Vonzó oktatók, mérséklődő Jobbik és lányok a konyhában – Corvinusosok a 2017-es OTDK társadalomtudományi szekciójában


Az idei OTDK társadalomtudományi szekciójában, az ELTE-n szálltak versenybe hallgatóink, ahonnan kiemelkedő eredményekkel tértek haza. Szereplésük után kérdeztük hármójukat, Kajkó Fruzsinát, Pálóczi Bencét és Kovarek Dánielt, hogy megtudjuk, mit kutattak, milyen szerepet játszik egy nívós verseny a kutatóvá válásban.

A MARKMYPROFESSOR HALLGATÓI ÉRTÉKELÉSEINEK VIZSGÁLATA

Kajkó Fruzsina 2016-ban szerezte meg szociológia alapszakos diplomáját a Budapesti Corvinus Egyetemen, ebben az évben írta TDK dolgozatát, melyet a 2017-es OTDK-n mutatott be. A versenyen a II. helyezést érte el szekciójában kutatásával, melyben a Markmyprofessor.com weboldalról összegyűjtött, hallgatók általi tanári értékeléseket vizsgálta abból a szempontból, hogy az oktató neme, életkora és külső tulajdonságai (vonzósága) mennyiben befolyásolja a kapott értékeléseket. Eredményei alapján minél idősebb az oktató, annál rosszabb értékelésekre számíthat, mely erőteljesen összefügg a vonzóság változójával is. Az oktatók neme azonban nem volt szignifikáns hatással a pontszámokra. Fruzsina a kutatás folyamatáról és a szereplésről is beszámolt.

Mit gondolsz, az OTDK-n induló hallgatóknak mit jelent ez a szereplés?
Mindenki más célból TDK-zik, majd OTDK-zik. A szekció, ahol én adtam elő, nagyon vegyes volt: volt védőnő, jogász, közigazgatást tanuló hallgató is. Teljesen mást jelenthet egy szociológusnak helyezést elérni a szociológia szekcióban, mint mondjuk különdíjat nyerni egy más tudományt hallgatónak. Én egy nagy olvasztótégelynek éltem meg az OTDK-t, ahol nagyon sokan nagyon sok mindent, egészen különböző módszerekkel vizsgáltak.  

Az OTDK szereplés hozzájárulhat a kutatóvá váláshoz?
Nem gondolom, hogy kutatóvá váltam volna csupán ennyitől, de jó betekintést enged ebbe a világba, illetve hozzám kicsit közelebb is hozta a tudományos életet.

Hol volt a nagyobb izgalom: a TDK-n vagy az OTDK-n?
Egyértelműen a TDK-n. Az volt az első igazi nagy tesztje a dolognak. Az OTDK-t én már csak ráadás, plusz dolognak éltem meg.  

Máshol is prezentáltad kutatásod eredményeit?
A kutatásomnak viszonylag „hosszú” története van. Először egy szakkollégiumi kurzus beszámolójaként született meg, ott a kurzuson az oktató az én munkámat jelölte legjobb beszámolónak, így előadtam azt a SZISZ téli táborában is, majd TDK, szakdolgozat és végül OTDK lett belőle. Így, ha jól számolom, éles helyzetben ötször adtam elő, kisebb-nagyobb közönségnek.  

A szakmai közönségnek jobb előadni vagy a mindenre nyitott "laikusoknak"?
Mindkettő érdekes. Egész máshogy reagálnak rá, másokat kérdeznek, más hibákat találnak. Szakmai fejlődés szempontjából nyilván a szakmai közönség érdekesebb, bár ez is nagyon függ az emberektől, akik ott vannak, de fontos, hogy azt, amivel foglalkozunk, bármilyen laikusnak is el tudjuk magyarázni, amit ugyanúgy tanulni kell, mint az akadémiai, szakmai előadásmódot.

A többfordulós versenyben előbukkanó kritikákat figyelembe véve van, amit ma már másképp csinálnál, ha újrakezdenéd?
Sok építő kritikát, nagyon jó ötletet kaptam a folyamat során, amiket mindig próbáltam felhasználni. Szerintem így volt szép íve a történetnek, nem biztos, hogy motivált volna a továbbvitele, ha rögtön tökéletes lett volna (persze most sem az). Ha valamit mindenképp máshogy kellene csinálnom, akkor mindig 1-2 nappal előbb kezdtem volna el írni, 1-2 órával többet aludtam volna az előadás előtt, és talán még 1-2-szer átolvasom, mielőtt leadom a dolgozatokat.

Kutatásod eredményei hogyan tudnának hasznosulni az oktatói értékelő rendszerekben?
Ez egy nehéz, de elég releváns kérdés. Magyarországon ennek akkor lesz igazán létjogosultsága, ha még komolyabban fogják venni az egyetemeken az oktatókra érkező hallgatói értékeléseket. Én már azt is komoly lépésnek érzem, hogyha tudatosul az emberekben, hogy vannak szisztematikus torzítások az értékelési rendszerekben, ha pedig valaki ennek fényében tekint a számokra legközelebb, akkor már sok mindent elértünk.
 

A JOBBIK MÉRSÉKLŐDÉSE AZ EGYÉNI KÉPVISELŐJELÖLTEK VIZSGÁLATÁNAK TÜKRÉBEN

Farkas Attila és Kovarek Dániel a Budapesti Corvinus Egyetem politikatudomány mesterszakán írták TDK dolgozatukat, melyet a 2017-es OTDK-n prezentáltak. Kutatásukért, melyben a Jobbik kampányüzeneteinek mérséklődésének okát keresték a 2010-es és a 2014-es egyéni képviselőjelöltek összehasonlításán keresztül, különdíjban részesültek. Kovarek Dánielt kérdeztük az aktuálpolitikai folyamatok tudományos megközelítéséről és az OTDK-ról.

A politológiai kutatásoknak mennyire kell a kortárs helyzetre reagálniuk? Szerinted fontos, hogy egy kutatás ezáltal több figyelmet tud magának szerezni? Mit tapasztaltál az OTDK mezőnyében?
Szerintem fontos, bár nem kizárólagos cél, hogy a kutatások kurrens témákra reflektáljanak – elvégre legtöbbször mégiscsak közös erőforrásainkra, intézményeinkre támaszkodunk elkészítésük során – illetve az is fontos, hogy legyen praktikus hasznuk, más szóval: tudjunk meg többet a társadalmunkról, elitünkről, mint amennyi ismeretünk a kutatás előtt volt. Az OTDK szekciónk – Politikatudomány 3. – döntően politikaelméleti, politikai filozófiai témákat boncolgatott, az empirikus munkák zöme viszont hozzánk hasonlóan az elmúlt 4–6 év fejleményeit vizsgálta.

Az OTDK hogyan segítheti a szereplőket a kutatóvá válás útján? Lesz folytatása kutatásotoknak, vagy valami egészen másba kezdtek szerzőtársaddal?
Az OTDK szereplés a két éves “késleltetés” miatt keveset adott hozzá a kutatóvá válásomhoz: egy mesterszak alatt írt dolgozatot az ember jó eséllyel már akkor prezentál, amikor már munkába állt, és az egyetemet is elvégezte. Esetemben is így történt – jelenleg már a CEU-n dolgozom kutatóként –, a TDK-dolgozat megírása, illetve az eközben elsajátított módszertani vagy íráskészséggel összefüggő skillek ugyanakkor óhatatlanul orientáltak a későbbi pályaválasztásomban. A konkrét dolgozatot pedig – némi korrektúra, bővítés és javítás után – a Politikatudományi Szemlébe is leadtuk, ahol pont a konferenciát megelőző napon jelent meg a 2017/1. számban. Ez egyúttal a konkrét kutatás lezárultát is jelenti, de a terveink között szerepel, hogy a folyamatról egy átfogóbb, nagyobb volumenű cikket írunk angolul is.

Mit gondolsz, a Jobbik mérséklődése folytatódni fog vagy egyfajta ellenreakció várható?
Nem látom, hogy a Jobbik mérséklődését – ami mellett a pártelnök és a 2010 óta kvázi–befagyott parlamenti elit (frakció) is elkötelezett – jelentős párton belül ellenállás kísérné: az a pár alapszervezet, vagy radikális képviselő, aki ellenérzését fejezi ki, még jól is jön Vona Gábornak, hiszen minél nagyobb a “ricsaj”, annál hitelesebb, hogy néppárti fordulat ment végbe. A 2018-as választásokig nem várok érdemi változást; ugyanakkor, ha a stratégia nem váltja be a hozzá fűzött reményeket, az komoly átrendeződést hozhat mind a pártelit, mind a mezei tagság szintjén.
 

„AMIKOR ANYUKÁDBÓL EGY SÍRÓS BÁLNA LESZ” – NEMI SZTEREOTÍPIÁK A MAGYAR KÉPES MESEKÖNYVEKBEN ÉS MESEREGÉNYEKBEN

Pálóczi Bence, a Budapesti Corvinus Egyetem harmadéves szociológus hallgatója a 2017-es OTDK-n első helyezést ért el szekciójában kutatásával, melyben azt vizsgálta, hogyan kerülnek bemutatásra a férfi és női szereplők, illetve a nemek közti viszonyok a mesekönyvek történeteiben, illusztrációiban. Eredményei alapján a különböző nemekhez bizonyos meghatározó, sztereotip jelzők és ábrázolásmódok kapcsolódnak, a férfi szereplők felülreprezentáltak és a mesekönyvek szerzőinek és az illusztrátoroknak a neme hatással van a megjelenő sztereotípiákra. Bencét az OTDK szereplésről és kutatásáról kérdeztük.
Mit jelent az OTDK szereplés a kutatóvá váláshoz (már ha ez a cél)? A kutatás és annak előadása kifejtett valami katalizátorszerepet nálad?
Úgy gondolom, hogy az OTDK szereplés az egyik leglényegesebb dolog, amit BA és MA évei alatt megtehet egy hallgató annak érdekében, hogy később jó kutató lehessen belőle. Sok jelenleg aktívan kutató tanáromtól hallottam, hogy ők is részt vettek OTDK-n, és az ott elért eredményeiket még mindig büszkén emlegetik, pedig azóta doktori fokozatot szereztek és számos publikáció van mögöttük. Ez is mutatja, hogy mekkora súlya van a magyar tudományos életben ennek. Épp ezért pont fordítva, a kutatóvá válás gondolata és vágya volt a katalizátor, úgy éreztem, fontos állomása a TDK szereplés ennek az útnak.

Hol volt a nagyobb izgalom: a TDK-n, az OTDK-n vagy TED Youth színpadán? A szakmai közönségnek jobb előadni, vagy a mindenre nyitott "dilettánsoknak"?
A TEDx-en jobban izgultam, hiszen a TDK elsősorban inkább a tudásvágy miatt volt fontos, amiatt, hogy minél többet tanuljak és megtapasztaljam, milyen egy nagyobb lélegzetvételű kutatást A-tól Z-ig végigcsinálni. Ezen a folyamaton egy nagyon támogató környezet segített végig a Corvinus Szociológia intézeten belül, Dr. Nagy Beáta konzulensem által. A TDK első helyezés után jött időrendben a TED, ahol élőben 600, képernyőkön pedig még néhány tízezer embernek tartottam előadást egy teljesen más környezetben. Itt már nem tanulni voltam, hanem a saját gondolataimat megosztani az emberekkel, a kutatási eredményeimre támaszkodva. A 600 ember fizetett azért, hogy minket, az előadókat meghallgassanak és értékes gondolatokkal távozzanak, ezért nagyobb volt a nyomás. A TDK-n, mint említettem, tanulni akartam elsősorban és tudtam, hogy minden bírálat segíti majd a későbbi munkámat. A Ted-en nagyon sokat tanultam felkészítőimtől arról, hogyan kell jól előadni, ezért az OTDK előadásom alkalmával már sokkal nyugodtabban tudtam prezentálni a kutatásomat, mint akár a TDK-n, hiába volt nagyobb a tét.

Szerinted melyiket fontosabb vizsgálni: a mesekönyvekben megjelenő nemi sztereotípiákat, vagy az egész irodalmat?
Mind a kettő nagyon fontos. Én azért vizsgáltam a mesekönyveket, mert a nemi sztereotípiákat már a gyermekek születésétől megtanítjuk nekik, ezekkel a sztereotípiákkal találkoznak legelőször életükben, így ezek lesznek a legerősebbek. De a későbbiekben, az általános- és középiskolában is alig lehet találkozni női írókkal vagy főhősökkel a kötelező olvasmányokban, sőt a kortárs irodalom alakulásában is sok szexista mozgatórugót lehet felfedezni, például azt, hogy a nők a lírában kapnak nagyobb szerepet, mert az kevésbé kelendő válfaja az irodalomnak. Vagy éppen az, hogy a gyerekkönyveket néhány évvel ezelőtt még leginkább nők írták, de amint az eladások megugrottak és divat lett újra vásárolni, számos férfi író lépett be a gyerekkönyvpiacra.

A többfordulós versenyben előbukkanó kritikákat figyelembe véve van, amit ma már másképp csinálnál, ha újrakezdenéd?
Amikor megírtam a tanulmányt, másodéves BA hallgató voltam, azóta csak egy év telt el, de már most látom, hogy miben lehet erősíteni a kutatási folyamatot. Túlnyomórészt büszke vagyok a munkámra, és az elmúlt évben megismertem a dolgozatom erősségeit és gyengeségeit, például azt, hogy a módszertanom hogyan lehetett volna pontosabb. A kritikai észrevételeket a TDK után beépítettem a tanulmányba egy publikációhoz, ami nagyon sokat segített. Amiből sokat tanultam, az a kutatás folyamata, az, hogy mi mi után következzen, és ezt megtanulni, azt hiszem, egy TDK dolgozat írása a legjobb alkalom.

Tervben van már a következő önálló kutatásod? Mennyire kapcsolódna az előzőhöz?
Önálló kutatásom jelenleg a szakdolgozatom, ahol az apasági szabadságon keresztül vizsgálom az apaságot támogató céges politikákat. Ez abban kapcsolódik a TDK kutatásomhoz, hogy azt is tervezem kibővíteni az apaszerepek vizsgálatával. Ezeken kívül lehetőségem nyílt kutatóként részt venni egy 2016. decemberében indult OTKA kutatásban, ahol a szülők és gyermekek együtt töltött idejét vizsgáljuk.

Szczuka Borbála