corvinuskioszk

„A politikusok számára olyan könnyű az Európai Uniót használni bűnbakként” – Interjú Mary Kaldorral

Világhírű közgazdász-dinasztia tagjai látogattak Magyarországra. Az Economic Growth and Social Equity (Gazdasági növekedés és szociális méltányosság) címmel rendezett angol nyelvű nemzetközi konferencia a harminc éve elhunyt magyar származású közgazdásznak, Káldor Miklósnak állít emléket,  akinek nevét a Káldor-Hicks-hatékonyság is viseli. nemzetközi konferenciát a 30 éve elhunyt Káldor Miklós emlékére a Budapesti Corvinus Egyetem Gazdaságpolitika Tanszéke a Friedrich Ebert Stiftung (Budapest) és a Közgáz Alma Mater Egyesület támogatásával 2016. szeptember 30-án, pénteken a Budapesti Corvinus Egyetemen. Lányával, Mary Kaldorral Szalai Réka, a BCE hallgatója beszélgetett, családi hátteréről és aktuális kérdésekről egyaránt. Mary Kaldor neves akadémikus, írásai főként a nemzetközi kapcsolatokkal, globalizációval és a biztonságpolitikával foglalkoznak.

Járt már korábban is Magyarországon?
Legelőször 1959-ben utaztam ide, de számtalan alkalommal jártam már Magyarországon, hiszen rendszeresen meglátogattuk az itteni rokonokainkat. A nyolcvanas években pedig aktív részese voltam a magyarországi ellenzéki mozgalomnak.  

Milyen érzés egy ilyen híres közgazdász-dinasztiához tartozni?
Örömmel tölt el, mivel mindig is nagyon büszke voltam az édesapámra; ráébredtem, kiváltságos helyzetűnek érezhetem magam. Négyen vagyunk lánytestvérek, a konferencián mind részt vettünk, továbbá gyerekeink – köztük a fiam is –, és az unokák közül is eljöttek néhányan. Intellektuális légkörben nőttünk fel, és mi is így próbáltuk felnevelni gyermekeinket. Több kiváló közgazdász is van a családban, de ami igazán közös bennünk, az az, hogy nagy az elköteleződésünk a közszolgálat felé, valamilyen módon mindannyiunk szeretné jobbá tenni a világot, így folytatva szüleink tradícióját.

Mi motiválta arra, hogy ezt a területet válassza?
Nemcsak édesapám, édesanyám is inspirált, mivel ő határozottan kiállt a nukleáris fegyverek ellen, és több tüntetésre is elvitt bennünket, már gyerekként is. Engem nagyon érdekelt a téma, illetve az, hogy hogyan lehetne véget vetni a hidegháborúnak. Szerintem az, hogy Magyarországon volt családunk, az azt is jelentette, hogy nagyon szerettem volna, ha valahogy véget lehetne vetni a hidegháborúnak. Ezért kezdtem el érdeklődni e kérdések és a politikai gazdaságtan iránt, de emellett foglalkozom politikatudománnyal is.
Miután elvégeztem az egyetemet, a legelső állásom a Stockholmi Nemzetközi Békekutató Intézetnél volt, ahol kidolgoztam egy fegyverkereskedelmi statisztikát, amire nagyon büszke vagyok, mert a módszer ma is működik – ez pedig ki is kövezte a karrierutamat. A nyolcvanas években a nukleáris fegyverek elleni európai békemozgalmak némi változást hoztak: rádöbbentem, hogy csak akkor szabadulhatunk meg a nukleáris fegyverektől, ha véget ér a hidegháború, ezért felvettem a kapcsolatot a közép-kelet-európai ellenzéki mozgalmakkal, hogy ott is kampányolhassunk.

Mi volt életének legmeghatározóbb tapasztalata?
Kicsit furcsán hangozhat, de az 1956-os magyar forradalmat mondanám. Személyesen nem lehettem részese, de volt egy magyarországi nagybácsim, aki többször is meglátogatott minket Angliában. Egyszer feltette azt a kérdést, hogy a Nyugat miért nem jött Magyarországra és miért nem mentett meg minket az oroszoktól? Mire édesanyám azt felelte, hogy azért, mert az háborút jelenthetett volna, és mind meghalhattunk volna egy nukleáris háborúban. Számomra ez egy nagyon fontos pillanat volt, mivel azt gondoltam, valójában a nukleáris fegyverek akadályozzák a demokráciát.

Egyes vélemények szerint édesapja, Káldor Miklós kétségesnek találta az Egyesült Királyság szerepét az Európai Unióban. Ennek tükrében hogyan ítéli meg a Brexitet?
Ezt inkább úgy mondanám, hogy édesapám azt ellenezte, amit ma közös piacnak nevezünk, egyébként Európa-párti volt. A neoliberalizmus ellen emelt szót, ő inkább egy egyesült szociáldemokratikus Európát képzelt el, és egész életében azt szerette volna, hogy ennek Magyarország is részese lehessen. Habár ezt vitatják a testvéreim, úgy hiszem, édesapám leginkább a monetáris uniót ellenezte, mivel úgy gondolta, bevezetése katasztrófát jelentene, a politikai uniót viszont támogatta. Szerintem most nagyon megdöbbent lenne a Brexithez köthető populista és rasszista közbeszéd miatt. A Brexitnek pedig valójában semmi köze nem volt az Európai Unióhoz, hanem inkább a bevándorlással szembeni egyre növekvő félelmekről szólt, így nem hinném, hogy édesapám támogatta volna a Brexitet.

Ön hogyan vélekedik a Brexitről?
Szerintem borzasztó ez az egész, és az Egyesült Királyság számára is rendkívül kedvezőtlen, hiszen akár az ország széthullásához vagy egy új észak-írországi háborúhoz is vezethet. A döntés nem fogja növelni a demokráciát, éppen az ellenkezője fog történni, hiszen a kormányzattal szembeni kétségek már hosszú idő óta erősödnek. Én személy szerint a Brexit határozott ellenzője vagyok, mivel ez az Európai Unió egésze számára káros, hiszen egy példát kínál a szétbomlásra, amely rendkívül veszélyes lehet.  

Mit lát ma az Európa Unió legégetőbb gazdasági problémájának?
A monetáris uniót, illetve azt az ötletet, hogy a monetáris unió szigorú fiskális követelményei összetarthatják a közösséget. Ehelyett inkább egy európai keynesianizmusra lenne szükség: nagyobb költésekre és az adózási rendszer átformálására – ez az egyetlen út arra, hogy megmentsük Európát. Ehhez kapcsolódóan természetesen felmerül a demokrácia problémája is, mely rendkívül összetett, hiszen sok döntés továbbra is nemzeti szinten születik, ezért lenne szükség egy európai szintű demokratikus struktúrára. A politikusok számára pedig olyan könnyű az Európai Uniót használni bűnbakként.

Szakértőként hogyan látja, mi a nemzetközi rendszer legfőbb kihívása ma?
A háborúk, az egyenlőtlenségek, illetve a fenntarthatóság és a klímaváltozás problémája. A háborúk, amelyeket manapság látunk, egy szélsőséges verziója, avagy valamiféle kombinációja a totalitarizmus örökségének és a neoliberalizmusnak. Amit Szíriában látunk, azt új típusú háborúként tudnám leírni. Akár erről, akár például Boszniáról beszélünk, ezek olyan új háborúk, melyek felfoghatóak egyfajta válaszként a demokráciára való igényre.

Ön tudna ilyen konfliktusra megoldást javasolni?
Igen, de azt hiszem, ehhez eltérő megközelítésre lenne szükség, mivel ezek nem a hagyományos értelemben vett konfliktusok. Másfajták a társadalmi feltételek, ezeket kellene megváltoztatnunk legalulról kezdve, ezért sokat kellene dolgoznunk a civil társadalmi szektorral, hogy alternatív társadalomszervező módszereket építhessünk fel.

Az egyenlőtlenségek hatással lehetnek a biztonság(politiká)ra?
A tradicionális biztonságpolitika hadseregről, légierőről és tengerészetről beszél, míg ma a biztonság globális kérdés, nemcsak arról szól, hogy megvédem a saját nemzetemet, hanem az egész emberiségről van szó. A mai világban több olyan biztonságpolitikai felfogásra lenne szükség, mint amit az ENSZ és az EU képvisel, sokkal inkább, mint a nemzeti típusúra.

Az elmúlt két évtizedben a globalizáció egyre növekvő egyenlőtlenségeket eredményezett. Az egyenlőtlenségek legnyilvánvalóbb eredménye pedig a migráció. Manapság egyre több ember láthatja a televízión és az okostelefonokon keresztül, hogy milyen az élet Európában, és ők is ezt szeretnék.

Lord Nicholas Kaldor (Káldor Miklós) a cambridge-i iskola és a keynesiánus közgazdaságtan egyik legjelesebb képviselője. 1908-ban született Budapesten, tanulmányait Berlinben végezte, majd 1927-től a London School of Economics hallgatója lett, ahol később tanított is. A második világháború alatt a híres közgazdásszal, Keynes-szel dolgozott együtt, a háború után pedig az ENSZ Európai Gazdasági Bizottságánál részt vett az újjáépítés tervezésében. 1949-től a cambridge-i egyetem oktatója lett. Az 1950-es években több ország is felkérte kormánytanácsadónak, többek között Chile, India és Törökország, de tanácsadója volt Harold Wilson munkáspárti kormányának is, gazdaságpolitikai és adóügyi kérdésekben.

Mary Kaldor: 1946-ban született Nagy-Britanniában, jelenleg a London School of Economics and Political Science professzora, illetve publikál az openDemocracy nevű oldalra is. Korábban dolgozott a Stockholmi Nemzetközi Békekutató Intézetnek (SIPRI), és a sussexi egyetem Európai Intézetének is. Legismertebb művei közé tartoznak a következők: The Baroque Arsenal (A barokk arzenál), The Imaginary War (A képzelt háború), a New and Old Wars: Organised Violence in a Global Era (Új és régi háborúk: szervezett erőszak a globalizáció korában). Alapító tagja az Európai Nukleáris Leszerelést követelő szervezetnek (European Nuclear Disarmament (END)), továbbá alapítója és vezetőhelyettese a Helsinki Polgárok Gyülekezetének /Helsinki Citizen’s Assembly/, valamint tagja a koszovói válság kivizsgálására alakult független nemzetközi bizottságnak.

Szalai Réka

corvinuskioszk

Hát én immár kit válasszak?

Alvin E. Roth Nobel-díjas közgazdász kapja a Budapesti Corvinus Egyetem (BCE) Rajk László Szakkollégiumának Neumann János-díját. Az amerikai professzor az alkalomból kedden díszelőadást tartott a Magyar Tudományos Akadémián szeptember 6-án. A CorvinusKioszk nevében Sipos Júlia kérdezte.

Professzor Roth, hisz Ön a szerelemben? Mivel a szerelemben olyan sok faktor van a két ember között, a párkeresési algoritmus olyan bonyolult, hogy nincs olyan sokelemű „Big Data” ami elég lenne ennek kezeléséhez...
- A házasság egy remek intézmény, én és a feleségem már negyvenedik éve vagyunk házasok, és ez nagyon jól működik, én viszont nem házasságközvetítéssel foglalkozom, hanem azzal, hogy hogyan lehet a munkát és a családot ott „párosítani”, ahol mindkét félnek saját karrierje van. Ehhez a munkaerőpiacnak is alkalmazkodnia kell.  Sok dolog épül kapcsolatra és nem pénzre, nemcsak a házasság. Tanulmányoztam a kapcsolati piacot, és ez olyan piac, ahol nem elég, ha te kiválasztasz valakit, hanem téged is ki kell választania valakinek. Szóval a házasság ilyen, nem elég, hogy te kiválasztod a párodat, neki is választani kell téged. De munkát találni, akár, mint tudományos újságíró szintén ilyen, szerződést kell hozzá. A Corvinus egyetemre csak akkor járhatsz, ha kiválasztottak, nem dönthetsz úgy, hogy oda jársz.

Előadásában, – amelyet a Magyar Tudományos Akadémián tartott – szóba került a menekültkérdés. Az algoritmus alkalmazásával Lehetséges erre a problémára megoldás?
- Nincs olyan megoldásom, amit javasolhatnék, de azt látom, hogy a jelenleginél jobb megoldást kell keresnünk... Ez olyan probléma, amin érdemes dolgoznunk… Egy párosítási probléma: a menekültek nem választhatnak, hogy hova akarnak menni, és az országok sem mondhatják, hogy most már nem jöhettek. Tehát tanulmányoznunk kell, hogyan lehet jobban koordinálni az emberek migrációját egyik helyről a másikra, mert – úgy vélem – több menekült lesz a jövőben.

Mit jelent önnek a Neumann-díj, amit diákoktól kapott, hogyan érintette a tény, hogy az előadásán zsúfolásig megtelt a felolvasó terem, a diákok és érdeklődők még a fal mellett is álltak…
- Nagyon jó dolog diákoktól díjat kapni. Mint professzor sok időt töltünk díjak adásával a diákok részére, ezért is kedves, amikor mi kapunk tőlük. És mi a diákokkal vagyunk kapcsolatban ezért is voltam nagyon boldog, hogy megkaphattam ezt a díjat.

Megkapta a Nobel-díjat, megkapta a Neumann-díjat, de van-e jelenleg valamilyen tudományos ötlete, vagy marad a párosítási elméletnél?
- A párosítás nagy téma, több terület rejlik benne, a munkaerő piacon használt algoritmusaink nagyon eltérnek attól, amelyeket a vese donorok kiválasztásánál használunk. Jelenleg mindkét problémán dolgozom, új algoritmusokra és új szervezési módszerekre van szükségünk, így még most is dolgozom a vese-csere problémán, a cél, hogy egyszerűbben elérhető legyen a vese azok számára, akiknek szükségük van rá.

Az elmúlt napokban sok fiatallal találkozott, budapesti látogatása után lesz-e újabb magyar tanítványa…?
- Valószínűleg igen. Budapesten már most is számos magyar párosítás teoretikusunk van közgazdasági, komputer tudomány és matematikai témákban… hiszem, hogy még hallunk a jövőben róluk, sokat fogunk még tanulni a magyar kollégáktól, az újaktól és a régiektől egyaránt.

corvinuskioszk

Brit közgazdász: még legalább 5 év kell a Brexit lecsengéséhez

Folytatódott az MNB Tanszék szervezésében megvalósuló előadássorozat, ahol ezúttal Lord Meghnad Desai indiai születésű brit közgazdász gondolatait hallgathatták meg az érdeklődők szeptember 29-én. Angol nyelvű előadásának címe „The economic impact of Brexit” volt. Lord Desai korábban a University of California, valamint a London School of Economics kötelékében tanított, jelenleg pedig az Official Monetary and Financial Institutions Forum (OMFIF) tanácsadó testületének elnöke. Az eseménynek a C épület V. terme adott helyet, a zsúfolásig megtelt előadóban pedig – a múltkori alkalomhoz hasonlóan – Sebestyén Géza, az MNB Tanszék vezetője mutatta be a professzort a közönségnek.

Bevezetésként Lord Desai a Brexithez vezető utat vázolta fel a hallgatóság előtt. Elmondása szerint Nagy-Britannia és az Európai Unió viszonya sosem volt konfliktusoktól mentes: tulajdonképpen a britek 1973-as csatlakozása előtti két évtizedben is folyamatosan előfordultak  viták az integrációhoz való csatlakozással kapcsolatban. Végül az 1960-as évekre terjedt el az a felfogás a szigetországban, hogy gazdasági problémáikra az egységes európai piac jelentheti a megoldást. Ugyanakkor az integrációhoz való csatlakozás nemcsak gazdasági, hanem politikai jelleggel is bírt – magyarázta a London School of Economics professor emeritusa. Az Egyesült Királyság mindig is ellenezte a szorosabb uniót, nem lépett be sem a schengeni övezetbe, sem az eurózónába. A tagállamok széleskörű bővítését pedig azért támogatták, mert így még nehezebbé vált a politikai unió kiépítése. Ezzel a munkaerő szabad beáramlása is lehetővé vált, amelyet a gazdasági fellendülés miatt eleinte nem bántak a szigetország lakói. A változás a 2008-09-es válsággal, valamint a legkeletibb tagállamok csatlakozásával következett be – jelentette ki a brit közgazdász. Lord Desai szerint a recessziót követő megszorítások következtében is egyre terjedt a társadalomban a kontinensről érkező bevándorlókkal szembeni ellenséges hozzáállás.

A professzor ezt követően röviden ismertette a júniusi referendum fő tanulságait. Mint ismeretes, alig négy százalékos különbség volt a maradásra és a kilépésre voksolók aránya között. Területi szinten Skóciában és Észak-Írországban inkább a „Remain”, Angliában és Walesben pedig az „Out” hívei voltak többen. Társadalmi szempontból pedig az látszott, hogy főképp az idősek, valamint az alacsony képzettek szavaztak a kilépésre. A fiatalok ugyan a maradás mellett álltak inkább, ám alacsonyabb volt a részvételi arányuk a népszavazáson – hívta fel a figyelmet Lord Desai. A közgazdász többször is elismételte az előadás során, hogy az eredmény hatalmas sokk volt az embereknek, mindenkit meglepett a kilépésre voksolók győzelme. A professzor ugyanakkor kiemelte, hogy érdemes megjegyezni Theresa May brit miniszterelnök szavait: „Brexit is Brexit”. Lord Desai szerint az EU és Nagy-Britannia kapcsolata mostantól egy válófélben lévő házaspáréra fog hasonlítani: összeházasodni könnyű volt, elválni azonban annál nehezebb. Szerinte a kilépési tárgyalások elkezdéséhez is hosszú út fog vezetni. Előbb mind az Európai Unió, mind a brit politikai élet berkein belül is közös álláspontra kell jutni a szereplőknek, hogy a két partner egyáltalán milyen álláspontot képviseljen a tárgyalásokon. A kilépés elsimítása után pedig azt kell meghatározni, hogy milyen legyen a Brexit utáni Egyesült Királyság kapcsolata a többi állammal. Lord Desai véleménye szerint ennek kikristályosodásához még összesen 5 év szükséges. Addig azonban több terület is meg fogja sínyleni az átmenetet: a brit felsőoktatás, a határokon átívelő kutatási együttműködések, vagy éppen a világszintű terrorizmus elleni harc.

Az előadás lezárulta után a közönség intézhetett kérdéseket az előadóhoz, a közel 150 fős hallgatóság pedig igen aktívnak bizonyult ilyen téren. Az első kérdező arra volt kíváncsi, hogy mi a professzor véleménye arról a narratíváról, miszerint a Brexit valójában a globalizáció veszteseinek a tiltakozása az utóbbi húsz év gazdasági átalakulása ellen. Lord Desai válaszában úgy fogalmazott, hogy bár tényleg érzékelhető volt ez a tendencia a népszavazás során, a jelenség valójában nem volt ennyire széleskörű. Szerinte a kilépésre voksolók inkább amellett foglaltak állást, hogy az Egyesült Királyságnak a világ többi országával való gazdasági kapcsolataira kellene koncentrálnia az európaiak helyett.

Hallgatói kérdésre kifejtette azt is, hogy szerinte a legjobb Brexit-forgatókönyv az lenne, ha a szigetország továbbra is hozzáférne az uniós közös piachoz, miközben csak néhány engedményt tenne a bevándorlásügy terén. Ugyanígy a legrosszabb eset az lenne, ha Nagy-Britannia teljesen kiesne az Európai Gazdasági Közösségből, mert így minden tagállammal külön kéne egyezségre jutnia. Lord Desai ugyanakkor szkeptikus volt azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a londoni City a jövőben elvesztheti pénzügyi központ-szerepét a világban. Szerinte a City nem az Európai Unió közelsége miatt lett vonzó célpont, hanem az itt elérhető egyedi lehetőségek, kedvező adottságai miatt.

Az Unió jövőjével kapcsolatban kijelentette: feltűnő, hogy Európában egyre több euroszkeptikus párt tör előre, ez különösen a közelgő francia és német választások tükrében kaphat nagy jelentőséget. Korai lenne ugyanakkor a Közösség végéről beszélni, ám nem szabad elfelejteni, hogy korábban már sok felbomolhatatlannak hitt unió is semmivé foszlott – figyelmeztetett a brit közgazdász.

Oberfrank Balázs
Corvinus Médiaműhely

corvinuskioszk

Közgazdász Vándorgyűlés Iparfejlesztés szekció – élménybeszámoló

A Vándorgyűlés! Régi emlékként eleven – anno mint egy értelmiségi tábor, ahol összejönnek az ország közgazdászai, és kötetlenül, informálisan megvitatják, mit gondolnak közös dolgaink állásáról, makrogazdaságról, reálszféráról, különböző szemléletű megoldásokról és lehetőségekről. Vannak tudományos igényességű előadások, vannak politikailag talán elfogult megnyilvánulások, és vannak váratlan felismerések, meglepődések. Akárhogyis, jó ott lenni, jó látni, hol tartunk, mik a fontosabb témák a közgazdász kollégák körében.

Az Iparfejlesztés szekció szervezőjeként a szervező Ipari és vállalkozási szakosztály elnöksége vállalta, hogy a számos makrogazdasági és közpolitikai megközelítésű előadás mellett ez a szekció a vállalatok szemüvegén keresztül láttatja a lehetőségeket. Igen, a lehetőségeket. Van tere a kritikának, főleg, ha saját döntéseinkkel, saját eredményeinkkel kapcsolatos, de amit igazán szeretnénk megmutatni, az az, hogy milyen irányban keresik a Vándorgyűlés aktuális helyszínének körzetében működő sikeres magyar vállalatok saját boldogulásukat, a hazai és a globális piacokon egyaránt.

Így került idén a szekcióba az iparfejlesztési államtitkár számunkra nagyon konstruktív fejlesztési szemléletű előadását követően az Eszterházy Egyetem kollégái által végzett empirikus felmérés a szekcióba, amely rámutatott, milyen irányban vannak és lesznek megoldandó problémák és lehetséges válaszok a képzés és a munkaerőhiány egymásra hatásában. Őket követte egy nemzetközi szinten is jelentős hazai autóipari beszállító, a Csaba Metál, majd három helyi cég, a festékgyártástól a gombatermesztésen át az elektronikai bérgyártásig. Hogyan lettek sikeresek és milyen kihívásokkal néznek szembe, hogyan keresik a boldogulást.

S hogy mit tanultunk a zsúfolásig megtelt szekcióteremben? Akadémiai doktorok, egyetemi professzorok és cégvezetők, tapasztalt közgazdászok és egyetemi hallgatók egyaránt érdeklődéssel hallgatták, hogy a jelenlegi kormányzati iparfejlesztési terv szemlélete és céljai találkoznak az Ipar 4.0 vízió irányában lehetőségeiket kereső vállalatvezetők saját törekvéseivel. Látjuk már a dilemmát, hogy a gépesítés nemcsak munkahelyeket teremt, hanem azokat akár ki is váltja technológiával, de ennek hatásai még nem világosak. A képzett munkaerőt már kevésbé keresni és találni, inkább nevelni igyekeznek a vállalatok, a megtartásuk azonban folyamatosan megújuló kreatív megoldásokat szül. Mosolyt fakasztó megoldásokat is hallottunk: miért vesznek a helyi cégek fiatal kollégáiknak ajándékként, elismerésként fesztivál belépőjegyet? Nos, azért, hogy az ott szerzett élmények és kapcsolatok hatására talán családot alapítanak az egyébként túlontúl mobilis fiatalok… Hasonló kérdésekért és válaszokért érdemes a Vándorgyűlésre újra és újra eljönni.

corvinuskioszk

Oldalak