A Gazdálkodástudományi Kar már hagyománnyá vált Kutatási Hét programsorozata 2019 májusában minden eddiginél több és változatosabb témával várta az érdeklődőket. Kutatási projektek beszámolói, doktorandusz hallgatók kutatási fórumai, szakmai műhelyek, és még sok remek lehetőség a közös gondolkodásra. A kutatói közösség megerősítéséhez és egymás jobb megismeréséhez az izgalmas programok mellett az ebédszüneteknek is fontos szerep jutott. Sajnálatunkra nem lehettünk egyszerre két helyen, mindig választanunk kellett a párhuzamosan futó események bőséges kínálatából. Beszámolónk szubjektív válogatás, csupán ízelítő a Kutatási Hét programjaiból.

A Kutatási Hét egyik első programja a Vezetéstudomány folyóirat szakmai találkozója volt. A folyóirat szerkesztőbizottsága idén először díjazta a megjelent cikkek legjobbjait. A díj odaítélésekor a cikk olvasottságát, a bemutatott téma újszerűségét, módszertani és szakirodalmi megalapozottságát, illetve gyakorlati és elméleti relevanciáját értékelték a szerkesztők. A találkozón a folyóirat 2017-es évfolyamának legjobb és kiváló cikk díjakkal elismert szerzői mutatták be tanulmányukhoz végzett kutatásaik eredményét. Keszey Tamara és Zsukk János az új technológiák fogyasztói elfogadásáról, Dernóczy-Polyák Adrienn és Keller Veronika pedig a generációs különbségek figyelembevételével kialakított étkezésimagatartás-klaszterekről szóló munkájukat mutatták be. Szántó Richárd Dudás Leventével közösen írt cikkében a Nobel-díjas közgazdász, Richard Thaler által megalkotott nudge fogalmát, módszereit és kritikáit járta körül. Simay Attila és Gáti Mirkó „A fogyasztói jelenlét és a nyilvánosság iránti attitűdök vizsgálata a mobil és közösségi médiában” című cikkről szóló előadásban arra is rávilágított, mi minden változott a cikk megjelenése óta a témával kapcsolatban – például hogyan rengette meg a Cambridge Analytica botrány a felhasználók közösségi médiával szembeni bizalmát. A díjazott szerzők egyike, Varga Dávid Hongkongból jelentkezett be videókonferencián: a fintech megoldásokat kutató szerző épp a témával kapcsolatos munkán dolgozott a távol-keleti városban.

A hétfő délelőtt folytatásaként Antal Zsuzsanna tartott bemutatót az elérhető e-learning eszközökről és alkalmazási lehetőségeikről. A résztvevők megismerhették a Moodle rendszer kevésbé ismert, hasznos funkcióit, illetve olyan e-learning anyagok szerkesztésére alkalmas felületeket, mint például az ingyenesen igénybe vehető H5P. Utóbbival például interaktív videókat, játékokat, kvízeket és multimédiás tartalmakat lehet készíteni, amelyek a Moodle felületre is beágyazhatóak. A jó gyakorlatok és technológiai eszközök bemutatását követően a résztvevők az e-learning alapú oktatással kapcsolatos tapasztalataikról beszélgettek az alap- és mesterképzésben, illetve a felnőttoktatásban. Előkerültek a hallgatói igényekhez köthető benyomások is: azt a kérdést járták körül, hogyan kellene változtatni az egyetemi oktatás szerkezetén és műfaján ahhoz, hogy az jobban megfeleljen a hallgatói elvárásoknak.

Hétfő délután a Corvinuson végzett bizalomkutatásokat ismerhették meg az érdeklődők. A szakmai műhelybeszélgetésen öt kutató beszélt saját kutatásairól. Gelei Andrea előadásában a bizalom és a bizalomraméltóság közötti különbségeket ismertette egy közelmúltban végzett kísérleti vizsgálatuk alapján, majd Dobos Imrével közösen írt, idén megjelent könyvüket mutatta be a vendégeknek. A szakmai műhelybeszélgetésben részt vett a könyvet gondozó Typotex Kiadó képviselője is, aki a vendégek figyelmébe ajánlotta a kiadónál elérhető elektronikus és fizikai megjelenés lehetőségeit. Kováts Gergely a bizalom felsőoktatásban betöltött szerepéről beszélt, illetve bemutatta az Educatio folyóirat bizalommal foglalkozó számának tanulmányait, amelynek szerzői közül többen is részt vettek a műhelybeszélgetésben.

Sass Judit és Bodnár Éva a szervezeti bizalmi klímát vizsgálták iskolákban, vagyis azt a megbízhatóságra, igazságosságra és nyitottságra vonatkozó szervezeti hitrendszert, amely alapvetően meghatározza, hogyan osztanak meg egymással információkat, és hogyan kooperálnak egymással a tanárok, a diákok és a szülők. Katona Márton és Rosta Miklós a bizalmat más kontextusban vizsgálták: előadásukban azt mutatták be, milyen szintjei vannak az „önkormányzati bizalompiramisnak”, és hogyan tud együttműködni az önkormányzat és az állampolgárok közössége a kooperatív közszolgáltatások létrehozásában. Golovics József előadásában szintén az intézményekkel szembeni bizalom következményeit tárta fel: arra világított rá, hogy a rosszul működő társadalmi intézményekkel szembeni alacsony bizalmi szint hogyan függ össze az elvándorlással.

A hétfői nap zárásaként a látogatók egy fontos kutatási és megvalósítási projekt sok érintettjét összehozó eseményén vehettek részt. Egyetemünk is partnere annak a hároméves, nemzetközi konzorciumi együttműködésnek, amelyet Zugló önkormányzata vezet, és amely fenntartható kerékpáros ökoturizmus fejlesztését célozza több helyen – Budapesten a Rákos-patak völgyében. Mások mellett Pataki György, Kiss Kornélia és Kiss Veronika vettek részt abban a szakmai előkészítő munkában, amelynek célja egy ökoturisztikai stratégiai útmutató elkészítése volt. Ez alapján készíthetik majd el saját stratégiájukat a magyar és nemzetközi résztvevők. Az esemény sokszínű közönséget vonzott: az egyetemi kutatókon kívül jelen voltak a civil társadalom képviselői, az önkormányzatok munkatársai, a kerékpáros egyesületek és az infrastruktúra fenntartásáért felelős szervezetek vezetői, illetve sok más érdeklődő is. A projekt eddigi eredményeiről és további terveiről külön is beszámolunk majd a Corvinus Kioszk szeptemberi számában.

A Kutatási Hét egész ideje alatt, így kedd délután is tartott a Gazdálkodástani Doktori Iskola kutatási fóruma, ahol a doktori képzésbe nemrég felvételt nyert elsős hallgatók mutathatták be munkaközi eredményeiket és kutatási terveiket. A Vezetéstudományi Intézet doktorandusz hallgatói igazán jövőorientált témákat választottak doktori kutatásukhoz: a 21. század „okos városainak” technológiai és társadalmi feltételeiről, az emberek és robotok munkahelyi együttműködésének egyre aktuálisabbá váló kérdéseiről, illetve a távol-keleti és konfuciánus menedzsment átvehető tanulságairól hallhattak a kedd délutáni esemény látogatói. A kutatási fórum azonban nem csak a betérő vendégek számára tartogatott érdekességeket: a Doktori Iskola vezetése a doktoranduszoknak is értékes visszajelzési és inspirációs alkalmat teremtett a rendezvénnyel.

Csütörtökön egész napos eseményként jelentkezett a Corvinus Fintech Center workshopja. A délutáni szekcióban a bankok jövőjét meghatározó fintech trendekről számoltak be a központ munkatársai és céges partnerei Trinh Anh Tuan moderálásával. Az előadásokból kiderült, hogy a bankok nagy része túlélési stratégiát követ, igyekszik megfelelni a gyorsan változó, rövid távú compliance elvárásoknak. Ehelyett azonban inkább a jövőre kellene készülniük: a generációk igényei közötti különbségek egyelőre inkább HR-oldalon jelentenek problémákat számukra, de hamarosan az ügyfél-oldalon is szembesülni fognak ezzel. A bankoknak meg kellene tanulniuk, hogy mi az az ügyfélélmény, amelyet a felhasználók a nagy tech-cégektől kapnak, és ehhez kellene közeledniük – bár ma még az emberiség vagyonának nagy része a baby boomer és az X-generáció kezében van, ez a következő évtizedekben meg fog változni. A jövő kulcsa egyfelől a környezeti tudatosságot támogató termékekben, a hit- és meggyőződésalapú megtakarításokban lehet, másfelől az ügyfelekről gyűjtött hatalmas mennyiségű adat alapján elvégzett profilozásban. A műhelybeszélgetés több előadója kiemelte, hogy a keresés üzemmód helyett egyre nagyobb teret nyer a különböző informatikai rendszerek ajánlás üzemmódja, egyre inkább ezt várják és ezt használják a fogyasztók. Az ügyfelekről gyűjtött adatokban is hatalmas potenciált láttak a résztvevők: az ezek alapján kialakított pontos profilok segítségével teljesen személyre szabott ajánlatokat tehetnek majd számukra.

A Kutatási Hét programjának hagyományos zárása a Kari Kutatási Bizottság „kutatási kibeszélőshowja” volt. Az esemény első felében Havran Dániel kutatási igazgató mutatta be a G-Kar kutatási teljesítményét számokban. Nem csupán az egyes intézetek és szerzői körök publikációs outputját ismerhettük meg, de a felsőoktatási rangsorokban más benchmark intézmények teljesítményével is összevethettük eredményeinket. A magas minőségű hazai és nemzetközi publikációkban megjelentetett kutatások jelentősége felértékelődött az Egyetem által kitűzött új stratégiai célok miatt. A konkrét számok megismerése így nemcsak a jelenről alkotott pontosabb helyzetértékelés miatt fontos, de a víziók felé vezető út megtervezéséhez is elengedhetetlen. Az esemény második felében az átfogó kari kutatási témák némelyikét, a digitalizáció és a fenntarthatóság ernyőtémákat tekintették át a résztvevők. A beszélgetések célja az volt, hogy a vendégek azonosítsák a témákat mozgató legfontosabb trendeket, és végiggondolják, milyen szcenáriók várhatóak ezek mentén, milyen lehetséges kutatási irányok bontakozhatnak ki ezekből.

A Kutatási Hét legfontosabb eredménye a számtalan érdekes és szakmailag inspiráló program mellett idén is az volt, hogy sikerült egymáshoz közelebb hoznia a kutatómunka iránt elkötelezett kari és egyetemi kollégákat. Az igazi közösségérzet kialakításában pedig fontos szerep jutott a pénteki zárófogadás során a finomságok felett folytatott néhány kötetlenebb beszélgetésnek is.

Baksa Máté

A 2019-es OTDK konferencián elért I. helyezett dolgozat készítésével, a konferencián való szerepléssel kapcsolatosan kérdeztem Czigony Claudia és Gulyás Claudia hallgatókat. Czigony Claudia „Gondolkodj globálisan, cselekedj lokálisan – a tudásmenedzsment kihívásai egy nemzetközi tanácsadó cégnél” címmel, míg Gulyás Claudia „A lean vezető a vezetői módszerek és képességek tükrében” címmel írt dolgozatot 2018, illetve 2017 folyamán, amelyeknek OTDK prezentációjára idén tavasszal került sor.

Czigony Claudia a tudásmenedzsment erősségeit és gyengeségeit vizsgálta
egy multinacionális tanácsadó cég budapesti irodájában, és elsősorban arra volt kíváncsi, hogy a helyi gyakorlatok hogyan illeszkednek a vállalat globális tudásmenedzsment rendszeréhez. Előzetesen arra számított, hogy mivel jelentős a fluktuáció a hasonló üzleti modellel működő cégeknél, erősen dokumentált, az írásbeliségre irányult lesz a tudásmenedzsment. Saját elemzése ugyanakkor feltárta, hogy a személyes tudásátadást fontosabbnak érzik a vállalatnál dolgozó, az interjúkban megszólaltatott munkatársak. Kiderült, hogy sok felmerülő probléma egyedi megoldást igényel, és ehhez a munkatársak együtt gondolkodása szükséges, a személyes tudásmegosztással hatékonyabb és eredményesebb lesz a munka, mint a „dobozból kivett” tudás alkalmazásával.
 

Gulyás Claudia azt vizsgálta, hogy a lean vezető egy vállalatnál milyen úton haladva munkálkodik,
milyen képességek és módszerek alakítják ezt a speciális vezetői profilt. A feltárt eredményeket csoportosította aszerint, hogy mely képességeket és módszereket tartotta fontosnak a nemzetközi szakirodalom, melyek kaptak jelentőséget a vizsgált vállalatnál, és melyek voltak mindkét módon hangsúlyosak. Végül elemzése rámutatott arra, hogy a hatékonyabb lean működés érdekében az ötletek képviseletének képessége és a konzultáció nagyobb szerepe lenne kívánatos a magyar vállalati gyakorlatban.

A legjobb élmény a dolgozat elkészítése során az interjúkhoz kapcsolódott.
Mindkét hallgató kiemelte, milyen sok segítséget kapott a vizsgált vállalat munkatársaitól, mennyire támogató volt a közeg, az interjúalanyok anyagokkal, saját tudásukkal sokat tettek hozzá a dolgozat értékéhez. Nem számított, hogy egy fiatal gyakornokkal, egyetemi hallgatóval kapcsolatos volt a munka. Jó élmény volt jobban belelátni a vizsgált cégek működésébe, illetve feltárni, hogy a gyakorlatban hogyan viselkednek, milyen módszereket alkalmaznak a munkatársak. Emellett az egyetemi oktatók is nagyon segítőkészek voltak, úgy tűnt, mindenki fontosnak érzi, hogy a tehetséges és ambiciózus hallgatók munkája sikeres, eredményes legyen.

A legnagyobb kihívások és tanulási eredmények Claudia és Claudia számára a szakirodalom feldolgozásához kapcsolódtak.
Egyrészt azért, mert a választott témákban sokszor bőséges a szakirodalom, és embert próbáló kihívás eligazodni benne, nem elveszni a részletekben. Fő eredmény, hogy a hallgató megtanulja, hogyan lehet fókuszáltan keresni az irodalomban, akár közben több téves út bejárása is tanulságos lehet. Később a vállalati gyakornokság, munkavállalás során nagyon hasznos készségnek bizonyul, ha valaki képes arra, hogy a komplexitásban célirányosan keresse a releváns tartalmakat, és értően használja fel ezeket. Felmerült még a nyelvtudás kérdése is, mivel egy adott szakterületen számos olyan szakkifejezés felmerül, amelyet a hallgató a dolgozat írásakor még nem, vagy csak részben ismer. Ebben jártasságot szerezni később többszörösen megtérül a szakdolgozat írásakor, illetve az adott szakterület nemzetközi tudásanyagának követésekor, immár értő szemmel. Végül azonban mindez egy kiemelkedő élményhez vezet: a szakirodalom feldolgozását követően az embernek olyan érzése lesz, hogy a téma szakértőjévé válik. Felvillanyozó érzés találni egy területet, amelyben jól elmélyedhetünk, stabil alapjaink vannak.

Az OTDK konferencián való részvétel több szempontból is élményt jelentett
a hallgatók számára. Előfordulhat, hogy valaki egy „vegyes” témájú szekcióba kerül, ahol mélyebb vita, érdemi visszajelzés a dolgozat konkrét témájában nem merül fel a zsűri részéről, de ekkor a hallgató a többiek színvonalas munkája alapján inspirálódhat, a sajátjától eltérő megközelítések friss szemléletéből. Ha szakmailag fókuszáltabb a szekció, és a zsűri érdemi megjegyzésekkel segíti a hallgatót a szakterületben való nagyobb elmélyülésben, esetleg egy jövőbeni dolgozatra irányuló javaslatok formájában, az külön élmény.

Megéri-e a sok munkát a TDK dolgozat megírása és az OTDK-n való szereplés?
Ebben a kérdésben nem volt véleménykülönbség a hallgatók között. Nagyon jó tapasztalat volt az OTDK-n töltött pár nap, a jó szervezés, a jó programok inspirálóak voltak, és sok új, érdekes embert ismerhettek meg. Felemelő volt más tehetséges, törekvő diákokkal együtt lenni. Összességében mind a dolgozat megírása, mind a konferencián való részvétel életre szóló élményt jelentett, és hosszú távon is érezhető haszonnal járt. Claudia és Claudia egyetértettek abban, hogy megéri a sok ráfordított idő és az energiabefektetés.

Kozma Miklós,
Üzleti Gazdaságtan Tanszék

A Budapesti Corvinus Egyetem Szenátusa 2018 tavaszán döntött a Corvinus Institute for Advanced Studies (CIAS) nemzetközi kutatóközpont létrehozásáról, amelynek célja a Corvinus tudományos teljesítményének és nemzetközi beágyazottságának erősítése. Az intézet első éve a működési keretek kialakításáról szólt, és az első vendégkutatói pályázatok lebonyolításával telt. A részletekről és a további tervekről Brückner Huba, a CIAS vezető tanácsadója beszélt a Kioszknak.

Milyen feladatokkal telt a Corvinus Institute for Advanced Studies első éve?
A CIAS legfontosabb célja, hogy az Egyetem tudományos profilját erősítse – ez hangsúlyos célként jelenik meg a Corvinus megújulási folyamatában is. Az elmúlt év a célokat szolgáló működési struktúra kialakításáról szólt, kidolgoztuk a megpályázható ösztöndíjcsomagokat, és a meglévő nemzetközi egyetemi és kutatóhálózatokon keresztül gondoskodtunk arról, hogy minél többen értesüljenek a lehetőségről. A felhívásra szép számban érkeztek pályázatok, különösen azt figyelembe véve, hogy először hirdettünk meg ilyen lehetőséget.

Milyen feltételeket kell teljesíteniük a pályázóknak?
A pályázóknak egy projekttervet kellett elküldeniük, amiben megadott szempontrendszer szerint mutatták be az elképzeléseiket. Ezt egészítették ki három ajánlólevéllel, melyek közül csak az egyik érkezhetett a pályázó munkahelyéről. Minden beérkező pályázatot két egymástól független szakértő bírált el. Törekedtünk arra, hogy a bírálók között legyenek corvinusos kollégák és máshol dolgozó, neves, lehetőleg külföldi szakértők is. A pályázatokról az elkészített bírálatok alapján a CIAS Tudományos Tanácsa hozott végső döntést. A pályázókat nemrég értesítettük az eredményekről és az ösztöndíj feltételeiről, melyek közül az egyik legfontosabb az itt töltött idő alatt félévenként legalább egy publikáció megírása. Nagyon örülünk annak, hogy a sikeres pályázók zöme örömmel fogadta a rá vonatkozó döntést, és örömmel készül Magyarországra.
 

Hogyan tudnak bekapcsolódni a vendégkutatók az egyetemen zajló oktatási-kutatási munkába?
A tudományos teljesítmény ösztönzése mellett kiemelt cél, hogy Corvinusra érkező vendégkutatók minél jobban részt tudjanak venni a kutatási területükhöz közel álló corvinusos doktori iskolák munkájába, és legyenek nyitottak az egyetemen kívüli magyarországi szakmai közösségek irányába is: vegyenek részt szakmai eseményeken és együttműködésekben, alakítsanak ki gyümölcsöző szakmai kapcsolatokat. Már az első évben köszönthettünk két, a CIAS meghívására invited distinguished research fellow pozícióba érkező kutatót. George Friedman magyar származású amerikai geopolitikai szakértő a Nemzetközi Kapcsolatok Multidiszciplináris Doktori Iskola munkájába kapcsolódott be kurzusok és előadások tartásával, és sok egyéb szakmai programon is részt vett. Bruno Dallago közgazdászprofesszor pedig az Összehasonlító Gazdaságtan Tanszék munkájában vett részt.

A világ más intézményeiben is működnek hasonló kutatóközpontok?
Egyetemeken belüli Advanced Studies intézetek a világ sok meghatározó intézményében működnek, az első ilyen a Princetonon jött létre, Albert Einstein volt az igazgatója, az intézetben később Neumann János is fontos szerepet töltött be. A tél folyamán három vezető brit és ír egyetem Advanced Studies központjában is tanulmányi látogatást tehettem (University of Cambridge, University of London, Trinity College). Mindhárom intézet különböző működési modellben működik, de céljaikat tekintve sok közös vonásuk van: az interdiszciplináris szemlélet erősítése, a nemzetközi beágyazottság mélyítése, és a befogadó intézmény tudományos teljesítményének és elismertségének növelése. Ezek a tapasztalatok megerősítettek abban, hogy a Corvinus a CIAS alapításával és küldetési koncepciójának kitűzésével nemzetközi szinten is meghatározó trendhez kapcsolódik.

Mik a tervek, célok az intézet működésének második évére?
Fogalmazhatunk úgy, hogy a következő év már bőven elkezdődött a CIAS-ban, hiszen az eddigi tevékenységünk legfontosabb eredményei a következő akadémiai évtől lesznek láthatóak. Újfajta kihívást jelent majd az először nagyobb számban hozzánk érkező vendégkutatók munkájának segítése, emellett ki kell majd alakítani a doktori iskolákkal való lehető legszorosabb együttműködés kereteit is. Szeretnénk azt is, ha a vendégkutatók között is közeli szakmai kapcsolatok alakulnának ki, amihez teret és időt kell biztosítani számukra. Hiszünk abban, hogy a hozzánk érkező kutatók életre szóló élményeket és tapasztalatot szerezhetnek, de ezért sokat is kell tennünk.

Az állami érdekeltségű vállalatok hosszú múltra tekintenek vissza. Jelenleg is nagyon sok országban találhatók állami, illetve részben állami vállalatok piaci versenykörnyezetben. Hazai példaként felhozható a MOL, külföldi példaként pedig az állami tulajdonú Új-Zélandi Kiwibank, mely egy teljes jogú kereskedelmi bank, vagy a több mint 60 százalékos állami tulajdonban lévő norvég Equinor, amely egy elsődlegesen az olaj- és gázkitermelésre koncentrált nemzetközi energiaipari társaság. A közlekedés és a kommunikáció területén számos nyugat-európai és amerikai példát hozhatnánk fel. Dr. Tasnádi Attila, az Egyetem Matematikai és Statisztikai Modellezés Intézetének közgazdász-matematikus kutatója különleges kutatási témán dolgozik, ami éppen ezzel a gazdasági pozícióval függ össze.

Hogyan lehet a matematika segítségével meghatározni az optimális állami tulajdonhányadot? A matematika absztrakciója hogyan egyeztethető össze a piaci és társadalmi környezet konkrét, valóságos folyamataival?
Igazából mikroökonómiai modellekről van szó, amelyet az iparági szerkezetek területén szoktak tárgyalni. A legelemibb modelleket aszerint lehet megkülönböztetni, hogy a vállalatok elsődleges döntési változója a termék ára vagy mennyisége. Az előbbi esetre egy példa a katalógus áruházak versenye, amelyek a meghirdetett árak mellett készlet erejéig teljesítik a megrendeléseket, az utóbbira a horgászokat szokták emlegetni, amelyek a kifogott halmennyiséget értékesítik a kikötőbe érkezve a halpiacon. Az árak rögzítése esetén a piaci kereslet határozza meg az eladható mennyiséget, míg mennyiségek rögzítése esetén a piaci kereslet határozza meg a termék árát.

Az elemi modelleket még aszerint is meg lehet különböztetni, hogy a vállalatok termékei homogének vagy heterogének (azaz differenciáltak). Egy piac megfelelő modellezése a termék jellemzőjétől és a kereskedés jellegétől is függ. Akármelyik modellt vesszük alapul, a keresleti és kínálati görbék segítségével meghatározható az úgynevezett társadalmi többlet mint a keresleti és kínálati görbék közt bezárt terület. Az állami tulajdonhányad lényegében a vállalat célfüggvényét változtatja meg azzal, hogy a vállalat profitja mellett a társadalmi többlet is megjelenik benne a tulajdonhányadtól függő súllyal. A részben állami tulajdonú vállalat tulajdoni hányada befolyásolja a piaci játék egyensúlyát. Az állami oldalról nézve ezek után célként fogalmazható meg a társadalmi többlet maximalizálása, és ennek megfelelően határozható meg az optimális tulajdonhányad. Ilyen típusú modelleket a privatizációs, illetve reprivatizációs kérdések vizsgálata során is használtak.

Az Önök kutatásának vannak előzményei. Matsumura Toshihiro, a University of Tokyo kutatója 1998-ban egy úgynevezett duopol modellben meghatározta az optimális állami tulajdonhányadot, amelynek eredményeként rámutatott arra is, hogy a részben állami vállalat magasabb társadalmi jólétet eredményez, mint a tiszta állami vállalat. Ehhez a megállapításhoz képest miben hoz újat az Önök kutatása?
Matsumura a homogén termékű mennyiségi modellel foglakozott. Amellett, hogy ez a modell több valóságos piac elemzése során hasznos, matematikailag a legkönnyebben kezelhető. Az ár alapú piaci modellek esetén a differenciált termékű piacok elemzése a könnyebb. Mi a kutatásunkban – amelyet a Pallas Athéné Domus Sapientiae Alapítvány támogatásával a PADS Vezető Kutató Program keretében végzünk – olyan piacokat vizsgálunk, amelyeken a vállalatok azonos termékjellemzőkkel bíró termékeket kínálnak, a termelt mennyiség nem léphet át egy kapacitáskorlátot, és a vállalatok határozzák meg termékeik árait. Ilyen típusú modelleket például a villamosenergia-piacok elemzése során szoktak használni. E modell matematikai kihívása, hogy amennyiben az egyik vállalat még csak kis mértékben is kisebb árat állapít meg versenytársánál, profitjai ugrásszerűen megnövekedhetnek, és ennek köszönhetően az érdekes esetekben nem tudnak egy-egy egyensúlyi árt megnevezni. Az eredményünk szerint e modellben az optimális állami tulajdonhányad nulla. Tehát azon piacokon, amelyek leírására az általunk vizsgált modellt alkalmazzák, nem érdemes az államnak, mint aktív piaci résztvevő szerepet vállalnia.

A modellek szépsége és meggyőző ereje

A közgazdaságtudomány és a számítástudomány határterületei jelentős részben elméleti alapkutatást jelentenek. Ma mintha a gyorsabban átlátható döntések korát élnénk. Hogyan látja ennek az elméleti munkának a hasznosulását?
Az „elméleti” elemzések nem öncélúak, még ha az egyes kutatókat maga a modellek szépsége és azok megoldásának nehézsége is mozgatja. Az elméleti elemzések hasznosulásának számtalan szintje van, nem állítom, hogy az általam felsorolt szintek teljes körűek. Az egyik pusztán csak abban segít, hogy a modellezéssel megragadható problémák körét bővítsük, a megismerés határait feszegessük. Egy másik a szemléletformálás szintje, amely gazdagíthatja a gondolkodásmódunkat, és segít az alapvető összefüggések felismerésében. A harmadik a modellek meggyőző erejében rejlik – persze ez ország- és megrendelőspecifikus –, ezen azt értem, hogy egy tanulmány, ill. tanács jobban eladható, ha megalapozott számítások vannak mögötte, és nem csak ösztönszerű vagy egyéni tapasztalatokon alapuló javaslatok. A negyedik szint, amikor már konkrétan mérhető egy modell eredményessége. Az informatika fejlődésének köszönhetően a közgazdászok számára – főleg vállalati szinten – a hosszú időkön át fennálló adathiány, illetve valós környezetekben gyorsan mérhető hatások lehetetlensége oldódni látszik. Az elméleti közgazdászok által évtizedeken át megfogalmazott modellek, illetve eredmények egyre inkább alkalmazhatóbbá válnak. (lásd például: https://www.richmondfed.org/publications/research/econ_focus/2018/q4/interview).

Sipos Júlia