Kevés olyan szerző van, aki egyaránt meg tudja szólítani politikai témákban a szakmai közönséget és a nagy nyilvánosságot. Török Gábor online vagy nyomtatásban megjelent tanulmányai azt mutatják, hogy egyáltalán nem kell a közügyeket egy tőlünk távoli, „fantasztikus világként” kezelni, viszont nem kell félni a könyvek és filmek fantasztikumainak segítségül hívásától a témák távolítására s objektív vizsgálatára. A lakott sziget: Utazás a politika világába c. könyvében varázstalanítja a politika sokak számára kerülendő terepét, s kalauzunk lesz ennek a nehéz terepnek az újrafelfedezésében.

Azt hiszem, hogy az utóbbi években mindnyájan tapasztaltuk, hogy – ahogyan azt A lakott sziget gyönyörű borítóján is láthatjuk – egyfajta köd ereszkedett a politika világára. Az emberek sokkal kevésbé szívesen köteleződnek el álláspontok mellett, nem szívesen merülnek el a közügyekről szóló elemzésekben, mondván, éppen elég riasztó az, amit a felszínen tapasztalnak. Éppen ezért a politikai aktivitás és a figyelő szemek hiányával együtt elmosódnak a körvonalak, és sokan a parlamentet még inkább egy misztikus várkastélyként tartják számon, aminek denevérek tanyáznak a tornyában, s nem sok jóra számíthatunk lakóitól. Viszont ahhoz, hogy újra tisztán láthassunk, lehet, hogy nem csak a politikusoknak kell a kommunikációjukon változtatni, hanem nekünk, fogyasztóknak is szükségünk van egyfajta szemléletváltásra, hogy a politikai cselekvéseket helyén tudjuk kezelni.

Bizonyára sokan emlékszünk arra a történetre, hogy az egykor népszerű Rabszolgasors c. telenovella főhősének, Izaurának a felszabadítására pénzt kezdtek gyűjteni a rajongói a való életben. Mindenki nagy örömmel mesélte ezt a történetet, és nagy volt az egyetértés abban, hogy micsoda buta emberekről is van szó, akik összekeverik a fikciót a valósággal. Aztán jó pár év elteltével a népszerű Trónok Harca c. tévésorozat egy bizonyos részében sok szimpatikus főhős rút halált halt, melyből szintén közfelháborodás lett, sokan nagyon szomorúak voltak. Őket mégsem gondoljuk buta embereknek, pedig ugyanazt csinálták, mint Izaura rajongói: valóságos érzelmekkel reagáltak a fikcióra¹. Sokan már biztosan értetlenkednek, hogy ez aztán hogy fog visszakanyarodni egy politikatudományi könyv bemutatásához, pedig szerintem ez a kis történet jól mutatja, hogy mi is az a közgondolkodás, amibe Török Gábor könyve megérkezett. Azok az emberek, akik pár éve még lelkesen politizáltak, és merték racionális gondolkodási keretként alkalmazni a politikát, most csóválják a fejüket, és idiótának tartják azokat, akik akár csak megközelítik ezt az ingoványos terepet (Idióta: görög eredetű szó, olyan ember, aki nem foglalkozik közügyekkel). Török Gábor erről a pontról indul, lábát megveti a lakott sziget partján, és elhatározza, hogy az itt élőknek újra megmutatja, hogy hogyan is kell használni a világtörténelem legnagyobb találmányát.

Tanáros a felütés: mi az emberiség legnagyobb találmánya? Bármit is válaszolunk – művészet, pénz, számítógép –, már lehet tudni, hogy rossz felé keresgéltünk, hisz teológusnak a Biblia, fizikusnak a relativitáselmélet, de hát politológus a szerzőnk, tehát most a politika a legnagyobb találmány. De ezzel nincs is semmi probléma, hiszen pont ez mutatja meg, hogy Török szerint milyen a politika természete valójában: egy olyan keretrendszer, ami megfelelőképpen használva minden más ágazatnak – legyen az kultúra, tudomány, vagy a mindennapi élet – a védelmét és gyarapítását szolgálja. Ez a szemlélet követi végig a tankönyvszerűen felépített szerkezetet, legyen szó bár a politikai tudásról, intézményekről vagy a kommunikációról, végig úgy érzi az ember, hogy a politika nemcsak hogy távol áll attól a torzszülöttől, aminek a kritikája gyakran lefesti, hanem egy olyan technológia, amit az emberiségnek újra birtokba kell vennie, hogy megfelelően működjön.

A lakott sziget minden mondatában aktuális még úgy is, hogy az aktuálpolitikára csak elvétve tesz utalásokat, ezzel azt sugallja, hogy a politikai gondolkodás, azok kérdései mindig aktuálisak. A példák Török nagy fegyverei, melyeket egyaránt húz elő a sokat elemzett történelmi időszakokból és a popkultúra népszerű alkotásai közül, pár mondattal egy ismerős, komplex helyzetbe hozva az olvasókat. Ha a politikai vezetés egyik kérdéséhez jó Hitler, akkor jöhet; ha nem, akkor megteszi Tywin Lannister vagy Leia hercegnő is. Bárhogy is, ezek a példák mind azt mutatják, hogy a politika nem egy idegen terület (ahogy azt gyakran érezhetjük), hiszen szinte minden történet – legyen valós vagy kitalált – tele van politikával, és igenis foglalkoztatja az embereket, még ha a napi politikát sokan inkább elkerülik.

Török könyve a politika megértésének szándékát próbálja feltüzelni, és ehhez meg is van a stílusa, gördülékeny fogalmazása, széleskörű tájékozottsága. Ami azonban sokkal fontosabb állítása a példákkal végigtűzdelt elméleti utazásnak: a politika megérthető, és akkor működik a legtökéletesebben, ha az emberek meg is akarják érteni a „lakott szigetük” működését. Egy ilyen jószemű kalauzzal érdemes nekivágni az utazásnak!

Török Gábor: A lakott sziget - Utazás a politika világába. Athenaeum, 2017.

Hegedűs Robin

¹Nényei Pál: Az irodalom visszavág 2. c. könyvében elemzettek nyomán.