Az Európai Unió következő költségvetési ciklusának (2021-27) tervezési időszakában sokan tartottak attól, hogy 2020 után kevesebb EU-s forrás áll majd rendelkezésre a magyarországi beruházásokra. Az EU kohéziós politikája jelentős változások elébe néz, a hangsúlyok el fognak tolódni, az Unió azonban továbbra is azon van, hogy kevesebb pénzből ugyan, de felzárkóztassa elmaradott régióit.

A BCE Gazdaságföldrajz, Geoökonómia és Fenntartható Fejlődés (röviden Geo) Intézet által május 22-én szervezett, az EU kohéziós politikájáról szóló minikonferencia apropóját az adta, hogy az Európai Bizottság május elején közzétette javaslatait a 2021-2027 közötti pénzügyi időszakra. Ebből az derül ki, hogy a tagállamok közötti egyenlőtlenségek felszámolására fordított források összességükben némileg csökkenő tendenciát mutatnak, főleg a Brexitből adódóan.

Péti Márton, a Geo Intézet igazgatója – aki a 2014-20-as uniós fejlesztési időszak magyarországi főtervezője volt – bevezetőjében elmondta, hogy a konferencia az EU kohéziós politikával kapcsolatos szakmai kérdésekre keres válaszokat, és azért van jelentősége, mert a magyar szakmai és egyetemi körök az elmúlt időszakban csak mérsékelten kapcsolódtak be a költségvetési tervezési folyamatba, magatartásuk inkább követő volt.

Az első előadó, Balogh Zoltán, az EU Bizottság munkatársa és egyben egyetemünk külső oktatója bemutatta a „kohéziók és értékek” elnevezésű új EU-s költségvetési fejezetet, amelyben a tervek szerint összesen 374 milliárd euró fog rendelkezésre állni két alapban: az Európai Regionális Fejlesztési és Kohéziós Alapban, valamint az Európai Szociális Alapban. Az előző időszakhoz képest néhány újdonsággal is kell számolnunk. A Bizottság több forrást szán a kiemelt területeknek (pl. reformtámogató program; beruházások fellendítése olyan stratégiai területeken, mint a kutatás és innováció, digitális hálózatok és a karbonszegény gazdaság; menekültügy és migráció). Egyszerűsíti a pénzek felhasználásával kapcsolatos bürokráciát, növeli a rugalmasságot annak érdekében, hogy a menet közben felmerülő új körülményekhez jobban lehessen igazodni. Figyelemre méltó továbbá a Bizottságnak az a terve is, hogy új mechanizmust vezessen be abból a célból, hogy megvédje az uniós költségvetés felhasználását a jogállamiság hiányosságaiból következő pénzügyi kockázatoktól.

Balogh Zoltán kiemelte, hogy nemcsak a kiadási, hanem a bevételi szinten is várhatók változások. Miből is fogja tehát az EU fedezni a támogatásokat? Egyrészt a tagállamoknak is jobban a zsebükbe kell nyúlniuk saját projektjeik megvalósításához, azaz általánosságban nőni fog az önrész. Másrészt a hagyományos források (EU külső határain beszedett vámok, HÉA-alapokra alkalmazott kulcs, tagállamok hozzájárulása bruttó nemzeti jövedelmük – GNI – alapján) a tervek szerint kiegészülnek új elemekkel: az új közös konszolidált társaságiadó-alapra alkalmazott 3%-os lehívási mértékkel; az európai kibocsátáskereskedelmi rendszer árverési bevételeinek 20%-ával; valamit az egyes tagállamokban keletkező, újrafeldolgozatlan műanyagcsomagolási hulladék mennyisége alapján számított nemzeti hozzájárulással. E változtatási irányok nyilván abból is adódnak, hogy az EU levonta a tanulságokat a jelenlegi időszak során tapasztalt gondokból, kritikákból.

A következő előadó, Bodor Ádám, a Nemzetközi Kerékpáros Szövetség EuroVelo (nemzetközi kerékpáros útvonalakért felelős) igazgatója a források felhasználói oldalát képviselte. Az ő tapasztalata szerint Brüsszelben gyakori beszédtéma a kohéziós politika sikertelensége, amelynek több oka is van. Miközben a gazdasági válságot követően a gazdasági növekedés lett a legfontosabb szempont az Unió számára, a migráció kapcsán keletkezett ellentét és a Brexit alaposan keresztülhúzta a terveket. A migrációs kérdést tekintve míg a régi tagállamok európai megoldást sürgetnek, az új tagállamok a határvédelmet szorgalmazzák. Csalódottság tapasztalható a keleti tagállamok irányába abból a szempontból, hogy a pénzeket „lenyúlják”, uniós költéseik pedig nincsenek szakmailag megalapozva. A britek kiválása nyomán a tagállamok nagy része ellenáll befizetései növelésének, így valóban kérdéses, hogy honnan lesz meg a forrás a kohézió elősegítésére.

Bodor Ádám bemutatta az EuroVelo lobbicéljait, illetve azt, hogyan kényszerítették őket az európai fejlemények érdekképviseleti stratégiájuk megváltoztatására. A korábban bevált, a kerékpározás jótékony hatását a többi közlekedési eszközzel szemben kiemelő érvrendszerük helyett az utóbbi időben a globális közlekedési stratégia került előtérbe, így az EuroVelo eddigi riválisaival közösen lobbiznak. A cél, hogy a közlekedési szektor egésze – következésképp a kerékpározás is – nagyobb szeletet kapjon a költségvetési tortából.

A harmadik előadó, Szabó Mátyás, a Vidékfejlesztési Minisztérium főosztályvezetője, egyetemünk adjunktusa arról beszélt, hogy az Unió hosszú távú költségvetésében kiemelkedő szerepet betöltő kohéziós politika és közös agrárpolitika keretébe tartozó programok büdzséje csökkenni fog. Minden területen visszaesés várható, kivéve az innovációt, és a fiatalokat célzó Erasmus+-t. Juncker elnök „eredményorientált szakpolitikát” hirdetett meg minden olyan területen, amelyet támogat az EU. Ezt szemléltette 2015 szeptemberében az EU Bizottságban tartott beszédében, melyben elhangzott: „Olyan költségvetésre van szükségünk, amelyik az eredményeket, nem pedig a szabályokat célozza. Egy szabályszerűen épített, semmibe vezető út csak egy semmibe vezető út marad”.

Ez az elképzelés újfajta szereposztást igényel az EU és a tagállamok/régiók részéről azáltal, hogy növeli a szubszidiaritást. Az EU csak az alapvető szakpolitikai kereteket, azok célkitűzéseit, intézkedéscsomagját, és az EU részéről támasztott alapkövetelményeket határozza meg. A tagállamok/régiók feladata pedig az, hogy konfigurálják a szakpolitikát, azaz meghatározzák a konkrét intézkedéseket, megalkossák a jogszabályi kereteket, mutatókat határozzanak meg, és célokat tűzzenek ki, valamint kiválasszák a megfelelő végrehajtási eszközöket. A tagállamok tehát az eddiginél szélesebb hatáskörökkel fognak rendelkezni a mezőgazdasági költségvetés felhasználása terén is.

Szabó Mátyás szerint a Dél-Európa és Kelet-Európa térségei között az EU-s támogatásokért folytatott versengés fő oka, hogy míg előbbiekben a GDP csak lassan emelkedik, miközben a jövedelmek ütemesen nőnek, az utóbbiakban a GDP gyorsan növekszik, a jövedelmek azonban elmaradnak. Számunkra tehát kedvező lenne az elmozdulás a jelenlegi GDP-alapú számítási módról egy komplex mutató irányába.

A konferencián részt vevő vitapartnerek – civil szervezetek képviselői és tanácsadók – az előadásokat követően megvitatták a magyarországi kilátásokat.

Márton Lídia