Rákosi az Akadémián

Belelapozva az 1910/11. tanévi névsorba, a beiratkozottak között a 34. szám alatt találunk egy hallgatót, aki 1892-ben a Bács-Bodrog megyei Adán született, a szegedi főreál iskolában érettségizett. Neve: Rákosi Mátyás.

A Keleti Kereskedelmi Akadémia hallgatóinak törzskönyveit a Budapesti Corvinus Egyetem Levéltára őrzi. Azonban, ha arra lennénk kíváncsiak, kik iratkoztak be mondjuk az 1910/11. tanévben, hiába keresnénk a vonatkozó kötetet, azt nem találnánk meg a törzskönyvi sorozatban. Szerencsére a dualista korszakban az oktatási intézmények elkészítették, sőt kötetek, füzetek formájában ki is adták az előző tanévről szóló összefoglalóikat, ún. „jelentés” formájában. Az éves történések mellett ezek a kiadványok tartalmazzák a tanárok, a dolgozók és természetesen a beiratkozott, esetleg a végzett hallgatók listáit is. Belelapozva az 1910/11. tanévi névsorba a beiratkozottak között a 34. szám alatt találunk egy hallgatót, aki 1892-ben, a Bács-Bodrog megyei Adán született, a szegedi főreál iskolában érettségizett. Neve: Rákosi Mátyás. Az évi jelentésből megtudjuk még, hogy Rákosi Mátyás akadémiai hallgató francia nyelvből haladó szinten áll, kötelezően választható keleti nyelvként a törököt jelölte meg. Tanulmányairól megtudjuk még, hogy gyorsírásból a magyar nyelvűt választotta, hogy „A kereskedelmi szaktárgyakban kezdő”, valamint azt, hogy csak fél tandíjat (50%) kell fizetnie, de ösztöndíjat nem kap sehonnan. Rákosi elvégezte a két akadémiai tanévet, 1912-ben nyert oklevelet. Nagyjából ennyit tudnánk meg a Keleti Akadémián eltöltött évekről, ha éppen nem maga Rákosi sietne a segítségünkre visszaemlékezéseivel. Igaz, jóval később, de nagyobb részt jegyzetek alapján, az 1956 utáni emigrációban megírt visszaemlékezéseivel, amelyet ezredforduló környékén vehetett kézbe a magyar olvasóközönség1.

Rákosi viszonylag hosszan és elismerőleg írt az intézmény színvonaláról, tudományos és politikai légköréről: „Ez az Akadémia akkor olyan jó hírnévnek örvendett, hogy 6-8-szor annyi volt a jelentkező, mint a hely. […] Az Akadémia sok tekintetben ugyanolyan szokatlan és sajátságos tanintézet volt, mint a cél, amiért létrehozták. A hallgatók összetétele is igen tarka volt. […] nagy súlyt helyeztek a nyelvtudásra […] Általában a nyelvtanárok nagyszerűek voltak. A Keleti Akadémia iskolarendje sokkal szabadabb és kötetlenebb volt, mint mondjuk a Műegyetemé vagy az orvosi egyetemé. […] A hallgatók egy része már más egyetemet végzett ember, több doktorált jogász volt, ami szintén hozzájárult ahhoz, hogy fesztelenebb és kötetlenebb volt az atmoszféra. Az akadémia nem kívánta hallgatóit semmiféle elméleti vagy tudományos munkára előkészíteni, hanem egyedül és kizárólag a gyakorlati munkára fektette a súlyt […] Mikor pedig a Galilei Körben végzett munkám kezdett az Akadémián közismert lenni [...], meglepetéssel tapasztaltam, hogy az előadók egy része, akik közt szép számmal akadt demokratikus, sőt radikális elem és szabadkőműves, hallgatólag tűrte, vagy támogatta működésem” I. kötet, 64-65. oldal.

S még egy rövid, nagyon figyelemreméltó részlet a tanárokról készült leírások közül, amiben a korabeli egyetemi oktatás színvonala fölé helyezi az akadémiát: „A jogi egyetemen Földes [Béla] gazdaságtanából megtudhatták, hogy a tőke abból származik, hogy [a tőkés] a könnyelmű munkással szemben, aki jövedelmét utolsó krajcárig elkölti vagy elmulatja, az önmegtartóztató és takarékos dolgozó szorgalmának eredményeképpen gyárat vagy bányát szerez magának. Nálunk [KKA] viszont Gönczy Lajos, a közgazdaságtan tanára, aki olvasta Marxot, nyugodtan megmagyarázta a tőke igazi eredetét és az értékelméletet is.” 66-67. oldal. Rákosi összesen 6 oldalon keresztül ír visszaemlékezéseiben a Keleti Kereskedelmi Akadémián szerzett tapasztalatairól benyomásairól. Aki tehát többre is kíváncsi, lapozzon bele a kötetbe!

Zsidi Vilmos levéltárvezető

1 Rákosi Mátyás: Visszaemlékezések 1892-1925. 1-2. kötet. Bp., 2002.,
Rákosi Mátyás: Visszaemlékezések 1940-1956. 1-2. kötet. Bp., 1997.