A jó és rossz időskor, avagy Age Talks

Vipi Ylanne

A Budapesti Corvinus Egyetemen május 9-én zajlott az Age Talks? – Communicating Ages in the Communication Age című konferencia a Magatartástudományi és Kommunikációelméleti, illetve a Világgazdasági Intézet szervezésében. A Kioszk két előadót, Virpi Ylänne-t és Anton Sárát kérdezte kutatási eredményeikről.

A konferencián a nemzedékek közötti és nemzedéken belüli kommunikációs folyamatokat, a kor és az öregedés médiareprezentációját, illetve az ezekhez kapcsolódó kommunikációs, kulturális és gazdasági tényezőket tárták föl az előadók. A kutatók arra keresik a választ, hogy milyen, az eddigiektől eltérő szempontok vonhatók be az ember korával kapcsolatos folyamatok megismerésébe. Az új perspektívákkal pedig más, új kutatási és oktatási formák, illetve intézményi stratégiák válnak tervezhetővé, kialakíthatóvá.

Idősek a médiában

Hat ország összesen 31 előadója közül először Virpi Ylänne, a Cardiff Egyetem nyelvészprofesszora válaszolt kérdéseinkre.

A kutatások tanúsága szerint hogyan ábrázolja a média az időskort az utóbbi évtizedekben? Mintha történt volna ebben némi változás…
Az idősebbek továbbra is alulreprezentáltak számtalan médiumban, például a televízióban és a nyomtatott sajtó által közvetített hirdetésekben, a TV-műsorokban és a filmekben. Ez az alulreprezentáltság világszerte megfigyelhető, a nyugati és a keleti (ázsiai) környezetben egyaránt. A Corvinus Egyetemen tartott előadásomban Julia Rozanovát idéztem, aki egy publikációjában így fogalmazott: „…a médiában az időskor ábrázolásának kétféle sztereotípiája van: a ’jó’ időskor, amelyre az egészség, a függetlenség, a gazdasági és társadalmi vitalitás; valamint a ’rossz’ időskor, amelyre a testi betegség, a társadalmi élettől történő elhúzódás és a másoktól való függőség jellemző.” (Rozanova 2010:214)1.

A hirdetésekből, reklámokból és a filmekből főleg az egészséges nyugdíjaskori életvitelnek és a feltűnően szép idősebb felnőtteknek a stilizált képei köszönnek vissza. Az újságok viszont a „teher” aspektust helyezik előtérbe, azaz az idősebb felnőttek úgy vannak beállítva öregedő társadalmainkban, mint akik fenyegetést jelentenek a forrásokra, és társadalmi problémákat okoznak. Az ábrázolás tehát a szöveg típusától és funkciójától függ: attól, hogy eladni, szórakoztatni, vagy inkább tájékoztatni szeretnénk, és társadalmi kérdéseket megvitatni.

Az utóbbi időben megjelentek az idősebb manekenek, az idősebb korosztálynak szóló reklámok, az időskori életstílust fókuszba állító tartalmak. Ezek azonban főleg arról szólnak, hogyan maradhatunk fiatalok. Éppen a méltósággal öregedés, az élettapasztalatok átadásának kultúrája kap kevés hangsúlyt. Tehát ellentmondó módon az idősebb életkor ábrázolása is ifjúságcentrikus.
A divatos életstílus nagyon is része a nyugdíjaskori marketingnek, amelyben arra biztatják az idősebb felnőtteket, hogy tegyenek saját öregedésük ellen, és tűnjenek kortalannak. Szerintem jó dolog, hogy egyre több idős modell van, valamint egyre több női testalkatot láthatunk. Ugyanakkor az idősebb modelleknek is meg kell felelniük a vékony ideálnak, csak ősz hajjal. Ha viszont az idősebb felnőtteket bölcsnek és magas státusszal rendelkezőknek szeretné beállítani a média, akkor általában férfiakat mutatnak. Véleményem szerint az, hogy idős embereket kortalannak ábrázolnak – legalábbis a reklámokban –, az időskor leértékelésére hajlamosít, hiszen az időskor értéke és előnye pont a nagyobb tapasztalat és a bölcsesség. Az „öregedésgátló” üzenetek arra sarkallnak bennünket, hogy elrejtsük az öregedés jeleit, vagyis, hogy tagadjuk az öregedést, és betegségként tekintsünk rá. Az olyan metaforák, mint az „örökké fiatalnak maradni” vagy a „lélekben fiatal” az időskor devalválását idézik elő, mivel a fiatalt tekintik ideálisnak, normálisnak, az idős pedig a megbélyegzett kategória. Amikor a média azt az elképzelést erősíti, hogy fiatalnak kell maradnunk, azt sugallja, hogy a fiatal jó, az öreg pedig nem jó. Nehéz megváltoztatni ezt a megítélést, amiben nem kis szerepe van annak is, hogy az idősebbek gyakran elhatárolják magukat az „idős” besorolástól.

Bölcsesség és önmotiváció – 60 fölött a Facebookon

Az „Age Talks?” konferencia egyik előadója, Anton Sára a hatvan év feletti magyarok Facebook-használati szokásait vizsgálta.

Mi jellemzi az idősek aktivitását a Facebookon, és valójában milyen korosztályt tekintett időskorúnak?
Saját kutatásomban a hatvan év felettieket tekintem idős korosztálynak. Mi, magyarok többnyire szinonimaként használjuk az idős, öreg, nyugdíjas kifejezéseket, de e szavak jelentése között is árnyalatnyi különbségek fedezhetők fel. Kutatásom kiindulópontjaként e szavak meghatározását vizsgáltam meg a Magyar Értelmező Kéziszótárban (MÉK), ez alapján arra jutottam, hogy hatvan év felett már idősnek tekinthetjük az egyént.

A Pusztai Ferenc főszerkesztésével az Akadémiai kiadónál megjelent 2011-es MÉK szerint az időskor kifejezés évszámmal pontosan behatárolt életszakaszt jelöl: az első „Az emberi életnek a felnőttkor és az aggkor – kb. a 60. és 75. életév – közötti szakasza”. A második a „60. és 75. életéve között levő személy”. E definíció értelmében szükséges megvizsgálni az aggkor jelentését is: a MÉK definíciójában ez „az emberi élet 75. és 90. éve közé eső szakasza” Erre alapozva, továbbá előzetes tanulmányokat és kutatásokat is vizsgálva többnyire hatvan évnél húzódik a határ, innen tekinthető valaki idősebbnek. Azt viszont nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy az életszakaszok, így például az időskor meghatározása a tudományos munkákban nem merülhet ki ennyiben, ugyanis több vizsgálat és tanulmány is azt támasztja alá, hogy csupán életkor alapján nem határolható be egy életszakasz. Mégis vannak olyan helyzetek – többek között jelen kutatás is –, amikor szükséges az önkényes határkijelölés.

A kutatásban használt kérdőív eredményeit tekintve elmondható, hogy a kérdőívet döntően női válaszadók töltötték ki (88%), a megkérdezettek több mint fele városban lakik, míg 22% falvakban, kisebb községekben. Azt láthatjuk, hogy a magyar hatvan év felettiek körében inkább a városban élő nők használják a Facebookot. Az eredmények azt is mutatják, hogy a megkérdezettek többnyire nem csak passzív felhasználóként vannak jelen a Facebookon: a válaszadók 44%-a naponta 1-3 órát tölt a Facebookon, és jellemzően kapcsolattartásra (76%), információszerzésre (66%), és tartalommegosztásra (32%) használja ezt a közösségimédia-oldalt. Ehhez ténylegesen egyfajta aktivitásra van szükség: ahhoz, hogy kapcsolatot tartsanak, üzeneteket, kommenteket kell írni; ahhoz, hogy tartalmat osszanak meg, tartalmat kell keresni, esetlegesen valamilyen megjegyzést kell fűzni a megosztott tartalomhoz. Ehhez kapcsolódik még, hogy a válaszadók 42%-a a Facebook-használatot a mindennapi tevékenységei szerves részének tekinti.

Van-e valamilyen különös sajátossága a hazai hatvan év felettiek Facebook-aktivitásának? Milyen típusú tartalmakat osztanak meg leginkább?
Saját bevallásuk szerint leginkább személyes jellegű, saját tartalmakat, híreket, recepteket, illetve ismerőseik tartalmait – képeit, videóit stb. – osztják meg a közösségi oldalon. Azért, hogy ezeket az eredményeket alátámasszam vagy épp megcáfoljam, végeztem egy kvantitatív tartalomelemzést is, amely során kifejezetten azt vizsgáltam, hogy milyen tartalmakat osztanak meg leggyakrabban a hatvan év feletti magyar Facebook-felhasználók. A mintába 300 poszt került be, és e kutatás eredményei nagyrészt összhangban állnak a kérdőívben adott válaszokkal. A három leggyakoribb típus a személyes jellegű tartalom (15%), az életbölcsességek (12,7%), illetve a politikai és közéleti jellegű posztok (hírek) (11,7%–11,7%).

Személyes jellegű posztoknak számítanak a saját képek, videók, bejegyzések, amelyek sok esetben az egyén privát életébe (például karrierjébe, kapcsolataiba) is betekintést nyújtanak. Számos esetben találkoztam olyan személyes jellegű képpel, amely a felhasználót saját családi körében ábrázolja. Itt érdemes megjegyezni, hogy csak olyan felhasználók nyilvános profiljait vizsgáltam, akik nem tartoznak az ismerőseim közé. Fontos tény, hogy az idős felhasználók sok esetben olyan beállításokkal osztják meg privát (családi, ill. önmagukat, barátaikat ábrázoló) tartalmaikat, hogy az teljesen nyilvános, bárki számára hozzáférhető.

A második legjellemzőbb poszttípus az életbölcsességeket tartalmazó megosztás. Ezeket tovább elemezve arra jutottam, hogy bár nem döntő számban, de a motiváló jellegű posztok vannak túlsúlyban, amelyek kifejezhetnek egyfajta önmotiválást – a felhasználó azért osztja meg a tartalmat, hogy saját hozzáállását erősítse, önmagát motiválja –, másrészt pedig jelenthetik azt is, hogy az egyén másokat, ismerőseit kívánja ezáltal motiválni. A motiváló jellegű posztokat követik a kifejezetten negatív érzelmi állapotot, attitűdöt megjelenítő tartalmak, majd ezek után a kifejezetten pozitív attitűdöt közvetítő posztok, anélkül, hogy motiváló szándék lenne bennük. Nem nagy számban, de találkozhatunk kifejezetten vallásos jellegű posztokkal is.

A posztok tartalmát tekintve a harmadik helyen a politikai és a közéleti jellegű bejegyzések állnak. Ebben a kutatásban a közéleti jelző sokkal tágabban értelmezendő, mint ahogy általánosságban értjük. Ebbe a kategóriába tartozik minden olyan poszt (többnyire cikk vagy blogbejegyzés), amely valamilyen hírértékkel bír, fő funkciója, hogy információt közöljön bármiről, ami a mindennapokban történt. Kifejezetten politikai tartalmú posztok a kül- vagy belpolitikai ügyekkel foglalkozó tartalmak, amellyel kapcsolatban a felhasználó megosztja a véleményét.

A mintavételkor a nemek szerinti eloszlás is döntő szempont volt, ami alapján harminc férfi és harminc női felhasználó profilja került a mintába. Az eredményeket tekintve a hatvan év feletti nők gyakran életbölcsességeket tartalmazó posztokat osztanak meg: a 150 nők által megosztott posztból 29 az életbölcsesség kategóriájába tartozott. A második és a harmadik leggyakrabban megosztott poszttípusok körükben a közéleti és a közérdekű tartalmak voltak. Érdekesség lehet, hogy a vizsgált mintában inkább a férfi felhasználók körében jellemzőek a személyes jellegű posztok – ez volt egyben a leggyakoribb poszttípus is a körükben –, amelyet a politikai jellegű és a közéleti tartalom követett. A legnagyobb eltérés az esztétikai érzéket célzó és a humoros jellegű posztok megosztásában volt a nemek között. Az esztétikai érzéket célzó posztok 82,4%-át női, míg a humoros posztok 78,9%-át férfi felhasználók osztották meg.

Van-e arra adat, hogy az idősebbek Facebookon való megjelenése összefüggésbe hozható-e a fiatalok eltűnésével, inkább más felületeken való megjelenésével?
Jelen kutatás nem vizsgálta, hogy van-e összefüggés a fiatalok Facebookról való kivándorlása és az idősek bevándorlása között. Viszont, ami e vizsgálatból szembetűnő adat, hogy a megkérdezett idősek döntően (57%) a fiatalabb rokonaik – gyermekeik, unokáik – hatására regisztráltak a felületre, a célból, hogy velük könnyebben tudjanak kapcsolatot tartani. Továbbá, ha valamilyen nehézségbe ütköznek, leginkább a családtagokhoz fordulnak segítségért.

Bár a kutatás nem tekinthető reprezentatívnak, fontos látnunk, hogy a fiatalabb generációknak és a legközelebb álló családtagoknak alapvető szerepe van abban, hogy a társadalom idősebb tagjai hogyan viszonyulnak az internet – a közösségimédia-oldalak – használatához, milyen magatartásformákat alakítanak ki az online térben, tehát abban, hogy milyen szintű tudatosság jellemzi őket az online médiahasználatot illetően. Az átlagéletkor kitolódása, az aktívabb életvitel, a digitális technológiák és lehetőségek iránti egyre erőteljesebb nyitottság pedig mind azt jelzik, hogy a jelenkori idősebb generációk a digitális társadalmunk egyre inkább szerves részét képezik, és minél fejlettebb a digitálismédia-használattal kapcsolatos tudatosságuk, annál inkább hozzájárulhatnak a társadalom egészének fejlődéséhez.
 

1Rozanova, J. (2010). Discourse of successful aging in The Globe & Mail: Insights from critical gerontology. Journal of Aging Studies, 24(4), 213-222.