“The jazz matters” – vagyis a jazz számít. Ezekkel a szavakkal nyitotta meg előadását a Grazi Művészeti Egyetem vendégelőadója. Christa Bruckner-Haring egyetemének Jazzkutatási Intézetének egyik vezetőjeként sokszor szembesült azzal a megosztó kérdéssel, amit a Budapesti Corvinus Egyetemen és a szomszédos Budapest Music Centerben tartott szimpózium megvitatni szándékozott: miért is van szükség jazz studiesra, azaz jazztudományra? Miért van kitüntetett szerepe a zenei stílusnak, s vizsgálata miért mutat túl a zenetudomány és a társadalomtudományok határain?

A szimpózium apropója a Replika folyóirat 101-102. számának megjelenése, mely tematikus válogatásaihoz híven most a kialakulóban lévő jazztanulmányokat helyezte középpontba. A JaTaKuCs, azaz a Jazztanulmányi Kutatócsoport eddigi munkáját mutatja be annak két vezetője, Zipernovszky Kornél és Havas Ádám, akik a tematikus szám szerkesztőiként a szimpóziumon is a frissen megjelent írások sorvezetőjét követve járták körül a témát. Az esemény házigazdája Hadas Miklós szociológus volt, aki több irányból is érintett a témában, hisz nemcsak a Replika folyóirat alapítója, de emellett a társadalomtudományi pálya előtt a meghívott Binder Károllyal együtt végzett a Bartók jazz tanszakán.

Binder köszöntő szavai után az osztrák vendégelőadó kapott szót, és mintegy felütésként végigjárta, hogy hol is tart a nemzetközi jazzkutatás. Eleinte főleg a muzikológia és a zenetörténet szakemberei vizsgálták a jazzt belülről és kívülről formáló hatásokat és tendenciákat, de a jazztudomány kialakulását a 90-es évekre tehetjük, amikor a New Jazz Studies kutatásainak 99%-a már a zenetudományok területén kívülről érkezett. Mivel nagyfokú diverzitás tapasztalható – egyszerre jelennek meg szociológusok, amerikanisztikusok, kultúrtörténettel foglalkozók, pedagógusok és sokan mások a jazz témájában végzett vizsgálatokkal –, ezáltal nehéz is lenne egy-egy tudomány alá besorolni a jazztanulmányokat. Ez egyszerre könnyíti a dolgukat, hiszen nagyon rugalmas módszereket alkalmazhatnak, és a vizsgálatok célkitűzéseit sem határolja be egy-egy tudományterület, viszont hátrányt jelent az, hogy nincs meg az az oltalmazó keret, amit ez nyújtani tudna.

Nem véletlen, hogy a szimpózium előadói és felszólalói is két fontos kérdést dobtak fel újra és újra megválaszolásra. Az első, hogy mi is tünteti ki a jazzt azzal, hogy önálló tudományterületet alkosson? A válasz bizonytalan, s a jazzkutatás “kikiáltását” csak az idő tudja megalapozni: ahogy szaporodnak az ide vonatkozó tanulmányok, úgy lesz látható, hogy mennyire széles és a többi zenetudománytól különálló területet fed le. Viszont ehhez még munka kell. A másik pedig, hogy kiket tud megszólítani a jazz studies? A fiatal zenészek érdeklődése más irányú, a jazz kedvelői is elsősorban magát a zenét szeretik, és nem annak az elemző vizsgálatát. Havas Ádám arra is rávilágított, hogy már születésében is “halmozottan hátrányos” a jazzkutatás Magyarországon, hiszen nem csak egy tudományos esemény, hanem egy jazzkoncert is kevesek érdeklődésére tart számot, hát még e kettőt ötvöző kutatási terület.

The jazz matters – A jazz számít. Egyszerű, nem túlzóan hangzatos mondatnak tűnik első hallásra (ilyenek a jó mondatok, melyeket olvasunk/hallunk, elsőre csak “rendben vannak”, aztán ahogy lassan forgatjuk magunkban, ízlelgetjük, úgy vesszük észre, hogy ez az egyszerű kijelentés valójában tökéletesen ír körül egy egészen összetett helyzetet. Esterházynál olvashatunk hasonlókat). Kiválóan foglalja össze azt, hogy mivel kell megküzdenie a művészeknek és a művészetek köré kialakuló régi és új tudományágaknak. Azzal, hogy bizonyítani kell azt, hogy a zene azon túl, hogy szórakozás, vágyak kielégítésére szolgál vagy éppen egy kellemes hangzás, igenis fontos és sokrétű terület. A zene művelése nem pusztán játék (amennyiben a játékot komolytalan dolognak tekinthetjük, s akkor itt felsejlik egy másik fontos terület, hiszen a játék is számít), felszabadultsága és a profán világtól való látható eltávolodása nem jelenti azt, hogy nem kell komolyan vennünk. A jazz nem csak egy dallamos aláfestés, nem csak egy önfeledt jammelés öröme, nem csak egy kellemes este az Opus Jazz Clubban, hanem egy olyan komplex, embereket és kultúrát ötvöző erőtér, amit igenis komolyan kell vennünk, mellyel ugyanolyan fontos, hogy foglalkozzunk. Ami igenis számít. The jazz matters.

Hegedűs Robin