Hogyan jelenik meg a digitalizáció a családi tulajdonú vállalatoknál? Hogyan érintik ezeket a cégeket a munkaerőpiaci trendek? A Budapesti Corvinus Egyetem Családi Vállalatok Központjának második nemzetközi konferenciáján jártunk március 21-én.

„Emberek és intelligens technológiák – napjainkban valószínűleg ez a két dolog áll leginkább a vállalatvezetők figyelmének középpontjában. Talán még érdekesebb számukra e két kritikus erőforrás kapcsolata, mivel ez túlmutat az egyszerű átváltási logikán, miszerint az egyik helyettesíteni képes a másikat. A digitalizáció ugyanis nemcsak az üzleti modelleket, a termékeket és a folyamatokat változtatja meg, hanem új távlatokat nyit a munkavégzés terén is, amelyben a munkavállalók sem robotok többé. Pont ellenkezőleg, azokkal a feladatokkal foglalkozhatnak, amelyekre a technológia – még jó ideig, vagy talán soha – nem lesz képes.”

A fenti sorokkal invitálták vendégeiket a Családi Vállalatok Központ (CSVK) munkatársai a 2. Nemzetközi Családi Vállalatok Konferenciára. A tavaly óta már hagyománnyá váló konferenciát „Digitalizációs és HR kihívások” alcímmel 2019. március 21-én, a Larus Konferencia Központban tartották meg, több száz magyar és külföldi érdeklődő részvételével. Dr. Wieszt Attila, a CSVK tudományos munkatársa kiemelte, hogy a konferencia két szempontból is egyedülálló volt. Noha a hazai kutatók közül is egyre többen érdeklődnek a családi vállalatok iránt, ez a konferenciasorozat az egyetlen, amely nemzetközi kitekintést és szereplőket is bemutat az előadók körében. Ráadásul ez volt az első olyan konferencia, amely a digitalizáció és HR kérdéseit a családi cégek szemszögéből vizsgálta.

A konferencián a téma három fontos érintetti csoportja találkozott, és mondta el véleményét: a családi vállalatok vezetői, a kutatók és a kormányzati szereplők meglátásait ismerhették meg a résztvevők. Az Egyetem részéről Dr. Gulácsi László tudományos rektorhelyettes, a Felelős Családi Vállalatokért Magyarországon Egyesület részéről pedig Boross Dávid társelnök, az Oázis Kertészeti Kft. társtulajdonosa és ügyvezető igazgatója mondott megnyitó beszédet. György László, az ITM gazdaságstratégiáért és szabályozásért felelős államtitkára a téma gazdaságpolitikai és innovációs jelentőségét emelte ki megnyitó előadásában.

A digitális átalakulás egyszerre állítja kihívások elé a vállalatokat a technológia és az emberek menedzselésének frontján. Ezzel azonban szinte minden szervezet szembesül – miért izgalmas ez a téma a családi tulajdonú vállalatok esetében? A CSVK szerint azért, mert ezek a cégek az átlagosnál sikeresebbek és ellenállóbbak, ugyanakkor jobban jellemző rájuk a stabilitás keresése és a változásokkal szembeni konzervativizmus. Utóbbiak pedig nehezen egyeztethetők össze a robbanásszerű technológiai fejlődéssel. Hogyan tudják kezelni ezeket az ellentmondásokat a tulajdonos vagy vezető szerepben dolgozó családtagok? Milyen változásokat hozhat az újabb generációk belépése a cégbe, és hogyan lehet felkészíteni a család fiatalabb tagjait az új kihívásokra?

A változó technológiai környezet mellett az elmúlt években megváltoztak a munkaerőpiaci trendek is. Magyarországon az átmeneti álláskeresésből adódó frikciós munkanélküliséget nem számítva alig van szabad munkaerő. Ebben a környezetben a családi vállalatok számára is kihívás, hogyan, milyen üzenetekre és intézkedésekre építve tudják megtartani a megbecsült munkatársaikat – akiket egyes esetekben akár a „tágabb család” tagjainak tekinthetnek. Hogyan tudják megszólítani az oktatási rendszerből kikerülő fiatal munkavállalókat, hogy a cég számára hasznosíthassák alaposabb technológiai ismereteiket, tehetségüket és innovációs képességüket? A konferencia előadásai és kerekasztal-beszélgetései e témákat járták körül, e kérdésekre igyekeztek – több szempont bevonásával – válaszokat keresni.

Gabriel A. Brennauer, a Német-Magyar Kereskedelmi és Iparkamara ügyvezető elnökségi tagja előadásában a magyar családi vállalatok előtt álló kihívásokat német és olasz összehasonlításban, saját tapasztalatai alapján értékelte. Rávilágított, hogy amíg Magyarországon a családi vállalkozás kifejezés hallatán az embereknek az egészen kicsi, gyakran gazdasági kényszerből indított helyi cégek (virágárusok, újságosok, fodrászüzletek) jutnak eszébe, addig Németországban és Olaszországban egészen más a helyzet. Ezekben az országokban ugyanis családi tulajdonban vannak például a legnívósabb divatmárkák, élelmiszer- és édesipari manufaktúrák, az ismert autó- és gépgyárak, vagy az Európa-szerte ismert kiskereskedelmi hálózatok. Ez az ismertség pedig nem csak a cégek, de az ott dolgozók számára is presztízst jelent. A magyar családi nagyvállalatok számára ugyancsak megfontolandó lehet e presztízs felépítése: a családi tulajdon sokszor nemcsak kiszámíthatóságot és stabilitást, de a természeti és társadalmi környezettel való harmonikusabb együttműködést is magába foglal – ezek pedig napjainkban egyre fontosabb értékek.

Heinzelmann Virág előadásában a családtagok oktatásának, értékalapú nevelésének és összetartásának jelentőségét mutatta be. A Blanc & Fischer családi holding különleges szerepet tölt be: a számos konyhai és egyéb berendezéssel foglalkozó cégeket tulajdonló Blanc és Fischer családok tagjai, illetve az ő leszármazottjaik vesznek benne részt – Heinzelmann Virág házasság révén lett a család tagja. A holding egy sokgenerációs, több száz tagot számláló tulajdonosi csoport, amelyet szoros rokoni szálak kötnek össze. Heinzelmann Virág azokról a képzési és utazási lehetőségekről, illetve éves rendszeres találkozókról beszélt, amelyek segítenek egyben tartani, és bizonyos fontos értékek felé orientálni ezt a közösséget. A családtagokat nem tiltják, de nem is bátorítják azzal kapcsolatban, hogy a tulajdonolt cégekben vezető tisztségeket vállaljanak: akkor tehetik ezt meg, ha ugyanannyira megfelelnek a feladatnak, mint az, aki kívülről érkezik.

Az ebédszünet után Prof. Dr. Horváth Péter, a CSVK tanácsadó testületének elnöke, az általa vezetett kerekasztal-beszélgetésen Heinzelmann Virág mellett Bíró Zsuzsanna (HR-vezető, Ferzol Kft.) és Gyaraki András (HR-vezető, Regio Játékkereskedelmi Kft.), illetve Szepesi Balázs helyettes államtitkár véleményét kérdezte a családi vállalatok előtt álló HR-kihívásokról. A résztvevők egyetértettek a korábbiakban elhangzott üzenetekkel, a stabilitás és az értékorientáltság fontosságának hangsúlyozásával a munkaerő felvétele és megtartása kapcsán. A Blanc & Fischer esetében például ezen értékek átadása olyan jól sikerült, hogy a vállalat nem családtag vezetői és munkatársai készítettek igényes kiadványt az általuk is osztott erényekről. Gyaraki András azt emelte ki, hogy a HR-rendszerek korszerűsítésében – és általában a szervezet működésében – meg kell találni az optimális arányt, amennyire a családtagok részt vesznek az irányításban: az értékek átvétele fontos, ugyanakkor el kell mozdulni az üzleti és szervezeti kapcsolatok intézményesítése, professzionalizálása felé annak érdekében, hogy a vállalat stabilan növekedni tudjon.

A második kerekasztalt Dr. Drótos György, a CSVK igazgatója vezette, ebben a digitalizáció jelentette kihívásokat járták körül mások mellett Fülöp Szabolcs (Trans-Sped Csoport) és Weissenbacher Emese (Mann+Hummel Holding) részvételével. A digitalizáció miatt egyre növekszik a megfelelő oktatás jelentősége: a szükséges ismereteket a felsőoktatási rendszer csak részben tudja átadni, így a résztvevők egyik megállapítása volt, hogy mind az egyetemi oktatás, mind a vállalati belső képzések további fejlesztésre szorulnak.

Dr. Drótos György záró előadásában a digitalizáció öt kulcsterületére hívta fel a részt vevő kutatók és vállalati szakemberek figyelmét. Ezek (1) az üzleti modellek digitalizációja, (2) a termékek és szolgáltatások digitalizációja, (3) a vevőkapcsolatok digitalizációja, (4) az elsődleges folyamatok és (5) a támogató folyamatok digitalizációja. A digitális átalakulás, a forradalmi technológiák megjelenése miatt ezen öt terület mindegyikén érhetik kihívások a családi vállalatokat. Az előadó szerint a családi vállalatoknak erősségeik, megkülönböztető képességeik függvényében érdemes választaniuk a technológiai megoldások között. Ezek lehetőséget vagy kockázatot is jelenthetnek rájuk nézve. Lehetőség, hogy olyan digitalizációs és HR területeket, ill. megoldásokat részesítsenek előnyben, amelyek megerősítik a családi vállalkozások megkülönböztető képességeit (pl. bizalmi partnerkapcsolatokat erősítő elektronikus kollaborációs felületek, és a rugalmas és minőségi gyártást garantáló Ipar 4.0 rendszerek). Kockázatot jelentenek viszont azok a megoldások, amelyek szembemennek értékeikkel: például a bizalmi szállítói kapcsolatokat felváltó anonim internetes aukciók, vagy aggályosnak tűnő marketingakciók a közösségi médiában, esetleg a túl bürokratikus teljesítménymérés, és a mechanikus, rugalmatlan kompenzációs rendszerek. A családi vállalatoknak tehát stabilitásukat és különlegességüket jelentő családi értékeik alapján ezeket megőrizve, de az új idők jelentette kihívásoknak megfelelve kell változniuk és fejlődniük.

Baksa Máté