Berend T. Iván (1930-) neve aligha cseng ismeretlenül a közgazdászhallgatók körében. A Kossuth-díjas (1961) gazdaságtörténész, tanszékvezető egyetemi tanár egyike volt azon keveseknek, akik az 1960-as évek végétől nemcsak Magyarországon, de külföldön, sőt az 1970-es évektől a tengeren túl is nevet szereztek, majd váltak jelentőssé, később pedig világhírűvé.

A mára megszűnt Gazdaságtörténeti Tanszék fiatal egyetemi tanár vezetőjét 1973-ban választották az MTA tagjai sorába, illetve ugyanebben az évben nevezték ki a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem rektorává, mely tisztséget 1979-ig töltötte be.

Ez utóbbi kinevezés azonban szerfelett különös módon alakult, amelybe bepillantást enged a Berend professzorral a közelmúltban készített interjú¹. Berend T. Iván tanszékvezetőként 1967-től fogva egyetemi tanácstag lett, mégsem következett ebből automatikusan, hogy az egyetemi hierarchiában magasabb pozícióhoz jusson. Az egyetemi tanácsüléseken az 1960-as évek végétől, Szabó Kálmán rektorsága idején világossá vált, hogy az agilis és nagy tekintélynek örvendő Berend nem értett egyet számos kérdéssel. Főleg a túlzott szakosításban fogalmazott meg rendre erős különvéleményt az 1968/69-ben bevezetett és folyamatosan kiépített, egymásra épülő háromlépcsős rendszerű „képzési reformmal” (egységes képzés–szakképzés–szakágazati képzés, az utóbbi kettő túlburjánzásával). Lehetett tehát számolni azzal, hogy Berend esetleges rektorrá választása új irányt szabhatna az Egyetem életében.

Berend T. Iván ugyanakkor elsősorban a tudományos karrierjében szeretett volna kiteljesedni: állandó szerzőtársával, Ránki György történésszel, illetve önálló munkássága révén ekkor már jelentős nemzetközi karrier küszöbén állt, s nem feltétlenül vágyott – mégoly magas – egyetemi adminisztratív pozíció betöltésére, amihez ráadásul szükséges lett volna az MSZMP vezető köreinek támogatása is. Berend azonban a rendszer elkötelezettjeként az utóbbi körökkel is jó kapcsolatot ápolt.

Mindazonáltal – elmondása szerint – teljesen váratlanul érte, hogy Polinszky Károly művelődési miniszterhelyettes 1973 elején behívta a minisztériumba, hogy vállalja el a rektorságot, mert a kulturális vezetés új, versenyképesebb irányvonalat kíván szabni az Egyetemnek, amire Berend addigi egyetemi felszólalásai, nyilatkozatai alapot adtak. Berend T. Iván határozottan kijelentette, hogy nem szeretne rektor lenni, és nem is vállalja azt el, véleményét Polinszky végül kénytelen volt nyugtázni. Ezt követően Berend T. Iván eleget tett a University of Oxford meghívásának, ahol fél évig vendégelőadói kurzust tartott a brit egyetem hallgatóinak. Angliai tartózkodása során 1974 júniusában egy ottani újságból véletlenül tudta meg, hogy kinevezték a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem rektorává – mindenféle előzetes felkérés, egyeztetés, illetve értesítés nélkül, ráadásul mindezt úgy, hogy a Közgáz szenátusának sem hagytak beleszólást a dologba. (A kinevezés a Minisztertanács 1018/1973 (VI. 27.) számú határozataként jelent meg a Magyar Közlöny 1973. június 27-ei számában). Jóllehet akkoriban meglehetősen rosszul élte meg ilyetén módon való – merőben szokatlan – beiktatását a nem kívánt magas pozícióba, Berend professzor évtizedekkel később mégis úgy értékelte, hogy rektori munkásságában kedvét lelte, ráadásul pozíciója bizonyos közéleti funkciót is adott: „Ekkor hívtak be engem [elsőként] tanácsadó testületekbe”. Ma már egyértelműen látszik, hogy rektori tevékenysége szakmai-tudományos munkássága mellett tovább gazdagította pályafutását.

Szécsényi András

¹Az interjút készítette: Szécsényi András és Zsidi Vilmos, 2018 augusztusa, Los Angeles, Kalifornia, USA.
Fotó: Fortepan / Budapest Főváros Levéltára. Levéltári jelzet: HU_BFL_XV