A Gazdálkodástudományi Kar januári Kutatási Hét programsorozatán két rendezvénnyel is jelentkezett a Corvinus Science Shop. Az autista felnőtteket segítő Neurodiversitas Alapítvánnyal közösen tartott alkalmon a lehetséges oktatási és kutatási együttműködéseket vették számba a résztvevők.

A Corvinus Science Shop küldetése az egyetem harmadik missziójának, vagyis a társadalmi hatás és -kapcsolatrendszer kiépítésnek előmozdítása a kutatásban és az oktatásban. (A szervezet megalakulásáról és terveiről korábban már a Corvinus Kioszk is beszámolt.) A 2019. januári Kutatási Héten több programon keresztül kapcsolták össze az egyetemi oktatókat és a civil szervezetek, társadalmi vállalkozások képviselőit. A Neurodiversitas Alapítvánnyal közösen szervezett workshopon elsősorban a szervezet igényeiből, szükségleteiből kiindulva vették számba a lehetséges együttműködéseket a résztvevők.

A Neurodiversitas Alapítvány missziója az atipikus tehetségek felkutatása és „társadalmi közkinccsé” tétele. Az Alapítvány különlegessége, hogy olyan autista felnőtteket támogató szervezetről van szó, amelynek alapítói, vezetői és önkéntesei maguk is autisták. Meggyőződésük, hogy az autizmus spektrumban érintettek számos rejtett tehetséggel, képességgel rendelkeznek, és nagy részük ért vagy érthetne olyasmihez, amivel hasznot teremthet a társadalom egésze számára – ha megfelelő körülményeket biztosítanak számukra. Ehhez kapcsolódnak az Alapítvány már futó és a közeljövőben induló projektjei a művészetterápiás csoportoktól a munkahelyi szimulációkon át az állásközvetítésig és a felnőtt életmód-tanácsadásig. A szervezet elsősorban társadalmi vállalkozásainak bevételeiből és adományokból tartja fenn magát – állami és uniós pályázati forrásokat nem, vagy alig vesznek igénybe.

Az Alapítvány jelenvolt önkéntesei az egyik legfontosabb előttük álló kihívásnak a láthatóságuk növelését tartották, amiben szívesen együttműködnének marketinges oktatókkal és hallgatókkal. Sikereik miatt ugyancsak szembesülnek a növekedés jelentette problémákkal (terjeszkedés más városokba, növekvő önkénteshálózat koordinálása és kontrollálása). Szintén a gyarapodó méret és a sokasodó feladatok miatt kíváncsiak arra, hogyan tudnák professzionalizálni működésüket az üzleti tervezés és a projektmenedzsment területén. A helyzet feltérképezésekor néhány érdekes részletet is megismerhettek a résztvevők: a csak autistákból álló szervezetben például a kezdetektől fogva sokkal magasabb a szabályozottság és a formalizáltság, nagyobb a tudás, a szabályok és az eljárások írásbeliségének mértéke, mint az a hasonló méretű és profilú szervezetekben megszokott. Izgalmas kutatási kérdés lehet, hogy még milyen jelentős pontokon tér el egy csak autista tagokat tömörítő szervezet egy átlagos civil szervezettől vagy társadalmi vállalkozástól.
„Aktívan keressük az új kapcsolatokat, és ápoljuk a meglévőket, az adott pillanatban futó együttműködéseket mindkét oldalon a közös igény és a szabad kapacitás határozza meg. Összességében az látszik, hogy az egyetemi emberek és a közösségi partnerek részéről is jelentős az igény.” – válaszolja Martoni András, a Corvinus Science Shop vezetője azzal kapcsolatban, hogy hogyan alakul a kapcsolódás dinamikája a 40-50 partner civil szervezettel és társadalmi vállalkozással. „A Neurodiversitas vezetője és csapata nagyon pragmatikus: tudják, mire van szükségük, és ehhez keresik a támogatást az egyetemi szereplőktől. Emellett hosszú távon gondolkodnak, ami kedvez annak, hogy az oktatási együttműködéseken túl akár közös kutatási projekteket is indítsunk.”

Martoni András szerint a science shopos projektekben az oktatás és a kutatás nem egymástól független fogalmak, helyénvalóbb egy skála két végpontjaként gondolni rájuk: a jelenlegi együttműködések, mint a kurzusprojektek és a szakdolgozati témák kiajánlása, a skála közepén helyezkednének el, de az oktatási oldalhoz erősebben kötődnek. „Helyesebb lenne research helyett investigationként gondolni rá, vagyis nem tudományos értelemben vett kutatásként, hanem inkább felfedezésként, a valóság alkotó megismeréseként.” A kutatási lehetőségek a jövőben főként részvételi, illetve akciókutatási módszerekkel vethetők fel.

A Neurodiversitasszal való kapcsolatról elmondta, hogy a program megrendezése óta néhány projekt kapcsán már el is kezdtek együtt gondolkodni egyetemi oktatókkal. „Az a tapasztalatunk, hogy ha túl sok egyetemi projekt indul egyidejűleg egy civil szervezetnél, az leterhelheti a saját szűkös kapacitásaikat, működési zavarokhoz vezethet. Ez pedig visszahat az egyetemi projektekre is, amiket esetleg nem sikerül megfelelően lezárni. Éppen ezért jobb, ha legfeljebb kettő kurzusprojekttel indulnak el az együttműködő felek, hogy legyen idő beletanulni a folyamatba, maguk is megismerhessék saját igényeiket.”

„Jó érzés jó ügyért tenni, jó érzés másik világba belecsöppeni” – mondja Martoni András az oktatók és a hallgatók indíttatásáról a közös projektekben. A nehézségek éppen e két világ különbözőségéből fakadhatnak,de úgy tűnik, még a félrement együttműködésekből is ki tudnak sülni nem várt pozitív eredmények, például, hogy egy hallgató önkéntesként csatlakozik egy szervezethez. A Neurodiversitas Alapítvánnyal már a korábbi tapasztalatokból tanulva tudatosan alakítják azokat a közös projekteket, amelyek a tárgyi tudáson kívül módszertanilag és gondolkodásmódban is sokat adhatnak az egyetemi résztvevők számára.

Baksa Máté