Pataki György leköszönt kutatási igazgatóval a G-Kar kutatási életének elmúlt három évéről és a jövő lehetőségeiről beszélgettünk.

Több mint három évig dolgozott a Gazdálkodástudományi Kar kutatási igazgatójaként, mielőtt idén nyáron visszatért a kutatói feladatokhoz. Ha most visszanéz erre az időszakra, milyennek látja a kar kutatási életét?

Az embernek mindig nagyon nehéz, pontosabban nem is igazán elegáns a saját gyermekét dicsérnie. Szerencsére viszont a közelmúltban készítettünk egy felmérést arról, hogy a kari oktatók-kutatók hogyan értékelik az elmúlt években kialakított szolgáltatásokat és intézményeket, és nagyon kedvező visszajelzéseket kaptunk. Úgy tűnik, hogy a kollégák minden kiírt pályázati lehetőséggel és létrehozott új programmal elégedettek voltak. A meghirdetett témákra egyre többen jelentkeznek, jól látszik, hogy az elköltött pénzt jó célok megvalósítására fordítottuk. Sokan olvassák a kutatási hírlevelet, a Kutatási Hét programjai és a Science Café rendezvények – a többi kar munkatársai körében is – egyre népszerűbbek.

Milyen együttműködési lehetőségek bontakoztak ki a karon belül és a karok között?

A kutatási héten rendszeresen olyan témákkal foglalkoztunk, amelyekhez a K és T kar kutatói is szívesen hozzászóltak: az eltérő szakmai háttér és nézőpont bevonása mindig előmozdította a beszélgetéseket. Karon belül is indultak új közös kezdeményezések, amik sok szempontból nagyon jót tesznek: például az EFOP pályázatok kapcsán. Egyrészt intézményen belül is megismerik egymás érdeklődési és kutatási területeit a kollégák, másrészt az interdiszciplináris együttműködésekkel olyan erős kutatási outputokat tudunk előállítani, amivel később sikeresen pályázhatunk majd nagyobb nemzetközi konzorciumokban, nagy kutatási projektekbe is. Fontos látni, hogy az egyetemnek érdemes ilyen hosszú távú fejlesztésekbe fektetnie a pénzét, hiszen ezek várhatóan jól megtérülnek. Egyetemi szinten is több jó kezdeményezés indult, ilyen például a Kutatásfejlesztési Igazgatóság vagy a Corvinus Kioszk is.

Hogyan lehetne segíteni a kutatási együttműködéseket, mit tehet ezért a kar vagy az egyetem?

Úgy gondolom, hogy ha megvannak a kutatástámogatás intézményes keretei, akkor szellemi szabadságukkal élve a kollégák kialakítják maguktól azokat az informális összekapcsolódásokat, amelyeknek szükségét érzik. Ezek az összekapcsolódások egy-egy probléma feltárására, megoldására vagy publikálására jönnek létre, sok különböző nézőpontot, gondolkodásmódot ötvöznek, és rugalmasan alakulnak. Aztán megszűnnek, hogy újak születhessenek. Ezzel együtt biztosan jót tenne, ha léteznének olyan fizikai terek az egyetemen, amik segítenék a közös gondolkodást: laborok, kutatószobák. A tér mellett persze nagyon kellene az is, ha több dedikált idő jutna a kutatásra, például heti rendszerességű pénteki szemináriumok és kutatóműhelyek, amikor minden oktatás szünetel. Ez nem utolsósorban a közös kutatási programok szervezését is nagyban segítené, mert kiszámítható időt adna a kutatói elmélyülésre.

A kitöltött értékelő kérdőívben javaslatokat is fogalmaztak meg a kollégák? Volt olyan, amit hiányoltak, olyan kezdeményezés, aminek örülnének?

Elsősorban a kommunikációs anyagokkal, hírlevelekkel kapcsolatban tettek javaslatokat. A belső és külső kommunikáció is mindig lehet professzionálisabb, ugyanakkor nem könnyű az áttekinthető forma és a teljes tartalmi transzparencia szempontjainak egyszerre megfelelni. A viszonylag vaskos hírleveleink magyarázata, hogy minden kutatási támogatást átláthatóvá akarunk tenni nemcsak fölsorolások, hanem rövid szakmai beszámolók formájában is. A visszajelzések alapján ezen kívül jó ötletnek tűnik cikkíró (academic writing) tanfolyamok elindítása vagy „nyári egyetemi” képzések szervezése az oktatóknak-kutatóknak, például az előadói vagy kutatói képességek fejlesztésére. Az Egyetemi Könyvtár eddig is szervezett hasonló programokat, ezekre lehetne építeni. Ehhez persze az is fontos lenne, hogy az egyetem ismerje el a képzéseket szervező munkatársak plusz munkáját a teljesítményértékelésben is.

Mi az eddigi sikerek üzenete, hogyan lehetne mindezt kiterjeszteni?

Nemzetközi téren az EM Normandie-val létrejött kutatási együttműködés remek példa arra, hogy érdemes lenne újabb hasonló szövetségeket kötni. Fontos, hogy ezek nem formális, hanem valós tartalmi együttműködések (közös empirikus kutatások, szakmai látogatások és eszmecserék). Ugyanígy jó irányt jelentene a kutatástámogatás pénzügyi mozgásterének, függetlenségének növelése az egyetem mellett létrehozott rugalmas szervezeti egységekben – erre jó példákat láthatunk a Rotterdami Erasmus Egyetemtől kezdve sok más nyugati intézményben is. A legfontosabb mégis talán az volna, hogy a Gazdálkodástudományi Karon jól működő gyakorlatokat az egyetemi mechanizmusok is erősítsék. A Közép-Európai Egyetem többek között azért olyan erős a nemzetközi kutatási erőforrások megszerzésében, mert ott a vezérelv szerint „a kutató kutat”, azaz csak a tartalmi kérdésekre összpontosít, az adminisztráció pedig végzi a feladatát, azaz minden adminisztratív terhet levesz a kutató válláról. Ha ráadásul hatásos koordináció mellett a másik két karunkkal együttműködésben lehetne a kutatási szinergiákat mozgásba lendíteni, az nagyon sokat segítene abban, hogy az Egyetem minél inkább bekapcsolódjon a nemzetközi vérkeringésbe. Ha komolyan gondoljuk egyetemünk vezető szerepét, amit sokszor hangoztatunk, akkor olyan életteli szellemi közeget kellene létrehozni fizikai infrastruktúrájával egyetemben, ami támogatná a szakkollégiumoktól kezdve a doktori képzésen át a későbbi kutatói karrierlépésekig az egyetemi kutatók, illetve kutatócsoportok szocializációját és fejlődését. Ez befektetés a jövőbe, ami hosszú távú vezetői elkötelezettséget, megfelelő szervezeti mechanizmusokat és erőforrásokat igényel.

Baksa Máté