Felméry Zoltán a Budapesti Corvinus Egyetem Gazdálkodástani Doktori Iskolájában védte meg 2018. március 1-jén PhD-értekezését „Az állam és a magánvállalatok szerepvállalása a belbiztonsági szektorban (2000-2016). Elméleti kiindulópontok és mérési módszerek” címmel.

Kutatásom célja a magyar társadalom belső biztonságának fenntartásában szerepet játszó szereplők és koordinációs mechanizmusok azonosítása, a biztonsághoz történő hozzájárulásuk meghatározása, valamint az ehhez szükséges, rendelkezésre álló gazdaságstatisztikai eszköztár áttekintése és kritikai elemzése volt. A belbiztonsági szektorban történő jelenlét meghatározásának igénye különös tekintettel a két legfontosabb biztonságot teremtő mechanizmusra és aktorra, a bürokratikus koordináció törvényszerűségei mentén biztonságot szolgáltató állami szervezetrendszerre, valamint a piaci koordináció szabályai szerint működő magánbiztonsági szolgáltató iparágra vonatkozott.

Értekezésemben a belbiztonsági rendszer közgazdasági eszközökkel történő leírására törekedtem. A belbiztonsági rendszer egészét és annak egyes alrendszereit a – Kornai János nevéhez köthető – koordinációs mechanizmusokat összefoglaló logikai modell felhasználásával jellemeztem. A belső biztonság tekintetében öt koordinációs mechanizmust (bürokratikus-, piaci-, önkormányzati-, etikai- és agresszív koordináció) azonosítottam, és törekedtem az egyes őrzés-védelmi tevékenységet ellátó szereplők (állam, magánbiztonsági szolgáltató vállalatok, társadalmi kezdeményezések, segítők, agresszor szervezetek) koordinációs mechanizmusok mentén történő tipologizálására. Az elméleti áttekintés keretében az őrzők mellett az őrizni szükséges szereplőket (állam, társadalmi csoportok, magánvállalkozások, egyének) egyaránt megvizsgáltam.

Ezt követően az elméleti áttekintés során azonosított szereplők és mechanizmusok jelenlétének mérésére – az ehhez rendelkezésre álló gazdaságstatisztikai eszközök áttekintésére, illetve szükség esetén új megoldások és becslési lehetőségek kimunkálására – tettem kísérletet. Az egyes mechanizmusokhoz köthető erőforrás-felhasználásból kiindulva áttekintettem a különböző koordinációs mechanizmusokhoz társítható kiadásokat, valamint a belbiztonsági szolgáltatásokban közreműködő személyek létszámát.

Az előbbi esetben az állam által a belbiztonságra fordított GDP-arányos és abszolút értékű államháztartási kiadások áttekintése mellett számszerűsítettem a magyarországi magánszemélyek és vállalkozások privát biztonsági kiadásait, valamint megpróbáltam megbecsülni az agresszor szervezetek által szedett védelmi pénzek nagyságát. Utóbbi esetben meghatároztam az egyes koordinációs mechanizmusok esetén érintett, a belbiztonsági rendszer egyes alrendszereinek tevékenységében közreműködők számát. Emellett néhány gondolat erejéig kitértem a bűncselekmények statisztikai elemzési lehetőségeire. A különböző szereplőkhöz köthető jelenlét mértékének meghatározásához nyilvánosan hozzáférhető statisztikai adatokat, a költségvetési és zárszámadási törvények adatait, szakmai szervezetek – nyilvánosan hozzá nem férhető – adatbázisait, és a felsorolt adatokra vonatkozó becsléseket alkalmaztam. A kutatás során azonosított legfontosabb tudományos eredmények a következők:

• A belbiztonsági rendszer egyes szereplői által megvalósított védelmi tranzakciók közös jellemvonásokkal írhatóak le. A belbiztonsági rendszer a koordinációs mechanizmusok logikai modellje alapján elemezhető.
• A belbiztonságban közreműködő aktorok szerepvállalásának mértékét a rendelkezésre álló gazdaságstatisztikai eszközrendszerrel – azt szükség esetén korrekciós becslésekkel kiegészítve – képesek vagyunk mérni. A rendelkezésre álló kiadási, létszám és bűnügyi statisztika elemzésével következtethetünk a szerepvállalás nagyságrendjére.
• A szerepvállalás nagyságrendje, bár mennyiségi mutatókkal mérhető, az állami és a magánbiztonsági vállalatok belbiztonsági szerepvállalása kizárólag mennyiségi mutatókkal nem összehasonlítható.

A PhD értekezés elérhető a Corvinus PhD archívumban.