„Egy kép többet mond ezer szónál” – tartja a híres, meglehetősen sablonos mondás. De mint minden klisé, az említett idézet is elemi igazságot fogalmaz meg: „többet mond”; mond, és nem mutat, ábrázol, díszít; mond, tehát állít, közöl, érvel. Bárhogyan is tekintsünk rájuk, vitathatatlan, hogy a képek sok mindent jobban tudnak, mint a beszélt vagy az írott nyelv, ezáltal a vizuálisnak nagyobb hatalma van a verbálisnál.

Bizonyos elméletalkotók aggodalma azonban nem alaptalan: egy-egy kép „helyes” megértése, értelmezése, dekódolása valóban rengeteg olyan tényezőtől függ, ami jóllehet hozzátartozik, mégis kívül esik rajta, nem jelenik meg explicit módon. A képekkel kapcsolatos számos ellentmondásnak, és a vizuális retorikát övező dichotómiának köszönhető értekezésem létrejötte. Témaválasztásomat nagyban motiválta, hogy – számos kutatóval egyetértve – úgy vélem, az érvelés és meggyőzés vizuális komponensei nem kapnak elegendő figyelmet annak ellenére, hogy a jelen érát leggyakrabban a „modern képkorszak” vagy a „képi fordulat” elnevezéssel illetjük, és azt mondhatjuk, hogy a képek soha nem látott mértékben tornyosulnak a szavak fölé. A vizuális retorika egy viszonylag új elméleti keret kialakulásával jött létre, amely leírja, hogy a vizuális imágók hogyan kommunikálnak a hangzásbéli, verbális és más üzenetekkel szemben. Komplexitása és interdiszciplináris természete miatt olyan különböző tudományterületekhez kapcsolódik, mint a nyelvészet, szemiotika, művészettörténet, a marketing és kommunikáció vagy éppen a klasszikus retorika.

Dolgozatom komplex, összetett retorikát mutat be, amelynek sajátossága, hogy nem csak a vizsgálat tárgyáról szól, hanem arról is, ahogyan az elkészült, és ahogyan használják. Ehhez az érvelés három megközelítését érvényesnek tekintem a képek esetében is, utalva ezzel a címben szereplő vizuális retorikai triadikus koncepcióra. Az érvelés lehet produktum (az érvelés mint eredmény, termék vagy artefaktum), processzus (az érvelés mint kommunikatív folyamat), illetve procedúra (az érvelés mint eljárás). Az argumentáció mint eredmény – formális logikai kötődésének köszönhetően – rendkívül szabad felfogást kínál: nem foglalkozik azzal, hogy az érvelést ki hozza létre, kinek, és milyen célból, ezáltal létrejötte voltaképpen egy kontextuális elemeitől megfosztott szempont. Ilyenkor magát a képet vesszük górcső alá: fekete-fehér vagy színes képről van-e szó, vannak-e rajta alakok vagy sem, mi van az előtérben és mi a háttérben, hogyan történik a kép keretbe helyezése (mise en scène) stb. Az érvelés eljárásalapú szemlélete arra utal, hogy az argumentáció működését különböző dinamikák, eljárások, szabályos minták és műveletek biztosítják. Ezáltal a procedurális felfogás az érvelési folyamatokra, ezek szabályainak létrehozására, magyarázatára és megértésére vonatkozik, amelynek középpontjában nem a mi, hanem a hogyan található. Ez a szemlélet tehát a kamera nézőpontját mutatja be: milyen kameraállásból készült a kép, milyen a kamera proxemikája, használ-e a kép készítője speciális effekteket stb. Végül, az argumentáció mint folyamat típusú megközelítés pragmatikus, hatás- és szándékalapú felfogást kínál. Ez a retorikus szemléletmód tehát a kép által kiváltott szándékolt benyomást és hatást, valamint a megjelenített toposzokat hivatott bemutatni.

Értekezésem amellett érvel, hogy a vizuális retorika logikai eszközrendszerének és retorikai gondolkodásának, hatásosságának köszönhetően kielégíti az érvelés mindhárom (produktum, procedúra, processzus) fogalmát. A dolgozatnak nem célja a retorikai fogalmak alapos kronológiai bemutatása, ennek következtében a relevancia szempontjából használja a történeti kútfőket; esetenként modern, posztmodern, máskor a klasszikus szerzőkre hivatkozva, szisztematikus időbeli követés nélkül. A fentiek értelmében disszertációm a következő öt állítás bizonyítására vállalkozik.

1. A vizuális retorika önálló diszciplináris terület. Ugyan a vizuális retorika terminusát mintegy két évtizede használják, e kifejezés még mára sem vált egyértelmű diszciplínát meghatározó fogalommá. Eddigi története azt mutatja, hogy a vizuális retorika a „létezik ilyen” és nem a „létezik” kategóriáját jeleníti meg.
2. A vizuális retorikai érvelés elkülöníthető és diszciplinárisan köthető logikai kommunikatív folyamat.
3. A vizuális retorika kielégíti az érvelés három minőségét: a produktum (a képi érvelés mint termék vagy artefaktum), a procedúra (a képi érvelés mint eljárás), és a processzus (a képi érvelés mint kommunikatív folyamat) megközelítését.
4. A vizuális retorikai érvelés nyelvi transzláció nélkül is elképzelhető, amely állítás szorgalmazza, hogy a vizuális retorikával, azon belül az érveléssel kapcsolatosan egy új paradigma alakuljon ki.
5. A természeti és ember által okozott katasztrófák híreinek vizuális reprezentációja eltéréseket mutat mind a produktum, mind pedig a procedúra és processzus megközelítését tekintve.

Disszertációm két esemény elemzésén keresztül mutatja be a vizuális retorika mint önálló diszciplína, és a produktum-, procedúra-, és processzusorientált vizsgálati módszer érvényességét. Elemzésem a Katrina hurrikán mint természeti katasztrófa, illetve a Bataclan Színház elleni terrortámadás mint ember által okozott katasztrófa médiában megjelenő vizuális anyagainak vizsgálatára vállalkozik, összesen 150 kép elemzésével. Ugyan elemzésem adott esetekből ragad ki képeket, így akár tartalomelemzésnek is minősülhetne, vizsgálatomra azonban elsősorban mégis esetelemzésként tekintek. A két katasztrófa képei gyakorlatilag eseteket kondenzálnak, történelmi, politikai és társadalmi kérdéseket sűrítve. Az eset-típusú megközelítés segítségével pedig nem csak a képek tartalma, hanem azok kontextusa is ugyanúgy a fókuszba kerülhet. Vizsgálatom ezáltal egyfajta hibrid módszerrel közelít, amelynek egyik bemenete a képek kódolásán keresztül történő tartalomelemzés, a másik, fő bemenete pedig az esetelemzés, amelyben vizsgálatom a képek kontextusát, szándékát, hatását, megjelenített toposzát és perspektíváit is képes figyelembe venni. Kutatásom célja annak feltérképezése, hogy milyen hasonlóságokat és eltéréseket mutat egy természeti, ill. egy ember által okozott katasztrófa vizuális reprezentációja.

Értekezésem eredményei alapján elmondható, hogy a vizuális retorika képes mindarra, amire verbális párja, sőt számos esetben felülmúlja azt. A képek a racionális és absztrakt gondolkodás alappilléreinek és az információ elsődleges hordozóinak tekintendők, amelyek úgy tudatnak, közölnek és informálnak, és amelyek úgy érvelnek és bizonyítanak, hogy bármely tárgy jelenlévőbbé, élénkebbé válik, mint az írott vagy kimondott szó által. Disszertációm is annak bizonyítéka, hogy a szavak dominanciájának évszázadai után a képi fordulat és a képek hatalmának korszaka megkérdőjelezhetetlenül és visszavonhatatlanul elérkezett.

Az értekezés teljes terjedelmében olvasható a Corvinus PhD disszertációk adatbázisában.