Van-e kiút? A posztszocialista átmenet politikuma


A BCE Politikatudományi Doktori Iskola másodéves hallgatója vagyok, korábban évekig a BCE Társadalomelméleti Kollégiumának tagja voltam, ott ismerkedtem meg a francia filozófia itthon talán kevésbé ismert baloldali, posztmarxista hagyományával, amit antitotalitárius hagyománynak nevezhetünk. Doktori projektem középpontjában a politikai gondolkodás XX. század végi megújításának egyik érdekes figurája, a 2010-ben elhunyt Claude Lefort áll. Egy olyan, a kelet-európai, posztszocialista társadalmaink politikai életének mélyebb megértésére törekvő vállalkozás doktori kutatásaim alapja, amely ugyanakkor felvonultatja Lefort gondolkodásának gazdagságát és kapcsolódik sajátos filozófiai problematikájához, ami a totalitarizmus fenyegetése volt a demokratikus társadalmak nyitottságára. A kérdés számomra úgy vetődik fel: van-e kiút a megélt totalitarizmus kényelmetlen örökségéből, és ez, mint probléma hogyan vetődik fel a demokratizálódás folyamatában?

Mindezt a képviseleti demokrácia problémáján, a pártversengésen keresztül közelítem meg, amit Lefort maga igyekezett megkerülni, noha alapvetően járul hozzá a népszuverenitás értelmezésének általános nehézségéhez és a demokráciát általában jellemző ambivalenciához. Az emberi jogok felértékeléséről és a pártok ideológiáinak leértékeléséről adtam elő idén januárban a CEENELS krakkói éves konferenciáján, felhívva a figyelmet, hogy a politika nem azonosítható az alkotmányos keretekkel, ugyanis magában foglalja azokat az eseményeket, hatalmi harcokat és versengő értelmezéseket is, amelyek a társadalmon belül fennálló hatalmi viszonyokat kívánják megváltoztatni. A posztszocialista demokratizálódás politikumának történetét politikaképek versengéseként rekonstruálom, benne a képviselet eltérő felfogásaival, vizsgálva azt is, mit vallanak az egyes megközelítések a megismerés és a kritika intézményesült és szükséges feltételeiről, és hogyan gyakorolják azt. Ennek az államszocialista időkben gyökerező történeti meghatározottságairól adtam elő a decemberi Politológus Doktoranduszok Konferenciáján.

Merényi M. Miklós