Szilas Rolanddal, a Szervezeti Magatartás Tanszék adjunktusával beszélgettem a munkahelyi stresszel kapcsolatos kutatásairól. Ez az interdiszciplináris téma egyrészt népszerű nemzetközi kutatási terület, másrészt a mindennapi munkahelyi gyakorlat egyik fájó pontjaként egyre nagyobb érdeklődést vonz.

Selye János nevéhez kapcsolódik
nemzetközi szinten a téma tudományos kutatása, aki magyar származású, Kanadában dolgozó kutató volt. A munkahelyi stressz kutatói azzal foglalkoznak, hogy a munkahelyi elköteleződést, a motiváció fenntartását, a munkatársak megtartását, munkájuk hatékonyságának növelését miként befolyásolja a stressz, emellett minden gazdasági megfontoláson túl etikai relevanciája van a kérdésnek üzleti kontextusban és azon túlmenően.

Magyarországon különösen égető téma a munkahelyi stressz kérdése,
amennyiben kutatási eredmények igazolják, hogy nemzetközi cégek más gyakorlatot követnek az eltérő kultúrájú országokban, és míg a fejlettebb munkakultúrájú országokban tartózkodnak a munkahelyi stresszt túlontúl növelő megoldásoktól, térségünkben ezektől nem riadnak vissza. Ennek okai szerteágazóak, részben kevésbé öntudatosan a magyar munkatársak, részben az alkalmazott gyártási és más technológiák szintje eltérő, részben a szabályozás kevésbé szigorú, illetve kifinomult itthon. Egyszerű példa egyes gyárcsarnokok levegőminőségének kérdése, hogy itt mik az elvárások és milyen szinten és módon ellenőrzik ennek betartását. Volt olyan vállalatvezető, aki úgy szembesült a kérdés súlyosságával, hogy az egymás után egészségkárosodást szenvedő alkalmazottainak már alig tudott házon belül általuk elvégezhető alkalmas munkakört találni.

Az életminőséget, az életkilátásokat alapvetően befolyásoló kérdésről van szó,
ez vezette rá Szilas Rolandot a téma kutatására. Elsődlegesen a hazai helyzet alaposabb megértése volt a célja, újabban felmerült az összehasonlító nemzetközi kutatások készítése, amelyhez a magyar gyakorlat gazdag empirikus bázist biztosíthat. A kérdés hordereje folyamatosan nő, ahogy a munkaerőhiány egyre több üzleti területen a fejlődés korlátját jelenti, és a munkatársak megtartása központi kérdéssé vált. Ezzel olyan praktikus szempontokból is megnőtt a téma jelentősége, amelyek az örök etikai relevancia mellett sokak figyelmét a kérdésre irányítják.

Az emberi élet és egészség értéke sok vállalatban szubjektív és relatív,
ez volt Szilas Roland egyik legfontosabb tudományos felismerése eddig a téma kutatása kapcsán. Míg kezdetben onnan indult ki a munkahelyi stressz kutatásában, hogy az emberi egészség általánosan elfogadott abszolút érték, és kompromisszum nélkül tiszteletben tartandó, ezzel a mára saját maga által „naivnak” látott elképzeléssel le kellett számolnia. A kutatások feltárták, hogy az üzleti gyakorlatban a vállalatvezetők „beárazzák” az emberi egészség értékét, és mérlegelés tárgyává teszik, hogy az üzleti siker érdekében milyen módon, milyen mértékben rendelik alá munkatársaik egészségét az aktuális gazdasági megfontolásoknak. Elvállalunk-e például egy további feladatot, ha a főnökünk megkér erre, annak dacára, hogy egészségileg már nem tudjuk magunkat egyensúlyban tartani a nagy munkaterhelés miatt? Tudja-e ezt a főnökünk, amikor megkér a pluszfeladatra, és ennek tudatában fogalmazza-e meg a kérést? Milyen más lehetősége lenne a munkahelyi vezetőnek?

Az önismeret és a stresszel való megküzdési kompetenciák fejlesztése előremutató lenne,
amennyiben az oktatási rendszerben e készségek fejlesztése teret nyerhetne már az általános iskolától kezdődően. Mert bár a munkahelyi stressz kérdése komplex ügy, és mind a munkaadó, mind a helyi közösségek, a család, mind az állami döntéshozók és szabályozó hatóságok felelőssége megmutatkozik a megoldás megtalálásában, magának a munkavállalónak a saját felelőssége megkerülhetetlen. Minden az egészségtudatossággal és az önismerettel indul: tudjuk-e, életmódunk egyes elemei miként hatnak egészségünkre, és mit tehetnénk saját hatáskörben annak javítása érdekében? Mikor, hogyan döbbenünk rá e kérdés jelentőségére?

A korunkban jellemző digitalizáció, illetve technológiaváltás új fénybe helyezi a kérdést,
amennyiben jelentősen átalakul kinek-kinek a munkahelyi környezete, a munkafolyamatok szervezése, és kérdés, az új folyamatok kialakításakor ki és milyen módon veszi figyelembe a munkavállalók egészségügyi szempontjait. Kiábrándító kutatási eredmény, hogy nem kevés vállalatvezetőnek minimális tudása van arról, milyen módon hatnak a munkakörülmények a stressz létrejöttére. A felvilágosultabb vezetők viszont felismerték, hogy a hatékonysági és az egészségügyi szempontok nem feltétlenül vannak ellentmondásban, okos megoldásokkal észszerű egyensúlyba hozhatók e megfontolások, s olyan munkakörrendszer alakítható ki, ami mellett a munkavállalók személyes fejlődését lehetővé tevő környezet biztosítható. Persze nem mondhatjuk, hogy mindig, minden helyzetben, gyorsan megtalálható ez az egyensúly.

Praktikus tanács, hogy pszicho-szociális kockázati felméréseket hitelesen végezzenek a cégek,
mert bár ezt a szabályozás megköveteli tőlük, jogilag nehéz megragadni a kérdés jelentőségét. Nehéz értékelni az eredményeket, mert a stressz időben elhúzódó folyamatként hat, az egyén felelőssége, megküzdési képessége, családi háttere, társas kontextusa is sokat segíthet vagy ronthat egészségi helyzetén. A vállalat tehát nehezen kérhető számon, de nem is ez kellene, hogy az elsődleges megoldás legyen. Alapvető üzleti etikai kérdésfelvetésről van szó, a felelősségtudat fejlődése viheti igazán előre a kérdést itthon is, ahogy Nyugat-Európában ez már részben megtörtént.

Kopp Mária a SOTE Magatartástudományi Intézetéből hívta meg a Corvinus kutatóit
egy konferencia kapcsán az általuk végzett Hungarostudy longitudinális kutatásban való együttműködésre, mivel ezen belül 2008-ban a menedzsment-irány még fejlesztésre szorult. Az együttműködés sokat segített Szilas Rolandnak és kutatótársainak, mert például validált pszichológiai kérdőíveket kaptak a Semmelweis Egyetem kutatóitól, amivel tudományos szempontból hatékonyan tudtak dolgozni. A tudományos dimenzió mellett a téma folyamatosan élő gyakorlati feladatokat is szolgáltat, a szervezetfejlesztési, tanácsadói projektek keretében a szervezeti kultúrát, a munkahelyi kapcsolatok rendszerét és a munkahelyi stresszt próbálják jó irányban alakítani.

Egyre több kihívással szolgálhat a téma kutatása a jövőben,
mert gyakorlati jelentősége jogi szakemberekkel, pszichiáterekkel való együttműködést igényel, emellett az orvosi pszichológiai területtel való kapcsolódást is érdemes megtartani. A munkahelyek digitalizációs transzformációja kapcsán pedig Szilas Roland keresi a kapcsolatot informatikai és mérnöki területek képviselőivel, hogy a hosszabb távon megfelelő megoldást minél több dimenzióban kutatni lehessen. További potens kutatási együttműködés lehetősége merülhet fel a termelésmenedzsmentet kutató kollégákkal. Mindemellett persze nemcsak a szűkebb kutatói csoportok, hanem mindannyiunk érdeke, hogy a téma kutatása a gyakorlatban is hasznosuljon, sokkal inkább, mint ahogy eddig tapasztalhattuk.

Kozma Miklós
Üzleti Gazdaságtan Tanszék