corvinuskioszk

„Nincsen pénzem, de majd lesz” – A régi egyetem közgazdász báljai

A bálok a második világháború utáni időkig kitüntetett társasági, sőt társadalmi események voltak. Nemcsak a „felső tízezer” vagy az „úri osztály” szervezte meg a maga farsangi összejövetelét, hanem például a szakmák különféle csoportjai is. A politikai törésvonalak is szerepet játszottak abban, hogy ki melyik bálon mutatkozik. Így külön bált tartottak a legitimisták (a Habsburg-ház trónigényét elismerők) és a „szabad királyválasztók” (többnyire Horthy Miklós támogatói).

„Nem lenne ugyanis magyar a farsang, ha nem kevernének még ebbe is politikát. Vannak legitimista bálok, royalista bálok, úgynevezett „szabad-uszó” bálok, melyeken a szabad királyválasztás hívei járják el egyéni táncaikat, sőt az egyik nagyon zártkörű bál rendezősége tavaly odáig ment a „politikai színvallásban”, hogy a báli meghívóit fekete-sárga színekben nyomatta. Politikamentes bál a Széchényibál, erre viszont úgy törik magukat az emberek meghívókért, hogy az utolsó délelőtti napokon egészen fantasztikus jelenetek játszódnak le a gróf Vigyázópalotában lévő rendezői irodájában.” 1923. dec. 13., 8 Órai Ujság

Az 1930-as évek közepén például ezek voltak a legnevesebb bálok (zárójelben a helyszín): Protestáns-bál (Hungária), Emericana-bál (Pannónia), Vitézi-bál (Vigadó), Balatoni Yacht Club-bál (Britannia), Közgazdász-bál (Hungária), Gyógyszerész-bál (Pannónia), Atléta-bál (Vigadó), Technikus-bál /műegyetemisták/ (Hungária), Evangélikus-bál (Pannónia), Apponyi Poliklinika-bál (Vigadó).
 


Színházi élet, 1930/6. A közgazdász bál résztvevői

 

Az első közgazdászbált 1921-ben rendezték, ekkor még zártkörű eseményként. Az 1920-ban alakult Tudományegyetemi Közgazdaságtudományi Kar is kapcsolódott a társadalmi konvenciókhoz a hallgatók, a tanárok, illetve a kar létrejöttében szerepet játszó prominensek részvételével.

„A közgazdaságtudományi kar hallgatói február 5-én rendezik zártkörű táncos estélyüket a Gellért-szálló termeiben. Az előjelek után ítélve a Közgazdász-bál az idei farsang egyik legsikerültebb’ mulatsága lesz, melyet a fiatal közgazdászok magyar érzéstől áthatva fognak megrendezni. A táncestély magyaros jellege vidéken is nagy érdeklődést kelt.” 1921. jan. 21., Pesti Napló

A Pesti Hírlap 1922. február 5-ei számában hosszú és részletes leírást ad a bál résztvevőiről „Fényesen sikerült a közgazdászok bálja” címmel:
„Szombat estére ismét megélénkültek az öreg, pesti Vigadó fényes termei. Agilis fiatalok, frakkos rendezők vágtattak a folyosókon le-fel, a kapu előtt díszruhás portás nyitogatta a fogatok ajtóit, az előcsarnokban estélyi ruhás hölgyek igazítottak még egy utolsót a pompás ruhákon. Előkelőség, elegancia, a budapesti társaság ismert alakjai: igy festett a Közgazdász-bál. Ezt az estélyt az idén tartják meg másodszor, még nincsen olyan múltja, mint a híres Jogász-bálnak, de bizonyos, hogy külsőségekben semmiben sem maradt régi kollegája mögött. Kilenc óra után, a pálmák alatt elhelyezkedett rendezői-kar már izgatottan várja az előkelőségeket, és nemsokára meg is jelennek: gróf Zichy János, őrgróf Pallavicini György, gróf Somssich László, a bál védnökei. Tíz óra előtt érkeznek: dr. Fellner Frigyes, a közgazdasági egyetem dékánja. Gróf Hadik János és neje, herceg Odescalchy Géza és neje, Bernáth István, az OMGE igazgatója, gróf Teleki Pál, a közgazdasági egyetem tanára, lovag Kerpely Kálmán, az egyetem prodékánja, dr. Kuncz Ödön és dr. Steinecker Ferenc, a közgazdasági egyetem tanárai és sokan mások. Nem sokkal fél tizenegy óra előtt megérkezik: József főherceg, tábornagyi egyenruhában, kezében a marsallbottal, és Auguszta főhercegasszony, akin fekete csipkével díszített fekete bársonyruha van, és a középnagyságú ékszereit hordja. A következő autón érkeznek József Ferenc főherceg huszárszázadosi egyenruhában és Zsófia főhercegnő galambszürke selyemmel hímzett fekete krepdesin toalettben.”
 

A fentiekből is láthatjuk, hogy a Közgazdász bál nagyon gyorsan a legrangosabbak közé emelkedett, mondhatni az élre tört a bálok rangsorában, merthogy az is létezett. 1923-ban már az alábbiakat olvashatták a 8 Órai Ujság társasági rovatának böngészői:
„Az idei farsangnak különben már megvan az első szenzációja: a Jogász-bál elmarad. Pedig ehhez a bálhoz nagyon sok tradíció fűződik: a Jogász-bálon mutatták be a fiatal leányokat, azokat, akik az első farsangjukat kezdték meg. A Jogászbál volt az úgynevezett „első bál”. Nem is igen illett második farsangi szezonban szereplő leánynak megjelenni a Jogászbálon. Egy ilyen lány már „koros hölgy” volt a piruló bakfisokhoz képest, akiket a jogászok táncoltattak meg először a pesti farsangon. A jognak bealkonyodott, a közgazdaságnak felvirradt, tehát a közgazdászok vették át a jogászok szerepét s a Közgazdász-bál lesz az idei farsang kapunyitó elite-bálja. Természetesen átveszi annak tradícióit is, amellett legitimista-bál lesz. A rendezőség Ottó-jelvényt visel, és a védnökök mind legitimista mágnások.” 1923. dec. 13., 8 Órai Ujság
 


Orbán Sári, Somogyi Rózsika és Ica, Katona Ágota és Györgyike, Szinessy Gitta, Szász Márta a Közgazdász bálon. Labori felv. Színházi élet, 1923/6.

 

 

Öt éven keresztül, 1931–1935 között nem tartottak közgazdászt bál, aminek oka a gazdasági válság miatti elszegényedési hullám lehetett. Ráadásul a kar is jelentős válságon, majd később átalakuláson ment keresztül: önállósága megszűnt, a József nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem egyik kara lett. Az átalakulás és gazdasági élénkülés egyaránt lökést adhatott a Közgazdász-bál megrendezésének. Jókedvben nem volt hiány, ahogy arról a lenti szemelvények is árulkodnak:

„Újjászületését ünnepli a Közgazdász bál, amelyet 1930 óta nem tartottak meg. Viszont annál gondosabb előkészülődések, annál frissebb ötletek teszik majd jóvá, feledtetik el az ötéves szünetet. Szenzáció lesz a magyar csárdának berendezett bár igen eredeti és művészi díszleteivel. Pompás kis magyaros mulatság színhelye lesz ez az új olajlámpás, füstösfalu szoba, padkáival, kármentőjével, iccés poharaival, a falusias cigánygúnyába öltözött kitűnő Magyari mester bandájával. A hangulat emelésére szolgálnak majd a csárdabeli eledelek is: friss tormás virsli, korhelyleves, ropogós lángos s még számos egyszerű, de ínycsiklandozó étel. Kaas Albert báró egyetemi tanár a bál díszelnöke, vezető háziasszonya báró Kaas Albertné. Nagy és fényes társaság jelezte már jóelőre a bálon való részvételét. A közgazdasági élet vezetői, valamint a vidék földbirtokos családjai, s immár beolvad a Közgazdászok báljának a közönségébe az ezentúl elmaradó »Mi esténk« publikuma is. A renaissanceját ünneplő Közgazdász bál, amelyet díszes keringő- és csárdásnyitás vezet be, — mindenesetre a régi idők magyaros hangulatú úri mulatságának ígérkezik.” Színházi Élet 1935/2.

„A szerdáról csütörtökre virradó éjszakán meleg báli hangulat uralkodott a Hungária szálló termeiben, A József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem közgazdasági karának hallgatói rendezték meg hagyományos Közgazdász-báljukat. A pálcás urak sorfala között vonultak he Bohringer Sándor és báró Kaás Albert egyetemi tanár, a bál diszelnöke és a tanári kar tagjai, akiket Siklósy József és Kernács Sándor bálelnökök fogadtak. Táncbemutató következett, majd felálltak a nyitó párok és elkezdődött a tánc. A csárdást keringő, a keringőt pedig hangulatos modern táncok váltották fel. A tánc forgatagában is feltűntek Heinrich Beatrix piros strucc legyezője és fekete taftja, és a Lenkey Györgyi és Melitta égszínkék ruhájukban. Vonház Annié szintén égszínkék, Novak Sytvana halvány rózsaszín stílruhában volt, Lendvay Márta „civilben”, a Magyar Színház tagja erre az éjjelre szabadságot kapott és a bálteremben aratott sikert: sok táncosa akadt.” 1935. febr. 7., Nemzeti Újság A
 


Közgazdász bál elnöksége és bálkirálynői: Nicky Elinor grófnő, Schwack József, Dobos Kató, Siklóssy József, Heinrich Beatrix, Kernács Sándor; Színházi Élet, 1935/8.

 

 

A háború után alapvetően megváltozott a politikai helyzet, a társadalmi környezet. Ez nyilvánvalóan hatással volt a szórakozás mikéntjére is. Már csak ideológiai okokból is megváltozott a bálok szerepe, és emellett számos külsőség is. 1945-ben a Népszava számolt be arról, hogy szeptember 15-én „a Közgazdászhallgatók Egyesülete este 8 órakor rendezi a Gellértszállóban műsoros bálját, amelyre szeretettel meghív minden közgazdászt. Tánc reggelig”. (Népszava, 1945. szept. 12.) 1947-ben (Forum Club) és 1948-ban is rendeztek még Közgazdász-bált. Az 1950-es évekből már nincs információnk a rendezvényről. Az egyetem történetének egy karakteres korszaka zárult le a politikai korszakváltással.

Az idézetek és a képek a hungaricana.hu, illetve az ADT+ oldalakról származnak.

Zsidi Vilmos

A jó bornak talán nem, de más Hungarikumoknak kell-e cégér? Hoz-e a címke a konyhára valamit?

Török Áronnal, az Agrárközgazdasági és Vidékfejlesztési Tanszék kutatójával arról beszélgettünk, hogy olyan bizalmi javak esetében, mint az élelmiszerek, vajon milyen szerepe van az eredetvédelemnek, s vannak-e ebben kiaknázatlan lehetőségek Magyarország számára?

Még fogyasztás után sem tudom, hogy valójában mit ittam, ettem…
Talán ritkán gondolunk bele, milyen mértékben épül puszta bizalmunkra az a tudásunk, hogy jó ételt vagy italt fogyasztunk-e a hétköznapokban. Persze van, amikor ez egyértelmű, a pancsolt szesznek más az íze, a kannás bor is ugye nyilván más kategória, mint egy jobb minőségű palackozott, de van, hogy a laikus számára az eredeti és az „utánzat” közti minőség nem egyértelmű. Sokszor nem is az ízben találunk különbséget, hanem az összetevők minőségében.

Az eredetvédelem ott fontos, ahol a konyhaművészet világhírű
Érdekes áttekinteni, hogy mely országokban, régiókban foglalkoznak leginkább a termékek eredetvédelmével. A termék eredetét igazoló tanúsítások hagyományosan Dél-Európában bírnak leginkább jelentőséggel (olasz, francia, spanyol stb. élelmiszerek), illetve Európán kívül Dél-Koreában, Japánban és Kínában. Ehhez a kiváló körhöz szeretne Magyarország is csatlakozni, nem csak logókat, márkaneveket, hanem földrajzi árujelzőket is védünk élelmiszereink egy kiemelt körében.

Magyarországon jelenleg a kiváló borainkon és pálinkáinkon túl 14 élelmiszer rendelkezik földrajzi árujelzővel (pl. Gyulai pároskolbász, Csabai vastagkolbász, Kalocsai és Szegedi fűszerpaprika-őrlemény, Szentesi paprika), és ez Európán belül valós jogi védelmet jelent. Európán kívül külön kereskedelmi megállapodások szabályozzák, hogy van-e foganatja az uniós eredetvédelemnek, például Kanadával, egyes dél-amerikai országokkal és Dél-Koreával létezik már ilyen megállapodás.

Mi motiválja a termelőt, hogy foglalkozzon az eredetvédelemmel?
Török Áron jelenleg többek között az ÚNKP keretein belül kutatja egy PhD- és egy MSc-hallgatóval a termelői motivációk kérdését a dinamikusan bővülő eredetvédelmi rendszerben. Sajátos helyzet, hogy a termelők nem igazán kapnak visszajelzést arra vonatkozóan, hogy mennyit is ér számukra az eredetvédelem, ezért ebben a kutatói közreműködés értékes lehet. Vajon hoz-e ez a logó a konyhára valamit? A gyulai önkormányzat például megmentette a helyi húskombinátot, és intenzíven használják is a földrajzi jelzést a termékeiken. Meggyőződésük, hogy ezért hajlandóak a vevők többet fizetni, bár konkrét számításaik erre vonatkozóan nekik sincsenek.

A fentiek alapján nem meglepő, hogy egyelőre nem egyszerű itthon a témát kutatni, mert nincsenek hozzáférhető adatok, saját adatgyűjtéssel lehet csak előrelépni. A borral kapcsolatos kutatásoknak – mivel ez már tradicionálisan erősen eredetvédett termék – nincs akkora újdonságértékük, mint más élelmiszerekkel kapcsolatos vizsgálatoknak.

A kis magyar kutatói csapat a szakma nemzetközi krémjével áll kapcsolatban
Az összes nagyobb olasz egyetemen folynak hasonló kutatások, közülük különösen a Pármai Egyetemmel van Török Áron csapatának jó kapcsolata. A francia agrárkutató hálózaton belül különösen Dijonban, a görögöknél Szalonikiben, a spanyolok körében Barcelonával van erős, kiépített kutatói kapcsolat. Érdekesség, hogy nem egy dél-európai kutatóközpont, hanem a Newcastle-i Egyetem kereste meg a magyar kutatókat korábban egy adott feladattal, amiből egy későbbi H2020 kutatásba való felkérés következett, mélyebb nemzetközi integrációval. Ugyanakkor a téma Európán kívül is kiemelt érdeklődésre tart számot, amit mutat az is, hogy 2018-ban Török Áron az Ausztrál Nemzeti Egyetem meghívására vendégkutatóként dolgozott a földrajzi árujelzőkkel a szövetségi fővárosban, Canberrában.

Kivel lehetne ebben a témában kutatóként együttműködni?
A Corvinuson viszonylag elszigetelten dolgozik a témában az Agrárközgazdasági és Vidékfejlesztési Tanszék, s bár a marketinges kutatók felé volt korábban együttműködési kezdeményezés (piacméret vizsgálata, árazási opciók stb.), náluk ez a téma kevéssé prioritás. Akik számára még lát Török Áron potenciált az együttműködésben, azok a környezetvédelemmel, fenntarthatósággal foglalkozó kollégák, mert az eredetvédelem hatásai több számukra fontos dimenzióban feltáratlanok – a helyben termelt, illetve egy adott régióhoz köthető alapanyagok miként befolyásolják a fogyasztói döntéseket és a környezeti terhelést (local sourcing, food miles stb.). Összességében tehát messze jelentősége alatt kutatjuk a témát Magyarországon, és nagyobb kutatói aktivitásban bízhatunk a közeljövőben.

Kozma Miklós
Üzleti Gazdaságtan Tanszék

A boldogság kulcsa: a jelentőségteljes munka

A Rajk Szakkollégium 2018-as Herbert Simon-díjasa Amy Wrzesniewski, szervezetpszichológus, a Yale Egyetem professzora. A díj átadását követően a Magyar Tudományos Akadémia dísztermében tartotta meg ünnepi előadását, amelyben a munka, a karrier és a hivatás kapcsolatáról, illetve a munka értelmezésének fontosságáról beszélt. Hogyan vezet a jelentőségteljes munka a boldogsághoz? Hogyan formálnak minket karrierdöntéseink, és hogyan formálhatjuk mi a munkánkat? Többek között ezekre a kérdésekre keresett válaszokat korábbi kutatásai alapján.

Amy Wrzesniewski a Yale School of Management professzora. Az elmúlt években jelentős eredményeket ért el az emberek munkáról alkotott felfogásának, illetve munkabeli identitásuknak befolyásolása területén. Azt vizsgálta, hogyan élik meg munkájukat az emberek különböző nehezítő körülmények között, mint például stigmatizált foglalkozások vagy virtuális munkahelyek esetében. Kutatási következtéseit az teszi igazán értékessé, hogy azokat bármely szervezet és munkavállaló hasznosítani tudja saját működésében. Munkájával irányt mutat abban, hogyan lehetséges aktívan formálnunk munkánk körülményeit, hogy jobban érezzük magunkat és produktívabbak legyünk – vagy éppen mit tehetünk ennek érdekében vezetőként.

A 2004-ben alapított Herbert Simon-díjat a Rajk László Szakkollégium diákjai adományozzák azoknak az elméleti szakembereknek, akiknek munkássága kiemelkedő módon járult hozzá üzleti problémák megoldásához, illetve akik jelentős hatást gyakoroltak a kollégisták gondolkodására és szakmai fejlődésére. Az azóta évente kiosztott díjnak köszönhetően külföldi üzleti iskolák neves kutatói, professzorai látogathattak Magyarországra. Legutóbb Sinan Aral, az MIT professzora, előtte pedig Jeffrey Pfeffer és Eric Brynjolfsson vehették át a kitüntetést.

A szakkollégisták idén „Úton a boldogság felé: Amy Wrzesniewski munkássága magyar tükörben” címmel tanulmánykötetet szerkesztettek, amelyben a díjazott legfontosabb gondolatait összegezték. A kiadvány megjelentetésének célja az volt, hogy e kiemelkedő kutatási eredmények minél szélesebb körben hozzáférhetővé váljanak a magyar nyelvű közönség számára is. A kötet első tanulmánya Wrzesniewski professzor munkásságát foglalja össze, a további írások pedig egy-egy gyakorlati kutatás beszámolói. Saját vizsgálódásaik során a szakkollégisták a díjazott által alkotott legfontosabb fogalmakat és modelleket vették górcső alá hazai szervezeti környezetben.

Amy Wrzesniewski előadásában arra hívta fel a figyelmet, hogy a legtöbbünk életében és lelki működésében nagyon fontos szerepet tölt be a munka. Ezért legjobb, ha a boldogságunk keresését a munkával való kapcsolatunk vizsgálatával kezdjük. Kutatásai alapján az emberek megkülönböztethetők munkával kapcsolatos orientációjuk szerint: egyesek állásként, mások karrierként, megint mások hivatásként tekintenek munkájukra. Az állás ebben az esetben a munka megélhetést teremtő funkciójára vonatkozik; a karrier a munka fejlődést, előrelépést támogató szerepét emeli ki; a hivatás pedig a munka belső értékét, önkiteljesítő lehetőségét ragadja meg.

A professzor szerint a pozitív munkaértelmezés, vagyis a munka jelentőségének megtalálása legtöbbször négy tényezőnek köszönhető. Munkával kapcsolatos megélésünket befolyásolja saját énképünk, elsősorban saját értékeink, hiedelmeink és motivációnk. Ugyancsak hatnak ránk munkatársaink és vezetőink, illetve a szervezeti környezet, a szervezeti kultúra és a szélesebb társadalmi kontextus által kínált narratívák, értelmezések. Nem elhanyagolható a spiritualitás szerepe sem: az önmagunkon túlmutató célok és igazságok, transzcendens értékek segítenek a hivatástudat kialakulásában.

A háromféle munkaorientáció eltérő hatással van viselkedésünkre, céljainkra és teljesítményünkre, ez pedig visszahat ránk, és befolyásolja sikerességünket. Wrzesniewski professzor kutatásaiból az is kiderült ugyanakkor, hogy az idősebb kor, a magasabb jövedelem vagy iskolázottság pozitívan függ össze a hivatástudat kialakulásával. Előadásában aláhúzta azt is, hogy mindezért mi magunk is tehetünk a job crafting segítségével – amelynek Bokor Attila a megjelent kiadvány előszavában a „munkakörszobrászat” fordítást javasolja. A job crafting azt jelenti, hogy a munkavállalók maguk is képesek alakítani munkájukon, új keretrendszerbe illeszteni azt. Átalakíthatják tényleges feladatkörüket, olyan munkákat is elvégezhetnek, ami egyébként nem lenne kötelességük. Egy amerikai kórház egyik betegszállítója például videón beszélt arról, miért kezdett énekelni a betegeinek, hogy ezzel javítson a kedvükön.

A job crafting lehetséges úgy is, ha a másokkal való kapcsolatokat és interakciókat változtatják meg a dolgozók: jobban beágyazódnak a szervezet kapcsolati hálójába. Ugyanígy lehetséges a munka átkeretezése is, vagyis a kognitív felfogás megváltoztatása arról, mit is jelent pontosan a munka, mi a valódi célja, társadalmi haszna és jelentősége. A job crafting eredménye mindenképpen jó a munkavállalónak, de önmagában nem egyértelműen jó vagy rossz a szervezetnek. Fontos, hogy az átértelmezett feladatok továbbra is összhangban maradjanak a szervezet céljaival és működési rendjével.

Wrzesniewski professzor kutatásainak jelentőségét az adja, hogy a munkavállalók és vezetőik figyelmét is ráirányítja arra, van felelősségük abban, milyennek élik meg a munkájukat, és aktívan tenni is tudnak érte. A job crafting tanítható, és a kutatások szerint az ilyen tréningeken résztvevő munkatársak teljesítménye, elkötelezettsége és elégedettsége rövid és hosszabb távon is növekedik. A hivatásunk megtalálása saját munkánkban – és ezen keresztül a boldogság kulcsa – tehát a mi kezünkben van.

Az Amy Wrzesniewski látogatása apropóján szervezett sajtóreggelin a Corvinus Kioszk is képviseltette magát, ahol a Yale Egyetem professzora kötetlenebb formában válaszolt a résztvevők kérdéseire.

Mit gondol, hogy ma, amikor sokaknak csábítás a szabadúszó, kötöttségek nélküli munka, milyen lelki hatásai lehetnek ennek a dolgozókra?
Nagyon sokat gondolkozom ezen mostanában. Ha például az újságírókat vesszük, és összehasonlítjuk egy adott médium munkatársait azokkal, akik szabadúszóként tevékenykednek, akkor a vizsgálatok azt mutatják, hogy azok, akiknek rossz napjuk volt, sokkal jobban élték meg azt, ha állt mögöttük egy szerkesztőség. A szabadúszók esetében, ha nem jönnek össze a dolgok, akkor sokkal inkább magukat okolják, hiányzik az intézmény lelki védelmező ereje. Ezzel együtt a munka „személyessé tétele” is nagyon fontos, ennek mértéke is eltérő mintázatokat mutat a két munkatípusban.

És mi történik akkor, amikor a munka effektív helye függetlenedik? Hogyan kezelik a dolgozók és a cégek a home office adta lehetőségeket?
Néhány éve néhány kollégámmal vizsgáltuk azt a kérdést, hogy milyen hatásai vannak a közös munkahelynek, az otthoni munkahelynek, vagy a kettő közötti átmeneti lehetőségeknek (pl. kávézó). A cégek általában attól félnek, hogy ha a dolgozók nincsenek a szemük előtt, akkor munka helyett kutyát sétáltatnak vagy tévét néznek, azaz mindent, ami nem a munka. A kérdés az, hogy mennyire felelősségteljes a dolgozó. A kutatásunk azt mutatta, hogy ezek az emberek, akiknek megengedik, hogy ekképpen, távolról végezzék a munkájukat, különösen hálásak a munkáltatójuknak, és ez a munkavégzés minőségében is megfigyelhető. Az otthonról dolgozó emberek gyakran több időt is töltenek munkával, és inkább megküzdenek azzal a kényes határnak a menedzselésével, amit a munka és magánélet szétválasztása jelent. Nincs senki, aki kivegye a munkát a kezükből a munkaidejük végén, hogy még elküldjék azt az e-mailt, vagy válaszoljanak egy másikra, amikor már a családjuk körében vannak. Ezek az igazán fontos kihívások.

Baksa Máté

Milyen világot teremtünk magunknak a mesterséges intelligenciával? Ez a jövő legfontosabb kérdése.

SKEOF

A Corvinus Fintech Center márciusban indult előadás-sorozata a mesterséges intelligencia és a gépi tanulás témáit mutatja be az érdeklődő közönségnek. A sorozat nyitóalkalmán vendégelőadóként Bárd Imre, a London School of Economics doktorjelöltje beszélt a mesterséges intelligencia szabályozásának jövőjéről. A szeminárium-sorozatot egyetemünk stratégiai igazgatója, Barta Márton nyitotta meg, a témát Dr. Trinh Anh Tuan, a Corvinus Fintech Center vezetője, a sorozat házigazdája vezette fel.

Áldás vagy átok a mesterséges intelligencia (MI)? Minden eddiginél nagyobb szabadságot és jólétet, vagy minden eddiginél nagyobb elnyomást és egyenlőtlenséget teremt majd az emberiség számára? Ezeket a kérdéseket aligha tudjuk megválaszolni anélkül, hogy tudnánk, hogyan érintik majd a fejlett technológia adta lehetőségek meglévő társadalmi rendszereinket. Mit kell átalakítanunk? Mit kell szabályoznunk? Kinek milyen jogai és kötelezettségei lesznek korábban sosemvolt helyzetekben? Bárd Imre, a London School of Economics doktorjelöltje a mesterséges intelligencia governance kérdéseiről beszélt március 1-jei előadásán.

A „mesterséges intelligencia” kifejezést John McCarthy alkotta meg 1956-ban, de mindenki által elfogadott definíciót azóta sem sikerült hozzá találni. (Legtágabb értelemben olyan technológiát érthetünk alatta, amely emberi módon, illetve racionálisan képes gondolkodni vagy cselekedni.) Még ha a pontos meghatározással egyelőre adós is a tudomány, az MI definiálására tett kísérletek sokkal közelebb vittek minket az intelligencia jelentésének megértéséhez. Érdekes összefüggésre világít rá például az úgynevezett MI-paradoxon: ha egy problémát már megoldottunk, akkor annak újbóli megoldásához már nincs szükség valódi intelligenciára.

Bárd Imre előadásában bemutatta az MI két típusát: az általános MI-t, amely a rugalmas és alkalmazkodóképes intelligencia teljes spektrumával rendelkezik; illetve a specifikus MI-t, amely egy-egy jól definiált probléma megoldására alkalmas. A leginkább előremutató technológia talán mégis a neuronhálózatok alkalmazásán alapuló úgynevezett „mélytanulás” (deep learning). A mélytanulás a gépi tanulás egy ágazata, melynek lényege, hogy sok ezer vagy akár sok millió adatpont bevitelével bizonyos mintázatok felismerésére tanítjuk meg a mesterséges intelligenciát, amelyeket az később magától is képes lesz felismerni. Az algoritmusok megpróbálják megtanulni az adatokban rejlő magas szintű absztrakciókat (mely pl. a neurális hálózatoknál több belső/hierarchikus réteget jelent). Ez a betanítási folyamat sokféleképpen történhet, a legfontosabb tényező azonban minden esetben az input minősége. Megfelelő adatokat kell használnunk ahhoz, hogy jó mintázatok felismerésére tanítsuk meg az MI-t.

Az MI technológiához kapcsolódóan sok zavarba ejtő hírt olvashattunk az elmúlt években. A Cambridge Analytica több millió Facebook-felhasználó adatait szerezte meg beleegyezésük nélkül, majd az adatokat az amerikai választások kimenetének befolyásolására használták fel. Az IBM Watson téves kezeléseket javasolt rákos betegeknek. Stanfordi kutatók olyan algoritmust fejlesztettek ki, amely fényképek alapján megközelítő pontossággal képes megállapítani egy ember szexuális orientációját. Egyes döntéstámogató MI-kről kiderült, hogy rasszista előítéleteik vannak. A sort még hosszan folytathatnánk.

A fenti példák mindegyike olyan helyzeteket mutatott be, amelyekben súlyos problémákat vetett fel a mesterséges intelligencia alkalmazása. Bárd Imre szerint az ilyen helyzetek elkerülésének érdekében van szükség az MI társadalmi szabályozására, illetve a tisztességesség, a transzparencia és az elszámoltathatóság alapelveinek betartására.

Ahogy az emberi döntéseknél is komoly problémát jelentenek a különböző észlelési torzítások, a mesterséges intelligencia esetében is kialakulhatnak ilyenek. Mivel gépi tanulás esetén a felhasznált adatok alapján alakulnak ki a döntési mechanizmusok, létfontosságú, hogy jó minőségű adatokat tápláljunk be a rendszerbe. Biztosítani kell például, hogy az adatok reprezentatívak az alapsokaságra nézve, és hogy nem tartalmaznak rejtett emberi előítéleteket. A mesterséges intelligencia ilyen értelemben nem más, mint az emberi gondolkodás és társadalom tükre: a döntéseiben megjelenő sztereotípiákat önkéntelenül is mi tanítjuk meg neki.

A transzparencia elve kettős célt szolgál az MI-vel kapcsolatos szabályozásokban. Egyrészt biztosíthatja, hogy meg is értsük, mi alapján döntött az MI. Másrészt hozzájárulhat ahhoz, hogy ne alakulhassanak ki olyan adatgyűjtő és adatfeldolgozó monopóliumok, amelyek végzetesen veszélyeztetnék az emberi szabadságot és az önálló döntéseinket.

A jelenleg elérhető mesterséges intelligenciák az előre megtanult mechanizmusok alapján ugyan döntéseket tudnak hozni, de döntéseik okát egyelőre nem képesek emberek számára is érthető módon elmagyarázni. Ahhoz, hogy komoly, akár emberek sorsát is érintő döntéseket bízzunk rájuk, meg kell tudnunk érteni ezek logikai alapjait. Egyes fejlesztők ezért olyan MI-ken dolgoznak, amelyek már magyarázó modellt is tudnak készíteni saját döntési mechanizmusaikhoz – ezek azonban jelen pillanatban nem állnak készen.

A túl sok adat és hatalmas adatfeldolgozó kapacitás az „átlátszó emberek” rémképével fenyeget. Ahogy Yuval Noah Harari írja, az emberek maguk is “meghekkelhetővé” válhatnak. Ha egyes államok vagy nagyvállalatok képesek lesznek kellően nagy mennyiségű adatot gyűjteni személyünkről, az ezekből kiolvasható összefüggések és mintázatok alapján olyan dolgokat is megtudhatnak rólunk, amiket esetleg mi magunk sem ismerünk. Ezen tudás birtokában pedig könnyedén manipulálhatják döntéseinket. Bárd Imre szerint az EU GDPR szabályozása azért előremutató, mert az átlagemberek figyelmét is felhívja arra, hogy a személyes adataik értékesek, és mindenkinek joga van tudni, ki, hogyan és miért kezeli ezeket.

Az MI-szabályozás egyik legérzékenyebb pontja talán az elszámoltathatóság kérdése. Kit terhel a felelősség az MI által okozott esetleges károkért? Ki kényszeríthető ezek helyrehozatalára? Ezek a kérdések nem csupán jogi szempontból érdekesek. A jogszabályok csak tökéletlenül tudják modellezni társadalmi értékeinket, ezeknek a kérdéseknek a megválaszolása ezért legalább felerészben morális és értékválasztási feladat.

Az MI hozta változások természetesen a munkaerőpiacon is éreztetik hatásukat. Várhatóan folytatódnak majd a jelenlegi trendek: a gépek és a szoftverrobotok egyre több munkahelyet vesznek át az emberektől. Ez komoly társadalmi feszültségeket eredményezhet, amelyek kezelésére fel kell készülnünk. A munkaerőpiaci változások ugyanakkor lehetővé és egyben szükségessé is teszik, hogy megkérdőjelezzük néhány előfeltevésünket, és újragondoljuk a munka társadalmi szerepét, vagy a javak elosztásának alapelveit.

Látható, hogy az MI teremtette új helyzetek szabályozása kulcsfontosságú: erre a „kemény” törvényi szabályoktól kezdve a „puhább” iparági szabványokig vagy önként vállalt céges előírásokig sok lehetőség kínálkozik. A fejlesztőknek és a jogalkotóknak közösen kell készülniük az új helyzetekre, ami sok próbálkozást igényel. Jó kezdeményezésnek tűnnek azok a törvényi „homokozók”, amelyek védett környezetet jelentenek a fejlesztők és a jogalkotók számára egyaránt – amíg közösen létre nem hozzák a működő társadalmi és technológiai megoldásokat.

Bárd Imre szerint az MI governance valójában nem is elsősorban a mesterséges intelligencia szabályozásáról szól, mint inkább egy olyan világ szabályozásáról, amiben mindenütt jelen van a mesterséges intelligencia. Ki kell találnunk, milyen világot akarunk teremteni általa – ez a jövő legfontosabb kérdése.
(A Corvinus Fintech Center előadás-sorozata folytatódik.)

fintech

Baksa Máté

Ifj. Erődi-Harrach Béla

A Budapesti Corvinus Egyetem közel évszázada íródó történetének egyik – sokak mellett – elfeledett jelentős személyisége ifj. Erődi-Harrach Béla közgazdász, szociálpolitikus és egyetemi tanár.

Tevékenysége szorosan kapcsolódik Egyetemünk történetének első három évtizedéhez. Erődi-Harrach 1882-ben Kunmadarason született, polgári családban, apja id. Erődi-Harrach Béla (1846-1936) nyelvész volt. Ifj. Erődi-Harrach egyetemi tanulmányait a Budapesti Tudományegyetemen (ma ELTE), valamint Berlinben és Halléban végezte, Angliában és Skóciában pedig tanulmányúton járt. Tanári pályáját 1904-ben a Kolozsvári Kereskedelmi Akadémián a közgazdaság és pénzügytan tanáraként kezdte.

1912-ben saját tervei alapján, a kultusztárca támogatásával megszervezte Újpesten a Főiskolai Szociális Telepet (Egyetemi Szociálpolitikai Intézet), amelynek 1947-ig igazgatója is volt. A Telep célja az volt – az angol gyökerű „settlement” mozgalom szellemében –, hogy segítséget nyújtson a nyomorban élő családoknak, mégpedig személyes kapcsolatok kiépítése és felhasználása segítségével. Emellett még oktatási intézményként és gyakorlóhelyként is funkcionált a szociális ellátásban dolgozó egyetemi hallgatók számára. A szociális telep mellett másik nagy, mondhatni kiemelkedő alkotása a Közgazdaságtudományi Kar tervezetének elkészítése volt.

1917 őszén ifj. Erődi-Harrach Bélát kérték fel a Közgazdasági Egyetem feladatait, irányát és tanulmányi rendszerét felölelő tanulmány megírására. A nyomtatásban is megjelent, „Közgazdasági Egyetem” című 36 oldalas füzet két fő részből áll. Az első rész általános bevezetés, amelyben a közgazdaságtudományi egyetem felállításának szükségességét indokolja. „A nemzet jólétéhez közgazda széles látóköre kell, aki a munkájával […] a nemzeti élet nagy átfogó kereteit ki tudja tölteni.” Külön is kiemeli a gazdasági vállalatok vezetőinek felelősségét, hangsúlyozva, hogy „tömegek gazdasági képzésére van szükség, mert a jól képzett közepes tehetségek [kiemelés ZSV] azok, akik a haladás pionírjai által nyitott utakat kiszélesítik s nemzetük erejét és jólétét a szilárd és maradandó alapokra helyezik. […] Mire van szükség?”– teszi fel a kérdést Erődi-Harrach. Úgy véli, hogy „A háború alatt elszegényedett és tönkrement értelmiséget lábra kell állítani”, azaz a középosztályt fel kell emelni, helyzetbe kell hozni. Véleménye szerint, és ebben igaza is lett, a „szociális kérdés” fogja meghatározni a társadalom és a politika mindennapjait.

Az egyik legérdekesebb és meghatározó fejezet „Az egyetem és a gyakorlati élet viszonya” címet viseli. Erődi-Harrach szerint az egyetemnek nem feladata „a közgazdasági hivatáshoz nélkülözhetetlen praxist helyettesíteni vagy pótolni”, ezt majd a végzett hallgató a munkahelyén szerzi meg. Ugyanakkor nagy jelentősége van a gazdasági élet gyakorlatának, hiszen a közgazdasági életre vonatkozó ismeretek és tapasztalatok éppen ezeknek az összegyűjtéséből és rendszerezéséből alakulnak ki. A közgazdaságtudomány a „jelenségeket rendszerbe foglalja, az újakat összegyűjti, azokat bírálat tárgyává teszi, a lényegest a lényegtelentől különválasztja, a gazdasági és szociális összefüggésekre rámutat, a gyakorlatnak a hibáit kimutatja, hiányait pótolja. Ennek a processzusnak a körforgásából áll elő és fejlődik az élettel párhuzamosan a […] tudomány. Ezeknek a tudományoknak olyan magasabbrendű szellemi intézetre van szükségük, ahol ezek kellőképpen gondoztatnak, egymásra vonatkozó kölcsönhatásuk megvalósul és szélesebb körök számára továbbadatnak.”

E kérdések tisztázása után tér át a mű második részére, az egyetemi tantervre és az intézmény tanulmányi rendszerére. A gazdasági élet és a közgazdaságtudomány komplexitásából indul ki, de úgy véli, hogy a tanításban a tudomány akkori rendszerében lehet leírni a valóságot. Igazi pozitivista alapossággal készítette el a tantárgyi hálót a releváns diszciplínák rendszerében, amelyről táblázatot is közöl a kötetben. Azonban ki kell küszöbölni, hogy ezek az ismeretek, tudományok enciklopédikusan, összefüggéseik nélkül legyenek előadva. Öt tárgycsoportban összesen 25 tárgykört sorol fel1. A felsorolásból ugyan nem hiányzik a háborús győzelembe vetett hit érzékeltetése, azért alapvetően korszerűnek mondható a tárgykörlista. A nyelvtanítással kapcsolatban érdemes még megemlíteni, hogy a nyugati nyelvek között az angol nincs megemlítve, mint a világgazdaságban, a világkereskedelemben preferált nyelv. A keleti nyelvek közül a balkáni nyelvek, a török, az orosz és az arab nyelvek szerepelnek. A nyugati nyelvek tanítási rendszerének mintája az Eötvös Collegiumban bevezetett módszer, vagyis anyanyelvi lektorok alkalmazása.

Erődi-Harrach tervezete szerint a gyakorlati képzés színtere a kiscsoportos szemináriumi foglalkozás, amelyeket a tanárok mellett tanársegédek, asszisztensek vezetnének. Ide sorolja a gyakorlati képzést szolgáló mintairoda felállítását is. Az oktatás eszközök közötti felsorolásban első helyen áll a könyvtár felállítása, amelyet központi könyvtár és szemináriumi könyvtárak hálózati rendszerében képzel el. A gyakorlati képzést segítik még a különböző laboratóriumok, kísérleti telepek, valamint a gyakorlati intézetek. Utóbbira példa a már említett – éppen általa – létrehozott újpesti Főiskolai Szociális Telep. A tervezet szerint az egyetemi tanulmányi idő 8 félév, amely alatt hetente átlagban 18-24 kötelező órát kell teljesíteni. A négy év során két szigorlati vizsgát kell teljesíteni: a második tanév végén az alapvizsgát, a negyedik év végén a képesítőt/szakvizsgát/szigorlatot – az elnevezés akkor még nem nyert végleges formát. A tanulmányokat lezáró második szigorlat lenne az oklevél/diploma kiállításának az alapja. Erődi-Harrach nem írja le a képesítés elnevezését. Ezt azonban megteszi a „Doktorátus” bekezdésben, ahol kifejti, hogy „közgazdasági doktori cím” megszerzése ne legyen kötelező a képesítéshez, és maradjon meg tudományos minősítésnek. A doktori szigorlatnak egy fő- és három melléktárgya lenne. A főtárgyak közül különbözne a gazdáké, a bányamérnököké, valamint az erdőmérnököké. Itt értesülünk arról, hogy „ezeknek a tárgyaknak tanszékei lennének az egyetemen”, vagyis a mezőgazdasági egyetemi képzés mellé bevonzaná a bányászati és erdészeti képzést is. Ez a törekvés érthető is, hiszen a századelőn jelentős szervezeti és infrastrukturális fejlesztések történtek Selmecbányán, azonban a háború alatt elfogytak a hallgatók, kiürült az intézmény.

A kötet külön bekezdést szentel az egyetem és a kereskedelmi akadémiák kapcsolatának. Az akkor működő négy ilyen intézmény közül a két állami – a Keleti kereskedelmi Akadémia, valamint a Fiumei Kiviteli Akadémia – integrálandó az új egyetem szervezetébe. Ez nemcsak költséghatékony, takarékos, de a szellemi potenciál összevonása miatt szinergikus megoldás is lenne. A másik két akadémia közül a Budapesti Kereskedelmi Akadémia jó értelemben vett versenytársa lehetne az Egyetemnek, s mint ilyen, túlélné az Egyetem felállítását. A kolozsvári Kereskedelmi Akadémia főiskolai tagozatáról azonban lesújtó véleményt fogalmaz meg: az „teljesen nélkülözvén a megfelelő közgazdasági környezetet, már évek óta csak mint melegházi növény sínylődik, előbb-utóbb úgy is megszűnik, ezért ezzel az új egyetem körében külön foglalkozni nem szükséges.” Az akadémiákon meghatározott számú félévet végzettek előtt nyitva lenne a lehetőség arra, hogy az egyetemen két tanévet abszolválva egyetemi oklevelet, illetve doktori fokozatot szerezzenek.

A tanulmányban végül szűken, de azért szóba kerül az egyetem finanszírozásának kérdése, amit röviden azzal intéz el Erődi-Harrach, hogy a meglévő tőke (a Hangya Szövetkezet 1917. évi adománya) mellé a négy kereskedelmi akadémia évi 240.000 Koronás fenntartási költségét lehetne becsatornázni, s emellett 5-6 millió Koronás adománnyal megoldható az építkezés és a fenntartás költsége.

Tervezetének jelentősége abban áll, hogy 1918 októberében ez került IV. Károly király elé, mint azt újonnan létesítendő közgazdaságtudományi Egyetem terve. Ezt az elképzelést azonban maga alá temette az összeomló Monarchia. Újból 1919 végén került elő, s szinte szó szerint ennek alapján hozták létre a budapesti Kir. Magyar Tudományegyetemi Közgazdaságtudományi Kart. Erődi-Harrach az új intézményben egy egész korszakon át, 1920–1944 között a közgazdaságtan és a szociálpolitika tanára volt, az 1926/27., valamint az 1943/44. tanévben dékáni tisztséget töltött be. 1944. november 11-én a nyilasok letartóztatták, és a sopronkőhidai fegyházba szállították, végül Bajorországba deportálták, ahonnét 1945. augusztusában tért vissza. 1949-ben nyugdíjazták.

A leírtakból is látható, hogy ifj. Erődi-Harrach Béla munkássága, életútja, elkötelezettsége a Közgazdaságtudományi Karhoz kapcsolta, annak létrejöttében, működtetésében elévülhetetlen érdemei vannak, ezért méltán érdemli meg, hogy Teleki Pál, almási Balogh Elemér, korláti Bernáth István és mások mellett a Kar alapítói között tartsuk számon, és emlékezzünk meg róla.

Zsidi Vilmos

1 Öt tárgycsoport: A) kultúrtudományok, B) elméleti gazdaságtudományok, C) gazdaságpolitika, D) jogtudományok, E) természettudományok. Tárgykörök: 1. filozófia, 2. gazdaságtörténet, 3. nyelvek, 4. magángazdaságtan, 5. a közgazdaság tagolódása, szervezete és alapkérdései, 6. világgazdaságtan, 7. statisztika, 8. szociológia, 9. mezőgazdasági politika, 10. iparpolitika, 11. kereskedelempolitika, 12. szociális kérdés, szociális politika, 13. szociális egészségügy, 14. szövetkezeti ügy, szövetkezeti politika, 15. pénzügytan, 16. a jelenkor világpolitikai kérdései, 17. általános polgári jog, 18. közigazgatási jog, 19. kereskedelmi jog, 20. hiteljog (csőd, váltó), 21. a forgalom joga (szabadalmi ügy és szabadalmi jog, vasúti jog), 22. konzuli jog, konzuli bíráskodás, 23. Bosznia-Hercegovina jogintézményei, 24. közgazdasági földrajz, 25. mechanikai és kémiai technológia.

Irodalom
Közgazdasági Egyetem. Írta: ifj. Erődi-Harrach Béla. A Főiskolai Szociális Telep kiadványa. Bp., 1918.
A közgazdasági kar létesítésének története. In: A budapesti Kir. M. Tudományegyetemi Közgazdaságtudományi kar szervezeti és tanulmányi szabályzata. Második kiadás. Bp., 1921. 7. skk.
Mihalik István: Küzdelem az önálló egyetemi szintű közgazdászképzésért. In: Tanulm. a magyarországi közgazdasági felsőoktatás történetéből. A „75 éve alakult az első Közgazdaságtudományi Kar Magyarországon” című tudományos konferencia előadásai. Szerk. Szögi László- Zsidi Vilmos.Bp., 1995. [A BCEL kiadványai 2.] 48-82. p.
Zsidi Vilmos: A budapesti közgazdaságtudományi kar története. Uo. 83-98. p.
Lombos Antal: Humanista örökség Újpesten. Az újpesti settlement emlékezete, 1. rész. In: Újpesti Helytörténeti Értesítő 2017. március XXIV. évf. 1. szám. 4-6. p.

Fotó: Történeti Fényképtár – Magyar Nemzeti Múzeum

 

Történeteinkből hangszerelt társadalomkutatás

A Gazdálkodástudományi Kar januári Kutatási Hét programsorozatának egyik izgalmas állomásán a résztvevők személyes történeteiből, megéléseiből bontakoztak ki munkahipotézisek a társadalmunk helyzetére és működésére vonatkozóan. Baksa Máté saját szemüvegén keresztül mutatja be a Listening Post eseményen tapasztaltakat, majd az egyik szervezőt, Gelei Andrást, a Vezetéstudományi Intézet docensét kérdezi.

A terembe lépve az első, amit megláttam, sok-sok szék volt a tér közepén. Nem sorokba vagy körbe rendezve, hanem össze-vissza egymás felé és egymásnak háttal. Miután mindenki helyet foglalt, a szervezők ismertették a program célját és menetét, és hamarosan azt is megtudtuk, mi a jelentősége a székek szokatlan elrendezésének. A szervezők arra kértek bennünket, hogy osszuk meg, milyen dolgok foglalkoztatnak minket a különböző társadalmi szerepeinkben, 2019 hajnalán. Történeteinkkel nem egymás történeteire válaszoltunk – ezt szolgálta a dialógusokat kizáró térelrendezés – így bár az elhangzottak nyilván hatottak ránk, nem kellett kapcsolódnunk mások élményeihez. A székem kifelé nézett, így a résztvevők többségét nem láttam, mégsem vágtunk egymás szavába. Volt, aki több történetet is elmesélt, és olyan is, aki egyet sem: a különböző szólamokból mégis érdekes zenemű született. A történetek megosztását követően párokban majd kisebb csoportokban dolgoztunk azon, hogy összegyűjtsük a közös témákat és a köztük lévő legfontosabb mintázatokat. Megpróbáltuk átjárni társadalmi köreink hagymamodelljének különböző rétegeit az egyéntől, a kisebb közösségeken át a társadalom egészéig. Mi történik a társadalomban, és ez hogyan csapódik le bennem? Mi történik bennem, és ez hogyan hat a világra? Igyekeztünk benézni a jelenségek mögé, okokat és összefüggéseket kerestünk, hogy munkahipotéziseket készítsünk közös helyzetünkről és működésünkről. Számomra különleges, egymásra hangolódó élmény volt a Listening Post programja, ahol hasonló, sok szempontból mégis különböző emberekkel gondolkodhattam közösen. A közösen megformált képet továbbítják majd a szervezők, így ez nagyobb nemzeti és globális helyzetképek részévé válik.

A Listening Post rendezvény szellemiségéről, céljairól és tudományos különlegességéről az egyik szervezőt, Gelei Andrást kérdeztem.

Mi a Listening Post módszertan háttere? Mire és miért alkalmas pontosan? Mi a célja?
A Listening Post egy szocioanalitikus eszköz. Abban az értelemben analitikus, hogy a mélyebben lévő, rejtett, tudattalan dinamikáknak a feltárására törekszik, de a klasszikus pszichoanalízissel szemben nem egyéni, hanem közösségi és társadalmi szinten. A cél a feltárt pszichoszociális tartalmak, vagyis érzések, érzetek, megélések megértése, az ezekkel való munka és a tanulás. A Listening Post során résztvevői és társ-kutatói szerepekben vagyunk jelen egyszerre, mindannyian részt veszünk a beszélgetésben is. Ilyen értelemben tehát részvételi kutatásnak számít, miközben módszertanilag és elméletileg is nagyon szilárd alapokon áll: mögötte van a pszichoanalízis, a nyíltrendszer-elmélet és a Group Relations irányzat felhalmozott tudása.

Ki hozta létre a Listening Postot?
Bár többen vitatják, hogy ki „találta fel” a Listening Post módszertant, leginkább talán mégis a brit OPUS (Organization for Promoting Understanding of Society, www.opus.org.uk) szervezethez köthető. Az OPUS már 2004 óta készít a különböző országok elemzései alapján globális riportokat, de a nemzeti jelentések is elérhetőek a weboldalán. Az Egyesült Királyságban 1999-ben volt az első alkalom – és ott minimum negyedévente ma is megrendezik; de itt Magyarországon is többszöri alkalommal szerveztük már meg. Az újév elején, ugyanazon a héten a világ több mint húsz országában tartanak Listening Post alkalmakat.

A cél viszont nem is annyira a riportok elkészítése, hanem maga a folyamat. A programon olyan mély tartalmak kerülnek a felszínre, amelyek megismerése és közös megértése a tanulást szolgálja, illetve az erről való beszélgetés és együtt-gondolkodás segíti a feldolgozást, így talán gyógyító hatása is van.

Mik voltak a legérdekesebb eredmények? Mik az általános, éveken átívelő tapasztalatok?
Az idei évben például olyan témákat vitattunk meg részletesebben, mint a jövővel kapcsolatos bizonytalanság, ami adódhat a környezetünk felfokozott változásából vagy akár a gazdasági, anyagi helyzetből is; a társadalom polarizálódása, töredezettsége, valamint a digitalizáció széleskörű hatásai mindannyiunk életére. Általában azt tapasztalom, hogy a Listening Post alkalmakon tetten érhető egyfajta kezdeti pesszimizmus. Ez abból adódik, hogy nagyon pontosan kibontakozik a valóság, amit a módszertan nem akar sem szebbnek, sem rosszabbnak láttatni, mint amilyen. Ami bennünk és a világban van, az egyszerre szép és nyomasztó, félelmetes és perspektívát adó. Egy ilyen közegben mégis hamarabb jönnek elő az árnyékok, a tabuk, az elfojtott dolgok – utána viszont feltárul a lehetőség vagy a szépség is. Ez két okból is fontos. Egyrészt megmutatja a konstruktív és destruktív erők egyensúlyát: nem létezik öröm szomorúság nélkül, nem tudjuk értékelni a dolgokat a hiány megtapasztalása nélkül. Másrészt, ahogy Erich Frommot idézve szoktam mondani a hallgatóimnak: a valódi tudás mindig a kiábrándulással, a hamis ábrándok elveszítésével kezdődik.

Mi a módszertan tudományos értéke, érdekessége?
Mint kutatási eszköz a Listening Post egyszerre megértés- és beavatkozásorientált. Az akciókutatók szerint ez az igazi tudás, mert a résztvevők nem passzív információ-adók, hanem közösen konstruálják a tudást és magukat a kérdéseket is. Együtt van a kutató és a kutatott, a reflexió és a cselekvés. Nem egy távoli kutató értelmezi, hogy mi van a kutatás alanyaiban, hanem velük közösen, együtt teszik ezt meg. Ez pedig bizonyos szempontból minden másnál érvényesebb tudást eredményez. Persze a tudás meghatározásakor is érdemes ellépnünk a pusztán kognitív értelmezésektől egy átfogóbb, megéléseket, érzéseket és érzelmeket is magában foglaló tudáskép felé. A társadalomkutatásban régi dilemma a „rigour or relevance” kérdése. E tekintetben – legalábbis kvantitatív, természettudományos szempontból – a Listening Post kevésbé rigorózus, de mindenképpen nagyon releváns. A Listening Post során nem „helyes” világmagyarázatokat akarunk kialakítani, hanem értelmezési kísérleteket teszünk, munkahipotéziseket alkotunk. Ezeknek az az egyik legfontosabb előnye, hogy sokkal nagyobb mozgósító erővel bírnak, mint egy klasszikus tudományos tézis: ami már lezárt, eldöntött, sokkal kevésbé indít cselekvésre és további önvizsgálatra, mint valami, ami még félig nyitott és kiegészíthető, ami belülről megmozgat, amivel további „dolgunk van”.

Baksa Máté

 

A Science Shop a világot jelentő deszkákra lép

A Corvinus Science Shop 2019. január 18-ai rendezvénye rendhagyó módon fordított a kereteken, és a megszokott helyszínt a „világot jelentő deszkákra” cserélte. A Kutatási Hét eseményén a Stúdió K Színház ezúttal nem vendégként, hanem házigazdaként fogadta a Science Shop csapatát és a G-kari oktatókat, hogy a színház eszközeivel és gondolkodásmódjával új szögből világíthassa meg a civil szervezetekkel közös egyetemi munkát. Révész Éva a Vezetéstudományi Intézet oktatójaként már több projektet is sikerrel vitt végig hallgatóival. A Kioszk a korábbi együttműködésekről és az újszerű workshopról kérdezte, illetve arra is kíváncsiak voltunk, hogy a Science Shop szervezőinek milyen élmény volt, hogy a színházi környezetben egy külső rendezőre bízták magukat.

A Corvinus Science Shop küldetése, hogy összekapcsolja az oktatást, a kutatást, a hallgatókat és civil szervezeteket, hogy együttműködve közös projekteken tudjanak dolgozni. Mi volt a mostani, rendhagyó alkalom apropója?
A helyszínválasztást valószínűleg az magyarázza, hogy a Science Shop egy ideje együtt dolgozik a Stúdió K Színházzal, a konkrét esemény célja pedig az volt, hogy összehozza azokat az oktatókat és a Science Shop munkatársait, akik civil szervezetekkel különböző tantárgyakban, projektkurzusokon dolgoznak közösen. Hogy ránézzünk arra, hogy a civilekkel való együttműködés hogyan is működik, mik lehetnek a pozitívumok, és mik a nehézségek. Most olyanok voltak itt, akiknek már van ebben tapasztalata, aki már csinált civil/nonprofit szervezettel közös projektet egyetemi oktatóként.

Kikkel dolgozott együtt az elmúlt időszakban?
Én a Vezetéstudományi Intézetben dolgozom, a vezetés és szervezés mesterszak hallgatóival. Több szakirány is van ezen a szakon, és minden szakirányunkon van egy gyakorlati projekt nevű tantárgy, aminek az a lényege, hogy mindenféle szervezetek – és jellemzően nem civil, hanem főképp üzleti szervezetek – hoznak saját problémákat, amelyeken hallgatókkal együtt dolgoznak. Nagyon sok projekt indul minden félévben (most is 19 projekt indult 60 hallgatóval), és fontosnak tartom, hogy legyen más is az üzleti ügyeken kívül: egyrészt azért is jó a Corvinus Science Shop, mert színesíti a palettát, amiből lehet választani, másrészt nagyon népszerű is a hallgatók körében, hogy civil szervezetekkel dolgozhatnak, mert sokszor kézzelfogható a munkájuk eredménye, és fontos társadalmi ügyekhez járulnak így hozzá.

Legutóbb a Magyar Élelmiszerbank Egyesülettel dolgoztunk együtt ebben a félévben (a nonprofit szervezet célja, hogy felkutassák az országban felhalmozódó élelmiszerfeleslegeket, és eljuttassák az arra rászorulókhoz), illetve a Neurodiversitas Alapítvánnyal (akik a neurális kisebbségek – autisták, ADHD-sek és más, rendhagyó agyi felépítéssel élő személyek – számára próbálják megteremteni azt a társadalmi környezetet, amelyben ők és a többségi társadalom konstruktívan együttműködhetnek egymással. A témában írt cikkünk itt olvasható). Előző félévben a Nagy Lépés Futárszolgálattal is dolgoztunk (ahol megváltozott munkaképességű futárok szállítanak csomagokat tömegközlekedéssel, illetve gyalog), és kicsit korábban Bódvalenkén, a freskófaluban is jártunk. Nagyon izgalmas szervezetek és ügyek ezek, volt hatásmérés, üzleti tervezés, illetve stratégiaalkotással kapcsolatos kérdések.

A civil (és egyéb) szervezetek hozzák az ötletet, és erre kapcsolódnak rá a hallgatók?
A hallgatók kvázi tanácsadók lesznek ebben az együttműködésben. Persze fontos, hogy hogyan definiáljuk magát a projektet, hogy az tényleg beleférjen egy hallgatói tantárgy keretébe – adott keretbe, adott időtartamba. Éppen ezért nem kell itt óriási dolgokra gondolni, de nagyon segítő tud lenni a szervezet számára az, hogy három mesterszakos hallgató közösen gondolkodik velük egy-egy számukra fontos problémán.

És igen, a szervezetek jönnek az ügyekkel, meghatározzák, nekik mire van szükségük, és aztán lehet, hogy kissé újra kell gondolni azokat. A féléves projekt eredménye pedig beépíthető lesz, mivel a szervezetek olyan kérdéssel érkeznek, ami valóban lényeges számukra. Sokszor viszont nincs kapacitásuk egy elemzést vagy egy piackutatást elkészíteni, vagy épp végiggondolni egy indikátorrendszert, sőt egyáltalán nem is biztos, hogy kapacitásbeli, hanem szaktudásbeli hiányok adódnak, és ehhez elég jól lehet kapcsolódni és segíteni őket közgazdászhallgatóként.

A mostani workshopon hogyan dolgozták fel ezeket a tapasztalatokat?
Ez az esemény tapasztalatcsere volt, élménycserék voltak, ahol főleg az került előtérbe, hogy az ilyen munkának mik a látható és láthatatlan/váratlan nehézségei. Egy mesterszakos hallgatónak nagyon sok minden van az életében, több munkaintenzív, projektszerű tárgya is van, sok esetben dolgozik az egyetem mellett, és még sok minden mást is csinál, ezért nem mindig kiszámítható, hogy hogyan fogadják ezeket a lehetőségeket. Úgy látjuk, hogy nem evidens, hogy a Gazdálkodástudományi Karon tanuló hallgatók mennyire nyitottak egy nonprofit vagy civil ügy iránt, de egyelőre nagyon pozitívak a tapasztalatok.

A mostani Science Shop alkalommal az volt az újdonság, hogy nem az oktatók bonyolították le az eseményt. Volt jégtörés, „icebreaker” feladat, meg lettünk mozgatva, tulajdonképpen egy tréning jellegű találkozó volt. Ezután következett a kiscsoportos munka, a közös élmények megosztása, ezeknek a megbeszélése, tehát egy vezetett programot kell elképzelni.

Mit tud nyújtani, miben tud itt segíteni a Science Shop programja?
A Corvinus Science Shop számára rengeteg inputot jelenthet, amik itt most felmerültek, mindenfajta jó tapasztalatok és szempontok, meg akár lehetséges kudarcok is, hiszen nem minden projektből lesz végül sikertörténet. Megpróbáltuk feltárni, hogy min múlhat az, hogyha valamiért a szervezet, vagy a hallgatói csapat elégedetlen, hol csúszhat el a dolog. Szerintem ebből a Science Shop tudott nagyon sokat tanulni, és emellett természetesen én magam is mint oktató. Amikor elindul egy projekt, akkor egyrészt a civil szervezettel nagyon fontos láttatni, hogy mit várhat el az egyetemtől és a hallgatóktól egy ilyen együttműködés keretében, és azt is tisztán kell látni, hogy ők mit szeretnének, és ezt aztán közösen átbeszélni. Minden szereplő üljön le egymással, hogy a kereteket tisztázzák: mind az oktató, mind a hallgatói csapat, mind a civil szervezet azon képviselői, akik részt vesznek a munkában. Figyelni kell arra, hogy jó együttműködés szülessen, hogy mindenki megtalálja ebben azt, amiért belevágott. A Science Shopnak pedig az is fontos, hogy megtalálja, hogyan tudja támogatni ezt a folyamatot.
 

A mostani különleges workshop kapcsán a Corvinus Science Shop Team két tagját, Toarniczky Andreát és Matolay Rékát is megkérdeztük arról, hogy miben volt rendhagyó a Stúdió K Színházba szervezett esemény számukra. Ez volt az első olyan alkalom, hogy nem a Science Shop Team irányította a programot, így a rutinos résztvevők is valami egészen újat tapasztalhattak. Az újdonság egyrészt a szokásos alkalmakkor erősen jelen lévő irányítói és segítői szerep „ruhatárba leadása” volt. „Facilitátorként egészen másképp van az ember jelen, szórt figyelemmel, egyfajta feldolgozós-reflektálós üzemmódban. Itt most sokkal inkább a megélésen volt a hangsúly a részünkről is.” – számolt be Andrea az új szerepről. A csapattagok is nézőként érkeztek, és lassanként ereszkedtek le a játéktérbe, ahol a szerepjátszás a színházi kereteknek köszönhetően egészen más felhangot kapott. Van, akinek a színpad lámpalázat, zavaró fényeket hozott, de többeknek a beleélés új szintjét adta, amikor a hallgató-oktató-partner-Science Shop négyszög egy számára addig ismeretlen szereplőjévé kellett válnia az egyes gyakorlatokban. „A játék közben előkerülő »azt érzem, hogy« megközelítés nagyon hatásos volt, hiszen az oktatásban elsősorban a tudásunk és a professzionalitásunk a fontos” – világított rá Matolay Réka arra, hogy színház milyen más nézőpontot adott a résztvevőknek. Egyelőre még nem tudni, hogy hogyan fog lecsapódni a Science Shop programjában ez az új megközelítés, de abban egyetértettek a megkérdezettek, hogy ez az alkalom meghozta a kísérletező kedvüket, hogy más partnerek invitálását is elfogadják, hogy új nézőpontokkal gazdagíthassák az együtt tanulás és együtt alkotás módszereit.

 

 

Szczuka Borbála, Hegedűs Robin

 

 

 

Tehetségek a spektrumon – Autistákat segítő civil szervezettel kezdeményez oktatási és kutatási együttműködéseket a Corvinus Science Shop

A Gazdálkodástudományi Kar januári Kutatási Hét programsorozatán két rendezvénnyel is jelentkezett a Corvinus Science Shop. Az autista felnőtteket segítő Neurodiversitas Alapítvánnyal közösen tartott alkalmon a lehetséges oktatási és kutatási együttműködéseket vették számba a résztvevők.

A Corvinus Science Shop küldetése az egyetem harmadik missziójának, vagyis a társadalmi hatás és -kapcsolatrendszer kiépítésnek előmozdítása a kutatásban és az oktatásban. (A szervezet megalakulásáról és terveiről korábban már a Corvinus Kioszk is beszámolt.) A 2019. januári Kutatási Héten több programon keresztül kapcsolták össze az egyetemi oktatókat és a civil szervezetek, társadalmi vállalkozások képviselőit. A Neurodiversitas Alapítvánnyal közösen szervezett workshopon elsősorban a szervezet igényeiből, szükségleteiből kiindulva vették számba a lehetséges együttműködéseket a résztvevők.

A Neurodiversitas Alapítvány missziója az atipikus tehetségek felkutatása és „társadalmi közkinccsé” tétele. Az Alapítvány különlegessége, hogy olyan autista felnőtteket támogató szervezetről van szó, amelynek alapítói, vezetői és önkéntesei maguk is autisták. Meggyőződésük, hogy az autizmus spektrumban érintettek számos rejtett tehetséggel, képességgel rendelkeznek, és nagy részük ért vagy érthetne olyasmihez, amivel hasznot teremthet a társadalom egésze számára – ha megfelelő körülményeket biztosítanak számukra. Ehhez kapcsolódnak az Alapítvány már futó és a közeljövőben induló projektjei a művészetterápiás csoportoktól a munkahelyi szimulációkon át az állásközvetítésig és a felnőtt életmód-tanácsadásig. A szervezet elsősorban társadalmi vállalkozásainak bevételeiből és adományokból tartja fenn magát – állami és uniós pályázati forrásokat nem, vagy alig vesznek igénybe.

Az Alapítvány jelenvolt önkéntesei az egyik legfontosabb előttük álló kihívásnak a láthatóságuk növelését tartották, amiben szívesen együttműködnének marketinges oktatókkal és hallgatókkal. Sikereik miatt ugyancsak szembesülnek a növekedés jelentette problémákkal (terjeszkedés más városokba, növekvő önkénteshálózat koordinálása és kontrollálása). Szintén a gyarapodó méret és a sokasodó feladatok miatt kíváncsiak arra, hogyan tudnák professzionalizálni működésüket az üzleti tervezés és a projektmenedzsment területén. A helyzet feltérképezésekor néhány érdekes részletet is megismerhettek a résztvevők: a csak autistákból álló szervezetben például a kezdetektől fogva sokkal magasabb a szabályozottság és a formalizáltság, nagyobb a tudás, a szabályok és az eljárások írásbeliségének mértéke, mint az a hasonló méretű és profilú szervezetekben megszokott. Izgalmas kutatási kérdés lehet, hogy még milyen jelentős pontokon tér el egy csak autista tagokat tömörítő szervezet egy átlagos civil szervezettől vagy társadalmi vállalkozástól.
„Aktívan keressük az új kapcsolatokat, és ápoljuk a meglévőket, az adott pillanatban futó együttműködéseket mindkét oldalon a közös igény és a szabad kapacitás határozza meg. Összességében az látszik, hogy az egyetemi emberek és a közösségi partnerek részéről is jelentős az igény.” – válaszolja Martoni András, a Corvinus Science Shop vezetője azzal kapcsolatban, hogy hogyan alakul a kapcsolódás dinamikája a 40-50 partner civil szervezettel és társadalmi vállalkozással. „A Neurodiversitas vezetője és csapata nagyon pragmatikus: tudják, mire van szükségük, és ehhez keresik a támogatást az egyetemi szereplőktől. Emellett hosszú távon gondolkodnak, ami kedvez annak, hogy az oktatási együttműködéseken túl akár közös kutatási projekteket is indítsunk.”

Martoni András szerint a science shopos projektekben az oktatás és a kutatás nem egymástól független fogalmak, helyénvalóbb egy skála két végpontjaként gondolni rájuk: a jelenlegi együttműködések, mint a kurzusprojektek és a szakdolgozati témák kiajánlása, a skála közepén helyezkednének el, de az oktatási oldalhoz erősebben kötődnek. „Helyesebb lenne research helyett investigationként gondolni rá, vagyis nem tudományos értelemben vett kutatásként, hanem inkább felfedezésként, a valóság alkotó megismeréseként.” A kutatási lehetőségek a jövőben főként részvételi, illetve akciókutatási módszerekkel vethetők fel.

A Neurodiversitasszal való kapcsolatról elmondta, hogy a program megrendezése óta néhány projekt kapcsán már el is kezdtek együtt gondolkodni egyetemi oktatókkal. „Az a tapasztalatunk, hogy ha túl sok egyetemi projekt indul egyidejűleg egy civil szervezetnél, az leterhelheti a saját szűkös kapacitásaikat, működési zavarokhoz vezethet. Ez pedig visszahat az egyetemi projektekre is, amiket esetleg nem sikerül megfelelően lezárni. Éppen ezért jobb, ha legfeljebb kettő kurzusprojekttel indulnak el az együttműködő felek, hogy legyen idő beletanulni a folyamatba, maguk is megismerhessék saját igényeiket.”

„Jó érzés jó ügyért tenni, jó érzés másik világba belecsöppeni” – mondja Martoni András az oktatók és a hallgatók indíttatásáról a közös projektekben. A nehézségek éppen e két világ különbözőségéből fakadhatnak,de úgy tűnik, még a félrement együttműködésekből is ki tudnak sülni nem várt pozitív eredmények, például, hogy egy hallgató önkéntesként csatlakozik egy szervezethez. A Neurodiversitas Alapítvánnyal már a korábbi tapasztalatokból tanulva tudatosan alakítják azokat a közös projekteket, amelyek a tárgyi tudáson kívül módszertanilag és gondolkodásmódban is sokat adhatnak az egyetemi résztvevők számára.

Baksa Máté

 

Vállalati összefogással az alapkutatások érdekében? A Gazdálkodástudományi Kar kutatási ernyőtémáiról nagyvállalati felsővezetőket kérdeztünk

A Gazdálkodástudományi Kar kutatási hetében haladó hagyományként vállalati vezetőket kérdezünk a kari Vállalati Kapcsolatok Bizottság képviseletében az egyetemmel való kutatási együttműködések jó gyakorlatáról, fejlesztési lehetőségeiről. 2019 januárjában a Kar öt kutatási ernyőtémája került terítékre. Idén a beszélgetés során világossá vált, hogy a megkérdezett vállalatvezetők szerint szükséges lenne az egyetemi oldalról érkező proaktivitás, a folyamatos információcsere és egy platform kialakítása, ahol kommunikálhatnak egymással.

A kerekasztal-beszélgetés moderátora Dr. Gyulavári Tamás, a Marketing és Média Intézet igazgatója, a Vállalati Kapcsolatok Bizottság tagja volt.

Berkes Tibor, a Mastercard regionális üzletfejlesztési vezetője hosszú múltra visszanyúló corvinusos együttműködésről számolt be, melynek keretében többek között MBA-s hallgatókkal kutatták a különböző vásárlási és kártyahasználati szokásokat. „Nagy öröm, hogy tényleg beleássák magukat, és nem csak egy felületes kutatómunka történik. A fiatal, feltörekvő generáció egy problémát teljesen új szemszögből tud megközelíteni, amire érdemes figyelni, mert akik már egy ideje a szakmában vannak, sokszor nem látják a fától az erdőt” – hívta fel a figyelmet.

Az MTÜ-ből 2018 augusztusában kivált Magyar Divat- és Designipari Ügynökség vezérigazgatója, Bata-Jakab Zsófia elmondta, hogy nekik is volt már közös projektjük a Karral, mely során marketing mesterszakos hallgatókkal dolgoztak együtt. „Alapvetően nagyon nyitottak vagyunk az oktatási intézményekkel való együttműködésre” – számolt be róla Bata-Jakab Zsófia. – „A közös munka során látszott, hogy felkészültek a hallgatók, és érdekli is őket ez a téma. Nagyon releváns kérdéseket tettek föl nekünk.”

A Kar Gazdaságetikai Központjával kapcsolatban álló MagNet Bank közösségfejlesztési igazgatója, Molnár Csaba pedig arról mesélt, hogy gazdasági modelljük miatt rendkívül sok szakdolgozó keresi meg őket a témában.

Egyetemi együttműködéseket tekintve elsősorban a duális képzésre koncentrált a Kühne + Nagel, számolt be róla Lányi Márton vezérigazgató. „Látom, hogy a duális képzés egy jó irányba változik. A céljaival maximálisan egyetértek, a hatása is jó, de lehetne jobb is. Együtt kell kitalálnunk, hogy lehet ezt jól működtetni” – fogalmazta meg Lányi Márton.

Az egyetemekkel való együttműködések kapcsán Kiss Attila, az E.ON elnök-vezérigazgatója, aki egyben Corvinus alumni is, elmondta, hogy elsősorban műszaki területen vannak jelen. Jelenleg öt egyetem duális képzési programjában vesznek részt, valamint kihelyezett tanszékkel is rendelkeznek vidéki felsőoktatási intézményekben, de a BCE-vel is van kilátásban együttműködésük.

Az SAP-t képviselve Dudits Ádám, a cég 25 országban egyetemi kapcsolatokért felelős igazgatójának tapasztalata szerint minden felsőoktatási intézmény nyitott az együttműködésekre. „Az SAP el tud képzelni olyan együttműködést, ami kifejezetten az alapkutatásokat érinti” – mondta.

A Kar öt kutatási ernyőtémáját tekintve mind a hat vállalatvezető egyetértett abban, hogy nagyon átfogóak, és lefedik a mai releváns témákat, ugyanakkor fókuszáltabbak is lehetnének. „Egy étlapot szeretnék kérni kulcsszavakkal és fókusztémákkal, hogy egy kicsit többet tudjunk a lehetőségekről” – foglalta össze Molnár Csaba. A kerekasztal résztvevői úgy vélekedtek, hogy sokkal több információra, információ-megosztásra van szükségük. A kölcsönös megismerés és a proaktív, nagyon konkrét magas szintű értékteremtő javaslatok, ill. az egyetemi igények egyértelmű megfogalmazását emelte ki Kiss Attila és Dudits Ádám is – hozzátéve, hogy több magasan képzett, tehetséges hallgatóval szeretnének együttműködni. Lányi Márton a jövőre vonatkozóan úgy fogalmazott, hogy közös felelősségünk tenni azért, hogy ne csak Nyugat-Európában vagy az Egyesült Államokban hozzanak létre kutatóközpontokat, hanem Kelet-Közép-Európa is kerüljön fel a térképre.

Bodnár Tekla és Kozma Miklós
Vállalati Kapcsolatok Bizottság

 

A település és a sport XXI. századi kapcsolata – a III. SKEOF Konferencia eredményei

SKEOF

2019. január 31-én harmadik alkalommal rendezte meg a Budapesti Corvinus Egyetem (BCE) Sportgazdaságtani Kutatóközpontja (SGK) a III. Sportgazdaságtani Kutatók és Egyetemi Oktatók Fóruma (SKEOF) Konferenciát. A nagyszabású eseménynek, melyen „A település és a sport XXI. századi kapcsolatának” aktuális kérdései kerültek terítékre, a Budapesti Corvinus Egyetem Székesfehérvári Campusa adott otthont.

A III. SKEOF Konferencián magyar és nemzetközi szakemberek 5 plenáris és 16 szekció-előadás keretében vizsgálták a sportgazdaság időszerű kérdéseit. Kilenc egyetem, tizenkét sportszövetség, tizennyolc sportklub, továbbá települések képviselői és partnereink vettek részt a konferencián, amely mintegy 100 fővel pezsgő szakmai fórumot hozott a Campusra.

Köszöntők

Dr. Zoltayné Dr. Paprika Zita, a BCE Gazdálkodástudományi Karának (GTK) dékánja üdvözölte házigazdaként a konferencia résztvevőit, és elismeréssel szólt a sportgazdaságtani oktatás és kutatás szerepéről a Kar életében. Különösen meghatározó mérföldkőnek nevezte, hogy 2017 őszén duális Sportközgazdász mesterképzés indult Székesfehérváron, amelyben a város is segítséget nyújtott, és a vállalati partnerek is bizalommal csatlakoztak a programhoz. A III. SKEOF konferencia témája, a települések és a sportszervezetek együttműködése pedig az egyetem harmadik missziójának hordozójaként is jelentőséget nyer, különösen, hogy a konferencia immár egyre nagyobb mértékben nemzetközivé válik.

Dr. Cser-Palkovics András, Székesfehérvár Megyei Jogú Város polgármestere rövid köszöntőjében hangsúlyozta, a város évi mintegy 1,1 milliárd forintot költ sportra, valamint több korszerű létesítményt fejleszt, amelyek részben a sportnak, részben a tudományos életnek adnak majd minőségi teret. Elmondta, megítélése szerint a III. SKEOF Konferencia inspirációt, szakmai támogatást biztosít ahhoz, hogyan vegyük figyelembe a nemzetközi jó gyakorlatokat, és emeljük át értő módon, amit lehet, vonjuk a le tanulságokat a saját városunk mint közösség jövőképének építése céljából.

Dr. Szabó Tünde, az Emberi Erőforrások Minisztériumának Sportért Felelős Államtitkára köszöntőjében felhívta a figyelmet arra, hogy a sport mennyire gyorsan fejlődik, és ha a tudomány támogatására támaszkodhat, lépéselőnyre tehetünk szert a nemzetközi versenyben. Megköszönte a BCE kollégáinak munkáját, amely értékes hozzájárulást jelent annak lehetőségéhez, hogy a magyar sport a jövőben is sikeres lehessen a tudomány segítségével, és ennek egy példás megnyilvánulásaként értékelte a SKEOF Konferenciát.

Dr. András Krisztina, a Sportgazdaságtani Kutatóközpont igazgatója köszöntőjében kiemelte, hogy idén a keynote előadó mellett a konferencia nemzetközi minőségéhez a most először megszervezett angol nyelvű szekció is hozzájárul.

Plenáris előadások

Rasmus Storm, a Dán Sporttudományi Intézet kutatásvezetője előadásában felhívta a figyelmet arra, hogy a nagyszabású nemzetközi sportrendezvények a tudományos konszenzus szerint általában nem járnak jelentős gazdasági és társadalmi hatással, annak ellenére, hogy erre kiváló lehetőséget biztosítanak. Az elmaradó pozitív hatások okaként elsősorban a rendezvény utóhatása biztosításának komplex feladatát, az ezzel kapcsolatosan gyakorta elmaradó következetességet hangsúlyozta.


Dr. Szabó Tünde államtitkár asszony előadásában beszámolt arról, hogy milyen tényezők hatására érdemelte ki Budapest 2019-ben Európa Sportfővárosának címét, és milyen rendezvényeket terveznek ennek során. Ezzel kapcsolatosan bemutatta a magyar sport hármas célrendszerét, amelyben kiemelt figyelmet kap, hogy minden gyerek sportoljon, minél több sportversenynek adjunk otthont, és színvonalas sportlétesítményeink legyenek. A mögöttes kormányzati koncepció középpontjában a nemzeti és közösségi érdekek és értékek érvényesítését emelte ki, amelyhez határozott állami szerepvállalás társul.


Rechnitzer János professzor Győrből hozott példákat arra, hogy a sport miként teremthet értéket a helyi közösség számára, azaz miként válhat a sport „településfejlesztő energiává”. Előadásában kiemelte, miként épül be a sport a lokális helyi stratégiákba, hogyan járul hozzá szélesebb együttműködési terek kialakításához, valamint mi annak a módja, hogy egyre több városfejlesztési és gazdaságfejlesztési stratégiai elembe építi be a város a sportfilozófiát. Professzor úr véleménye szerint a városok fejlesztése nem történhet meg a sport fejlesztése nélkül.

Bacsa Péter, a Magyar Birkózó Szövetség ügyvezető alelnöke büszkén említette, hogy a 2018-as budapesti világbajnokság minőségében, népszerűségében minden korábbit felülmúlt. Különösen nagy eredménynek tekinthető ez azután, hogy a sportág 2013-ban mély krízist élt át, amikor olimpiai léte is megkérdőjeleződött. Azóta a sportág megújult, mind a vezetésében, mind a szabályaiban, alkalmazkodva a kor kihívásaihoz. A 2018 októberében lezajlott budapesti világbajnokság 9 napon keresztül 114 ország képviselőit vonultatta fel, több mint 2000 vendéggel. A szervezésben naponta 250 önkéntes is közreműködött, szép példáját adva annak, hogy a helyi közösségbe a szűkebb szakmán túl mélyebben beágyazódott egy nemzetközi sportrendezvény. A plenáris előadások sorát a konferenciát szervező Sportgazdaságtani Kutatóközpont igazgatójának, Dr. András Krisztina gondolatai zárták a sport és a települések XXI. századi földrajzi, társadalmi környezetének kölcsönhatásáról, kapcsolatrendszeréről.

Szekcióelőadások

A konferencia egyes számú szekciója a hazai és a nemzetközi sportrendezvényeknek a településekre és kistérségekre gyakorolt gazdasági, társadalmi és környezeti hatásait, valamint az adott település és régió ezek általi fejlődési lehetőségeit helyezte a középpontba. A második szekció fókuszában a település és a szabadidősport kapcsolatának vizsgálata állt. A szervező SGK kutatóinak álláspontja szerint fontos, hogy a hivatásos sport mellett a szabadidős céllal létrejövő eseményeket, az ezekhez kapcsolódó civil munkát és társadalmilag felelős tevékenységet is megismerjük, valamint a jó gyakorlatokat megosszuk. A harmadik, idén először angol nyelven megrendezett szekcióban a sportgazdaság időszerű trendjeivel és innovációival kapcsolatos jó gyakorlatok kaptak teret.

A konferencia zárása és a jövőbeli lehetőségek

A hagyományoknak megfelelően a konferencia Partner Piknikkel zárult, ahol étel-ital mellett folytatták a beszélgetést az előadások által inspirált résztvevők. A visszajelzések alapján az előadások mellett a nagyszámú és színes hátterű hallgatóságon keresztül is értéket adott a konferencia a hazai sportgazdaságtani közösség számára a kapcsolatépítési lehetőségek révén. Az SGK jövő év januárjára tervezi a IV. SKEOF Konferenciát, amelynek témája meghatározásához bizalommal fogadja a terület értő képviselőinek, illetve az érdeklődőknek javaslatait.

 

Pages