kutatási projekt során az Igazgatóság a döntéseket képezi le adminisztratív oldalról. Dr. Trinh Anh Tuan szerint a projektek során a menedzsment pont jó feladatokat ad, hiszen az a tudás már megvan az Egyetemen, amit az ipar mint ezen konzorciumi együttműködések vezetője kér. „Az oktatók és kutatók tollából pedig születnek a projektmunka során publikációk is, ami szintén jelentős szempont.” – mondta.

Sikerkritériumok az együttműködésben

A projekt legfontosabb sikerkritériumait megfogalmazva Dr. Trinh Anh Tuan szerint ezek a kölcsönös bizalom, a kapunyitás, melyben Dr. Lukács János intézetigazgatónak volt jelentős szerepe; és a felső vezetés támogatása, melyben pedig Dr. Fehér Péter dékánhelyettesnek. Papadimitropulosz Alex, a Via Credit ügyvezető igazgatója úgy látja, ha már megnyílt a kapu, akkor egyfajta kritérium, hogy olyan cégek vegyenek részt a projektben, melyek már legalább 50-100 fősek, mert ott van erre kapacitás. A cégek iparági érdeklődése és növekedési lehetőségei is mind jelentős szempontok a sikerben. Fischer Bálint úgy véli, hogy sikerkritérium maga a pályázatban megfogalmazott vízió, illetve az egyetem-vállalat együttműködések élénkítése. „Jó cél volna, ha néhány év múlva nem okozna gondot rögtön felhívni, közvetlenül megkeresni néhány embert az egyetemről, hogy az adott projektet csináljuk együtt.” Vitályos Áron szerint az erős projektmenedzsment szintén fontos kritérium. Hozzátette azt is, hogy már érzékelhető, hogy az egyetemek felismerték, hogy a PhD-hallgatók számára érdekes, naprakész kutatási témákat üzleti vállalkozásokkal együttműködve tudnak szolgáltatni.

Egy hosszú távú együttműködés első felvonása

Joó Balázs szerint érdemes kiemelni, és jó gyakorlatként bevinni egy következő egyetem-vállalat együttműködésbe azt, hogy az Egyetemtől olyan információk érkeznek, amik nem biztos, hogy máshonnan is jönnének. „Ezt a tudást kell vinni és beépíteni” – mondta a Net Média CTO-ja. Vitályos Áron elmondta: „Más projektbe is átvihető jó gyakorlat, hogy olyan témákat találjunk, olyan egyetemet, olyan szakértőket, akik kiegészítenek bennünket.” „Fontos megtalálni, hogy hogyan tudjuk egymás tudását használni.” – fogalmazta meg Fischer Bálint, aki hozzátette: „A végén ne sajnáljunk tartani egy retrospektívát. Üljünk le, és értékeljük, hogy mi ment jól, mi nem. Ha minden jól megy, akkor úgy tekintek erre, hogy ez egy tízéves együttműködés első etapja.” Dr. Trinh Anh Tuan elmondta, hogy ugyanezzel a hosszú távú együttműködésre törekvő mentalitással dolgoznak, s úgy tekint a projektre, mint egy első lépésre.

Bodnár Tekla és Kozma Miklós

Egyéves a Corvinus Institute for Advanced Studies kutatóközpont

A Budapesti Corvinus Egyetem Szenátusa 2018 tavaszán döntött a Corvinus Institute for Advanced Studies (CIAS) nemzetközi kutatóközpont létrehozásáról, amelynek célja a Corvinus tudományos teljesítményének és nemzetközi beágyazottságának erősítése. Az intézet első éve a működési keretek kialakításáról szólt, és az első vendégkutatói pályázatok lebonyolításával telt. A részletekről és a további tervekről Brückner Huba, a CIAS vezető tanácsadója beszélt a Kioszknak.

Milyen feladatokkal telt a Corvinus Institute for Advanced Studies első éve?
A CIAS legfontosabb célja, hogy az Egyetem tudományos profilját erősítse – ez hangsúlyos célként jelenik meg a Corvinus megújulási folyamatában is. Az elmúlt év a célokat szolgáló működési struktúra kialakításáról szólt, kidolgoztuk a megpályázható ösztöndíjcsomagokat, és a meglévő nemzetközi egyetemi és kutatóhálózatokon keresztül gondoskodtunk arról, hogy minél többen értesüljenek a lehetőségről. A felhívásra szép számban érkeztek pályázatok, különösen azt figyelembe véve, hogy először hirdettünk meg ilyen lehetőséget.

Milyen feltételeket kell teljesíteniük a pályázóknak?
A pályázóknak egy projekttervet kellett elküldeniük, amiben megadott szempontrendszer szerint mutatták be az elképzeléseiket. Ezt egészítették ki három ajánlólevéllel, melyek közül csak az egyik érkezhetett a pályázó munkahelyéről. Minden beérkező pályázatot két egymástól független szakértő bírált el. Törekedtünk arra, hogy a bírálók között legyenek corvinusos kollégák és máshol dolgozó, neves, lehetőleg külföldi szakértők is. A pályázatokról az elkészített bírálatok alapján a CIAS Tudományos Tanácsa hozott végső döntést. A pályázókat nemrég értesítettük az eredményekről és az ösztöndíj feltételeiről, melyek közül az egyik legfontosabb az itt töltött idő alatt félévenként legalább egy publikáció megírása. Nagyon örülünk annak, hogy a sikeres pályázók zöme örömmel fogadta a rá vonatkozó döntést, és örömmel készül Magyarországra.
 

A Corvinus Institute for Advanced Studies öt ösztöndíjjal támogatott kutatói kategóriát alakított ki. Az invited distinguished research fellow pozíciót meghívásos alapon kaphatják meg nemzetközileg elismert kutatók. A senior és a junior research fellow pozíciókra más egyetemeken dolgozó külföldi kutatók jelentkezhetnek, a senior és junior faculty research fellow pozíciókat pedig a corvinusos oktatók pályázhatják meg. Az ösztöndíjcsomagok havi ösztöndíjas ellátmányból, utazási hozzájárulásból, a lakásbérlés és a kísérő családtagok miatti többletköltség támogatásából, valamint a biztosítás összegéből állnak.

 

Hogyan tudnak bekapcsolódni a vendégkutatók az egyetemen zajló oktatási-kutatási munkába?
A tudományos teljesítmény ösztönzése mellett kiemelt cél, hogy Corvinusra érkező vendégkutatók minél jobban részt tudjanak venni a kutatási területükhöz közel álló corvinusos doktori iskolák munkájába, és legyenek nyitottak az egyetemen kívüli magyarországi szakmai közösségek irányába is: vegyenek részt szakmai eseményeken és együttműködésekben, alakítsanak ki gyümölcsöző szakmai kapcsolatokat. Már az első évben köszönthettünk két, a CIAS meghívására invited distinguished research fellow pozícióba érkező kutatót. George Friedman magyar származású amerikai geopolitikai szakértő a Nemzetközi Kapcsolatok Multidiszciplináris Doktori Iskola munkájába kapcsolódott be kurzusok és előadások tartásával, és sok egyéb szakmai programon is részt vett. Bruno Dallago közgazdászprofesszor pedig az Összehasonlító Gazdaságtan Tanszék munkájában vett részt.

A világ más intézményeiben is működnek hasonló kutatóközpontok?
Egyetemeken belüli Advanced Studies intézetek a világ sok meghatározó intézményében működnek, az első ilyen a Princetonon jött létre, Albert Einstein volt az igazgatója, az intézetben később Neumann János is fontos szerepet töltött be. A tél folyamán három vezető brit és ír egyetem Advanced Studies központjában is tanulmányi látogatást tehettem (University of Cambridge, University of London, Trinity College). Mindhárom intézet különböző működési modellben működik, de céljaikat tekintve sok közös vonásuk van: az interdiszciplináris szemlélet erősítése, a nemzetközi beágyazottság mélyítése, és a befogadó intézmény tudományos teljesítményének és elismertségének növelése. Ezek a tapasztalatok megerősítettek abban, hogy a Corvinus a CIAS alapításával és küldetési koncepciójának kitűzésével nemzetközi szinten is meghatározó trendhez kapcsolódik.

Mik a tervek, célok az intézet működésének második évére?
Fogalmazhatunk úgy, hogy a következő év már bőven elkezdődött a CIAS-ban, hiszen az eddigi tevékenységünk legfontosabb eredményei a következő akadémiai évtől lesznek láthatóak. Újfajta kihívást jelent majd az először nagyobb számban hozzánk érkező vendégkutatók munkájának segítése, emellett ki kell majd alakítani a doktori iskolákkal való lehető legszorosabb együttműködés kereteit is. Szeretnénk azt is, ha a vendégkutatók között is közeli szakmai kapcsolatok alakulnának ki, amihez teret és időt kell biztosítani számukra. Hiszünk abban, hogy a hozzánk érkező kutatók életre szóló élményeket és tapasztalatot szerezhetnek, de ezért sokat is kell tennünk.

Dr. Brückner Huba a Fulbright Commission Budapest alapítója, és 1992-2012 között igazgatója. Az oktatás és kutatás területén kiterjedt hazai és nemzetközi tapasztalatokkal rendelkezik. Mint villamosmérnök és mérnök-tanár, 1970-től meghatározó szerepe volt a számítógépes oktatás hazai bevezetésében és alkalmazásában, a multimédia oktatási és tanulási környezet korai megvalósításában. Közreműködött az internet elődjét jelentő videotex rendszerek magyarországi elterjesztésében. A PC World informatikai folyóirat magyar változatának alapító főszerkesztője, számos szakkönyv (pl. Számítógépek az oktatásban – Számítógépes oktatás, Videotex rendszerek és alkalmazásaik, Videotechnika az oktatásban stb.) szerzője.

 

Az információfeldolgozás rejtélyei – Kósa István doktori kutatása

Kósa István

Kósa István, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem oktatója a Budapesti Corvinus Egyetem Társadalmi Kommunikáció Doktori Iskolájának doktoranduszaként védte meg téziseit 2019. januárjában. Értekezésének címe: „Az online hírszelekciót meghatározó tényezők vizsgálata, különös tekintettel a hírek mellett található szimbólumokra, képi-és videoanyagokra”.

Értekezésemhez tartozó kísérletsorozatunkban a vizualizáció lehetőségét sugalló videokamera-szimbólum hatását vizsgáltuk a fontos/hasznos és kevésbé fontos/hasznos hírcímek kiválasztására. Újra és újra meglepődve tapasztaltuk, hogy a kevésbé fontos hírek mellett elhelyezett kameraszimbólum megnöveli azok kiválasztási gyakoriságát, mindazonáltal – hipotézisünkkel ellentétben – csökkenti a fontos hírek kiválasztását. A szóban forgó rejtéllyel a disszertációmhoz tartozó két kvázi-kísérlet során is szembesültünk, amelynek okát a kvázi-kísérletek során törekedtem megfejteni. A korábbi kutatásokhoz képest két elméletet, ill. szemmozgás-követőt hívtunk segítségül – az információfeldolgozást modellező és tipizáló elméletek közül pedig a Paivio és Harshman-féle kettős kódolás elméletét. Ez utóbbi szerint az emberek vagy a verbális, vagy a vizuális információfeldolgozást részesítik előnyben – jóllehet kiemelik, az emberi gondolkodás e kettő folyamatos kölcsönhatásából adódik. A hírek hasznosságára vonatkozó Információ-hasznosság modellre támaszkodtunk ugyanakkor, amelyet négy kritérium szerint konceptualizáltunk és preteszteltünk.

Mindkét kvázi-kísérletet magyarajkú alap- és mesterképzésre járó egyetemi hallgatók (N=239, illetve N=240) körében végeztük a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem csíkszeredai és marosvásárhelyi kampuszán.

Végre sikerült megfejtenünk annak a rejtélyét, kik körében csökkent a fontos hírek kiválasztásának gyakorisága: abban a kísérleti csoportban, ahol fontos és kevésbé fontos híreket egyaránt olvashattak, illetve ahol csak a fontos hírek mellett volt kameraszimbólum. Kimutattuk, hogy a verbális skálán magas pontszámot elérők egyre több kevésbé hasznos hírt választottak ki, ahogy a vizuális skálán elért szkórjaik nőttek. Második kvázi-kísérletünk alátámasztotta ezt az eredményt, hiszen mind a verbális-, mind a vizuális skálán jól teljesítők a képi anyaggal való előhangolás hatására fokozottabb mértékben kerülték a kameraszimbólumos híreket.

Gunter 2015-ös könyvében1 egy feltehetően idevágó jelenségről számol be – igaz, a hír-emlékezet és a képi anyag kapcsán, nem a tartalomszelekcióra fókuszálva. A hír-emlékezet mérésekor több alkalommal is hasonló jelenségbe ütköztek a kutatók a 70-es években. A TV-hírek esetében, ha a kevésbé fontos hírekhez képi anyag társult, jobban emlékeztek rá, mint amikor a számukra fontosabbakhoz társítottak képi anyagot.

A kameraszimbólum hatására vonatkozó kutatássorozatunk révén egyértelművé vált számunkra, hogy az online hírcímek kiválasztását meghatározza a hírek hasznossága, a szimbólumok sajátosságai, az olvasó kognitív stílusa, és – talán sikerült bizonyítanunk – az, hogy milyen eredményt ért el az információfeldolgozás két skáláján.

Ami kameraszimbólum-kerülő attitűd lehetséges okát vagy okait illeti, több feltételezést megfogalmaztam disszertációmban:

  1. a feldolgozások és döntések feltehetően elsősorban az adaptív tudattalanban zajlanak (Síklaki István javaslatára),
  2. a hírolvasási stratégiában is fellelhetjük, de
  3. megeshet, hogy a mindkét skálán jól teljesítők a leggyanakvóbbak a forrás hitelességét illetően, és a kameraszimbólum jelenléte csökkenti a hírek hitelességét – ezért kerülik a kamerás hírcímeket, és/vagy
  4. megtörténhet, hogy a mindkét skálán jól teljesítők egyben nagyon médiatudatosak, és a képi anyag révén történő manipulációtól való félelmükben kerülik a kamerás híreket.

A disszertáció teljes terjedelmében olvasható magyar nyelven a Corvinus Egyetem PhD-archívumában.

1Gunter, B. (2015). The Cognitive Impact of Television News. Production Attributes and Information Reception, Palgrave Macmillan.

Alapkutatás a javából, avagy az "elméleti" elemzések nem öncélúak

Tasnádi Attila

Az állami érdekeltségű vállalatok hosszú múltra tekintenek vissza. Jelenleg is nagyon sok országban találhatók állami, illetve részben állami vállalatok piaci versenykörnyezetben. Hazai példaként felhozható a MOL, külföldi példaként pedig az állami tulajdonú Új-Zélandi Kiwibank, mely egy teljes jogú kereskedelmi bank, vagy a több mint 60 százalékos állami tulajdonban lévő norvég Equinor, amely egy elsődlegesen az olaj- és gázkitermelésre koncentrált nemzetközi energiaipari társaság. A közlekedés és a kommunikáció területén számos nyugat-európai és amerikai példát hozhatnánk fel. Dr. Tasnádi Attila, az Egyetem Matematikai és Statisztikai Modellezés Intézetének közgazdász-matematikus kutatója különleges kutatási témán dolgozik, ami éppen ezzel a gazdasági pozícióval függ össze.

Hogyan lehet a matematika segítségével meghatározni az optimális állami tulajdonhányadot? A matematika absztrakciója hogyan egyeztethető össze a piaci és társadalmi környezet konkrét, valóságos folyamataival?
Igazából mikroökonómiai modellekről van szó, amelyet az iparági szerkezetek területén szoktak tárgyalni. A legelemibb modelleket aszerint lehet megkülönböztetni, hogy a vállalatok elsődleges döntési változója a termék ára vagy mennyisége. Az előbbi esetre egy példa a katalógus áruházak versenye, amelyek a meghirdetett árak mellett készlet erejéig teljesítik a megrendeléseket, az utóbbira a horgászokat szokták emlegetni, amelyek a kifogott halmennyiséget értékesítik a kikötőbe érkezve a halpiacon. Az árak rögzítése esetén a piaci kereslet határozza meg az eladható mennyiséget, míg mennyiségek rögzítése esetén a piaci kereslet határozza meg a termék árát.

Az elemi modelleket még aszerint is meg lehet különböztetni, hogy a vállalatok termékei homogének vagy heterogének (azaz differenciáltak). Egy piac megfelelő modellezése a termék jellemzőjétől és a kereskedés jellegétől is függ. Akármelyik modellt vesszük alapul, a keresleti és kínálati görbék segítségével meghatározható az úgynevezett társadalmi többlet mint a keresleti és kínálati görbék közt bezárt terület. Az állami tulajdonhányad lényegében a vállalat célfüggvényét változtatja meg azzal, hogy a vállalat profitja mellett a társadalmi többlet is megjelenik benne a tulajdonhányadtól függő súllyal. A részben állami tulajdonú vállalat tulajdoni hányada befolyásolja a piaci játék egyensúlyát. Az állami oldalról nézve ezek után célként fogalmazható meg a társadalmi többlet maximalizálása, és ennek megfelelően határozható meg az optimális tulajdonhányad. Ilyen típusú modelleket a privatizációs, illetve reprivatizációs kérdések vizsgálata során is használtak.

Az Önök kutatásának vannak előzményei. Matsumura Toshihiro, a University of Tokyo kutatója 1998-ban egy úgynevezett duopol modellben meghatározta az optimális állami tulajdonhányadot, amelynek eredményeként rámutatott arra is, hogy a részben állami vállalat magasabb társadalmi jólétet eredményez, mint a tiszta állami vállalat. Ehhez a megállapításhoz képest miben hoz újat az Önök kutatása?
Matsumura a homogén termékű mennyiségi modellel foglakozott. Amellett, hogy ez a modell több valóságos piac elemzése során hasznos, matematikailag a legkönnyebben kezelhető. Az ár alapú piaci modellek esetén a differenciált termékű piacok elemzése a könnyebb. Mi a kutatásunkban – amelyet a Pallas Athéné Domus Sapientiae Alapítvány támogatásával a PADS Vezető Kutató Program keretében végzünk – olyan piacokat vizsgálunk, amelyeken a vállalatok azonos termékjellemzőkkel bíró termékeket kínálnak, a termelt mennyiség nem léphet át egy kapacitáskorlátot, és a vállalatok határozzák meg termékeik árait. Ilyen típusú modelleket például a villamosenergia-piacok elemzése során szoktak használni. E modell matematikai kihívása, hogy amennyiben az egyik vállalat még csak kis mértékben is kisebb árat állapít meg versenytársánál, profitjai ugrásszerűen megnövekedhetnek, és ennek köszönhetően az érdekes esetekben nem tudnak egy-egy egyensúlyi árt megnevezni. Az eredményünk szerint e modellben az optimális állami tulajdonhányad nulla. Tehát azon piacokon, amelyek leírására az általunk vizsgált modellt alkalmazzák, nem érdemes az államnak, mint aktív piaci résztvevő szerepet vállalnia.

A modellek szépsége és meggyőző ereje

A közgazdaságtudomány és a számítástudomány határterületei jelentős részben elméleti alapkutatást jelentenek. Ma mintha a gyorsabban átlátható döntések korát élnénk. Hogyan látja ennek az elméleti munkának a hasznosulását?
Az „elméleti” elemzések nem öncélúak, még ha az egyes kutatókat maga a modellek szépsége és azok megoldásának nehézsége is mozgatja. Az elméleti elemzések hasznosulásának számtalan szintje van, nem állítom, hogy az általam felsorolt szintek teljes körűek. Az egyik pusztán csak abban segít, hogy a modellezéssel megragadható problémák körét bővítsük, a megismerés határait feszegessük. Egy másik a szemléletformálás szintje, amely gazdagíthatja a gondolkodásmódunkat, és segít az alapvető összefüggések felismerésében. A harmadik a modellek meggyőző erejében rejlik – persze ez ország- és megrendelőspecifikus –, ezen azt értem, hogy egy tanulmány, ill. tanács jobban eladható, ha megalapozott számítások vannak mögötte, és nem csak ösztönszerű vagy egyéni tapasztalatokon alapuló javaslatok. A negyedik szint, amikor már konkrétan mérhető egy modell eredményessége. Az informatika fejlődésének köszönhetően a közgazdászok számára – főleg vállalati szinten – a hosszú időkön át fennálló adathiány, illetve valós környezetekben gyorsan mérhető hatások lehetetlensége oldódni látszik. Az elméleti közgazdászok által évtizedeken át megfogalmazott modellek, illetve eredmények egyre inkább alkalmazhatóbbá válnak. (lásd például: https://www.richmondfed.org/publications/research/econ_focus/2018/q4/interview).

„Jó volt egymás támaszainak lenni” – Kutatói tapasztalat egyénileg és szerzőtárssal

Baksai Csilla

Baksai Csilla idén végez a Gazdálkodástudományi Kar Vezetés és szervezés mesterszakán. A 2019-es OTDK-n két dolgozattal is dobogós lett a Szociológia szekcióban. Ruzsonyi Csengével közös, „Boldogság receptre, avagy különbség a magyar és dán boldogság-összetevők között” c. munkájukkal II. helyezést értek el, míg Csilla egyéni dolgozata „Áldozathibáztatás az iskolában – Hogyan befolyásolja egy bántalmazási szerep az áldozathibáztatást?” címmel a harmadik helyezést érdemelte ki. Baksai Csillát az OTDK-szereplésig vezető útról Szczuka Borbála kérdezte.

Két dolgozattal is sikeresen szerepeltél az OTDK-n: milyen témákban kutattál, illetve kutattatok szerzőtársaddal?
A Ruzsonyi Csengével közös dolgozatunk második helyezett lett, ott egy boldogságkutatást végeztünk egy 2014-es European Social Survey adatbázison, lineáris regressziós modellekkel vizsgálva a kérdést. Kiinduló gondolatunk az volt, hogy több ország rendszeresen a korábbiakhoz hasonló pozícióba kerül ezeken a rangsorokon – Dánia és a skandináv országok például mindig valahol a lista tetején kapnak helyet, Magyarország viszont általában a boldogságlisták végén szerepel. Miért is lehet ez? Nekünk az volt a feltevésünk, hogy az lehet a háttérben, hogy a boldogság elég általános dolog, így valószínűleg hasonló dolgok járulnak hozzá a Föld különböző pontjain, viszont lehet, hogy más-más helyeken eltérő mértékben tartják fontosnak ezeket a tényezőket. Ezt a következő példán keresztül könnyű megragadni: ahol relatíve nagyobb a jólét, ott az egyén pénzügyi helyzete nem biztos, hogy olyan mértékben hozzátesz az emberek boldogságához, mint a szegényebb országokban. Dolgozatunk eredménye, hogy szignifikáns különbség mutatható ki két változó esetén, melyek a válaszadó neme, és az, hogy valaki házas-e vagy sem. Ennek a magyarázatával már nem volt alkalmunk foglalkozni, egyelőre egy kvantitatív választ szerettünk volna kapni, hogy van-e olyan tényező, amit teljesen máshogy értékelnek a két országban: ez a kettő lett az.

A saját kutatásom kérdésfeltevése pedig az volt, hogy van-e összefüggés az áldozathibáztatás mértéke és az általános bántalmazói szerepek – bántalmazó, áldozat, bántalmazó-áldozat, szemlélő – között, azaz, hogy ezek a szerepek összefüggésben vannak-e azzal, hogy általában ki mennyire áldozathibáztató egy-egy szituációban. Az áldozathibáztatás nem csak a bántalmazáshoz kapcsolódó fogalom, ellenben felmerül a bántalmazási esetek során is. Elsőként ezt egy középiskolások körében végzett kvalitatív kutatással alapoztam meg, két fókuszcsoportos beszélgetést végeztem és egyet interjúztam, ebből született meg a TDK-dolgozatom. Viszont mivel ez egyben egy ÚNKP-s kutatás volt, még március után tovább dolgoztam rajta, és csináltam egy kvantitatív kutatási fázist is, ahol szintén középiskolások, tizedikesek között kérdőíveztem. 340 körüli kitöltőt sikerült szereznem budapesti középiskolákból, ezen az adatbázison próbáltam meg kvantitatív módon felfejteni a kérdést. Azonban attól függően, hogy milyen áldozathibáztatásra vonatkozó változót vizsgáltam, más-más, ellentétes eredményre jutottam, tehát ez a kutatás még további munkát igényel ahhoz, hogy az eredeti kérdésemet meg tudjam válaszolni.

Tervezed, hogy továbbmész ezen a vonalon?
A konzulensemmel gondolkoztunk azon, hogy esetleg egy publikációvá kellene továbbfejleszteni a kutatást, mert ez egy olyan kérdés, ami új a szakirodalomban, tehát viszonylag magas hozzáadott értékkel bír. Így lehet, hogy még dolgozunk ezen, de jelenleg, az egyetemi végzés környékén nem tudom biztosan azt mondani, hogy a következő években ezzel fogok tudni foglalkozni, nem tudom, hol leszek pár év múlva.

Van-e olyan mozzanata a kutatásnak, amit kiemelnél mint élményt, fordulópontot, kihívást?
Csengével az volt nagy élmény, hogy mi a dolgozat megírását nem minőségileg, hanem mennyiségileg osztottuk fel: mindkettőnk értett a kutatás minden fázisához, mindketten részt vettünk a szakirodalmi feldolgozásban és a kvantitatív elemzésben is. Emlékszem, hogy nagyon sokat gyűrtük az adatbázist, és gondolkoztunk a változókon, átkódoltuk őket, millió elemzést futtattunk, de úgy gondolom, hogy ez egy kvantitatív elemzésre nagyon jellemző, mert az ember sosem tudja előre, hogy az adatok hogyan fognak viselkedni. Jó volt egymás támaszainak lenni, a TDK megírását mint páros munkát nagyon tudom ajánlani mindenkinek, ez nekem nagyon jó élmény volt. Persze kihívást is jelentett, mivel akkor tudtunk csak igazán haladni, amikor együtt voltunk.

A másik kutatásban pedig az volt a kihívás, hogy ott empirikus kutatást végeztem – nekem ez volt az első ilyen, és ezt is úgy látom, hogy mindig máshogy alakul, mint ahogy az ember elképzeli. Sok középiskolát kerestem fel, volt, amit ismerősön keresztül, volt, ami hideg megkeresés volt, próbáltam reprezentatív lenni az alapján, hogy melyik iskola hogyan teljesít a kompetenciaméréseken. Ezek után persze szelektív volt, hogy ki jelzett vissza, és ki nem. Jó élmény volt az is, hogy volt egy segítőm, aki a papíralapú kérdőíveket online rögzítette, és ez egy nagyon pozitív tapasztalatként maradt meg: óriási segítség volt, hogy kutatóként nem kellett azzal foglalkoznom, hogy bepötyögjem az adatokat, hanem jó volt ezt olyasvalakire bízni, akit a téma nagyon érdekelt – azt gondoltam, hogy ez egy win-win szituáció, mivel ő is tanult belőle, nekem pedig könnyebbséget jelentett.

Az is egy érdekes élmény, hogy valamit elképzeltem, hogy eredményül fogok kapni, és hogy a kérdéseimet majd meg fogom tudni válaszolni, de végül mégsem tudtam választ adni. Ami ebben jó, hogy igazából ez nem tör le, mert az is egyfajta eredmény, hogy nincsen egyértelmű eredmény. Azt ki tudom mondani, hogy ezek az összefüggések még mélyebben húzódnak, és a kérdésfeltevés is nagyon fontos lehet a kutatásban: amiről azt gondolom, hogy szinonima kérdések, amögött annyi kicsi, nüansznyi különbség lehet, ami miatt az egyiknél az jön ki, hogy a bántalmazó a jobban áldozathibáztató, a másiknál pont fordítva. Tehát azt gondolom, hogy ez a kutatásnak a szépsége, és jól rávilágít arra, hogy mennyire komplexek a dolgok.

Milyen volt együtt dolgozni a konzulenseddel?
Mindkét kutatásnál ugyanaz volt a konzulensem, Farkas Eszter, őt a szakkollégiumon keresztül ismertem meg. A Csengével közös TDK-nk kapcsán kerestük meg először, akkor jó volt vele együtt dolgozni, és végül ezért kértem fel az egyéni kutatásomhoz is. Szerintem az nagyon értékes egy konzulensben, ha könnyen elérhető, és tud gyorsan válaszolni. Aki először csinál empirikus kutatást, annak jó, ha van valaki, aki azt tudja mondani, hogy ez itt nem lényeges, menjek tovább, és erre nem kell heteket várni. Gördülékenyen ment alapvetően minden. Volt olyan is, hogy másik szakembertől kértem segítséget olyan dologban, amihez a konzulensem sem értett, ezért a kérdőív kapcsán egy pszichológust kerestem meg, hogy véleményezze azt. Szerintem egy-egy kutatás nagyon sok tudományterületet tud ötvözni, hozzá lehet szólni pszichológiai szempontból, vagy szociológusként, a konzulensem pedig politológus – ebből látszik, hogy közel tudnak állni egymáshoz a társadalomtudományok.

Maga a konferencián való részvétel milyen élmény volt számodra?
Nekem alapvetően nagyon jó élmény volt. Én két napot töltöttem ott, mert a dolgozatokat külön napokon kellett bemutatnom, így két szekcióba is beleláttam. Szuper élmény volt mások kutatásait hallgatni, de volt olyan is, amit kevésbé tudtam értékelni, vagy érteni. Egyeseknél sok gyengeséget véltem felfedezni, és az furcsa volt nekem, hogy a zsűri ezekre nem mindig reflektált. De maga az az élmény, hogy hallgatom mások kutatását, és nem érzem azt, hogy elálmosodnék rajtuk, az nagyon jó volt, voltak nagyon izgalmas dolgozatok. Ami még érdekes volt, hogy nem tudtuk előre megmondani, hogy melyik dolgozatokat fogják jóra értékelni a zsűrik. Nem volt mindig egyértelmű felénk, hogy mi zajlik le a fejükben, a zsűri más kérdéskörökbe ment bele egyik meg másik dolgozatnál. Ezek alapján nem tudtam eldönteni, hogy egyes dolgozatoknál azért nem állnak meg egy-egy kérdésnél, mert a szakmai tapasztalatuk alapján úgy látják, hogy nem releváns, vagy csak egyszerűen átsiklanak felette. Ez kissé bizonytalanság volt, de ez nem a konferencia színvonalát illeti.

Milyen visszajelzéseket kaptál a saját munkáidra?
Én örültem, mert úgy éreztem, hogy szakmai kérdéseket kapok, amik szerintem jogosak voltak, szerettem rájuk válaszolni, jó hangulatú volt az egész, és úgy gondolom, hogy elismerték azt a munkát és hozzáértést, amit beletettem vagy beletettünk Csengével. Szerintem jó visszajelzéseket kaptam a dolgozat prezentálása után is, ennek ellenére nehéz volt ez alapján eldönteni, hogy egy tizenkét fős mezőnyben nyolcadik leszek-e, vagy – ahogy végül alakult – dobogós.

A jó és rossz időskor, avagy Age Talks

Vipi Ylanne

A Budapesti Corvinus Egyetemen május 9-én zajlott az Age Talks? – Communicating Ages in the Communication Age című konferencia a Magatartástudományi és Kommunikációelméleti, illetve a Világgazdasági Intézet szervezésében. A Kioszk két előadót, Virpi Ylänne-t és Anton Sárát kérdezte kutatási eredményeikről.

A konferencián a nemzedékek közötti és nemzedéken belüli kommunikációs folyamatokat, a kor és az öregedés médiareprezentációját, illetve az ezekhez kapcsolódó kommunikációs, kulturális és gazdasági tényezőket tárták föl az előadók. A kutatók arra keresik a választ, hogy milyen, az eddigiektől eltérő szempontok vonhatók be az ember korával kapcsolatos folyamatok megismerésébe. Az új perspektívákkal pedig más, új kutatási és oktatási formák, illetve intézményi stratégiák válnak tervezhetővé, kialakíthatóvá.

Idősek a médiában

Hat ország összesen 31 előadója közül először Virpi Ylänne, a Cardiff Egyetem nyelvészprofesszora válaszolt kérdéseinkre.

A kutatások tanúsága szerint hogyan ábrázolja a média az időskort az utóbbi évtizedekben? Mintha történt volna ebben némi változás…
Az idősebbek továbbra is alulreprezentáltak számtalan médiumban, például a televízióban és a nyomtatott sajtó által közvetített hirdetésekben, a TV-műsorokban és a filmekben. Ez az alulreprezentáltság világszerte megfigyelhető, a nyugati és a keleti (ázsiai) környezetben egyaránt. A Corvinus Egyetemen tartott előadásomban Julia Rozanovát idéztem, aki egy publikációjában így fogalmazott: „…a médiában az időskor ábrázolásának kétféle sztereotípiája van: a ’jó’ időskor, amelyre az egészség, a függetlenség, a gazdasági és társadalmi vitalitás; valamint a ’rossz’ időskor, amelyre a testi betegség, a társadalmi élettől történő elhúzódás és a másoktól való függőség jellemző.” (Rozanova 2010:214)1.

A hirdetésekből, reklámokból és a filmekből főleg az egészséges nyugdíjaskori életvitelnek és a feltűnően szép idősebb felnőtteknek a stilizált képei köszönnek vissza. Az újságok viszont a „teher” aspektust helyezik előtérbe, azaz az idősebb felnőttek úgy vannak beállítva öregedő társadalmainkban, mint akik fenyegetést jelentenek a forrásokra, és társadalmi problémákat okoznak. Az ábrázolás tehát a szöveg típusától és funkciójától függ: attól, hogy eladni, szórakoztatni, vagy inkább tájékoztatni szeretnénk, és társadalmi kérdéseket megvitatni.

Az utóbbi időben megjelentek az idősebb manekenek, az idősebb korosztálynak szóló reklámok, az időskori életstílust fókuszba állító tartalmak. Ezek azonban főleg arról szólnak, hogyan maradhatunk fiatalok. Éppen a méltósággal öregedés, az élettapasztalatok átadásának kultúrája kap kevés hangsúlyt. Tehát ellentmondó módon az idősebb életkor ábrázolása is ifjúságcentrikus.
A divatos életstílus nagyon is része a nyugdíjaskori marketingnek, amelyben arra biztatják az idősebb felnőtteket, hogy tegyenek saját öregedésük ellen, és tűnjenek kortalannak. Szerintem jó dolog, hogy egyre több idős modell van, valamint egyre több női testalkatot láthatunk. Ugyanakkor az idősebb modelleknek is meg kell felelniük a vékony ideálnak, csak ősz hajjal. Ha viszont az idősebb felnőtteket bölcsnek és magas státusszal rendelkezőknek szeretné beállítani a média, akkor általában férfiakat mutatnak. Véleményem szerint az, hogy idős embereket kortalannak ábrázolnak – legalábbis a reklámokban –, az időskor leértékelésére hajlamosít, hiszen az időskor értéke és előnye pont a nagyobb tapasztalat és a bölcsesség. Az „öregedésgátló” üzenetek arra sarkallnak bennünket, hogy elrejtsük az öregedés jeleit, vagyis, hogy tagadjuk az öregedést, és betegségként tekintsünk rá. Az olyan metaforák, mint az „örökké fiatalnak maradni” vagy a „lélekben fiatal” az időskor devalválását idézik elő, mivel a fiatalt tekintik ideálisnak, normálisnak, az idős pedig a megbélyegzett kategória. Amikor a média azt az elképzelést erősíti, hogy fiatalnak kell maradnunk, azt sugallja, hogy a fiatal jó, az öreg pedig nem jó. Nehéz megváltoztatni ezt a megítélést, amiben nem kis szerepe van annak is, hogy az idősebbek gyakran elhatárolják magukat az „idős” besorolástól.

Bölcsesség és önmotiváció – 60 fölött a Facebookon

Az „Age Talks?” konferencia egyik előadója, Anton Sára a hatvan év feletti magyarok Facebook-használati szokásait vizsgálta.

Mi jellemzi az idősek aktivitását a Facebookon, és valójában milyen korosztályt tekintett időskorúnak?
Saját kutatásomban a hatvan év felettieket tekintem idős korosztálynak. Mi, magyarok többnyire szinonimaként használjuk az idős, öreg, nyugdíjas kifejezéseket, de e szavak jelentése között is árnyalatnyi különbségek fedezhetők fel. Kutatásom kiindulópontjaként e szavak meghatározását vizsgáltam meg a Magyar Értelmező Kéziszótárban (MÉK), ez alapján arra jutottam, hogy hatvan év felett már idősnek tekinthetjük az egyént.

A Pusztai Ferenc főszerkesztésével az Akadémiai kiadónál megjelent 2011-es MÉK szerint az időskor kifejezés évszámmal pontosan behatárolt életszakaszt jelöl: az első „Az emberi életnek a felnőttkor és az aggkor – kb. a 60. és 75. életév – közötti szakasza”. A második a „60. és 75. életéve között levő személy”. E definíció értelmében szükséges megvizsgálni az aggkor jelentését is: a MÉK definíciójában ez „az emberi élet 75. és 90. éve közé eső szakasza” Erre alapozva, továbbá előzetes tanulmányokat és kutatásokat is vizsgálva többnyire hatvan évnél húzódik a határ, innen tekinthető valaki idősebbnek. Azt viszont nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy az életszakaszok, így például az időskor meghatározása a tudományos munkákban nem merülhet ki ennyiben, ugyanis több vizsgálat és tanulmány is azt támasztja alá, hogy csupán életkor alapján nem határolható be egy életszakasz. Mégis vannak olyan helyzetek – többek között jelen kutatás is –, amikor szükséges az önkényes határkijelölés.

A kutatásban használt kérdőív eredményeit tekintve elmondható, hogy a kérdőívet döntően női válaszadók töltötték ki (88%), a megkérdezettek több mint fele városban lakik, míg 22% falvakban, kisebb községekben. Azt láthatjuk, hogy a magyar hatvan év felettiek körében inkább a városban élő nők használják a Facebookot. Az eredmények azt is mutatják, hogy a megkérdezettek többnyire nem csak passzív felhasználóként vannak jelen a Facebookon: a válaszadók 44%-a naponta 1-3 órát tölt a Facebookon, és jellemzően kapcsolattartásra (76%), információszerzésre (66%), és tartalommegosztásra (32%) használja ezt a közösségimédia-oldalt. Ehhez ténylegesen egyfajta aktivitásra van szükség: ahhoz, hogy kapcsolatot tartsanak, üzeneteket, kommenteket kell írni; ahhoz, hogy tartalmat osszanak meg, tartalmat kell keresni, esetlegesen valamilyen megjegyzést kell fűzni a megosztott tartalomhoz. Ehhez kapcsolódik még, hogy a válaszadók 42%-a a Facebook-használatot a mindennapi tevékenységei szerves részének tekinti.

Van-e valamilyen különös sajátossága a hazai hatvan év felettiek Facebook-aktivitásának? Milyen típusú tartalmakat osztanak meg leginkább?
Saját bevallásuk szerint leginkább személyes jellegű, saját tartalmakat, híreket, recepteket, illetve ismerőseik tartalmait – képeit, videóit stb. – osztják meg a közösségi oldalon. Azért, hogy ezeket az eredményeket alátámasszam vagy épp megcáfoljam, végeztem egy kvantitatív tartalomelemzést is, amely során kifejezetten azt vizsgáltam, hogy milyen tartalmakat osztanak meg leggyakrabban a hatvan év feletti magyar Facebook-felhasználók. A mintába 300 poszt került be, és e kutatás eredményei nagyrészt összhangban állnak a kérdőívben adott válaszokkal. A három leggyakoribb típus a személyes jellegű tartalom (15%), az életbölcsességek (12,7%), illetve a politikai és közéleti jellegű posztok (hírek) (11,7%–11,7%).

Személyes jellegű posztoknak számítanak a saját képek, videók, bejegyzések, amelyek sok esetben az egyén privát életébe (például karrierjébe, kapcsolataiba) is betekintést nyújtanak. Számos esetben találkoztam olyan személyes jellegű képpel, amely a felhasználót saját családi körében ábrázolja. Itt érdemes megjegyezni, hogy csak olyan felhasználók nyilvános profiljait vizsgáltam, akik nem tartoznak az ismerőseim közé. Fontos tény, hogy az idős felhasználók sok esetben olyan beállításokkal osztják meg privát (családi, ill. önmagukat, barátaikat ábrázoló) tartalmaikat, hogy az teljesen nyilvános, bárki számára hozzáférhető.

A második legjellemzőbb poszttípus az életbölcsességeket tartalmazó megosztás. Ezeket tovább elemezve arra jutottam, hogy bár nem döntő számban, de a motiváló jellegű posztok vannak túlsúlyban, amelyek kifejezhetnek egyfajta önmotiválást – a felhasználó azért osztja meg a tartalmat, hogy saját hozzáállását erősítse, önmagát motiválja –, másrészt pedig jelenthetik azt is, hogy az egyén másokat, ismerőseit kívánja ezáltal motiválni. A motiváló jellegű posztokat követik a kifejezetten negatív érzelmi állapotot, attitűdöt megjelenítő tartalmak, majd ezek után a kifejezetten pozitív attitűdöt közvetítő posztok, anélkül, hogy motiváló szándék lenne bennük. Nem nagy számban, de találkozhatunk kifejezetten vallásos jellegű posztokkal is.

A posztok tartalmát tekintve a harmadik helyen a politikai és a közéleti jellegű bejegyzések állnak. Ebben a kutatásban a közéleti jelző sokkal tágabban értelmezendő, mint ahogy általánosságban értjük. Ebbe a kategóriába tartozik minden olyan poszt (többnyire cikk vagy blogbejegyzés), amely valamilyen hírértékkel bír, fő funkciója, hogy információt közöljön bármiről, ami a mindennapokban történt. Kifejezetten politikai tartalmú posztok a kül- vagy belpolitikai ügyekkel foglalkozó tartalmak, amellyel kapcsolatban a felhasználó megosztja a véleményét.

A mintavételkor a nemek szerinti eloszlás is döntő szempont volt, ami alapján harminc férfi és harminc női felhasználó profilja került a mintába. Az eredményeket tekintve a hatvan év feletti nők gyakran életbölcsességeket tartalmazó posztokat osztanak meg: a 150 nők által megosztott posztból 29 az életbölcsesség kategóriájába tartozott. A második és a harmadik leggyakrabban megosztott poszttípusok körükben a közéleti és a közérdekű tartalmak voltak. Érdekesség lehet, hogy a vizsgált mintában inkább a férfi felhasználók körében jellemzőek a személyes jellegű posztok – ez volt egyben a leggyakoribb poszttípus is a körükben –, amelyet a politikai jellegű és a közéleti tartalom követett. A legnagyobb eltérés az esztétikai érzéket célzó és a humoros jellegű posztok megosztásában volt a nemek között. Az esztétikai érzéket célzó posztok 82,4%-át női, míg a humoros posztok 78,9%-át férfi felhasználók osztották meg.

Van-e arra adat, hogy az idősebbek Facebookon való megjelenése összefüggésbe hozható-e a fiatalok eltűnésével, inkább más felületeken való megjelenésével?
Jelen kutatás nem vizsgálta, hogy van-e összefüggés a fiatalok Facebookról való kivándorlása és az idősek bevándorlása között. Viszont, ami e vizsgálatból szembetűnő adat, hogy a megkérdezett idősek döntően (57%) a fiatalabb rokonaik – gyermekeik, unokáik – hatására regisztráltak a felületre, a célból, hogy velük könnyebben tudjanak kapcsolatot tartani. Továbbá, ha valamilyen nehézségbe ütköznek, leginkább a családtagokhoz fordulnak segítségért.

Bár a kutatás nem tekinthető reprezentatívnak, fontos látnunk, hogy a fiatalabb generációknak és a legközelebb álló családtagoknak alapvető szerepe van abban, hogy a társadalom idősebb tagjai hogyan viszonyulnak az internet – a közösségimédia-oldalak – használatához, milyen magatartásformákat alakítanak ki az online térben, tehát abban, hogy milyen szintű tudatosság jellemzi őket az online médiahasználatot illetően. Az átlagéletkor kitolódása, az aktívabb életvitel, a digitális technológiák és lehetőségek iránti egyre erőteljesebb nyitottság pedig mind azt jelzik, hogy a jelenkori idősebb generációk a digitális társadalmunk egyre inkább szerves részét képezik, és minél fejlettebb a digitálismédia-használattal kapcsolatos tudatosságuk, annál inkább hozzájárulhatnak a társadalom egészének fejlődéséhez.
 

1Rozanova, J. (2010). Discourse of successful aging in The Globe & Mail: Insights from critical gerontology. Journal of Aging Studies, 24(4), 213-222.

 

Oldalak