corvinuskioszk

Az íráson kívül mit tehet egy szerző a sikeréért?


Ma már nemcsak a két kezünket bepiszkoló foglalkozásokat tekintjük „igazi” munkának, mégis van egy olyan határterület, ahol nehéz elfogadni, hogy a részvevők ugyanolyan munkát végeznek, mint bárki más a munkaerőpiacon: a művészek. Egyetemünk mesterszakos szociológus hallgatójának – és nem mellesleg szerkesztőnknek – Hegedűs Robinnak most jelent meg Az író mint vállalkozó címmel kortárs magyar írók gazdasági helyzetét és vállalkozói motívumait vizsgáló kutatása a Kultúra és Közösség folyóiratban.

A KÉK legújabb száma teljes terjedelemben elérhető a folyóirat honlapján.

A Corvinus csapata nyerte a Heavener International Case Competition esettanulmány-megoldó versenyt.


Első helyen végzett az egyetemünk hallgatóiból álló csapat a 2017-es Heavener Nemzetközi Esettanulmányi Versenyen, amelyet a Floridai Egyetem Warrington Üzleti Iskolája szervezett február 5. és 11. között.

A győztes csapat tagjai Csanády Luca, Erőss Domonkos, Madarász Natália és Nemes Bence voltak, akiket mentorként kísértem el a versenyre. A túlnyomórészt anyanyelvűekből álló 76 fős mezőnyben a legjobb prezentálónak járó díjat Madarász Natália nyerte.
 
A 19 résztvevő csapat a világ vezető, az esettanulmány alapú oktatásban hagyományosan erős egyetemeiről érkezett. A nagy presztízsű verseny megnyerésével a Corvinus csapata kiharcolta a részvételt a bajnokok globális versenyén, és több más nemzetközi versenyre is meghívást kapott.
A felkészítésben Czakó Erzsébet professzorasszony vezetésével a Vállalatgazdaságtan Intézet oktatói – Ábrahám Zsolt, Kozma Miklós, Matyusz Zsolt és Stocker Mikós –, valamint a Cases On International Business Strategy (CIBS) kurzus korábbi tagjai vettek részt. Értékes szakmai támogatást kaptunk a Case Solvers csapatától.
A nemzetközi versenyekre való felkészítést célzó CIBS kurzus 9. évfolyamán vagyunk túl, ahol a szakmai koncepciót folyamatosan finomítjuk a külföldi versenyeken szerzett tapasztalatok, az ott kiépített nemzetközi kapcsolatokon keresztül nyert információk, meglátások tükrében. Ezzel együtt mindig izgalmas feladat az adott verseny körülményei között megtalálni a csapat számára megfelelő taktikát a konkrét ellenfeleink legyőzésére, és a csapat mentalitása és felkészültsége lesz általában perdöntő abban, hogy az egyeztetett taktikát sikerrel valósítsa meg. Ez most jól sikerült, amivel kiváltottuk számos külföldi kollégánk elismerését, akik számára eddig a Corvinus neve kevéssé volt ismert, így most újraértékelik a rólunk alkotott képet.

A verseny két fordulóból állt. Az elsőben a csapatok 6 óra alatt oldottak meg egy esetet, a másodikban 30 órájuk volt a megoldás kidolgozására. Mindkét esetet 4-5 vállalati tagból álló zsűri értékelte. A zsűri véleménye szerint a Corvinus csapatának fő erőssége a javasolt megoldás igazolt megvalósíthatósága volt, amellyel a többi csapat fölé kerültünk az értékelésben.
 
A verseny végeredménye:

  1. Budapest Corvinus Egyetem
  2. Singapore Management University (SIN)
  3. Nanyang University (SIN)
  4. University of New South Wales (AUS)

 
A versenyen induló további egyetemek:  
Concordia University (John Molson School of Management) (CAN)
Florida State University (USA)
Hong Kong University of Science and Technology (HKG)
Ivey Business School (CAN)
Maastricht University (NED)
Penn State University (USA)
Queensland University of Technology (AUS)
Rotterdam University (NED)
Simon Fraser University (CAN)
University of Alberta (CAN)
University of Belgrade (SRB)
University of California, Berkeley (USA)
University of Florida (USA)
University of Melbourne (AUS)
University of Waikato (NZE)

Kozma Miklós, Üzleti gazdaságtan tanszék

Pazarló, értelmetlen, haszontalan? Kohéziós források felhasználásának hatékonysági kérdései - Győriné Szabó Gabriella doktori kutatása


Közel másfél évtizede foglalkozom az Európai Unió támogatáspolitikai rendszerén keresztül hazánkban megvalósuló fejlesztésekkel. Tapasztalataim az intézményrendszeri programirányítással kezdődtek, majd a mindhárom szférában (köz-, vállalkozói - és civil) végzett projektmenedzsmenti tevékenység arra késztetett, hogy az ez irányú ismereteimet további nemzetközi szakirodalmi és módszertani ismeretekkel bővítsem a doktori program keretében.

A három hazai programozási periódus megvalósítási eredményeit, fejlődéstörténetét elemezve, ötvözve a nemzetközi szakirodalommal, és más tagállami gyakorlatokkal azt állapítottam meg, hogy a források hatékonyságának vizsgálata jelentősen elmarad a kívánt mértéktől.

Kutatásom során megállapítottam, hogy mind a hazai és a nemzetközi szakirodalomból hiányzik a fogalom definíciója és pontos lehatárolása a fent említett hosszú távú mérési szempontok mellől, a tagállamok az ezirányú méréseket pedig heterogén módon valósítják meg standard számonkérés hiányában. Ezért doktori munkámban fogalmi javaslatot is tettem a hatékonyság projekt- és programszintű kritériumaira. Előbbi szinten vizsgálandó például egy beruházás vagy ún. soft-fejlesztés időben történő megvalósítása, megfelelő volt-e a költségtervezés megalapozottsága és annak motivációi, a tényleges költségek ár-értékarányossága, a felesleges költségek minimalizálásra történő törekvések célzott kontrollja. Programszinten az előre-jelezhetőség, rugalmasság, jövő-orientált tervezés, folyamat-közbeni monitorozás és értékelés, területi szinergia, és a visszacsatolás lehetősége jelent meg szükséges feltételként.

A hipotézisek bizonyítására használt módszerek arra is rávilágítanak, hogy a tagállamok közötti érdemi, operatív egyeztetés jogos igény nemcsak a forráskeretek kialakítása során indokolt, hanem a megvalósítás éveiben is. A nemzetközi együttműködés a végrehajtási közösségi rendeletek értelmezésében, hatékony és erősebb érdekképviseletében – ezáltal kevesebb kötelezettségszegési eljárást eredményezve – nyilvánulhatnak meg.

A szakirodalom definíciós problémáin túl, a felülről-lefelé történő megközelítés mellett mindinkább szükségesnek látom az alulról - a megvalósítás oldaláról - elindított kezdeményezéseket a felelős felhasználás érdekében. Ez nemcsak a Brüsszel felé történő elszámolás miatt fontos, hanem mert a megvalósult fejlesztések között élő emberek véleményét az formálja leginkább, amit saját megvalósítási tapasztalatuk alapján vagy lakókörnyezetükben érzékelnek. Ahogy egy hazai szakértő is megfogalmazta: „ A német adófizetők szempontjából kevés jobban hergelő és népszerűség hajhász közéleti honlap van, mint azok, amelyek a pazarló, értelmetlen, haszontalan uniós fejlesztéseket gyűjtik össze.”(Balás, 2013).

Győriné Szabó Gabriella doktori kutatása

A védés előtti státuszú disszertáció elérhető a Corvinus PhD disszertációk adatbázisában.

Women in data science 2.


Zakor Andrea, az SAP menedzsere az igazi "role modelekről" és a számolás jogáról

Az este folyamán többen is említették  „A számolás joga „című filmet. Zakor Andrea, az SAP Hungary Kft. Product Support Managere szerint miért fontos ez a film?
A film 3 afro-amerikai matematikus nő hihetetlenül ösztönző történetét meséli el, humorral, empátiával. Ők hárman aktívan részt vettek az első amerikai űrutazás megvalósításában, a tehetségük, a szorgalmuk és a kitartásuk  átlendítette őket a faji és nemi megkülönböztetésen.
Katherine Globel Johnson matematikus és fizikus, számos NASA program aktív közreműködője; Mary Jackson matematikus, az első afro-amerikai repülőmérnök  és  Dorothy Vaughen matematikus, az első színes bőrű női menedzser a NASA-nál: ők a bizonyíték arra, hogy a tudás és a teljesítmény képes eltörölni diszkriminációt és sztereotípiákat. Ez az, ami szerintem ennek a filmnek az üzenete.
 
Kik azok a "role model", vagy példakép hölgyek, akik az IT szektorban karriert építő nők számára fontos elődöknek tekinthetők?
Az előbb említett hölgyeken kívül  még számos nő szerzett eltörölhetetlen érdemeket az IT területén.

  • Jean E.Sammet, aki közreműködött a FORMAC ez első programnyelv megalkotásában
  • Grace Hopper, a számítógép-tudomány terén szerzett hírnevet, az első női admirális, neki köszönhetjük a BUG kifejezést
  •  az ENIAC lányok, az ős-számítógép programozói és adatrögzítői
  • Radia Perlman, az STP feltalálója, aki nélkül nem létezhetne Ethernet és így az Internet sem
  • Francis Allen, aki a kódoptimalizálás és a kódfejtés terén jeleskedett és ő kapta meg első nőként a Turing-díjat
  • Karen Sparck Jones, az Inverse Document Frequency koncepció megalkotója, ami a mai napig minden keresőrobotban megtalálható

Csupa olyan nő, aki munkája eredményével hozzájárult az IT fejlődéséhez. Hogy miért mutattam meg őket?
Egyrészt, mert mindegyikük fejlesztett, alkotott, értéket teremtett, ami csak úgy lehetséges, ha magas szinten műveljük a hivatásunkat, szeretjük, amit csinálunk és hiszünk abban, hogy értelme van munkánknak. Másrészt, hogy a mostani generáció lássa, bárki lehet sikeres, csak merni kell és élni a lehetőségekkel illetve keresni az utat az érvényesüléshez.

(Fotó:  Dudits Ádám, SAP)

Women in data science

Vásárhelyi Orsolya
Vásárhelyi Orsolyával, a Female Success through Collaborative Networks c. disszertáció szerzőjével beszélgettünk.

Hogyan lettél data scientist?
Hivatalosan nem vagyok Data Scientist, bár ez egy nagyon nehezen definiálható szakma, alapvetően Network Scientist-nek (Hálózatkutatónak) tanulok a CEU Network Science Phd Programjában, ahol a időm jelentős részét programozással és statisztikai elemzésekkel töltöm és szerencsére a világ élvonalába tartozó kutatóktól tanulhatom nap, mint nap, hogy miképp lehet minőségi data science-t csinálni.
Kicsit kacifántos úton kerültem a az adatok varázslatos világába, nem a szokványos matematikus vagy computer scientist háttérrel rendelkezem. Társadalmi tanulmányok szakon végeztem az alapképzést az ELTE-n, ahol már másodéves korunkban voltak adatelemzés óráink. Gimnazista koromtól imádtam írni, egy ideig újságíróként is dolgoztam. Az adatelemzés órákon a  beadandóink jelentős része némi statisztikai elemzést és ezáltal írást foglalt magába. Első perctől imádtam, hogy a számok értelmet nyernek, a kódokból eredmények lesznek, és ezt le lehet fordítani az emberek nyelvére akár látványos adatvizualizációk, akár írások formájában. Így választottam a Survey Statisztika Mesterképzést, ahol mélyebb elméleti matematikatudást és piackutatási szemléletre tettem szert.
A legtöbb dolgot gyakorlatban tanaltam meg. A hálózatkutatással az alapképzésen ismerkedtem meg, volt egy társadalmi hálózatokról szóló óránk. Mint jó diák a vizsga előtti este álltam neki a kötelező szakirodalmat elolvasni, de az egyik anyag  Barabási Albert-László Behálózva című könyve nagyon lenyűgözött.  Aznap éjszaka elolvastam az egészet és eldöntöttem, hogy ezzel szeretnék foglalkozni. Két és múlva az ő cégében kezdtem gyakornokként és négy évig dolgoztam még ott mint elemző, azóta pedig ebbe a témában írom a  disszertációm.

Előadásodban elhangzott, hogy  az IT területén a női karrierutaknak három  kardinális pontja van.  Nálad hogyan alakult ez a három  fordulópont?
Mivel én még nagyon fiatal vagyok a work-family konfliktus nekem egyelőre nem jelent mindennapi problémát, és tekintve, hogy főállású diák vagyok az előrementel kérdése sem egy kulcskérdés, jelenleg az a dolgom, hogy fejlődjek, tanuljak. Szakmai tapasztalatom során sosem ért nemi diszkrimináció. Alapvetően nagyon liberális és befogadó környezetben dolgoztam mindig, ahol mindenkit tudás alapján értékeltek.

Milyen sikerességi  vizsgálatok bizonyítják, hogy a sokszínű csapat jobban teljesít?
A csoporttagok sokszínűsége (nem csak nemi), a csoport dinamikák mintázata (csoporton belüli és csoporton kívüli kapcsolatok)  hatása a csoport teljesítményre, innovációra és kreativitásra sokat kutatott téma. Vannak kutatások, amik egyértelműen a demográfiai sokszínűség mellett találtak érveket (Joshi and Roh, 2009) és vannak olyanok, amik semmilyen összefüggést nem találtak. Nehezen mérhető téma, ezért is csodálatos az a rendkívüli mennyiségű adat, amik most már rendelkezésre állnak és segíthetnek nagyobb mintázatokon megérteni a közösen elért sikert meghatározó tényezőket. Az egyik kedvenc tanulmányom arra kereste a választ, hogy az egyéni kompetenciáknak mekkora szerepe van a csoport-teljesítményben. Anita Williams Woolley által vezetett kutatócsoport azt találta, egyrészt, hogy csoportban a kognitív képességeink erősebbek, mint amit az egyéni kompetenciák alapján várnánk. Ennek a kutatásnak egy nagyon érdekes eredménye még, hogy a csoportban lévő nők száma jelezte előre a legjobban az innovatív feladat-megoldás sikerességét. Ennek okát a szociális érzékenységben lévő különbséggel magyarázták a kutatók, hiszen kooperatív feladat megoldás és vélemény ütköztetés során ez a tudás kulcsfontosságú a sikerhez.
 Összefoglaló: https://www.sciencedaily.com/releases/2010/09/100930143339.htm

Mit tanácsolsz, milyen közösségeket keressenek azok, akik  nőként most "merészkednének" az IT területére?
A merészkedik nem jó kifejezés,  itt nincs mitől félni az IT egy szuper izgalmas világ ahol mindenit szeretettel várnak, aki kíváncsi és hisz a folyamatos taulásban.
Egyre több program van, kimondottan lányoknak szól a Django Girls, Rail Girls, R Ladies Pylaldies, kisebbeknek a Skool, és nemtől, életkortól függetlenül mindenkit szeretettel vár a Pylvax, ahol pythont lehet tanulni. Ezekhez a közösségekhez  nem csak az ingyen oktatás miatt éri meg tartozni, ez nem egy könnyű szakma és a hasonló élethelyzetben lévő sorstársak felbecsülhetetlenek tudnak lenni egy-egy bugokkal teli éjszaka után. Ezeken felül vannak cégek akik kimondottan programozó átképző iskolát üzemeltetnek (Greenfox, Codecool).  Véleményem szerint a tanulási folyamatban a legfontosabb, hogy legyen egy célunk (ami nem az, hogy programozó vagy data scinetist akarok lenni), hanem valami kicsi, például csinálok apukámnak egy honlapot vagy szeretném automatikusan szűrni a számomra releváns híreket a Facebookon. A cél motivál, és a sikerélmény, amit a megoldott feladat ad kárpótol a nehezebb órákért is.

(Fotó:  Dudits Ádám, SAP)

Innovation & Design Thinking Workshop – How to be systematically creative, avagy hogyan legyünk strukturáltan kreatívak?


Az edUcate csapatának előadói az AEGEE-Budapest európai diákszervezet meghívására érkeztek a Corvinus Egyetemre, hogy innovációról és egy kreatív gondolkodási módról, a „design thinking”-ről tartsanak interaktív workshopot az érdeklődő egyetemi hallgatók és azok számára, akik ízelítőt szeretnének kapni az edUcate februárban indult kurzusairól. Az edUcate egy lelkes fiatal szakértőkből álló csapat, akik a felsőoktatást megcélozva gyakorlatorientált formában, egy készségfejlesztő program keretében szeretnének olyan képességeket átadni a diákoknak és pályakezdőknek, melyeket a kommunikáció és a strukturált, kreatív gondolkodás és problémamegoldás terén tudnak hasznosítani szinte bármilyen szakterületen.

A design thinking tulajdonképpen egy gondolkodásmód, a problémamegoldás és termékalkotás olyan megközelítése, mely szerint annak érdekében, hogy a felhasználóink problémájára legjobb megoldást nyújtó terméket adhassuk, egyszerűen kérdezzük meg őket: készítsünk interjút velük, bújjunk a felhasználó cipőjébe, vizsgáljuk a világot az ő szemüvegükön keresztül. Csak így juthatunk el olyan megoldásokhoz, amelyek valóban a felhasználó érdekeit szolgálják. A felhasználóktól kapott felfedezéseket, felismeréseket építsük be a termékbe, építsünk korai prototípust, teszteljük azt a felhasználókkal, hogy lássuk, hogyan fognak hozzá viszonyulni, sikerült-e valódi megoldást nyújtanunk a problémáikra, vagy tovább kell még dolgoznunk rajta. A felhasználói visszajelzéseket mindig szorosan integráljuk a termékekbe, szolgáltatásokba.

A workshop gyors betekintést nyújtott a design thinking tervezési folyamatának lépéseibe, majd áttértünk az innováció és ötletgenerálás egy új és kevésbé ismert módszerének megismerésére: ez a Szisztematikus kreativitás. Ha kreativitásról van szó, először általában mindenkinek rendszerezetlen, kusza gondolatok jutnak eszébe, de mi lenne akkor, ha volna egy módszer, amely mankót nyújt gondolataink rendszerezéséhez, vezetéséhez?

Az edUcate csapata a „Systematic Inventive Thinking” technikát közvetlenül Jacob Goldenbergtől és Drew Boydtől, annak ötletgazdáitól sajátította el New Yorkban és mutatta be nekünk a workshop keretében. A technika lényege, hogy minden innováció mögött bizonyos minták húzódnak meg, amelyeket felismerve és tudatosan használva áttörő újításokat érhetünk el, legyen szó egyszerű hétköznapi használati tárgyakról (mint a tévé távirányítója vagy az okostelefon) vagy az emberiség jövőjét befolyásoló orvosi találmányokról.

A kreatív, módszeres alkotás öt mintája közül a workshop résztvevői egyet saját maguk is kipróbálhattak: egy már létező terméket innováltak meg csapatokban, megosztva kreatív gondolataikat egymással.

A workshop arra volt hivatott, hogy egy új gondolkodási módot, egy másmilyen nézőpontot adjon a résztvevőknek. Az edUcate csapata mindezt interaktív módon, innovatív tanítási eszközökkel adta át a jelenlévőknek, bevonva őket a gondolkodásba és problémamegoldásba. Nem egy szakspecifikus tudást, hanem egy olyan készséget sajátíthatunk így el, ami az élet sok területén, a későbbi munkavállalásban is segítségünkre lehet.

Szczuka Borbála

Bölcsek-e a laikusok? - Vépy-Schlemmer Éva doktori kutatása


Az empirikus szociológia egy olyan területével foglalkozom, amelyre eddig viszonylag kevés figyelmet fordítottak. Magyarországon a deliberatív közvélemény-kutatásnak nincsen nagy hagyománya, az elmúlt évtizedben alig néhány készült csak, pedig ez a téma, ez a kutatási irány a Brexitek és Trumpok korában különösen aktuális.
A deliberatív közvélemény-kutatás egy participatív technika, mely James S. Fishkin (1995) nevéhez fűződik. Ez a módszer a deliberatív demokrácia ideálját ülteti át a gyakorlatba, melynek lényege a vita. A deliberatív tanácskozáson szabad és egyenlő állampolgárok vesznek részt, hogy hosszas mérlegelés után kialakítsák a közügyekkel kapcsolatos álláspontjukat. A módszer döntéstámogató technika, mely a képviseleti demokráciák hiányosságaira reagál, azaz kiteljesíti a demokráciát. Célja informáltabb, jobb állampolgárok (better citizens) nevelése, közösségteremtés, a társadalmi részvétel erősítése a közpolitikai döntéshozatalban. Fishkin szándéka szerint ez az eljárás megmutatja, hogyan vélekednének az emberek, ha lehetőségük lenne hiteles információkat számba venniük, egy-egy kérdést alaposabban végiggondolniuk. Már több tucat deliberatív közvélemény-kutatást rendeztek szerte a világban, és mindannyiszor jelentős változást mértek a deliberáció hatásaként a résztvevők informáltságában és attitűdjeiben.

Azt látni, hogy a deliberáció az emberek véleményére kisebb, tartós hatással van. Rövidtávon, közvetlenül az esemény után a résztvevői ismeretszint szignifikánsan nőtt és számos kérdésben megváltoztak vélemények, mások mellett például sokkal toleránsabbak lettek a munkanélküliséggel kapcsolatban és a véleményük kiegyensúlyozottabbá vált. Lelkesedéssel értékelték az eseményt, és úgy érezték, a jövőben szívesebben vesznek részt közéleti vitákban. Egy évvel később, hosszútávon a mért hatások legtöbbje eltűnt: résztvevői tudásszint és a legtöbb véleményváltozás nem különbözik a kontroll csoporttól, miközben az esemény értékelése szempontjából – jóllehet pozitív maradt a legtöbb dimenzióban – kevéssé lelkes véleményeket fogalmaztak meg.

Az eredmények szerint a deliberatív közvélemény-kutatás nem alkalmas a véleményének hosszú távú megváltoztatására. Azok számára, akik a participatív demokrácia formáival kívánnak kísérletezni, ez talán nem a legjobb hír, de hozzájárulás lehet a döntéshozatali technikák fejlesztéséhez. Még ha rövidtávon is, de a módszer eredményesen hozzájárulhat az állampolgárok jobb informálásához, rövidtávon megnövelheti a laikusok közügyekben való részvételi szándékát. Hasznos lehet fontos döntések előtt azáltal, hogy segítheti ellensúlyozni a szavazási eljárások és más, döntéshozatali formák két fő problémáját, az ignoranciát és az érdektelenséget. Jobban informált és motivált állampolgárok szívesebben vesznek részt hasonló eseményeken.

A disszertáció elérhető a Corvinus PhD disszertációk adatbázisában

Autóbusszal az Aulába?

„Autóbuszt kapott egyetemünk” – ezzel a hírrel jelent meg a Közgazdász 1964. évi április 13-i száma. A rövid hírhez fotó is készült, amelyen az új jövevény a nyugati (Duna parti) kapu előtti porta előtt látható. A kép és a szöveg alapján nem lehet megállapítani, hogy az aula felé tart-e valamilyen ünnepélyes átadásra, vagy egyszerűen csak ott parkol a bejáratnál. Bár nagyon rossz minőségű a félszázados újság, úgy tűnik, hogy nem ül benn sofőr, ami az utóbbi feltételezést erősíti. Ami nem annyira bizarr, mint elsőre tűnik, hiszen tudjuk, hogy a mai déli bejárat ebben az időben nem volt használatban, mert belső előterében garázs alakítottak ki az egyetemi gépkocsi számára.

Ma már meglepőnek tűnhet, hogy az intézmény nem vette vagy bérelte az autóbuszt, hanem kapta. Nem szponzortól persze, hanem az államtól, ahogy a szocialista korszakban ez természetes volt.

Az Ikarus 630-as típusú egyetemi busz korszerű volt a maga idejében. Tervezője Finta László volt, 1958-1972 között gyártották az elővárosi és városközi közlekedés számára, a korszakban ezek voltak a távolsági buszok. Ezekből vásároltak a szocialista országok is, különösen az NDK. A maximum 85 km/órás sebességgel száguldó járművet 144 lóerős Csepel motor röpítette. Az utastérben 40 ülőhely és 24 állóhely volt kialakítva. A csomagokat nem busz gyomrában helyzeték el, hanem a tetőn, amelyre a hátsó részen létra vezetett fel. E busztípus ikonikus jelképe a csepp vagy könny alakú helyzetjelző lámpa.

Szóbeli híradásokból tudjuk, hogy a későbbiekben a busz valóban „hasznos szolgálatot tett” az egyetemi polgároknak: így emlékezik erre Mészáros Tamás rector emeritus, aki ebben az időben az egyetemi táncegyüttes oszlopos tagja volt. Az együttes számos turnén – köztük sok külföldi fellépésen - vett részt, nemcsak szocialista országokban. Például 1968-ban, az ausztriai Kufsteinben rendeztek magyar napokat. Meglepőnek tűnik a rendezvény címe, ha a korábbi évszázadokban a kufsteini várbörtönben raboskodó honfitársainkra (Kazinczy Ferenc, Batsányi János, Rózsa Sándor, Teleki Blanka stb.) gondolunk. A magyar napok egyébként sikert arattak a közönség körében, a szállásra azonban körülményesen jutott el az együttes, mert a buszvezető a fellépés alatt jelentős mértékben megnövelte a véralkohol szintjét...

Zsidi Vilmos

Van-e kiút? A posztszocialista átmenet politikuma


A BCE Politikatudományi Doktori Iskola másodéves hallgatója vagyok, korábban évekig a BCE Társadalomelméleti Kollégiumának tagja voltam, ott ismerkedtem meg a francia filozófia itthon talán kevésbé ismert baloldali, posztmarxista hagyományával, amit antitotalitárius hagyománynak nevezhetünk. Doktori projektem középpontjában a politikai gondolkodás XX. század végi megújításának egyik érdekes figurája, a 2010-ben elhunyt Claude Lefort áll. Egy olyan, a kelet-európai, posztszocialista társadalmaink politikai életének mélyebb megértésére törekvő vállalkozás doktori kutatásaim alapja, amely ugyanakkor felvonultatja Lefort gondolkodásának gazdagságát és kapcsolódik sajátos filozófiai problematikájához, ami a totalitarizmus fenyegetése volt a demokratikus társadalmak nyitottságára. A kérdés számomra úgy vetődik fel: van-e kiút a megélt totalitarizmus kényelmetlen örökségéből, és ez, mint probléma hogyan vetődik fel a demokratizálódás folyamatában?

Mindezt a képviseleti demokrácia problémáján, a pártversengésen keresztül közelítem meg, amit Lefort maga igyekezett megkerülni, noha alapvetően járul hozzá a népszuverenitás értelmezésének általános nehézségéhez és a demokráciát általában jellemző ambivalenciához. Az emberi jogok felértékeléséről és a pártok ideológiáinak leértékeléséről adtam elő idén januárban a CEENELS krakkói éves konferenciáján, felhívva a figyelmet, hogy a politika nem azonosítható az alkotmányos keretekkel, ugyanis magában foglalja azokat az eseményeket, hatalmi harcokat és versengő értelmezéseket is, amelyek a társadalmon belül fennálló hatalmi viszonyokat kívánják megváltoztatni. A posztszocialista demokratizálódás politikumának történetét politikaképek versengéseként rekonstruálom, benne a képviselet eltérő felfogásaival, vizsgálva azt is, mit vallanak az egyes megközelítések a megismerés és a kritika intézményesült és szükséges feltételeiről, és hogyan gyakorolják azt. Ennek az államszocialista időkben gyökerező történeti meghatározottságairól adtam elő a decemberi Politológus Doktoranduszok Konferenciáján.

Merényi M. Miklós

Elvárható-e egyáltalán az ésszerű döntéshozatal?


A kognitív tudás szerepe a politikai vezetésben

Manapság, ha a jó döntés fogalmát definiálni szeretnék, akkor az általánosan elfogadott definíció talán az lenne, hogy a megfelelő információk és ismertek birtokában meghozott ésszerű döntés.

Éppen ezért a modern demokráciákkal szemben a fő ellenérv mindig is az volt, hogy a nép tudatlan, tájékozatlan és a legtöbb esetben érdektelen a politikát illetően. Ezáltal tehát azt állítjuk, hogy az átlagpolgár nem képes átlátni a politika komplex világát, valamint kétségek merülnek fel azzal kapcsolatban is, hogy képes-e az ésszerű és felelősségteljes döntéshozatalra.

Én azonban egy másik aspektusból közelítem meg a döntéshozatal kérdését. A politikai vezetőktől elvárható-e egyáltalán az ésszerű döntéshozatal?

A kutatásom kiindulópontja, hogy a vezetők és választópolgárok kognitív képességeiben nem találunk aszimmetriát, csupán tájékozottságbeli, információmennyiségen alapuló különbségekről beszélhetünk. Így azok a pszichológiai modellek, melyek az emberek korlátozott racionalitására utalnak, ugyanúgy érvényesek a vezetőkre is, mint a választóikra. Tehát hiába rendelkezik egy politikai vezető több politikai ismerettel és tudással, csupán kielégítő döntést hoz, vagyis elfogadja az első olyan alternatívát, mely elegendően jónak tűnik a számára. Továbbá a politika nullaérvényességű környezetnek számít, tehát nincs meg az a kiszámítható és szabályos környezet, mely alapvető feltétel lenne egy szakértői intuíció megbízhatóságához.

A Doktorandusz Konferencián azokat a kutatási irányokat vázoltam fel, melyek ezen a területen relevánsak lehetnek, pl. a politikusok végzettsége mennyiben befolyásolja a gondolkodásmódjukat és a döntéshozatalukat, létezhetnek-e egyáltalán szakértői kormányok, az egyes politikusok mennyiben adnak szakértőik véleményére, valamint az egyes vezetők képesek-e intellektuális képességeiket hasznosítani kormányra kerülésük után is?

A kutatási témámat a Válság és politikai vezetés című egyetemi órám inspirálta.

Idén az Új Nemzeti Kiválóság Program keretében, empirikus kutatásként a brit miniszterelnökökre, valamint a Brexitre helyezem majd a hangsúlyt.

Ella Orsolya

Oldalak