Doktori kutatásom során az foglalkoztatott, hogy a vállalat karácsonyi ünnepsége hogyan használható a vállalati érdekekkel konform értékek, magatartási normák, motivációk és értelmezési minták kialakításhoz és megerősítéséhez.

Az elméleti kereteket a kritikai menedzsmentelméletek jelölték ki. Ezen elmélet célja egy jobb, élhetőbb, emberibb szervezeti (és társadalmi) világ létrehozása. Ennek érdekében feltárják a meghatározó menedzsmentszemléletek ellentmondásait, torzításait, igazságtalanságait. A kutatást Habermas rendszer és életvilág fogalmaira építettem. A rendszer (pl. egy vállalat) személytelen koordinációs eszközökkel, míg az életvilág (pl. egy család, kisközöség) normatív szabályozók útján, a közmegegyezésre építve hangolja össze az egyéni cselekvéseket. A habermasi kordiagnózis fő üzenete, hogy a rendszer gyarmatosítja az életvilágot, azaz az instrumentális logika a kommunikáció torzításán keresztül olyan helyzetekben is teret nyer, ahol egyenrangú felek normatív alapú kölcsönös egyetértésére lenne szükség. Ezért is választottam a karácsonyt, amely az életvilág megújulásában fontos szerepet játszik.

Kutatásom során azt tapasztaltam, hogy a vállalati karácsony egy olyan ablak, amelyen keresztül feltárulnak a szervezeti életvilág sajátosságai, ellentmondásai, valamint megfigyelhetőek a rendszer és életvilág határán jelentkező feszültségek. Módszertanom a kritikai etnográfia volt, melynek során résztvevő megfigyelést és kvalitatív interjúkat folytattam egy nemzetközi vállalatnál.
 
A vállalati karácsonynak három fő jelentésrétege rajzolódott ki: a család, az ajándék és a karnevál metafora. Kedvcsinálóként a család metaforára vonatkozóan mutatok be néhány részeredményt.

„A karácsony a családról szól, nem akarjuk elcégesíteni” (HR vezető). De miként is szól a vállalati karácsony a családról? A vizsgált szervezetnél a karácsonyi partira a párok is hivatalosak, következésképp a vállalati közösség mint „nagycsalád” ünnepel együtt, melynek feje az első számú vezető. Ez lehetőséget kínál a szervezeti életvilág határainak kiterjesztésére: a karácsony a családtagok számára is közvetíti a szervezeti értékeket, a legitim rendet, az elvárt viselkedési normákat, melyre nagyon jó példát kínál a vezetői beszéd. A beszéd arra koncentrál, hogy egy gyakran későn hazatérő, gyermekeivel keveset találkozó, sokat dolgozó férfi nevében megköszönje feleségének a támogatást, a türelmet, s a biztos családi hátteret. A beszéd nem csak a túlórát emeli normává, de kijelöli a „női háttérország” számára is az erényeket, elvárt viselkedési mintákat, egyúttal megerősíti a hagyományos nemi szerepeket. A családról szól ugyan, de teljesítményelvű megközelítésben: a család funkciója az, hogy a munkavállalói teljesítményhez szükséges háttér-motivációkat szolgáltassa, és a munkaerő megújulását biztosítsa. A családbarátságról szóló retorika – amely a vizsgált vállalati kultúrának egyik sarokköve – ugyanakkor elfedi a munka-magánélet egyensúly felborulását, s így a torzított kommunikáció esetévé válik.

Hidegh Anna disszertációja teljes egészében olvasható a Corvinus PhD repozitóriumban.