Felfordult világ? Avagy a gazdálkodástani makrokörnyezet kihívásai A Vállalatgazdaságtan Intézet május 3-án Science Café keretében beszélgetést szervezett a gazdálkodástani környezet közelmúltbeli változásai jelentette kihívásokról. A beszélgetés célja az volt, hogy a vállalatgazdaságtan művelői megvitassák, szükséges-e a szakterület alapjainak újragondolása vagy miként kezelhetők a potenciálisan nagy erejű környezeti változások, mint a 2016-os Brexit szavazás eredménye vagy Donald Trump elnökké választása az USA-ban. A beszélgetés felvezető előadását Chikán Attila egyetemi tanár tartotta, aki bevezetőjében kiemelte, hogy az üzlet és az üzleti tudományok egymással összefüggésben fejlődnek, általában először a gyakorlatban történnek változások, majd ezt követi a tudomány kapcsolódó fejlődése.

A vita kiindulópontját az Economist egy decemberi cikke jelentette (Management theory is becoming a compendium of dead ideas), amely négy nagyobb ívű változást emelt ki, kiváltva ezzel kollégáink érdeklődését, reakcióit. Ezek közül Chikán Attila elsőként a verseny gyorsulásának jelenségét, illetve e gyorsulás esetleges visszaesését említette meg. Hangsúlyozta, meglátása szerint a verseny nem fog háttérbe szorulni, egy üzleti tárgyalás jellemzően az alkupozíciók végsőkig való kiaknázásáig vezet, és a versenyt tompító együttműködés csak abban az esetben nyer teret, ha ehhez nagyon egyértelmű érdekei fűződnek az érdekelt feleknek.

A vállalkozói szemlélet terjedését szintén erősödő folyamatként értékelte professzor úr, amennyiben az egyetemünkön is érzékelhető, hogy 5-10 évvel ezelőtt a legjobb végzős hallgatók többsége még tanácsadóként, vagy multinacionális cég szakértőjeként vágyott elsősorban elhelyezkedni, ma pedig egyre többen gondolkodnak már karrierjük elején is saját vállalkozásban. A startup jelenség élénkíti a világ üzleti életét, és ez a közeljövőben várhatóan töretlenül érvényesülni fog.

A globalizáció terjedésének alapja a tőke gyors mozgása, és ez ezután is várhatóan kiteljesedik, bár az igazsághoz tartozik, hogy a tőke annyira mozog, „amennyire hagyják”. Ezen a ponton Chikán Attila elismerte a cikkben megfogalmazott kritika jogosságát, amennyiben az üzleti gondolkodás az utóbbi évtizedekben naivan viszonyult a politikához, pedig a politika formálja azt az intézményrendszert, amely erős ráhatással van az üzleti folyamatokra. Ilyen téren pedig tényleg volt fékeződés a globalizáció terjedésében az elmúlt években (Brexit, Trump stb.).

Végül az üzleti világ folyamatainak tendenciózus gyorsulása mint jelenség kapcsán professzor úr kiemelte, hogy a növekvő bürokrácia lassítja, a technológia fejlődése gyorsítja a folyamatokat. Miközben van egy emberi természetünkből adódó természetes tartózkodás életünk gyorsulásával szemben, a gyorsulás lépten-nyomon tetten érhető. Például a digitalizáció mint folyamat nemcsak hosszú távon nyit meg számunkra új perspektívákat, de már rövid távon is nehezen tudjuk előrejelezni, életünk mely területein milyen mértékű változásokat fog hozni. Hogy ezt akarjuk-e lassítani? Igen, ez természetes emberi reakció.

Túl a cikk kommentálásán, professzor úr és a beszélgetés résztvevői (mintegy 20 fő a Gzadálkodástudományi Karról) további kérdéseket, témákat vetettek fel, mint például: a tudás mint erőforrás felértékelődésének a gazdasági rendszerre való kihatásai, a javak tulajdonlása vagy a felettük való diszponálás különbségének jelentősége a jövőben, az intézményrendszer hálózati jellegű átalakulásának következményei, illetve az emberek közti viszonyok általános átrendeződése, az egyes emberek által betöltött szerepek újragondolásának igénye (el sem tudjuk képzelni, milyen munkakörök is lesznek, lehetnek 20 év múlva).

Dilemmaként merült fel, hogy oktatóként milyen szinten vigyük be a politikát a tanterembe, az eddigi naiv távolságtartásnak van-e hiteles alternatívája. Ilyen nyitott jövőbeli kilátások esetén az egyetem mennyire szolgálja, szolgálhatja ki a diákok rövid távú igényeit, vagy szükséges, hogy vállalkozzon a hosszabb távú érdekek képviseletére az oktatásban, mégha azzal kapcsolatosan bizonytalanság is érzékelhető. Ennek kapcsán többen megjegyezték, saját tapasztalat alapján, hogy a vállalatok nem „profitgyárak”, azaz a nyereségszerzés nem közvetlenül merül fel döntési szempontként vállalatvezetői fórumokon, a fenntarthatóság szempontjai újra és újra megjelennek.

A beszélgetést azzal zárta Chikán Attila, hogy „vállalatok nem mindig voltak és nem is mindig lesznek”, ahogy például XIV. Lajos jövőképében még nem voltak vállalatok. Ugyanakkor egyelőre saját jövőképünkben nagy szerepe van a vállalatoknak, a környezet mégoly kihívást jelentő változásai erőterében is.

Kozma Miklós
Üzleti Gazdaságtan Tanszék