A Corvinus Science Shop 2019. január 18-ai rendezvénye rendhagyó módon fordított a kereteken, és a megszokott helyszínt a „világot jelentő deszkákra” cserélte. A Kutatási Hét eseményén a Stúdió K Színház ezúttal nem vendégként, hanem házigazdaként fogadta a Science Shop csapatát és a G-kari oktatókat, hogy a színház eszközeivel és gondolkodásmódjával új szögből világíthassa meg a civil szervezetekkel közös egyetemi munkát. Révész Éva a Vezetéstudományi Intézet oktatójaként már több projektet is sikerrel vitt végig hallgatóival. A Kioszk a korábbi együttműködésekről és az újszerű workshopról kérdezte, illetve arra is kíváncsiak voltunk, hogy a Science Shop szervezőinek milyen élmény volt, hogy a színházi környezetben egy külső rendezőre bízták magukat.

A Corvinus Science Shop küldetése, hogy összekapcsolja az oktatást, a kutatást, a hallgatókat és civil szervezeteket, hogy együttműködve közös projekteken tudjanak dolgozni. Mi volt a mostani, rendhagyó alkalom apropója?
A helyszínválasztást valószínűleg az magyarázza, hogy a Science Shop egy ideje együtt dolgozik a Stúdió K Színházzal, a konkrét esemény célja pedig az volt, hogy összehozza azokat az oktatókat és a Science Shop munkatársait, akik civil szervezetekkel különböző tantárgyakban, projektkurzusokon dolgoznak közösen. Hogy ránézzünk arra, hogy a civilekkel való együttműködés hogyan is működik, mik lehetnek a pozitívumok, és mik a nehézségek. Most olyanok voltak itt, akiknek már van ebben tapasztalata, aki már csinált civil/nonprofit szervezettel közös projektet egyetemi oktatóként.

Kikkel dolgozott együtt az elmúlt időszakban?
Én a Vezetéstudományi Intézetben dolgozom, a vezetés és szervezés mesterszak hallgatóival. Több szakirány is van ezen a szakon, és minden szakirányunkon van egy gyakorlati projekt nevű tantárgy, aminek az a lényege, hogy mindenféle szervezetek – és jellemzően nem civil, hanem főképp üzleti szervezetek – hoznak saját problémákat, amelyeken hallgatókkal együtt dolgoznak. Nagyon sok projekt indul minden félévben (most is 19 projekt indult 60 hallgatóval), és fontosnak tartom, hogy legyen más is az üzleti ügyeken kívül: egyrészt azért is jó a Corvinus Science Shop, mert színesíti a palettát, amiből lehet választani, másrészt nagyon népszerű is a hallgatók körében, hogy civil szervezetekkel dolgozhatnak, mert sokszor kézzelfogható a munkájuk eredménye, és fontos társadalmi ügyekhez járulnak így hozzá.

Legutóbb a Magyar Élelmiszerbank Egyesülettel dolgoztunk együtt ebben a félévben (a nonprofit szervezet célja, hogy felkutassák az országban felhalmozódó élelmiszerfeleslegeket, és eljuttassák az arra rászorulókhoz), illetve a Neurodiversitas Alapítvánnyal (akik a neurális kisebbségek – autisták, ADHD-sek és más, rendhagyó agyi felépítéssel élő személyek – számára próbálják megteremteni azt a társadalmi környezetet, amelyben ők és a többségi társadalom konstruktívan együttműködhetnek egymással. A témában írt cikkünk itt olvasható). Előző félévben a Nagy Lépés Futárszolgálattal is dolgoztunk (ahol megváltozott munkaképességű futárok szállítanak csomagokat tömegközlekedéssel, illetve gyalog), és kicsit korábban Bódvalenkén, a freskófaluban is jártunk. Nagyon izgalmas szervezetek és ügyek ezek, volt hatásmérés, üzleti tervezés, illetve stratégiaalkotással kapcsolatos kérdések.

A civil (és egyéb) szervezetek hozzák az ötletet, és erre kapcsolódnak rá a hallgatók?
A hallgatók kvázi tanácsadók lesznek ebben az együttműködésben. Persze fontos, hogy hogyan definiáljuk magát a projektet, hogy az tényleg beleférjen egy hallgatói tantárgy keretébe – adott keretbe, adott időtartamba. Éppen ezért nem kell itt óriási dolgokra gondolni, de nagyon segítő tud lenni a szervezet számára az, hogy három mesterszakos hallgató közösen gondolkodik velük egy-egy számukra fontos problémán.

És igen, a szervezetek jönnek az ügyekkel, meghatározzák, nekik mire van szükségük, és aztán lehet, hogy kissé újra kell gondolni azokat. A féléves projekt eredménye pedig beépíthető lesz, mivel a szervezetek olyan kérdéssel érkeznek, ami valóban lényeges számukra. Sokszor viszont nincs kapacitásuk egy elemzést vagy egy piackutatást elkészíteni, vagy épp végiggondolni egy indikátorrendszert, sőt egyáltalán nem is biztos, hogy kapacitásbeli, hanem szaktudásbeli hiányok adódnak, és ehhez elég jól lehet kapcsolódni és segíteni őket közgazdászhallgatóként.

A mostani workshopon hogyan dolgozták fel ezeket a tapasztalatokat?
Ez az esemény tapasztalatcsere volt, élménycserék voltak, ahol főleg az került előtérbe, hogy az ilyen munkának mik a látható és láthatatlan/váratlan nehézségei. Egy mesterszakos hallgatónak nagyon sok minden van az életében, több munkaintenzív, projektszerű tárgya is van, sok esetben dolgozik az egyetem mellett, és még sok minden mást is csinál, ezért nem mindig kiszámítható, hogy hogyan fogadják ezeket a lehetőségeket. Úgy látjuk, hogy nem evidens, hogy a Gazdálkodástudományi Karon tanuló hallgatók mennyire nyitottak egy nonprofit vagy civil ügy iránt, de egyelőre nagyon pozitívak a tapasztalatok.

A mostani Science Shop alkalommal az volt az újdonság, hogy nem az oktatók bonyolították le az eseményt. Volt jégtörés, „icebreaker” feladat, meg lettünk mozgatva, tulajdonképpen egy tréning jellegű találkozó volt. Ezután következett a kiscsoportos munka, a közös élmények megosztása, ezeknek a megbeszélése, tehát egy vezetett programot kell elképzelni.

Mit tud nyújtani, miben tud itt segíteni a Science Shop programja?
A Corvinus Science Shop számára rengeteg inputot jelenthet, amik itt most felmerültek, mindenfajta jó tapasztalatok és szempontok, meg akár lehetséges kudarcok is, hiszen nem minden projektből lesz végül sikertörténet. Megpróbáltuk feltárni, hogy min múlhat az, hogyha valamiért a szervezet, vagy a hallgatói csapat elégedetlen, hol csúszhat el a dolog. Szerintem ebből a Science Shop tudott nagyon sokat tanulni, és emellett természetesen én magam is mint oktató. Amikor elindul egy projekt, akkor egyrészt a civil szervezettel nagyon fontos láttatni, hogy mit várhat el az egyetemtől és a hallgatóktól egy ilyen együttműködés keretében, és azt is tisztán kell látni, hogy ők mit szeretnének, és ezt aztán közösen átbeszélni. Minden szereplő üljön le egymással, hogy a kereteket tisztázzák: mind az oktató, mind a hallgatói csapat, mind a civil szervezet azon képviselői, akik részt vesznek a munkában. Figyelni kell arra, hogy jó együttműködés szülessen, hogy mindenki megtalálja ebben azt, amiért belevágott. A Science Shopnak pedig az is fontos, hogy megtalálja, hogyan tudja támogatni ezt a folyamatot.
 

Szczuka Borbála, Hegedűs Robin