A közelmúltban megjelent Progressive Business Models: Creating Sustainable and Pro-Social Enterprise című könyv nem kisebb küldetést vállalt, mint hogy megfogalmazza, és több példaértékű nagyvállalat esetén keresztül bemutassa, milyen a valóban haladó, vagyis fenntartható, jövőkompatibilis és társadalombarát üzleti modell. A könyvet Eleanor O’Higgins, a University College of Dublin és a London School of Economics tanára, illetve Zsolnai László, a Budapesti Corvinus Egyetem professzora szerkesztették. A könyv összeállításáról, tartalmáról és céljairól O’Higgins professzor asszonnyal beszélgettünk.

Mi inspirálta Önöket a könyv megírására, miért tartották fontosnak, hogy elkészüljön?
Nos, ennek több oka is volt. Egyrészt Lászlót és engem is nagyon érdekel a fenntarthatóság, a fenntartható vállalati működés témája. Korábban írtam néhány esettanulmányt ezzel kapcsolatban, és László felvetette, hogy együttműködnünk kellene a közös érdeklődési területünk mentén, mégpedig konkrét eseteket vizsgálva. László szakmai munkássága is nagyon jelentős, sok ötlete van, és szereti sikerre vinni őket. Így aztán amikor azt javasolta nekem, hogy írjunk olyan könyvet, amiben példaértékű üzleti modelleket mutatunk be, örömmel mondtam igent. Ezt követően megkerestük azokat a kollégáinkat, barátainkat és szerzőtársainkat, akikről azt gondoltuk, hogy szívesen foglalkoznának a témával. Megkérdeztük őket, hogy lenne-e kedvük megírni egy-egy fejezetet vagy esettanulmányt, esetleg ismernek-e olyan vállalatot, amit joggal nevezhetünk progresszívnek a saját meghatározásunk alapján. Nagyon sok segítséget és hozzájárulást kaptunk tőlük.

Szerkesztőként hogyan választották ki a könyv szerzőit? Mi alapján került be egyik vagy másik esettanulmány?
Az alapcsapatot a közös ismerőseink jelentették. Ahogy a Corvinus Egyetem, a University College of Dublin is tagja a CEMS hálózatának, és ezen belül többen dolgozunk együtt egy egyetemközi üzleti etikai kutatócsoportban. A szerzőink jelentős része ebből a körből került ki: ők olyan szakemberek, akiket már hosszú évek óta ismerünk, így természetes volt számunkra, hogy hozzájuk forduljunk. Persze megkerestünk kollégákat a kutatócsoporton kívülről is, ilyenkor főleg a személyes ismeretségeinkre támaszkodtunk. Egy amerikai kollégám például jó barátja az Unilever vezérigazgatójának, így ezt a kapcsolatot is ki tudtuk használni. Előfordult az is, hogy az, akit eredetileg megszólítottunk, túl elfoglalt volt ahhoz, hogy bekapcsolódjon a munkába, így inkább ajánlott valakit maga helyett, aki ismert egy érdekes vállalatot. Így jártunk például a dán gyógyszeripari cég, a Novo Nordisk esetében is.

Szerepel a könyv címében, és az első fejezet is ezt járja körül: mit jelent pontosan a progresszív üzleti modell?
Progresszív üzleti modell alatt olyan rendszereket értünk, amelyek ökológiailag fenntarthatóak, összeegyeztethetőek a jövővel, és a társadalom javát szolgálják. Az ökológiai fenntarthatóság talán magától értendő: meg kell őriznünk a Földet és a működő biológiai rendszereket. A jövő figyelembevétele azt jelenti, hogy vigyáznunk kell a következő generációk szabadságára és lehetőségeire akkor is, amikor a jelenben hozunk döntéseket. A progresszív üzleti modellek pro-szociális jellege alatt pedig azt értjük, hogy a társadalom gazdagítását, jobbá tételét kell szolgálniuk. A haladó vállalatoknak tehát mindhárom elvet be kell tartaniuk, méghozzá egyidejűleg: vigyázniuk kell a Földre, de közben a társadalom számára sem okozhatnak kárt és vice versa.

Ezek az elvek ismerősnek tűnnek a CSR alapelveiből. Van alapja a hasonlóságnak?
Valójában csak távoli kapcsolatról beszélhetünk, el is magyarázom, hogy miért. A CSR gyakran olyasvalaminek tűnik, amit ráerőltetnek a cégekre. A CSR egy program, amit a zászlóra lehet tűzni, de valójában nem alapvető a vállalat számára. Ezekben az új üzleti modellekben ugyanakkor a vállalat teljes tevékenységi rendszere integrálja az említett három elvet. Más szóval: az üzleti működés teljesen új útjairól beszélünk. Amíg a CSR inkább egy önkéntesen választható lehetőség a vezetők számára, addig a progresszív üzleti modellek a vállalat mindennapi működésének új alapjait jelentik. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy a CSR nem jó, de nem is különösebben lényeges, inkább egy választható extra.

Mit gondol, a könyvben bemutatott jó gyakorlatok átvihetőek lehetnek más vállalatokhoz, más iparágakba? Segíthet majd más vezetőknek az üzleti modelljük átalakításában?
Azt kell mondjam, hogy a könyvünkben szereplő esetek nagyon különbözőek. Sokban különböznek a tekintetben is, hogy pontosan hogyan progresszívek – vagyis nem egy univerzális modellről beszélünk. A spanyol esettanulmányunkban például egy nagy biztosítót mutatunk be, mely mozgássérültek integrálására törekszik. Felvettek néhány mozgássérült embert, és azt tapasztalták, hogy teljesítették, sőt sokszor túlteljesítették a feladataikat. Nem ritkán lelkesebbek és elkötelezettebbek voltak a kollégáiknál, így a vezetők ráébredtek, hogy valójában nem is ők tesznek szívességet. Annyira jól sikerült a „kísérlet”, hogy tréningközpontot hoztak létre, amelyben már más cégek számára is képeznek mozgássérült munkatársakat. Egy másik esetben egy osztrák mezőgazdasági vállalat szerepel, amelyik a környezettel való harmóniára törekszik. Nem a hatékonyság és a termelékenység a legfontosabb céljuk, így nem is arra törekszenek, hogy a lehető legkevesebb munkatársat foglalkoztassák a maximális output érdekében. Ehelyett több embert vesznek fel, és kreatív módon adnak nekik feladatot.

Nem kívánom részletesen bemutatni az egyes esettanulmányokat, de a lényeg az, hogy elég különböző cégekről van szó, és nem beszélhetünk egy közös mintáról, amit bármelyik vállalat követhet. Viszont azt gondolom, hogy joggal remélhetjük, az esetek elolvasása képes inspirálni az üzleti vezetőket, hogy újragondolják saját üzleti modelljüket és működésüket. Ezzel együtt látszanak hasonlóságok is a különböző esettanulmányok között: ilyen például a takarékosság elve, vagy a vezetők személyének fontossága. Talán ezek megfontolása segíthet az üzleti modellek átalakításakor.

Mit remélnek, milyen hatást vált majd ki a könyv? Kiknek szánják elsősorban?
Mindenképpen szeretnénk, ha oktatáshoz használnák az egyetemeken. Az esettanulmányok tulajdonképpen szinte kínálkoznak ehhez. Ráadásul úgy alakítottuk ki a könyv struktúráját, hogy minden fejezet és esettanulmány végén található egy sor kérdés, ami segít az olvasó vagy egy kurzus hallgatói számára a tanulságok és üzenetek összefoglalásában, sőt használható egy esetleges órai vitához is. Reméljük, hogy executive képzésben is használják majd a könyvet, így nem csak a jövő, hanem a jelen vállalati vezetőihez is el tudnak majd jutni a bemutatott jó gyakorlatok és modellek. Tulajdonképpen ez, vagyis a vállalati disszemináció lenne talán a legfontosabb célunk.

Sajnos elég drága lett a könyv, azt hiszem, ez az egyik hátránya. A kiadó időnként ad kedvezményeket, és egy-egy konferencián is olcsóbban hozzá lehet jutni, de így is elég magas árszintet lőttek be. Szerencsére az online kiadás ára sokkal kedvezőbb, és itt lehetőség van egyes fejezetek, esettanulmányok megvásárlására külön-külön is.

Min dolgozik mostanában, mik a következő tervei?
Nos, a könyvünkön kívül… Tanítok a London School of Economics-en is, itt az egyik mesterszakos hallgatóm a B Corporation mozgalomról írta a szakdolgozatát. Ez a mozgalom az Egyesült Államokból indult, de egyre markánsabban jelen van az Egyesült Királyságban és más európai országokban is. Olyan vállalatokról van szó, amelyek felelős üzleti működésre törekszenek, és ez alapvető az üzleti modelljük szempontjából is – ebben a tekintetben progresszívnak mondhatók. A „B” a benefitet jelenti egyébként, és tanúsítványt kapnak, ha megfelelnek bizonyos elveknek. Most azon dolgozunk, hogy a kutatási eredményeket egy folyóiratban is megjelentessük.

Ezenfelül egy CEMS-es kollégával progresszív vállalatok vezetőit szeretnénk meginterjúvolni, hogy valóban mély és gazdag leírásokat készíthessünk. De egy másik projektem is nagyon érdekel: a gazdasági válság után több országban kötelezővé tették a banki és pénzintézeti alkalmazottak számára, hogy írjanak alá bizonyos etikai alapelveket vagy etikai kódexeket. Nagyon szeretnénk megvizsgálni, járt-e ez valamilyen változással az attitűdjüket tekintve: vajon azonosulnak-e ezekkel az elvekkel, része lesz-e az identitásuknak, vagy csak olyan külső szabályoknak tekintik őket, amiknek meg kell felelni? Nagyon érdekes kérdések, és ezekben a kutatásokban jó hasznát veszem a pszichológusi hátteremnek is.

Baksa Máté