Régen élt vezetők és üzletemberek életéről olvasni nemcsak azért érdemes, mert néhány valóban lenyűgöző és izgalmas történettel lehetünk gazdagabbak, hanem mert szinte minden esetben üzennek is valamit a jelenkor számára. Így van ez Stéberl András esetében is, aki önerőből lett elismert gyártulajdonos, miközben nemzetközi és hazai sikereket ért el. A történelem fintora, hogy neve mégis csak keveseknek cseng ismerősen – pedig „életműve”, a Gyulai Kolbász jócskán túlélte őt.

Stéberl András 1888-ban született Pozsonyban. Igen fiatalon, tizenöt éves korában a híres városi hentesmester, Pentz Lajos segédjéül szegődött, hogy gépesített műhelyében megismerhesse a korszerű technológiákat és elsajátíthassa a legújabb ismereteket. Néhány évvel később már Balogh József gyulai szatócsboltjában dolgozott, ahol az 1910-es Brüsszeli Világkiállításon aranyérmet szerzett Gyulai Kolbász készült. A házi készítésű kolbász üzemi termelését azonban már ő szervezte meg 1914-ben nyílt kisüzemében.

Az első világháború utáni összeomlás Stéberl András vállalkozását sem kímélte. A nehéz helyzetbe jutott üzletembert egy ötletes marketingfogás mentette meg a csődtől. Hogy hogyan működött a gerillamarketing az 1920-as években? Stéberl tíz munkanélkülit vett fel, akiknek a legnagyobb hazai felvevőpiacon, Budapesten, a legjobb hentesüzletekben kellett érdeklődniük a Stéberl-áruk iránt. A boltosok nem tudták kiszolgálni őket, és más termékeket kínáltak, az ügynökök azonban ragaszkodtak a Stéberl márkához. A kereskedők egy idő után megelégelték, hogy az annyit emlegetett és keresett Stéberl-kolbász náluk nem kapható, s így hamarosan beindultak a megrendelések.

Stéberl trükkjét ma astroturfingnek neveznénk: az astroturf, vagyis műfű a csupán színlelten alulról jövő (grassroot) kezdeményezések szinonimája. A manapság is kreatívnak számító marketing önmagában természetesen nem lett volna elég a sikerhez. Szükség volt még hozzá korszerű üzemi technológiára és a termékek magas minőségére, amit az 1935-ös Brüsszeli Világkiállításon újabb aranyéremmel ismertek el. Stéberl vállalata szépen növekedett, egyre több embernek adott munkát, gyárépülete és piaca is folyamatosan terjeszkedett. Mint annyi korabeli sikertörténetnek, Stéberl Andrásénak is az 1948-as államosítások vetettek véget. A negyven év szorgalmával, kitartó munkájával felépített céget egyetlen tollvonással vették el tőle. Az állami Gyulai Húsipari Vállalat a továbbiakban nem tartott igényt az alapító munkájára, s az életművétől megfosztott, akkor hatvanéves Stéberl néhány hónappal később, 1948. május 26-án elhunyt.

„Történelmi üzletembereink” címmel 2009-ben folyt kutatási projekt a Budapesti Corvinus Egyetem és a Menedzserek Országos Szövetsége részvételével. A projektet Chikán Attila vezette, az egyetem részéről Antal Zsuzsanna és Kozma Miklós vett részt benne. Stéberl András történetét Kozma Miklós tárta fel, tőle azt kérdeztük, miért volt számára érdekes, inspiráló a korábbi gyűjtő munka?

„Egyrészt az egész kutatást azzal a motivációval indítottuk, hogy ne csak a mai és a közelmúlt nagy amerikai vállalatvezetői legyenek a mai fiatal közgazdászok példaképei (Bill Gates, Steve Jobs, Lee Iacocca stb.), hanem tárjuk fel saját múltunk üzleti nagyjait, vállalkozóit és vállalatvezetőit. A munka során pedig izgalmas részletek tárultak fel előttünk az egyes történelmi korszakok társadalmi mozgatórugóiról, feszültségeiről és olyan üzleti lehetőségekről, amelyekről azt gondoltuk, csak a nagy nyugati piacokon léteztek.
Csakhogy például a dualizmus korában Magyarország, illetve a Monarchia kifejezetten nagy és gyorsan fejlődő piacnak számított, ezért százszámra találtunk a nemzetközi sikerig eljutó magyar vállalkozásokat, amelyek története inspiráló a ma embere számára.

A társadalmi realitásokat tükrözi, hogy a legritkábban találkoztunk nemes emberekkel vagy földművelőkből lett vállalkozókkal, szinte mindig a külföldről érkező, általában valamilyen kisebbséghez tartozó csoportokból kerültek ki a kor sikeres üzletemberei, és szintén figyelemreméltó, hogy szinte mindig a nemzetközi piaci működésbe beágyazottan építették fel a sikeres vállalatot. Már a termék megalkotásában, ma úgy mondanánk: az üzleti modell kialakításában a nyugati mintákból merítettek ihletet, és szerencsés esetben később a saját termékeiket a nyugati piacokon is sikerrel értékesítették.

Sok szép történet maradt meg bennem, például az itt felidézett Stéberl vagy éppen Törley, Pick, Ganz vagy Weiss életműve, de Richter, Aschner, Gerbeaud vagy Mechwart munkássága is inspiráló lehet sokunk számára.”

Baksa Máté