Geoffrey Hodgson, a Loughborough Egyetem menedzsmentprofesszora adott interjút a Kioszknak, mikor az év elején nálunk járt Kornai János tiszteletére.

A professzor széles körben ismert a közgazdasági témákban szerkesztett blogjáról, illetve pragmatikus közgazdasági felfogásáról, a jelen társadalmak szociális problémái iránti érzékenységéről. Személyes meglátásairól, az előttünk, közgazdászok és oktatók előtt álló feladatokról kérdeztük véleményét.

A marxizmus mint a közpolitika csődje a pragmatizmus felé fordította a forradalmi diákként szellemi karrierjét megkezdő ifjú közgazdászt, látva, hogy közel százmillió ember halt meg a XX. században a kommunizmus következményeképpen világszerte, legfőképpen az éhség sújtotta Kínában.

Kornai János munkáinak nagy szerepe volt intellektuális újjászületésében, ahogy ráirányította a fiatal Hodgson figyelmét az információ feldolgozásának közgazdasági problémájára, közgazdasági értelmezését adva a dilemmának tervgazdaságban és piacgazdaságban egyaránt. Hodgson a „tudás működésének problémájaként” fogalmazta ezt meg saját maga számára, és céljául választotta, hogy ennek gazdasági megértését próbálja karrierje későbbi szakaszában.

Aggodalommal fordult a jelen társadalmi-gazdasági rendszerek társadalmi hatásai felé, és munkájával igyekezett felhívni a figyelmet arra, hogy mit tehetünk a rendszer jobbítása érdekében. Aktualitások, mint hazájában a Brexit jelensége, vagy nem sokkal később az amerikai változások, amelyeket nemes egyszerűséggel „Trumpageddonnak” nevezett el, kiváltották belőle a politikai aktivitást, amelyre ifjú egyetemista kora óta nem volt példa. E jelenségeket a modern demokrácia válságjeleiként értelmezte, s benne meglátta saját felelősségét az oktatáson keresztül.

„Komplex jelenségekről kérjük, hogy egyszerű emberek döntsenek”: Hodgson szerint ez a modern demokrácia fő kihívása, mert a helyzetek, amelyekkel szembenézünk, mérhetetlenül összetettek: klímaváltozás, európai uniós tagság, gazdasági világválság stb. Saját bevallása szerint nem tud biztos megoldást minderre, de a megoldás egyik eleme mindenképpen a közoktatás minőségének javítása lenne. Mind a tudományos eredmények, mind a politikatörténet tapasztalatainak jobb megismertetése a fiatalokkal a modern demokrácia újjászületésének alapköve lehet.

A napi válságjelenségek mögött a társadalmi egyenlőtlenségek erősödése áll Hodgson professzor szerint, amit abban is látni vél, hogy jellemzően a kevésbé képzett, alacsonyabb jövedelmű társadalmi rétegek szavaznak a „megkérdőjelezhető” politikát valló egyénekre. Ők azok, akik túlzott egyszerűsítéssel válaszolnak összetett, finom mérlegelést érdemlő dilemmákra, mint amilyen napjaink Nagy-Britanniájában az uniós tagság kérdése is. Impulzusaik alapján, populista frázisok szerint alakítják ki álláspontjukat, s találnak ellenségképet idegenek, bevándorlók, vagy éppen brüsszeli bürokraták személyében. Ezt Geoffrey Hodgson riasztónak tartja, és a demokrácia válaszát várja e jelenségekre.

Azonban nemcsak várja a választ, de aktívan tesz is érte a professzor. A populizmus környezetében a politikusoknak, bármilyen ideológiát és politikát is képviselnek, meg kell tanulniuk korszerűen kommunikálni, közérthetően bemutatni álláspontjukat, vallott értékeiket. Súlyos problémákra megfelelő komolysággal kell keresnünk a választ, és törekednünk kell a tartalmas vitákra. Ebben tehát a jelen politikusainak megkerülhetetlen felelőssége van.

Az egyetemen oktatók felelőssége is megvan az újjászülető demokratikus megoldások megtalálásában. A Brexit-szavazást követően, néhány hét elteltével ismét aktív politikai szerepet vállalt Hodgson professzor, és pártján belül is megpróbál tenni annak érdekében, hogy a politikusokkal együtt megvédje a demokrácia intézményrendszerét.

Mit tehet közgazdászoktatóként a demokrácia érdekében? A tanterembe nem viszi be a politikát, nem tartaná helyesnek, ha az órák politikai vitafórummá változnának. Tanárként felelőssége, hogy segítsen a hallgatóknak a saját álláspontjukat megfogalmazni, akik így az előttük álló jelenségek összetett és árnyalt megértésére épülve tudják saját következtetéseiket levonni. Ha a professzor politikai álláspontját kérdezik, röviden összefoglalva elmondja ezt, de nem ezt tartja központi kérdésnek.

Az igazi feladatunk az oktatás tartalmának relevánssá tétele, nem a tantermi politizálás. A feladat, hogy szakadjunk el olyan közgazdász hagyományoktól, mint a túlzott mélységű matematika a tanmenetben, és találjunk meg egy egyensúlyt a tanterven belül. Az elméletek és elemzési eszközök ismeretanyagának átadása fontos, de nem jobban, mint a valós eseményeken való szerepvállalás élménye. A hallgatóink ismerjék meg az empirikus vizsgálatot igénylő feladatokon keresztül az intézmények működését, azok történelmi tanulságait, és készítsenek esettanulmányokat, amelyekben gazdag kontextusban látják elméleti tanulmányaik alkalmazhatóságát. Tanuljanak az elméleti modellek segítségével, legyenek képesek megtalálni egy helyzetben a valódi problémát, felmérni annak mértékét, de a valós tapasztalatokon, a megélt sikereken és kudarcokon keresztül is lássák a lehetséges megoldások erejét. A kulcsszó a megértés minél teljesebbé tétele.

Az egyetemek harmadik missziója, hogy az egyetem falain túlra elérjünk. Ne csak az egyetemekre bejutott szerencsés hallgatók, hanem az egyetem keretein kívül rekedtek életére is pozitív hatással legyünk. Ezt a brit oktatási rendszer erősen ösztönzi. Ennek egyik módja egy közgazdászprofesszor számára a blogírás, ezt az utat választott Hodgson professzor is. Féltudományos írásokat közöl a blogján, olyan időszerű témákban, melyek vonzzák az érdeklődést. Élénk aktivitás tapasztalható személyes honlapján és blogján, gyakorta idézik, megosztják írásait. Saját bevallása szerint írásai minősége tudományos szempontból változó színvonalú, de ennél fontosabbnak tartja, hogy az egyszerű ember számára is érthető legyen, mit szeretne mondani közös dolgainkról.

A szélesebb közönség számára való érthetőség a ma oktatójának legfőbb felelőssége. A közgazdaság számos tanulsággal szolgál a társadalom egésze számára. A közelmúlt gazdasági történései értelmezést követelnek: miért jött létre például a 2008-as gazdasági világválság, amely a jelen politikai dilemmáinak több szempontból elsődleges kirobbantójaként értékelhető? Magyarázzuk el közérthetően a mögöttes folyamatokat, a jelzáloghitelezés problémáját, a növekvő egyenlőtlenséget. Tanuljunk a múlt nagyjaitól, mert sok elemében a ma problémái a múlt jegyeit hordozzák magukon. Tanuljunk John Maynard Keynes-től, aki a szabad piac és vállalkozás híveként az állami beavatkozás szükségessége mellett érvelt a stabilitás érdekében. Gondoljuk újra Thomas Paine több mint 200 éves javaslatait, aki a jövedelmek újraelosztását, a feltétel nélküli alapjövedelem kipróbálását kezdeményezte, aggódva az általa vallott szabad piacgazdaság negatív következményein. Végül olvassuk el Hodgson professzor személyes közgazdász „hősének”, John Atkinson Hobson műveit, aki az imperializmus elszánt bírálójaként kereste a megoldást a szegénység és a munkanélküliség alapvető jelenségére.

Ha azt érezzük, hogy e gondolatok nekünk szólnak, de kevéssé ismertek, akkor kaphattunk-e volna érdemibb tanácsot Hodgson professzortól, mint hogy közvetítsük e gondolatokat hallgatóink, illetve a minket körülvevő sokszínű társadalmi közösségek felé, akik a ma összetett jelenségeinek jobb megértésére használva ezeket, saját, felelős döntést tudjanak hozni jövőjükről, közös jövőnkről.

Kozma Miklós
Üzleti Gazdaságtan Tanszék