A Közgazdaságtudományi Kar immár 30 éve használja ezt a nevet, és ez alkalomból a Kar munkatársai rendezvénysorozatot szerveztek. A résztvevők végigolvastak egy-egy szuperizgalmas könyvet, majd a felmerült gondolataikat, kérdéseiket, véleményüket megoszthatták a többi résztvevővel és azzal a kari kollégával, aki a könyv elolvasását javasolta.

Oktatóink a tudásátadás legkülönfélébb módját találják meg, ez a sorozat egyszerre pofonegyszerű és mégis különleges. Az ötletgazdát és egyben az egyik előadót, Szabó-Bakos Esztert kérdeztük.

Hogy született a sorozat ötlete? Ugyanis gyakran halljuk, hogy a hallgatók nemigen olvasnak. Lehet, hogy ez afféle szakirodalmi mézesmadzag?
Nem hiszem, hogy a hallgatók keveset olvasnak. Az viszont tény, hogy igen nehéz helyzetben vannak. A technológia változásának és az információ gyors terjedésének köszönhetően még egy szűkebb tudományterületen is több ezer könyvet vagy tanulmányt lennének képesek könnyedén elérni, így még az érdeklődő, motivált hallgatók is rendszeresen találkoznak olyan típusú problémával, hogy itt van 1000 könyv makroökonómiából, most azonnal válaszd ki a legjobbat úgy, hogy nyilván sem időd, sem lehetőséged nincs a teljes állomány tartalmát áttekinteni, sőt a makroökonómiával is csak most kezdtél el foglalkozni, így valójában csak homályos elképzelésed van arról, hogy ezen a tudományterületen melyek az izgalmas, érdekes, hasznos kérdések, azaz mit takar a "legjobb" kifejezés.

Ilyen helyzetben sokat segít, ha valaki, aki már elég sokat elolvasott ebből a rengeteg könyvből, el tudja mondani, hogy ezt és ezt a könyvet azért találta hasznosnak, mert ő is valami ilyesmit gondolt az adott problémáról, de ennyire szépen/pontosan/tömören sohasem tudta volna megfogalmazni. Egy másik könyv különleges szempontból vizsgál valami szuperizgalmas problémát, megint másik könyvben pedig egészen magával ragadó lelkesedéssel írnak egy amúgy bonyolult módszerről.

Hogyan választották ki a könyveket? Alapművekről van szó, vagy afféle ínyencségekkel találkozhatunk?
Semmiképpen nem tankönyveket szerettünk volna. Tankönyvek feldolgozására ott a formális oktatás. Olyan könyveket kerestünk, amiből mások számára is kiderül, hogy a „közgazdaságtan” kifejezés által lefedett területek izgalmasak, érdekes kérdéseket vetnek fel, s kimondottan hasznosnak bizonyulnak bizonyos problémák megoldása során.

Az Ön által választott könyv Dani Rodrick Economics Rules című könyve. Az indoklás szerint azért éppen ez, „mert első látásra nem teljesen nyilvánvaló, hogy miért kellene a világot pár egyenletes matematikai modellé alakítani, s miért lehetünk olyan bátrak, hogy ebből a pár egyenletből még következtetéseket is vonunk le gazdasági események, vagy gazdaságpolitikai változások várható eredményével kapcsolatosan.” Mi a titka, hogy valaki szubjektíven és érdekesen beszéljen erről a témáról, erről a könyvről? Miben más ez az előadás-sorozat, mint egy egyetemi óra?
Aki már valaha is használt formális makroökonómiai modellt arra, hogy valamilyen eseményt elmagyarázzon, valamilyen összefüggést bemutasson, vagy valamilyen gazdaságpolitikai beavatkozás következményeire felhívja a figyelmet, szinte biztos, hogy belefutott a következő állítások közül valamelyikbe: „de hát a világ ennél azért bonyolultabb”, vagy „miért kell túlmatematizálni mindent, miért nem lehet normális, emberi nyelven elmagyarázni a dolgokat”, vagy „minek az elmélet, a big data mindent megold”, vagy személyes kedvencem: „most komolyan, ezért a triviális eredményért írtál fel 231 egyenletet?”. Persze mindenkinek megvannak a rutin-válaszai az ilyen típusú kritikára, de ennyire összefogottan, logikusan és érthetően én még nem láttam leírva a modellépítés lényegét, mint Dani Rodrick Economics Rules című könyvében. Azt, hogy más számára is ennyire meggyőző-e Rodrick gondolatmenete és stílusa, csak akkor lehet megtudni, ha megpróbálunk rábeszélni másokat is a könyv elolvasására, és utána megkérdezzük a véleményüket. Pont erre szolgál a „több mint harminc szóval”. Olvasunk, majd beszélgetünk róla.