A Budapesti Tudományegyetemi Közgazdaságtudományi Kar 1920-ben alakult meg önálló intézményként, amely Magyarországon elsőként fogta össze egyetemi formában az addig folyó közgazdasági képzést. A folyamatos, egyetemi körökből érkező ellenkezések és pengeváltások miatt már az 1920-as évek közepén felmerült a Karnak a Műegyetemmel való egybeolvasztása. Az egyesülésről Teleki Pál 1930-ban memorandumot is szerkesztett, a folyamatot azonban Klebelsberg Kunó kultuszminiszter 1932-ben bekövetkezett halála megakasztotta. Utódja a miniszteri bársonyszékben Hóman Bálint történész volt, akinek „nemzetnevelési” koncepciója egyébként is a felsőoktatás egységesítése révén annak hatékonyabb szervezeti és ideológiai ellenőrzését tűzte ki célul.

Ennek jegyében a Hóman által önmagában életképtelennek tartott Közgazdaságtudományi Kar beolvasztása mellett döntött a kormányzat, mégpedig úgy, hogy ennek örvén alaposan átalakították a hazai felsőoktatást: 1934. március 2-án a Képviselőház elé terjesztették a „Magyar Királyi József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem” (JNMGtE) szervezéséről szóló törvényjavaslatot, melyet április 6-án az alsó kamara, május 7-án a Felsőház is elfogadott.

Az új „csúcsegyetem” egy intézménybe olvasztotta a magját képező Közgazdaságtudományi Kart és a Műegyetemet, de beintegrálta egyetemi rangban a soproni Bánya- és Erdőmérnöki Főiskolát és az Állatorvosi Főiskolát is. Az egyetem a korábbi önálló intézményi tudományterületek szerint karokból, karonként pedig két-két osztályból állt.

A JNMGtE létrehozása jelentékeny – politikai és szakmai – visszhangot és nem kevés ellenkezést váltott ki. Jóllehet reformjának szükségességét a kortársak is látták, de a háború rendre megakadályozta: a „csúcsegyetem” 1948-ig működött, amikor is a kommunista államvezetés önálló intézményekké alakította karait (ezzel jött létre a Magyar Közgazdaságtudományi Egyetem is).

A JMNGtE Közgazdasági- és Közigazgatási Kara az említett két terület osztályán túlmenően magában foglalta a gazdasági szaktanárképző intézetet is. Ez utóbbinak volt hallgatója 1942 és 1947 között, rendszerint tanulmányi évfolyamelsőként Koska Ida is. Ida néni idén ünnepelte 93. születésnapját, és az Egyetemi Levéltár számára odaajándékozta tanulmányaira vonatkozó hallgatói dokumentumai másolatát. Sajnos kevesen vannak már közöttünk olyanok, akik 1948 előtt szereztek az intézmény falai között oklevelet, akiket kereskedelmi- és váltójogra tanított Fülei-Szánthó Endre, kereskedelmi számtanra Huszár Géza, iparpolitikára Bud János, közgazdaságtanra pedig Heller Farkas.

Koska Ida hosszú évtizedekig közgazdaságtant oktatott a szolnoki szakközépiskolában/technikumban; egykori egyetemi évfolyamtársával kötött házassága után férjével együtt nem mellesleg többgenerációs közgazdász-családnak lett az alapítója. Óriási ritkaság, hogy 1997-ben férjével együtt egyik gyermeküktől, Száz Jánostól, a Közgazdasági Kar akkori dékánjától vehették át aranydiplomájukat. Idén szeptemberben Koska Ida az egyetlen, akinek a Budapesti Corvinus Egyetem rubindiplomát adományoz.

kép: Koska Ida férjével, Száz János Károllyal 1997-ben, miután fiuktól, Száz Jánostól, a Közgazdasági Kar dékánjától átvették az aranydiplomájukat.

Szécsényi András