corvinuskioszk

„A lelkem a vállalatot illeti meg...” – Jeffrey Pfeffer a Rajk László Szakkollégium 2016-os Herbert Simon-díjasa

Tasnádi Attila

A Rajk László Szakkollégium diákjai 2016-ban Jeffrey Pfeffert, a Stanford University professzorát tüntették ki a Herbert Simon-díjjal. Pfeffer professzor magatartástudós, kutatási területei közé elsősorban a szervezeti hatalom, a vezetési stílusok és a munkahelyi stressz témái tartoznak, korunk egyik legmeghatározóbb menedzsment-gondolkodója. Pfeffer professzor 2017. május 22-én vette át a díjat a Magyar Tudományos Akadémia nagytermében, majd itt tartotta meg ünnepélyes előadását Dying For a Paycheck: The Workplace and Human Sustainability címmel.

A Herbert Simon-díjat 2004-ben alapították a Rajk László Szakkollégium diákjai. A díjjal a kollégium tagsága azokat az elméleti szakembereket ismeri el, akiknek munkássága kiemelkedő módon járult hozzá üzleti problémák megoldásához, illetve akik jelentős hatást gyakoroltak a kollégisták gondolkodására és szakmai fejlődésére. Az azóta évente kiosztott díjnak köszönhetően külföldi üzleti iskolák neves kutatói, professzorai látogathattak Magyarországra. Legutóbb Eric Brynjolfsson, az MIT professzora vehette át 2015 Simon-díját.

Pfeffer professzor a vezetői gyakorlatok, a munkahelyi stressz és a munka miatti megbetegedésekhez, halálozásokhoz kapcsolódó egészségügyi kiadások összefüggéseit kutatja. Munkatársaival együtt metaelemzéseket végeztek bizonyos munkahelyi környezeti tényezők külön-külön jól dokumentált, egészségkárosító hatásáról. Úgy találták, hogy sok munkahelyi szokás – a hosszú munkaidő, a munka-magánélet konfliktus, a kiszámíthatatlan munkaórákból és elbocsátásokból eredő anyagi bizonytalanság, a munkakör feletti kontroll- vagy a társadalmi támogatottság hiánya – ugyanannyira káros az egészségre, mint a passzív dohányzás. Kutatásaik szerint az Egyesült Államokban mintegy 120.000 haláleset és 180 milliárd dollárnyi egészségügyi kiadás köthető közvetlenül a nem megfelelő munkahelyi szokásokhoz. A rossz munkakörnyezet ezzel az ötödik helyre került a vezető halálozási okok listáján.

Amíg az elmúlt években nagy hangsúlyt kapott a környezeti fenntarthatóság vagy a vállalatok széndioxid-kibocsátásának és újrahasznosítási tevékenységének mérése, kevés figyelmet fordítottunk az emberi fenntarthatóság és annak menedzsment-gyakorlatokra vonatkozó következményeire. Pfeffer professzor szerint az emberekért legalább annyira aggódnunk kellene, mint a jegesmedvékért vagy a veszélyeztetett fajokért, az állami szabályozóknak pedig nem csupán az élet kezdetén és végén kellene kiemelten védeniük az emberi életet, hanem a közbeeső néhány évtizedben is. A helyzet nem egyszerű: a technológiai fejlődéssel együtt paradox módon nem csökkent, hanem növekedett az emberi munkaerő leterheltsége, egyre gyakoribb, hogy a vállalatok szándékosan túl kevés munkatársat alkalmaznak. Ezzel párhuzamosan az elfoglaltság a magas társadalmi-gazdasági státusz jelzőjévé vált: míg a ’20-as és ’30-as években a napbarnított bőr utalt a gazdagságra és megbecsültségre, addig napjainkban a nélkülözhetetlenség-érzet és a folyton csöngő okostelefon teszi ezt.

Kutatásai szerint ráadásul hatalmas szakadékok tátonganak a különböző országok, illetve a különböző társadalmi csoportok várható élettartama között: Japán és Sierra Leone között 48 év, az Egyesült Államokban az iskolázottság mértékétől függően közel 30 év a különbség. Pfeffer professzor szerint ezzel a problémával ugyanúgy vehetjük fel a harcot, mint a környezetszennyezéssel: állami szabályozásokra, a nem felelős munkáltatók megszégyenítésére, illetve a jövő és jelen vezetőinek meggyőzésére van szükség. A professzor optimista, hiszen ha valaki ismeri a megoldást az egyik vezető halálozási okra, arra azért többnyire oda szokott figyelni a társadalom.

Baksa Máté

corvinuskioszk

Mit mondott a pénz? – Beszámoló a BCE MKI Money Talks című nemzetközi konferenciájáról

money talks konferencia

A Budapesti Corvinus Egyetem Magatartástudományi és Kommunikációelméleti Intézete (MKI) Money Talks? címmel rendezett nemzetközi konferenciát május 4-én. A meghívott előadók a kommunikáció és a gazdaság fogalmai közötti, korántsem maguktól értetődő összefüggésekre világítottak rá s kínáltak további nézőpontokat ezek kutatására és elemzésére.

A pénz „folyadék”? A gazdasági fogalmakat fizikai valóságként tekintjük? Másként takarékoskodunk, vagy veszünk fel hitelt, mint azok, akik más nyelveket beszélnek – még akkor is, ha hasonló gazdasági környezetben élünk? Lehet, hogy a legfontosabb árucikk az emberi figyelem? Számos vizsgálat bizonyítja, hogy a hagyományos marketinggel nem növelhető tovább a gazdasági-pénzügyi tudatosság. Mint ahogy az is kiderül a kutatásokból, hogy a gazdaság az életünk minden területét átszövő fogalom, amelynek felfogása mélyen gyökerezik a nyelvben és kommunikációban. Érdemes tehát új nézőpontokat bevonni a pénzügyi gondolkodás megismerésébe, fejlesztésébe. Ezeknek a kérdéseknek a bontogatására vállalkozott a Money Talks konferencia.

Az érdeklődők három plenáris és két párhuzamos szekcióban hallgathatták számos hazai és külföldi kutató legfrissebb eredményeit. Ezekben az előadásokban többek között olyan témákról is szó esett, mint a Facebook like-ok gazdasági értéke, a YouTuberek által generált figyelemgazdaság, a pénzhez köthető nyelvi és vizuális metaforák, vagy a pénz mint nem természetes nyelv vizsgálata. Az angol nyelvű rendezvényen összesen 33 előadásban és poszteren mutatták be a résztvevők a pénz és kommunikáció eddig rejtett összefüggéseit.

A konferenciával kapcsolatban Prof. Dr. Aczél Petrát, a szervező MKI igazgatóját kérdeztük.

Milyen szempontok alapján állították össze a konferencia programját? Honnan érkeztek a konferencia nemzetközi és hazai résztvevői?
Más szemmel akartunk a pénzre és a gazdaságra nézni. Azokra a helyzetekre szerettünk volna rávilágítani, amelyekben a hagyományos módszerek vagy gondolkodásmódok nem hozzák el a szükséges változásokat. Például, hogy miként lehet növelni a takarékoskodásra való hajlamot, a pénzügyi tudatosságot? Hogy milyen gondolati keretek segítik vagy gátolják a pénzzel való kiegyensúlyozott kapcsolatunkat, és hogy tekinthető-e befektetésnek a kommunikáció? Két pillérre alapoztuk a konferenciánkat. Az egyik szerint a kommunikáció is gazdaság, a másik értelmében a gazdaság is kommunikáció. E két téma összekapcsolásából tudomásom szerint még nem valósult meg nemzetközi tudományos tanácskozás: a Corvinus volt az első. A keynote előadóink világhírű kutatók voltak, Ray Gibbs, a kognitív tudomány egyik legnevesebb képviselője, Mari Lee Mifsud, a kommunikációgazdaság egyik jeles teoretikusa, és Kövecses Zoltán, a metaforikus gondolkodás legkiválóbb kutatója. De a felhívásunkra érkeztek a világ minden tájáról több tudományág művelői, még Ausztráliából is.

Mi volt Ön szerint a konferencia legfontosabb üzenete, néhány leginkább meghatározó tanulsága?
Az, hogy a pénz igenis beszél. A kommunikáció pedig gazdasági folyamatként is értelmezhető. Érdemes tehát meghallgatni azokat, akik ezt a beszédet jól értik: a kommunikációkutatókat, a pszichológusokat, a társadalomfilozófusokat is. Ez a konferencia a multidiszciplinaritás jegyében találkozási pont kívánt lenni a gazdaság, a társadalom, a média és a kommunikáció kutatói között. Nagy öröm volt számunkra, hogy sok corvinusos kollégánk jött el szekcióelnökként, előadóként vagy hallgatóként. Ezúton is köszönjük nekik!

Mi a jelentősége annak, hogy a konferencia házigazdája a Budapesti Corvinus Egyetem volt? Milyen együttműködések, további kutatások bontakozhatnak ki a konferencia témájához kapcsolódóan?
Ez szerintem igazán "corvinusos" téma volt, jó szakmai együttműködési lehetőséggel, a tudományos kiválóság és innováció szempontjaival és egyetemi támogatással, hiszen a rendezvény részben a BCE-MNB konferenciatámogatási forrásból valósulhatott meg. Folytatásként nagy – a befektetett energia tekintetében mondhatnám úgy is, vakmerő – terveink vannak: a sikerre való tekintettel a rendezvény biannuális sorozattá formálásán gondolkodunk. A főcím maradna ez: Money Talks? És azt reméljük, hogy egyre izgalmasabb válaszokat kaphatunk, ha most folytatjuk.

Baksa Máté

corvinuskioszk

Székesfehérvári Campus – intelligens szakosodás

Tasnádi Attila

A Budapesti Corvinus Egyetem 2017. május 23-án rendezi meg EFOP-3.6.1-16-2016-00013 számú, „Intelligens szakosodást szolgáló intézményi fejlesztések a Budapesti Corvinus Egyetem székesfehérvári Campusán” című projektjének nyitókonferenciáját.

Prof. Dr. Hámori Balázs alprojektvezetőnek a társadalmi innovációs hálózatok kutatásairól tartott előadásának összefoglalója.

Innovációs hálózatok: az innováció innovációja

A 19. század végéig a korszakos találmányok születése gyakran magányos feltalálók nevéhez volt kapcsolható, akiket – mint Peter Drucker írta – félig romantikus, félig nevetséges figuráknak tekintettek. A 20. század elején a feltalálás kutatássá változott át. A nagyvállalati kutatólaboratóriumok eredményeiből születő innovációkat a vállalatok legféltettebb titkaikként őrizték és szabadalmi joggal védték. A 20. század utolsó harmadától azonban ismét gyökeres változásnak vagyunk tanúi. Az innovációk egyre inkább az olyan új tudásnak és információknak köszönhetők, amelyek hálózati együttműködésben keletkeznek és integrálódnak. A gyakran globális léptékben működő innovációs hálózatok kiépülését ösztönzik az egyre bonyolultabb, sokféle specializált tudást igénylő technológiák és termékek, valamint a növekvő kutatási költségek, amelyeket még a legnagyobb vállalatok sem képesek egyedül viselni. Ugyancsak a hálózatosodás irányában hat az időverseny, hiszen a piacon csak az innovációval elsőként megjelenő tarol, s többen összefogva lerövidíthetik az innováció kihordásához szükséges időt. De az innovációk közismerten magas kockázata, amelyet csak növel a globális piac bizonytalansága, szintén a hálózatba szerveződést indokolja. Az utóbbi évtizedben egyre erőteljesebbé váló hiány a tehetségpiacon szintén a hálózatosodás trendjét erősíti. A 21. századi innovációra tökéletesen illik Margaret Wheatley meghatározása, miszerint „az innováció az interakciók folyamatos áramában keletkezik, ahol az információt nemcsak felhalmozzák és raktározzák, hanem létrehozzák. A tudás újra meg újra olyan kapcsolatokban generálódik, amelyek korábban nem léteztek.”

corvinuskioszk

Ajándékok, mozgás-metaforák és az együttélés titkai – miről és miért beszél a pénz?

Tasnádi Attila

A Money Talks konferencia két megnyitó előadásának összefoglalója
A Budapesti Corvinus Egyetem Magatartástudományi és Kommunikációelméleti Intézete (MKI) Money Talks? címmel rendezett nemzetközi konferenciát május 4-én. A meghívott előadók a kommunikáció és a gazdaság fogalmai közötti, korántsem maguktól értetődő összefüggésekre világítottak rá, s kínáltak további nézőpontokat ezek kutatására és elemzésére. A konferencia keynote előadói Raymond W. Gibbs Jr., Mari Lee Mifsud és Kövecses Zoltán voltak, hírlevelünkben az előbbiek előadásáról számolunk be.

Mari Lee Mifsud: Paradoxical Economies in/as Communication

Mari Lee Mifsud, a University of Richmond világhírű professzor asszonya előadásában a kommunikáció és a gazdaság rejtett összefüggéseit tárta fel. A kommunikáció szó gyökerét a görög munis szó adja, amelynek jelentése: csere. A kommunikáció tehát nem más, mint a közös csere rendszere. A kommunikációról többnyire a piacgazdaság és a neoliberális társadalmi-gazdasági rendszerrel kapcsolatban beszélünk, csakhogy a szó eredeti tartalma sokkal közelebb áll az ókori társadalmak ajándékcserén alapuló működéséhez. Az ókori ember általában gyanakvással tekintett a pénzre, amit a korrupció és romlás eszközének gondolt, s legfeljebb az ajándék helyettesítőjeként és kiegészítőjeként fogadta el. Mari Lee Mifsud előadásában az ajándék-gazdaság olyan elfelejtett jellegzetességeiről és előnyeiről beszélt, amelyek a mai társadalom számára is hasznosak lehetnének. Vajon az elidegenítő és személytelen pénz helyett az ajándékozás ősi rituáléjának összekötő ereje lesz majd az, ami segít jobbá tenni közös világunkat? Hogyan segíthet mindez a hatalmas társadalmi egyenlőtlenségek csökkentésében, amelyek miatt olyan nehéz együtt élnünk? Mifsud professzor asszony szerint a pénz és az ajándék közötti ellentmondást körüljárva arra következtetésre juthatunk, hogy a kommunikáció segítségével állíthatjuk elő a mohóság és erőszak kultúrájának ellenszerét.

Raymond W. Gibbs Jr.: Money Talks Because People Move

Ray Gibbs a University of California professzora, kutatási területe a kognitív pszichológia és a pszicholingvisztika. Előadásában a pénzzel kapcsolatos metaforákkal foglalkozott: a részvénypiacok „emelkednek”, „szárnyalnak” vagy „zuhannak”, a gazdaságok lehetnek „erősek” és „gyengék”, személyes pénzügyeinket tekintve lehet, hogy „amihez csak érünk, pénzzé válik”, de elképzelhető, hogy a pénz „kifolyik a kezünkből”. Ezeket gyakran „halott” metaforáknak tekintik, amelyek elveszítették kapcsolatukat eredeti jelentésükkel, hagyományos, esetleg közhelyes kifejezésekké váltak. Gibbs professzor szerint azonban számos kutatás támasztja alá, hogy e metaforák igenis élnek, sőt mozdulatainkban élnek. A kognitivista nyelvészeti irányzatok szerint ugyanis az emberi gondolkodás alapvetően metaforikus, és e metaforák alapvetően azokhoz a testi élményeinkhez, tapasztalatainkhoz kötődnek, amelyeket egy-egy téma kapcsán átéltünk. Vagyis nyelvünkben, beszédünkben szimuláljuk a fizikai világ interakcióit, a testi jelleget: egy-egy fogalomról, társas konstrukcióról, például a pénzről is úgy beszélünk, ahogyan a fizikai világban bánhatunk vele. Mivel a pénzzel szinte mindig metaforákon keresztül érintkezünk, érdemes hát megértenünk, miért használjuk egyik vagy másik kifejezést, s mindez hogyan hat az erről való gondolkodásunkra.

A konferencia programja és az előadások absztraktjai

A konferenciáról készült összefoglaló videó 

Baksa Máté

corvinuskioszk

Science Shop, avagy hogyan segíthet egyetemünk a civil szférában?

ScienceShop

Az egyetem a tudás vára, de ez sokszor az elszigetelődést is jelentheti a laikusok szemében, hiszen kapcsolataiban és munkájában is az átlag fölöttieket szólítja meg az oktatás és a kutatás területén egyaránt. Erre a vélekedésre ad választ a világon egyre több helyen megjelenő science shop-módszer, melynek célja, hogy az egyetem tudásbázisát a nonprofit szféra megsegítésére használja, miközben diákjainak kiváló gyakorlati lehetőséget ad a valós problémák megoldásának terepén.

Az egyetem Gazdálkodástudományi Kara elkötelezetten foglalkozik a science shop rendszer kialakításával, most pedig a Science Café elnevezésű nyitott programjukkal ennek a projektnek a bemutatása, megvitatása és elindítása volt a céljuk. A témában már több alkalommal tartottak rendezvényeket egyetemünkön, de most egy fontos apropója is volt a “launch party”-nak, hiszen saját, bejegyzett intézményi egységet kapott a science shop az egyetemen belül, mely innentől Martoni András vezetése alatt fog működni.

A Science Shop – mint neve is mutatja – külföldi ihletés után került a Corvinusra. A Living Knowledge nemzetközi konferencián és később a kari kutatási héten is a külföldi példákat alapul véve kezdődött meg az ötletelés, hogy hogyan lehetne ilyen nálunk is? A műfaj gyökere az Egyesült Államokba vezet, ahol az úgynevezett Land Grant egyetemek létrejöttekor annak fejében kaptak földet az egyes államok vezetésétől, hogy a felsőoktatási intézményben fenn kell tartani egy Community Based Research központot, melynek feladata a helyi társadalom problémáival való foglalkozás, annak tudáshátterének biztosítása az állam más intézményei számára. A műfajt felpezsdítő kezdeményezés-képpen mesélte el Pataki György a Chicagói Egyetem kísérleti programját, amikor a Puerto Ricó-i éhezés problémája futott be az oktatási intézménybe. Egy lelkes oktató három kurzusát szentelte a témának, és az óráin általában felhasznált esettanulmányokat és műhelymunkát átalakította úgy, hogy a hallgatókkal együtt a valós társadalmi problémára tudjanak szakmai javaslatokat nyújtani. A kísérlet sikeres volt, s fel is használták az egyetemen létrehozott terveket, de ami sokkal fontosabb, a társadalmi felelősségvállalás és az oktatás új keveréke jöhetett létre a gyakorlatban.

A science shop lényege, hogy nem maga keresi meg a civil szférában lévő problémákat, s nyújt azokra megoldást, hanem azt a lehetőséget biztosítja, hogy a kívülről érkező kérdésekre és kérésekre tudjon szakmai segítséget nyújtani az oktatók és diákok közös munkájával. A Corvinuson létrejött szerveződés ennek kíván egy közvetítő, inspiráló és támogató inkubátort létrehozni. A kitűzött feladatok között szerepel az adatbázis felépítése, melyben a kívülről érkező kéréseket gyűjtenék, a felek közti kommunikáció segítése, ezzel együtt a szerződéses keretek biztosítása, valamint egy olyan közös műhelymunka, mely segítheti az egyetem irányából érkezők érzékenyítését, tapasztalataik megosztására adhat nyílt fórumot.

A Science Café beszélgetésein az elkötelezettség és a téma iránti rajongás kétségkívül fontos pont volt, de az is látszott, hogy a szervezettség nemcsak egy lelkes ötletet, hanem egy komoly szándékot is takar, ami vélhetőleg hamarosan olyan körülményeket és eszközöket fog nyújtani az oktatóknak, amivel már érdemes lesz mindkét oldalról benézni a science shopba: az egyetemi embereknek azért, hogy a sokszor úgy áhított “valódi gyakorlati oktatást” nyújthassák, a civil szféra érdeklődőinek pedig egy professzionális és újító támogatói figyelmet kínál, kinyitva az egyetem kapuit mindenki számára.

Hegedűs Robin

corvinuskioszk

A Széchenyi István Bajtársi Egyesület (1920–1943)

Széchenyi István Bajtársi Egyesület

Manapság azt gondolhatnánk, hogy az egyetemi diákszerveződések, egyesületek a demokratikus világ termékei. Ha azonban visszamegyünk az időben, az ettől különböző politikai periódusokban is jócskán találkozunk az egyetemi hallgatói élet virágzásával.

A Horthy-korban – amely politikai időszakot a mainstream tudományos álláspont autoriter jegyeket mutató, a diktatúra és a demokrácia között helyet foglaló rezsimként ír le – ugyancsak érvényesült az egyetemek autonómiája, a felsőoktatási intézményekben pedig aktív hallgatói élet zajlott.

Az egyetemi diákszervezetek elsősorban „kebelbeliek” voltak, azaz egy-egy intézmény saját alapítású diákegyesületei, melyek jobbára a dualizmus korában alakultak.

A Horthy-érában azonban az első világháború végének sokkja, valamint a kor ideológiai-politikai befolyásának, vagyis a rendszer geneziséből fakadó ún. keresztény-nemzeti gondolatnak a hatására újfajta egyesület-típus létesült: a bajtársi egyesületek. Ezek a szerveződések azonban nem csupán megtestesítették a korszak hivatalos, jobboldali ideológiáját, hanem saját eszmei profillal is rendelkeztek (létezett katolikus, legitimista, illet a műegyetemistáknak egy saját bajtársi egyesülete, Hungária Magyar Technikusok Egyesülete néven).

Mind közül jelentőségében és taglétszámában egyaránt kiemelkedett a Turul Szövetség. A Turul ugyanis felül állt a felekezeti különbségeken, és tagjai sorába ugyanúgy várta a kormánypárti valamint a szabad királyválasztó eszmeiségű hallgatókat. A Turul miden egyetemen saját tagszervezettel rendelkezett, amelyek azonban önálló alapszabályok szerint működtek.

A Budapesti Tudományegyetem (majd Pázmány Péter Tudományegyetem) Közgazdaságtudományi Karán, illetve az 1934-ben létesült József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen a Turul helyi tagegyesülete 1920-ben Széchenyi István nevét vette fel, utalva a gróf gazdaságszervező munkásságára, amelynek az aktív hallgatók mintegy kétharmada tagja volt, elsősorban azért, mert a diákszociális kedvezményekből tagságuk révén jobban részesültek, illetve élvezték a hallgatói élet minden előnyét. Fénykorában, az 1930-as évek derekán több, mint 1500 közgazdászhallgatói taggal büszkélkedhetett az egyesület, hiszen az oklevelet szerzettek is tagok maradhattak. (Népszerűségét mutatja, hogy soraikból már az 1920-as budaörsi csatában 450-en részt vettek, néhányan életüket is veszítették).

A Turul országot átszövő hálózata természetesen politikai-közéleti tevékenységet is folytatott (elég csupán a numerus claususra, majd a zsidó hallgatók egyetemi kirekesztését szolgáló politikai szerepvállalásra gondolni), ám ezúttal érdemes elmondani, hogy milyen belső egyetemi élet jellemezte. A Közgazdaságtudományi Karon a Széchenyi István Bajtársi Egyesület tagsága élén törzsfő (magister) állt, mellette az hivatalcsoportok élén nádor, főkincstáros, kincstárőr, udvarnagy, főíródeák, állományvezető, regős. A már a korban is anakronisztikus megnevezéseket szaporították a belépett hallgatók hierarchikus fokozatai: a frissen taggá avatottak megnevezése az első 3 évben daru volt; ekkor az adott bajtársi törzs vezetése előtt daruvizsgát kellett tenni. Sikeres matura esetén letehették a bajtársi esküt. A felavatott bajtársak leventék lettek; a diplomát szerzettek dominusi (öregúri) fokozatba kerültek; rajtuk kívül védőurak (patrónusok), azaz egyetemi tanárok segítették tanácsaikkal a bajtársi egyesület munkáját. A fennmaradt töredékes iratokból úgy látszik, hogy a hallgatók komolyan vették feladataikat, amelynek elsődleges célja a diákélet megszervezése, a leendő közgazdászok keresztény-nemzeti szellemű tömörítése volt. A szegénysorsú tagok számára tagdíjaikból a tandíjkedvezményeket biztosítottak.

A Széchenyi Bajtársi Egyesület vezetése rendszeresen tartott sportversenyeket, főként a budai-hegyekben tartott lövészversenyeket, kirándulásokat, de igen nagy érdeklődést váltottak ki a biliárd- és sakkpartik is. Esetenként ankétokat, tudományos-művészeti előadássorozatokat tartottak, neves előadók bevonásával. A legnépszerűbbek azonban a havi rendszerességgel tartott mulatságok voltak: egy-egy vendéglő kerthelyiségében tartott táncestek vagy egyszerű egyesületi „táborok”, azaz közgyűlések, amelynek második fele mindig „víg pohár”, vagyis mai szóval élve kocsmázás volt. Míg előbbieken közgazdászprofesszorok is megjelentek, utóbbiak csak a hallgatók számára volt nyitott.

Az egyenruhaként tányérsapkát (1932-től bocskai föveget), illetve a többektől megkülönböztető háromszínű szalagot és Széchenyi-jelvényt viselő budapesti közgazdász hallgatók bajtársi egyesülete az egyik legnépszerűbb Turul-tagegyesület volt, amelyben a politikai irányultság széles skálája kirajzolódott: itt szocializálódott az 1930-as évek végén a későbbi nyilasvezér Kemény Zoltán éppúgy, mint a Györffy Kollégium-alapító, későbbi parasztpárti Sipos Gyula.

A Széchenyi Bajtársi Egyesület a Horthy-kor közgazdaságtudományi hallgatók életének vitatható szellemiségű, ám fontos, jelentőségéhez képest elfeledett terepe volt.

Szécsényi András

1. kép: díszvacsora, 1930-as évek
2. kép: Turul igazolvány

corvinuskioszk
CorvinusKioszk - Egyetemtörténet

Mély behálózás

Tasnádi Attila

Az MTA-BCE „Lendület” Stratégai Interakciók Kutatócsoport gyakorlati relevanciával bíró eredményeit Tasnadi Attila foglalja össze a Kioszk olvasói számára

A mély behálózás a szabályozó hatóság, a törvényhozás, az érdekvédelmi szervezetek, a média, a politikusok, akadémiai testületek, az oktatásügy, hírességek stb. összehangolt befolyásolására irányuló nagyvállalati, illetve iparági ˗ a fogyasztók számára káros, versenytorzító hatású ˗ tevékenység a piacszerzés céljából. A mély behálózásra nem könnyű formális modellt adni, mivel a fogyasztók befolyásolása több csatornán keresztül történik. A mély behálózás alkalmazása elsősorban olyan piacokhoz köthető, amelyeken a fogyasztók alulinformáltak a vásárolni kívánt termék, vagy szolgáltatás minőségét illetően.
Smith és Tasnádi (2014) az American Journal of Agricultural Economicsban megjelent tanulmányban rámutat az alacsony minőségű terméket kínáló országos termelő befolyásoló képességére (pl. az információ hozzáférésének megnehezítésével), ezzel növelve a fogyasztók termékminőség bizonytalanságát és egyben kiszorítva a helyi kistermelőket. Smith és Tasnádi (2014) a mély behálózás hatását az élelmiszerpiacon és lakossági elhízás példáján vizsgálja behatóan. Az élelmiszerpiac jellegzetessége a szofisztikált ipari eljárások révén és a hagyományosan termelt élelmiszerek közötti verseny, az ipari eljárásokat alkalmazó országos vállalatok erőfölénye, továbbá az élelmiszer minőségét tekintve alulinformált fogyasztó. A fogyasztó csak költséges információgyűjtési folyamat útján ismerheti meg pontosabban a megvásárolni kívánt élelmiszer minőségi paramétereit. Smith és Tasnádi érvelése szerint, az országos élelmiszertermelők a fogyasztók mély behálózásával, többek között „manipulált” élelmiszerminősítési rendszereken keresztül, hozzájárultak a lakossági elhízáshoz. Smitht az Új-Zélandi állami rádióállomás 9-től délig elnevezésű műsorába meghívták, az eredményeink ismertetésére.

A választókerületek „igazságos” meghatározásának a kérdése a politikusok és az érdeklődő állampolgárok körében egy vitatott kérdés, mivel a választókerületek meghatározása jelentősen befolyásolhatja a választások kimenetelét. A kérdés a legutóbbi Magyar Országgyűlési Választás során jelentős közérdeklődésre tarthatott számot. A probléma egy objektívabb, legalább részleges megválaszolása csökkentheti a képviselők és a szavazók „igazságérzetét sértő” szabdalások mértékét, és „felesleges” politikai csatározásoktól kímélhetné meg a szereplőket. Mind elméleti, mind gyakorlati szempontból komoly kihívást jelent a pártos választókerület-szabdalást gátló objektív megközelítések kidolgozása. Az egy, illetve többfős választókerületekkel rendelkező választási rendszerekben a választókerületek újraszabdalása állandó konfliktus forrás. Az újraszabdalást a lakosság területi egységenkénti eltérő növekedési üteme és a migráció teszi szükségessé. A választókerület-szabdalási problémára máig nem született elfogadható megoldás. Puppe és Tasnádi (2015) a Social Choice and Welfareben megjelent tanulmányban alkalmazott axiomatikus modellkeretben megmutatta, hogy

  • a két-kerület determináltság (csak két kerületre osztandó terület esetén a döntetlen és egy párt győzelme között „konzisztensen” kell választanunk),
  • a két-kerület egyenletesség (különböző két-kerületes problémákon az eljárásnak „hasonlóan” kell viselkednie),
  • a közömbösség (csak az elnyert mandátumok száma a lényeges) és
  • a konzisztencia (adott eljárást tekintve az egész problémára kapott szabdalás bármely részterületre is egy válaszható szabdalás)

tulajdonságok együttes teljesülése a párt-optimális szabdalási eljáráshoz vezet úgynevezett kapcsolt földrajzokon. Ha még a pártsemlegesség axiómáját is hozzávesszük, akkor egy lehetetlenségi tételt kapunk. A kapott eredmény alátámasztja, hogy miért nem sikerült a választókerület-szabdalási problémát kielégítően megoldani.

A piaci interakciók területén jelenleg divatos kérdéskör a vegyes piacok modellezése. Vegyes piacok alatt olyan oligopol piacok értendők, amelyeken állami tulajdonú vagy részben állami érdekeltségű vállalatok jelennek meg. Jellegzetességük, hogy az állami vállalatok a társadalmi jólét maximalizálására törekszenek, míg a magánvállalatok saját profitjuk maximalizálására. Bakó és Tasnádi (2017) megmutatta, hogy az oligopol-elméleti irodalom egyik legjelentősebb eredménye, a Kreps–Scheinkmann-tétel nemcsak magántulajdonú duopóliumokra érvényes, hanem vegyes duopol piacokra is. Az eredmény jelentőségét az adja, hogy a gyakorlati alkalmazásokban a modell döntési változójának helyes megválasztása kulcsfontosságú. A Kreps–Scheinkman-tétel az előszeretettel alkalmazott Cournot-féle mennyiségi modell egyfajta elméleti megalapozását adja. Bakó és Tasnádi eredménye alátámasztja a mennyiségi modellek vegyes piacokon történő alkalmazását. Rácz és Tasnádi (2016) szükséges és elégséges feltételt adott a tiszta Nash-egyensúly létezésére, továbbá megmutatta, hogy az állami tulajdonú vállalat megjelenésével a tiszta Nash-egyensúllyal rendelkező kapacitástartomány számottevően növekszik, azaz az állami vállalat megjelenése kiszámíthatóbbá teszi a piac egyensúlyi kimenetelét. A vizsgálat tárgyát képző kapacitáskorlátos ármeghatározó modellkeret különösen energiapiacok modellezésekor bizonyulhat hasznosnak.

Több gyártó megkülönbözteti egymástól az általuk készített termékeket, és ezeket jellemzően saját márkanevekkel látják el, majd tovább adják a kiskereskedőknek. Bakó (2016) vizsgálatai során arra az eredményre jutott, hogy bizonyos vertikálisan kapcsolódó duopol piacokon a gyártók számára előnyös lehet egyes kiskereskedőkkel kizárólagos szerződést kötni, amennyiben nagy a termékek differenciáltsága. Kismértékű termékdifferenciáció esetén egyensúlyban nem jönnek létre kizárólagos szerződések. Nagymértékű termékdifferenciáció esetén a vállalatok egyensúlyban termékeik minőségét a medián fogyasztó értékeléséhez igazítják. Ugyanakkor az így megválasztott minőségek átlaga elmarad a kizárólagosságot alkalmazni nem képes vállalatok termékeinek minőségétől. Ezen eredmény ellentmond azon korábbi állításnak, miszerint a kizárólagos szerződések alkalmazása azért lehet indokolt, mert az magasabb minőségű szolgáltatásnyújtásra ösztönzi a kereskedőket, így szabályozói szempontból indokolt a kizárólagos szerződések vizsgálata. Az eredmények ugyanakkor többszereplős piacra közvetlenül nem kiterjeszthetőek.

Bakó B. (2016): Exclusive contracts with private information in successive differentiated oligopolies. European Journal of Law and Economics, 42, 539−546.

Bakó B., Tasnádi A. (2017): The Kreps-Scheinkman game in mixed duopolies. Journal of Institutional and Theoretical Economics, megjelenés alatt, online elérhető: https://doi.org/10.1628/093245617X14875974729938.

Rácz Z., Tasnádi A. (2016): A Bertrand-Edgeworth oligopoly with a public firm. Journal of Economics, 119, 253−266.

Smith, T.G., Tasnádi A. (2014): The Economics of Information, Deep Capture, and the Obesity Debate. American Journal of Agricultural Economics, 96, 533–541.

Puppe, C., Tasnádi A. (2015): Axiomatic Districting. Social Choice and Welfare, 44, 31−50.

corvinuskioszk

Alma a fájától... A fiatalok pénzügyi szocializációját befolyásoló intergenerációs hatások a családban – Zsótér Boglárka doktori kutatása


Doktori kutatásom központi kérdése, hogy a fiatalok pénzügyi magatartásának kialakulásában milyen szerepe van a szülőknek. Kutatásomban az intergenerációs átörökítés működési mechanizmusait, eredményeit vizsgálom. Arra keresem a választ, hogy a fogyasztói magatartásmintázatok hogyan öröklődnek/adódnak át egyik generációról a másikra a családban. Mivel a társas interakciók, a kommunikáció ennek az átadási folyamatnak egy fontos dimenzióját képezik, így a téma szűkítése elsősorban ez alapján történik.

A család hatását számos tanulmány vizsgálja oly módon, hogy csupán a család egyik tagjára fókuszál, az ő szemszögéből állapítja meg, létezik-e szülői hatás vagy sem, ezt mindenképpen szerettem volna továbbfejleszteni. A doktori dolgozat egyik fontos célkitűzése volt, hogy a pénzügyi szocializációs folyamatot ne csak a fiatalok szempontjából tárjam fel, hanem a szüleik válaszait is figyelembe vegyem. Online kérdőíves felmérés során fiatal felnőtteket (egyetemi hallgatókat) és szüleiket kérdeztem meg. Az adatgyűjtés végén 535 hallgató-szülő párból álló adatbázist kaptam. Viszonyításképpen, a kutatás alapötletének kiindulópontját képező tanulmány 102 anya-lánya párt vont be a családon belüli intergenerációs hatások vizsgálatára.

A doktori kutatás tudományos eredményei a következők:
A családon belüli intergenerációs hatások létezése a fiatalok pénzügyi szocializációjára vonatkozóan empirikus igazolást nyert.

A három vizsgált pénzügyi szocializációs aspektus (pénzügyi magatartás, pénzügyi attitűd, anyagiasság) közül a legerősebb szülői hatások a pénzügyi attitűdök esetében figyelhetők meg. Ezen belül is a hitelekkel szembeni attitűdök és az intézményi bizalom esetében.

A családi kommunikáció gyakorisága nincs hatással a szülői intergenerációs hatásra a fiatalok pénzügyi szocializációját illetően.

A megegyezésen alapuló szülői kommunikációs stílus az, amely a leginkább erősíti az intergenerációs hatást. A laissez-faire (ráhagyó) kommunikációs stílusú szülők esetében pedig a leggyengébb hatásokat figyelhetjük meg a többiekhez képest.

A szülői intergenerációs hatások eltérnek a családi nemi szerepek mentén. A legerősebb hatások az azonos neműek között (anya-lánya, apa-fia) tapasztalhatók, de kiemelkedő az apák hatása a fiúkra a hitelekkel szembeni attitűdök és az intézményi bizalom tekintetében.

Minél inkább érzi a fiatal felnőtt gyermek magát pénzügyileg önállónak, annál kevesebb olyan tényező van a pénzügyi szocializációját illetően, amelyben a szülői hatás kiemelkedően erős.

Az értekezés elérhető a Corvinus PhD repozitóriumban.

Zsótér Boglárka

corvinuskioszk

Vonzó oktatók, mérséklődő Jobbik és lányok a konyhában – Corvinusosok a 2017-es OTDK társadalomtudományi szekciójában


Az idei OTDK társadalomtudományi szekciójában, az ELTE-n szálltak versenybe hallgatóink, ahonnan kiemelkedő eredményekkel tértek haza. Szereplésük után kérdeztük hármójukat, Kajkó Fruzsinát, Pálóczi Bencét és Kovarek Dánielt, hogy megtudjuk, mit kutattak, milyen szerepet játszik egy nívós verseny a kutatóvá válásban.

A MARKMYPROFESSOR HALLGATÓI ÉRTÉKELÉSEINEK VIZSGÁLATA

Kajkó Fruzsina 2016-ban szerezte meg szociológia alapszakos diplomáját a Budapesti Corvinus Egyetemen, ebben az évben írta TDK dolgozatát, melyet a 2017-es OTDK-n mutatott be. A versenyen a II. helyezést érte el szekciójában kutatásával, melyben a Markmyprofessor.com weboldalról összegyűjtött, hallgatók általi tanári értékeléseket vizsgálta abból a szempontból, hogy az oktató neme, életkora és külső tulajdonságai (vonzósága) mennyiben befolyásolja a kapott értékeléseket. Eredményei alapján minél idősebb az oktató, annál rosszabb értékelésekre számíthat, mely erőteljesen összefügg a vonzóság változójával is. Az oktatók neme azonban nem volt szignifikáns hatással a pontszámokra. Fruzsina a kutatás folyamatáról és a szereplésről is beszámolt.

Mit gondolsz, az OTDK-n induló hallgatóknak mit jelent ez a szereplés?
Mindenki más célból TDK-zik, majd OTDK-zik. A szekció, ahol én adtam elő, nagyon vegyes volt: volt védőnő, jogász, közigazgatást tanuló hallgató is. Teljesen mást jelenthet egy szociológusnak helyezést elérni a szociológia szekcióban, mint mondjuk különdíjat nyerni egy más tudományt hallgatónak. Én egy nagy olvasztótégelynek éltem meg az OTDK-t, ahol nagyon sokan nagyon sok mindent, egészen különböző módszerekkel vizsgáltak.  

Az OTDK szereplés hozzájárulhat a kutatóvá váláshoz?
Nem gondolom, hogy kutatóvá váltam volna csupán ennyitől, de jó betekintést enged ebbe a világba, illetve hozzám kicsit közelebb is hozta a tudományos életet.

Hol volt a nagyobb izgalom: a TDK-n vagy az OTDK-n?
Egyértelműen a TDK-n. Az volt az első igazi nagy tesztje a dolognak. Az OTDK-t én már csak ráadás, plusz dolognak éltem meg.  

Máshol is prezentáltad kutatásod eredményeit?
A kutatásomnak viszonylag „hosszú” története van. Először egy szakkollégiumi kurzus beszámolójaként született meg, ott a kurzuson az oktató az én munkámat jelölte legjobb beszámolónak, így előadtam azt a SZISZ téli táborában is, majd TDK, szakdolgozat és végül OTDK lett belőle. Így, ha jól számolom, éles helyzetben ötször adtam elő, kisebb-nagyobb közönségnek.  

A szakmai közönségnek jobb előadni vagy a mindenre nyitott "laikusoknak"?
Mindkettő érdekes. Egész máshogy reagálnak rá, másokat kérdeznek, más hibákat találnak. Szakmai fejlődés szempontjából nyilván a szakmai közönség érdekesebb, bár ez is nagyon függ az emberektől, akik ott vannak, de fontos, hogy azt, amivel foglalkozunk, bármilyen laikusnak is el tudjuk magyarázni, amit ugyanúgy tanulni kell, mint az akadémiai, szakmai előadásmódot.

A többfordulós versenyben előbukkanó kritikákat figyelembe véve van, amit ma már másképp csinálnál, ha újrakezdenéd?
Sok építő kritikát, nagyon jó ötletet kaptam a folyamat során, amiket mindig próbáltam felhasználni. Szerintem így volt szép íve a történetnek, nem biztos, hogy motivált volna a továbbvitele, ha rögtön tökéletes lett volna (persze most sem az). Ha valamit mindenképp máshogy kellene csinálnom, akkor mindig 1-2 nappal előbb kezdtem volna el írni, 1-2 órával többet aludtam volna az előadás előtt, és talán még 1-2-szer átolvasom, mielőtt leadom a dolgozatokat.

Kutatásod eredményei hogyan tudnának hasznosulni az oktatói értékelő rendszerekben?
Ez egy nehéz, de elég releváns kérdés. Magyarországon ennek akkor lesz igazán létjogosultsága, ha még komolyabban fogják venni az egyetemeken az oktatókra érkező hallgatói értékeléseket. Én már azt is komoly lépésnek érzem, hogyha tudatosul az emberekben, hogy vannak szisztematikus torzítások az értékelési rendszerekben, ha pedig valaki ennek fényében tekint a számokra legközelebb, akkor már sok mindent elértünk.
 

A JOBBIK MÉRSÉKLŐDÉSE AZ EGYÉNI KÉPVISELŐJELÖLTEK VIZSGÁLATÁNAK TÜKRÉBEN

Farkas Attila és Kovarek Dániel a Budapesti Corvinus Egyetem politikatudomány mesterszakán írták TDK dolgozatukat, melyet a 2017-es OTDK-n prezentáltak. Kutatásukért, melyben a Jobbik kampányüzeneteinek mérséklődésének okát keresték a 2010-es és a 2014-es egyéni képviselőjelöltek összehasonlításán keresztül, különdíjban részesültek. Kovarek Dánielt kérdeztük az aktuálpolitikai folyamatok tudományos megközelítéséről és az OTDK-ról.

A politológiai kutatásoknak mennyire kell a kortárs helyzetre reagálniuk? Szerinted fontos, hogy egy kutatás ezáltal több figyelmet tud magának szerezni? Mit tapasztaltál az OTDK mezőnyében?
Szerintem fontos, bár nem kizárólagos cél, hogy a kutatások kurrens témákra reflektáljanak – elvégre legtöbbször mégiscsak közös erőforrásainkra, intézményeinkre támaszkodunk elkészítésük során – illetve az is fontos, hogy legyen praktikus hasznuk, más szóval: tudjunk meg többet a társadalmunkról, elitünkről, mint amennyi ismeretünk a kutatás előtt volt. Az OTDK szekciónk – Politikatudomány 3. – döntően politikaelméleti, politikai filozófiai témákat boncolgatott, az empirikus munkák zöme viszont hozzánk hasonlóan az elmúlt 4–6 év fejleményeit vizsgálta.

Az OTDK hogyan segítheti a szereplőket a kutatóvá válás útján? Lesz folytatása kutatásotoknak, vagy valami egészen másba kezdtek szerzőtársaddal?
Az OTDK szereplés a két éves “késleltetés” miatt keveset adott hozzá a kutatóvá válásomhoz: egy mesterszak alatt írt dolgozatot az ember jó eséllyel már akkor prezentál, amikor már munkába állt, és az egyetemet is elvégezte. Esetemben is így történt – jelenleg már a CEU-n dolgozom kutatóként –, a TDK-dolgozat megírása, illetve az eközben elsajátított módszertani vagy íráskészséggel összefüggő skillek ugyanakkor óhatatlanul orientáltak a későbbi pályaválasztásomban. A konkrét dolgozatot pedig – némi korrektúra, bővítés és javítás után – a Politikatudományi Szemlébe is leadtuk, ahol pont a konferenciát megelőző napon jelent meg a 2017/1. számban. Ez egyúttal a konkrét kutatás lezárultát is jelenti, de a terveink között szerepel, hogy a folyamatról egy átfogóbb, nagyobb volumenű cikket írunk angolul is.

Mit gondolsz, a Jobbik mérséklődése folytatódni fog vagy egyfajta ellenreakció várható?
Nem látom, hogy a Jobbik mérséklődését – ami mellett a pártelnök és a 2010 óta kvázi–befagyott parlamenti elit (frakció) is elkötelezett – jelentős párton belül ellenállás kísérné: az a pár alapszervezet, vagy radikális képviselő, aki ellenérzését fejezi ki, még jól is jön Vona Gábornak, hiszen minél nagyobb a “ricsaj”, annál hitelesebb, hogy néppárti fordulat ment végbe. A 2018-as választásokig nem várok érdemi változást; ugyanakkor, ha a stratégia nem váltja be a hozzá fűzött reményeket, az komoly átrendeződést hozhat mind a pártelit, mind a mezei tagság szintjén.
 

„AMIKOR ANYUKÁDBÓL EGY SÍRÓS BÁLNA LESZ” – NEMI SZTEREOTÍPIÁK A MAGYAR KÉPES MESEKÖNYVEKBEN ÉS MESEREGÉNYEKBEN

Pálóczi Bence, a Budapesti Corvinus Egyetem harmadéves szociológus hallgatója a 2017-es OTDK-n első helyezést ért el szekciójában kutatásával, melyben azt vizsgálta, hogyan kerülnek bemutatásra a férfi és női szereplők, illetve a nemek közti viszonyok a mesekönyvek történeteiben, illusztrációiban. Eredményei alapján a különböző nemekhez bizonyos meghatározó, sztereotip jelzők és ábrázolásmódok kapcsolódnak, a férfi szereplők felülreprezentáltak és a mesekönyvek szerzőinek és az illusztrátoroknak a neme hatással van a megjelenő sztereotípiákra. Bencét az OTDK szereplésről és kutatásáról kérdeztük.
Mit jelent az OTDK szereplés a kutatóvá váláshoz (már ha ez a cél)? A kutatás és annak előadása kifejtett valami katalizátorszerepet nálad?
Úgy gondolom, hogy az OTDK szereplés az egyik leglényegesebb dolog, amit BA és MA évei alatt megtehet egy hallgató annak érdekében, hogy később jó kutató lehessen belőle. Sok jelenleg aktívan kutató tanáromtól hallottam, hogy ők is részt vettek OTDK-n, és az ott elért eredményeiket még mindig büszkén emlegetik, pedig azóta doktori fokozatot szereztek és számos publikáció van mögöttük. Ez is mutatja, hogy mekkora súlya van a magyar tudományos életben ennek. Épp ezért pont fordítva, a kutatóvá válás gondolata és vágya volt a katalizátor, úgy éreztem, fontos állomása a TDK szereplés ennek az útnak.

Hol volt a nagyobb izgalom: a TDK-n, az OTDK-n vagy TED Youth színpadán? A szakmai közönségnek jobb előadni, vagy a mindenre nyitott "dilettánsoknak"?
A TEDx-en jobban izgultam, hiszen a TDK elsősorban inkább a tudásvágy miatt volt fontos, amiatt, hogy minél többet tanuljak és megtapasztaljam, milyen egy nagyobb lélegzetvételű kutatást A-tól Z-ig végigcsinálni. Ezen a folyamaton egy nagyon támogató környezet segített végig a Corvinus Szociológia intézeten belül, Dr. Nagy Beáta konzulensem által. A TDK első helyezés után jött időrendben a TED, ahol élőben 600, képernyőkön pedig még néhány tízezer embernek tartottam előadást egy teljesen más környezetben. Itt már nem tanulni voltam, hanem a saját gondolataimat megosztani az emberekkel, a kutatási eredményeimre támaszkodva. A 600 ember fizetett azért, hogy minket, az előadókat meghallgassanak és értékes gondolatokkal távozzanak, ezért nagyobb volt a nyomás. A TDK-n, mint említettem, tanulni akartam elsősorban és tudtam, hogy minden bírálat segíti majd a későbbi munkámat. A Ted-en nagyon sokat tanultam felkészítőimtől arról, hogyan kell jól előadni, ezért az OTDK előadásom alkalmával már sokkal nyugodtabban tudtam prezentálni a kutatásomat, mint akár a TDK-n, hiába volt nagyobb a tét.

Szerinted melyiket fontosabb vizsgálni: a mesekönyvekben megjelenő nemi sztereotípiákat, vagy az egész irodalmat?
Mind a kettő nagyon fontos. Én azért vizsgáltam a mesekönyveket, mert a nemi sztereotípiákat már a gyermekek születésétől megtanítjuk nekik, ezekkel a sztereotípiákkal találkoznak legelőször életükben, így ezek lesznek a legerősebbek. De a későbbiekben, az általános- és középiskolában is alig lehet találkozni női írókkal vagy főhősökkel a kötelező olvasmányokban, sőt a kortárs irodalom alakulásában is sok szexista mozgatórugót lehet felfedezni, például azt, hogy a nők a lírában kapnak nagyobb szerepet, mert az kevésbé kelendő válfaja az irodalomnak. Vagy éppen az, hogy a gyerekkönyveket néhány évvel ezelőtt még leginkább nők írták, de amint az eladások megugrottak és divat lett újra vásárolni, számos férfi író lépett be a gyerekkönyvpiacra.

A többfordulós versenyben előbukkanó kritikákat figyelembe véve van, amit ma már másképp csinálnál, ha újrakezdenéd?
Amikor megírtam a tanulmányt, másodéves BA hallgató voltam, azóta csak egy év telt el, de már most látom, hogy miben lehet erősíteni a kutatási folyamatot. Túlnyomórészt büszke vagyok a munkámra, és az elmúlt évben megismertem a dolgozatom erősségeit és gyengeségeit, például azt, hogy a módszertanom hogyan lehetett volna pontosabb. A kritikai észrevételeket a TDK után beépítettem a tanulmányba egy publikációhoz, ami nagyon sokat segített. Amiből sokat tanultam, az a kutatás folyamata, az, hogy mi mi után következzen, és ezt megtanulni, azt hiszem, egy TDK dolgozat írása a legjobb alkalom.

Tervben van már a következő önálló kutatásod? Mennyire kapcsolódna az előzőhöz?
Önálló kutatásom jelenleg a szakdolgozatom, ahol az apasági szabadságon keresztül vizsgálom az apaságot támogató céges politikákat. Ez abban kapcsolódik a TDK kutatásomhoz, hogy azt is tervezem kibővíteni az apaszerepek vizsgálatával. Ezeken kívül lehetőségem nyílt kutatóként részt venni egy 2016. decemberében indult OTKA kutatásban, ahol a szülők és gyermekek együtt töltött idejét vizsgáljuk.

Szczuka Borbála

corvinuskioszk

Megújuló Vezetéstudomány


A Vezetéstudomány című lap a napokban új arculattal jelentkezik. Ebből az alkalomból kérdeztük a tervezőt, egyetemünk oktatóját, Cosovan Attilát, valamint a lap főszerkesztőjét Primecz Henriettet.

A több nemzetközi díjjal kitüntetett tervező és Egyetemünk oktatója, Cosovan Attila  a nevével fémjelzett oktatási és tervezési módszert, a designkommunikációt olyan kapcsolatteremtési szemléletnek definiálja, amely hídként jelenik meg a különböző diszciplínák és diskurzusok, a társadalom és a gazdaság jelenségei között.

Mit jelent pontosan a designkommunikáció kifejezés?
A designkommunikáció tervezői/alkotói szemlélet, filozófia és módszer, amely a következőképpen értendő: a fejlesztésbe integrált kommunikáció – lokális know-how globális hatásfokkal.
A design: tervezőművészet, kreatív tervezés, alkotói magatartás. Ehhez társul a kommunikáció: a tervezői, alkotói, kreatív kapcsolatteremtés, az önreflexió, az interhumánus fenomén szintjén. Így tehát a designkommunikáció egy olyan kapcsolatteremtési szemléletet képvisel, amely hídként jelenik meg a különböző diszciplínák és diskurzusok, a társadalom és a gazdaság jelenségei között. Inter- és transzdiszciplináris és interprofesszionális módszerével valós idejű kapcsolatot lehet teremteni oktatás, kutatás és vállalkozás között.

Miben különbözik a designkommunikáció a design thinking-től?
A design thinking módszertana elsősorban arra fókuszál, hogy mit akarunk elérni, és azt hogyan tudjuk a legkreatívabban megtenni. Cél- és sikerorientált. Mivel alapvetően az emberi gondolkodás lehetőségének paradigmájára épít, ezért általában egy nagyon fontos állapotot figyelmen kívül hagy: nem figyel azokra a nyugvóponton lévő kapcsolatteremtési jellemzőkkel bíró elemekre, információkra és kódokra, amelyek az észlelés második, harmadik vagy még mélyebb rétegeiben helyezkednek el. A gondolkodás racionalizál, a kommunikáció érzékenyít – képessé tesz a gondolkodás nélküli kapcsolatteremtésre is.
Hogy jobban megértsük: a gondolkodás kifejezetten emberi jellemző, a kommunikáció pedig univerzális, emberen túlmutató jelenség. Például, ha egysejtűekről elmélkedünk, itt nem beszélhetünk gondolkodásról?!? Kommunikációról viszont igen. De ha tovább megyünk és az univerzum többi alkotóelemét vizsgáljuk, akár az élettelen közeget is; ott ugye szintén nem beszélhetünk gondolkodásról?!? És kommunikációról? Arról talán igen!

Hogyan tudta alkalmazni ezt a szemléletet a Vezetéstudomány folyóirat új arculatának tervezésénél?
A V és az Y két olyan betű (absztrakt jel), amely ezt az összetett szót közre zárja, ráadásul mindkét betű képileg illusztrálja magát a szó jelentését. A VEZETŐI és a TUDOMÁNYOS világ vizuálisan értelmezhető esszenciáját képviseli. Az iránymutató háromszögek (VY) kiegészítéseként a háttérben megjelennek ezek „ellen”súly-pontjai, amely a mai kortárs vezetői kultúrát szimbolizálja. A középre tartó „V” betű a vezetői döntés felelősségének és lehetőségének kérdésfelvetését analizálja, az arany középút állandóságát sugallja. Az „Y” a választható döntésekről és lehetőségekről, a szabad akaratról szól, az út, mely elér valahova, de aztán szétágazva folytatódik…

A Vezetéstudomány főszerkesztőjétől, Primecz Henriettől azt kérdeztük, hogy a formai megújuláson kívül terveznek-e tartalmi újításokat a lapban.
Idén a Vezetéstudomány című lap 48. évfolyama jelenik meg, ami azt jelenti, hogy egy nagy hagyománnyal rendelkező lapról van szó. Ezek alatt az évek alatt kialakultak olyan szakmai elvárások, amelyeket nem lehet megkérdőjelezni. A hagyományokra építve, ugyanakkor a mai olvasókhoz szeretnénk szólni. A hagyományok és modernitás összhangját szolgálja a lap tartalmi és formai megújulása.
Szeretnénk a hazai szakmai közönség számára friss és releváns gazdálkodástudományi cikkeket megjelentetni. Ennek érdekében szerzőinket támogatjuk legalább két anonim bírálattal, amelyek végső célja, hogy jól olvasható, magas minőségű tudományos cikkek szülessenek. Kifejezetten fontosnak tartjuk és el is várjuk, hogy a legfrissebb nemzetközi és hazai irodalomra építsenek, hivatkozzanak a szerzők. Végül – de nem utolsó sorban – minden szerkesztő és a legtöbb bíráló nagyon szigorú módszertani kérdésekben: csak olyan cikkek jelenhetnek meg, amelyek adekvát és megbízható módszertannal dolgoznak, valódi kutatást tartalmaznak.
Az empirikus kutatást bemutató munkák mellett elméleti áttekintő (review típusú) cikkeket is várunk, hiszen ezek is fontos részét képezik tudományos diskurzusainknak. A Vezetéstudomány évente kétszer angol különszámmal jelentkezik. Az ezekben megjelenő cikkek részben nemzetközi bírálati folyamaton mennek keresztül, azaz külföldi szakértő bírálók mércéjének is meg kell felelniük.
Ennek hatására nőtt az elutasítási arányunk, ami nem cél, viszont szokásos velejárója az ilyen minőségemelő törekvéseknek. Minden leendő szerzőt arra biztatunk, hogy bátran küldje hozzánk cikkét, a bírálati és szerkesztési folyamatban végig támogatni fogjuk, és magas színvonalú lapban jelenhet meg az írása. Hiszen Magyarországon a Vezetéstudomány az a tudományos lap, amely a gazdálkodás területén a legismertebb, legelfogadottabb vezető szaklap.

Mit ajánlana, milyen érdekes témákat a következő számból?
A következő szám angol nyelvű: Szukits Ágnes a menedzsmentkontroll-rendszerekről, Somosi Ágnes és Kolos Krisztina a szolgáltatás-kivezetés gazdasági és pszichológiai költségeiről, és Lőrinc Noémi pedig Magyarország autóiparáról ír többek között.

(Primecz Henriett főszerkesztő, Aranyossy Márta, Csillag Sára, Demeter Kriszta, Havran Dániel, Keszey Tamara, Kő Andrea szerkesztők, Milassin Anda Nóra szerkesztőségi titkár)

A Vezetéstudomány folyóiratban megjelent cikkek elérhetők a Corvinus Kutatások repozitóriumban.

corvinuskioszk

Oldalak