Az MTA-BCE „Lendület” Stratégai Interakciók Kutatócsoport gyakorlati relevanciával bíró eredményeit Tasnadi Attila foglalja össze a Kioszk olvasói számára

A mély behálózás a szabályozó hatóság, a törvényhozás, az érdekvédelmi szervezetek, a média, a politikusok, akadémiai testületek, az oktatásügy, hírességek stb. összehangolt befolyásolására irányuló nagyvállalati, illetve iparági ˗ a fogyasztók számára káros, versenytorzító hatású ˗ tevékenység a piacszerzés céljából. A mély behálózásra nem könnyű formális modellt adni, mivel a fogyasztók befolyásolása több csatornán keresztül történik. A mély behálózás alkalmazása elsősorban olyan piacokhoz köthető, amelyeken a fogyasztók alulinformáltak a vásárolni kívánt termék, vagy szolgáltatás minőségét illetően.
Smith és Tasnádi (2014) az American Journal of Agricultural Economicsban megjelent tanulmányban rámutat az alacsony minőségű terméket kínáló országos termelő befolyásoló képességére (pl. az információ hozzáférésének megnehezítésével), ezzel növelve a fogyasztók termékminőség bizonytalanságát és egyben kiszorítva a helyi kistermelőket. Smith és Tasnádi (2014) a mély behálózás hatását az élelmiszerpiacon és lakossági elhízás példáján vizsgálja behatóan. Az élelmiszerpiac jellegzetessége a szofisztikált ipari eljárások révén és a hagyományosan termelt élelmiszerek közötti verseny, az ipari eljárásokat alkalmazó országos vállalatok erőfölénye, továbbá az élelmiszer minőségét tekintve alulinformált fogyasztó. A fogyasztó csak költséges információgyűjtési folyamat útján ismerheti meg pontosabban a megvásárolni kívánt élelmiszer minőségi paramétereit. Smith és Tasnádi érvelése szerint, az országos élelmiszertermelők a fogyasztók mély behálózásával, többek között „manipulált” élelmiszerminősítési rendszereken keresztül, hozzájárultak a lakossági elhízáshoz. Smitht az Új-Zélandi állami rádióállomás 9-től délig elnevezésű műsorába meghívták, az eredményeink ismertetésére.

A választókerületek „igazságos” meghatározásának a kérdése a politikusok és az érdeklődő állampolgárok körében egy vitatott kérdés, mivel a választókerületek meghatározása jelentősen befolyásolhatja a választások kimenetelét. A kérdés a legutóbbi Magyar Országgyűlési Választás során jelentős közérdeklődésre tarthatott számot. A probléma egy objektívabb, legalább részleges megválaszolása csökkentheti a képviselők és a szavazók „igazságérzetét sértő” szabdalások mértékét, és „felesleges” politikai csatározásoktól kímélhetné meg a szereplőket. Mind elméleti, mind gyakorlati szempontból komoly kihívást jelent a pártos választókerület-szabdalást gátló objektív megközelítések kidolgozása. Az egy, illetve többfős választókerületekkel rendelkező választási rendszerekben a választókerületek újraszabdalása állandó konfliktus forrás. Az újraszabdalást a lakosság területi egységenkénti eltérő növekedési üteme és a migráció teszi szükségessé. A választókerület-szabdalási problémára máig nem született elfogadható megoldás. Puppe és Tasnádi (2015) a Social Choice and Welfareben megjelent tanulmányban alkalmazott axiomatikus modellkeretben megmutatta, hogy

• a két-kerület determináltság (csak két kerületre osztandó terület esetén a döntetlen és egy párt győzelme között „konzisztensen” kell választanunk),
• a két-kerület egyenletesség (különböző két-kerületes problémákon az eljárásnak „hasonlóan” kell viselkednie),
• a közömbösség (csak az elnyert mandátumok száma a lényeges) és
• a konzisztencia (adott eljárást tekintve az egész problémára kapott szabdalás bármely részterületre is egy válaszható szabdalás)

tulajdonságok együttes teljesülése a párt-optimális szabdalási eljáráshoz vezet úgynevezett kapcsolt földrajzokon. Ha még a pártsemlegesség axiómáját is hozzávesszük, akkor egy lehetetlenségi tételt kapunk. A kapott eredmény alátámasztja, hogy miért nem sikerült a választókerület-szabdalási problémát kielégítően megoldani.

A piaci interakciók területén jelenleg divatos kérdéskör a vegyes piacok modellezése. Vegyes piacok alatt olyan oligopol piacok értendők, amelyeken állami tulajdonú vagy részben állami érdekeltségű vállalatok jelennek meg. Jellegzetességük, hogy az állami vállalatok a társadalmi jólét maximalizálására törekszenek, míg a magánvállalatok saját profitjuk maximalizálására. Bakó és Tasnádi (2017) megmutatta, hogy az oligopol-elméleti irodalom egyik legjelentősebb eredménye, a Kreps–Scheinkmann-tétel nemcsak magántulajdonú duopóliumokra érvényes, hanem vegyes duopol piacokra is. Az eredmény jelentőségét az adja, hogy a gyakorlati alkalmazásokban a modell döntési változójának helyes megválasztása kulcsfontosságú. A Kreps–Scheinkman-tétel az előszeretettel alkalmazott Cournot-féle mennyiségi modell egyfajta elméleti megalapozását adja. Bakó és Tasnádi eredménye alátámasztja a mennyiségi modellek vegyes piacokon történő alkalmazását. Rácz és Tasnádi (2016) szükséges és elégséges feltételt adott a tiszta Nash-egyensúly létezésére, továbbá megmutatta, hogy az állami tulajdonú vállalat megjelenésével a tiszta Nash-egyensúllyal rendelkező kapacitástartomány számottevően növekszik, azaz az állami vállalat megjelenése kiszámíthatóbbá teszi a piac egyensúlyi kimenetelét. A vizsgálat tárgyát képző kapacitáskorlátos ármeghatározó modellkeret különösen energiapiacok modellezésekor bizonyulhat hasznosnak.

Több gyártó megkülönbözteti egymástól az általuk készített termékeket, és ezeket jellemzően saját márkanevekkel látják el, majd tovább adják a kiskereskedőknek. Bakó (2016) vizsgálatai során arra az eredményre jutott, hogy bizonyos vertikálisan kapcsolódó duopol piacokon a gyártók számára előnyös lehet egyes kiskereskedőkkel kizárólagos szerződést kötni, amennyiben nagy a termékek differenciáltsága. Kismértékű termékdifferenciáció esetén egyensúlyban nem jönnek létre kizárólagos szerződések. Nagymértékű termékdifferenciáció esetén a vállalatok egyensúlyban termékeik minőségét a medián fogyasztó értékeléséhez igazítják. Ugyanakkor az így megválasztott minőségek átlaga elmarad a kizárólagosságot alkalmazni nem képes vállalatok termékeinek minőségétől. Ezen eredmény ellentmond azon korábbi állításnak, miszerint a kizárólagos szerződések alkalmazása azért lehet indokolt, mert az magasabb minőségű szolgáltatásnyújtásra ösztönzi a kereskedőket, így szabályozói szempontból indokolt a kizárólagos szerződések vizsgálata. Az eredmények ugyanakkor többszereplős piacra közvetlenül nem kiterjeszthetőek.

Bakó B. (2016): Exclusive contracts with private information in successive differentiated oligopolies. European Journal of Law and Economics, 42, 539−546.

Bakó B., Tasnádi A. (2017): The Kreps-Scheinkman game in mixed duopolies. Journal of Institutional and Theoretical Economics, megjelenés alatt, online elérhető: https://doi.org/10.1628/093245617X14875974729938.

Rácz Z., Tasnádi A. (2016): A Bertrand-Edgeworth oligopoly with a public firm. Journal of Economics, 119, 253−266.

Smith, T.G., Tasnádi A. (2014): The Economics of Information, Deep Capture, and the Obesity Debate. American Journal of Agricultural Economics, 96, 533–541.

Puppe, C., Tasnádi A. (2015): Axiomatic Districting. Social Choice and Welfare, 44, 31−50.