Az egyetem a tudás vára, de ez sokszor az elszigetelődést is jelentheti a laikusok szemében, hiszen kapcsolataiban és munkájában is az átlag fölöttieket szólítja meg az oktatás és a kutatás területén egyaránt. Erre a vélekedésre ad választ a világon egyre több helyen megjelenő science shop-módszer, melynek célja, hogy az egyetem tudásbázisát a nonprofit szféra megsegítésére használja, miközben diákjainak kiváló gyakorlati lehetőséget ad a valós problémák megoldásának terepén.

Az egyetem Gazdálkodástudományi Kara elkötelezetten foglalkozik a science shop rendszer kialakításával, most pedig a Science Café elnevezésű nyitott programjukkal ennek a projektnek a bemutatása, megvitatása és elindítása volt a céljuk. A témában már több alkalommal tartottak rendezvényeket egyetemünkön, de most egy fontos apropója is volt a “launch party”-nak, hiszen saját, bejegyzett intézményi egységet kapott a science shop az egyetemen belül, mely innentől Martoni András vezetése alatt fog működni.

A Science Shop – mint neve is mutatja – külföldi ihletés után került a Corvinusra. A Living Knowledge nemzetközi konferencián és később a kari kutatási héten is a külföldi példákat alapul véve kezdődött meg az ötletelés, hogy hogyan lehetne ilyen nálunk is? A műfaj gyökere az Egyesült Államokba vezet, ahol az úgynevezett Land Grant egyetemek létrejöttekor annak fejében kaptak földet az egyes államok vezetésétől, hogy a felsőoktatási intézményben fenn kell tartani egy Community Based Research központot, melynek feladata a helyi társadalom problémáival való foglalkozás, annak tudáshátterének biztosítása az állam más intézményei számára. A műfajt felpezsdítő kezdeményezés-képpen mesélte el Pataki György a Chicagói Egyetem kísérleti programját, amikor a Puerto Ricó-i éhezés problémája futott be az oktatási intézménybe. Egy lelkes oktató három kurzusát szentelte a témának, és az óráin általában felhasznált esettanulmányokat és műhelymunkát átalakította úgy, hogy a hallgatókkal együtt a valós társadalmi problémára tudjanak szakmai javaslatokat nyújtani. A kísérlet sikeres volt, s fel is használták az egyetemen létrehozott terveket, de ami sokkal fontosabb, a társadalmi felelősségvállalás és az oktatás új keveréke jöhetett létre a gyakorlatban.

A science shop lényege, hogy nem maga keresi meg a civil szférában lévő problémákat, s nyújt azokra megoldást, hanem azt a lehetőséget biztosítja, hogy a kívülről érkező kérdésekre és kérésekre tudjon szakmai segítséget nyújtani az oktatók és diákok közös munkájával. A Corvinuson létrejött szerveződés ennek kíván egy közvetítő, inspiráló és támogató inkubátort létrehozni. A kitűzött feladatok között szerepel az adatbázis felépítése, melyben a kívülről érkező kéréseket gyűjtenék, a felek közti kommunikáció segítése, ezzel együtt a szerződéses keretek biztosítása, valamint egy olyan közös műhelymunka, mely segítheti az egyetem irányából érkezők érzékenyítését, tapasztalataik megosztására adhat nyílt fórumot.

A Science Café beszélgetésein az elkötelezettség és a téma iránti rajongás kétségkívül fontos pont volt, de az is látszott, hogy a szervezettség nemcsak egy lelkes ötletet, hanem egy komoly szándékot is takar, ami vélhetőleg hamarosan olyan körülményeket és eszközöket fog nyújtani az oktatóknak, amivel már érdemes lesz mindkét oldalról benézni a science shopba: az egyetemi embereknek azért, hogy a sokszor úgy áhított “valódi gyakorlati oktatást” nyújthassák, a civil szféra érdeklődőinek pedig egy professzionális és újító támogatói figyelmet kínál, kinyitva az egyetem kapuit mindenki számára.

Hegedűs Robin