A Szociológia és Társadalompolitika Intézet előadás-sorozata 2019. április 9-ei alkalmán Kutrovátz Kitti és Geszler Nikolett mutatták be most futó kutatásuk főbb eredményeit, mely az Intézetben folyó Versenyfutás az idővel című projekt része. Kutrovátz Kitti a Szociológia Doktori Iskola doktorjelöltje, Geszler Nikolett ugyanitt szerzett doktori címet 2016-ban. A minőségi idő koncepciói és hatása című előadásukban bemutatták, hogy a szülőkkel töltött idő milyen kapcsolatban áll a kamaszok szubjektív jóllétével és iskolai teljesítményével.

Az előadás fókuszában a minőségi idő kérdésköre állt: a munkahelyről érkező nyomás és elvárások gyakran megnehezítik a munkahelyen kívül töltött idő jó eltöltését, a család és munka összehangolása sokak számára komoly problémát jelent. Az időhiány gyakori az otthoni szférában, így a családtagokkal, gyermekekkel való minőségi időeltöltés igényként, sőt kulturális elvárásként jelenik meg a dolgozó szülők számára. Ehhez kapcsolódóan születtek koncepciók a szülőségről, ugyanis a jó szülőség, az intenzív szülőség előírja az anyák és apák számára, hogy gyermekük nevelésében aktívan jelen legyenek. A szülők gyakran úgy érzik, hogy a gyerek fejlődése nagyban az ő felelősségük, és éppen ezért mindent meg kell tenniük annak érdekében, hogy a közösen töltött idő minősége a lehető legjövedelmezőbb legyen gyermekük szempontjából.

De mit is jelent a minőségi idő fogalma? A téma szakirodalma szerteágazó, nehéz lehatárolni, mit nevezünk minőségnek, és melyek azok a kritériumok, amik befolyásolják a gyerekek jólétét és eredményességét. Fontos különbséget tennünk a szülő elérhetősége és bevonódása között: elérhetőségnek nevezzük azt az időt, melyet ugyan egy légtérben, de különböző tevékenységek végzésével töltenek a családtagok, míg a bevonódás ténylegesen közös fókuszú tevékenységet takar. A minőségi idő tehát nem minden esetben jelent fókuszált időt: egy kirándulás vagy egy kulturális program például jogosan nevezhető minőségi időeltöltésnek, azonban a szülő és a gyermek figyelme eközben különböző dolgokra irányulhat. A közös játék esetében, melyet a kutatók szintén a minőségi idő egyik formájának tekintenek, nehezebben választható szét a résztvevők fókuszának tárgya.

A kevert módszertannal dolgozó kutatás során szülőket és 12-16 év közötti gyermeküket kérdezték meg együtt töltött idejükről, közös tevékenységeikről, illetve az ezzel való elégedettségükről. Ahogy Kutrovátz Kitti és Geszler Nikolett elmondták, az eredmények szerint meglepően kevés eltérés mutatkozik a szülők és gyerekek válaszai között, a legnagyobb az eltérés abban, hogy mennyire elégedettek az együtt töltött idő mennyiségével. Az elmúlt harminc évben csupán az óvodáskorú gyermekekről mondható el, hogy növekszik a szülő-gyerek együtt töltött idejének mennyisége, így nem csoda, hogy a kamasz gyerekek szülei elégedetlenek ezzel az értékkel. A gyerekek szemszögéből kielégítőbb a szüleikkel töltött idő mennyisége.

A vizsgálat fontos eredménye azonban az, hogy pusztán az idő mennyiségének nincs jelentősége a gyerek jólétére nézve, ezzel szemben a fókuszált idő mind a jólétre, mind a gyerek teljesítményére jótékony hatást gyakorol – a hatás nagysága azonban a gyerekek válaszai szerint nagyobb, mint a szülők szemszögéből nézve. A kutatás konklúziója, hogy a gyerek perspektívájának bevonása fontos lehet a téma további feldolgozása során, illetve sok kérdés vetődött fel a minőségi idő koncepciója körül, melyből látszik, hogy a kutatás folytatásában a fogalmat árnyalni kell.

A kutatás alapvető és sokakat érintő dilemmákat hozott felszínre, többek között azt a kérdést, miszerint nem mindenkinek adatik ugyanolyan hozzáférés a fókuszált időhöz. Az eredményekből kitűnik, hogy a jobb anyagi helyzetben lévők több nyugodt időt tudnak gyermekükkel együtt tölteni, de ez és ehhez hasonló különbségek nemcsak a társadalmi rétegek, hanem akár egy családon belül az anya és apa között is megjelenhetnek. Központi kérdés továbbá, melyet vélhetően minden szülő feltesz magának: mitől vagyok jó szülő? Attól, hogy a gyermekem jól teljesít? Vagy attól, ha jól érzi magát a bőrében? Ezek a kérdések tovább árnyalják az együtt töltött idő célját, hasznát, és új, fontos kutatási irányok születhetnek ennek kapcsán.

Szczuka Borbála