A konferencia legismertebb külföldi vendége, Olivier J. Blanchard „Rethinking Stabilization Policy: Evolution or Revolution” címmel tartott egy közel egyórás előadást.

Az MIT és a Harvard egyetemek egykori tanárának nevét a magyar közgazdász-társadalom leginkább azért ismeri, mert ő volt a Nemzetközi Valutaalap (IMF) vezető közgazdásza 2008 őszén, akkor, amikor a magyar gazdaságot csak az IMF gyors és nagyvonalú döntése tudta megmenteni az összeomlástól. A magyar tőzsde október 8-án zuhanórepülésbe kezdett, 9-én befagyott az állampapír-piac, az euró árfolyama két nap alatt 252 Ft-ról 272-re szökött fel. Akkor – szerencsénkre – Magyarországnak sok barátja, támogatója volt Washingtonban, Berlinben, Párizsban és Londonban, így a válság kirobbanását követően öt napon belül megszületett a döntés: az IMF, az EU és a Világbank 25 milliárd dollárnyi gyorshitellel meg fogja menteni Magyarországot. Így is történt.

A világ egésze persze nem úszta meg olyan olcsón a válságot, mint Magyarország. A pénzügyi válság hosszan elhúzódott – Blanchard előadása éppen arról szólt, hogy ma, közel 10 évvel a válság kirobbanása után, milyen tanulságokat lehet és kell levonni. Érvényesek-e továbbra is azok a közgazdasági elméletek, amelyeket a világ nagy egyetemein – és így a Budapesti Corvinus Egyetemen is – makroökonómia címen tanítunk? Amit Blanchardtól hallottunk, az valójában egy másik amerikai világnagysággal, Lawrence H. Summers professzorral közösen írt 40 oldalas paper bemutatása volt (ld. www.nber.org/papers/w24179). Mint kiderült, végső soron a két társszerző az együttgondolkodás során alapvetően eltérő következtetésre jutott. (Ilyen paper-t nagyon ritkán lehet olvasni!)

Mint az előadás és a paper címe már előre elárulta, az egyik szerző (Blanchard) szerint „nincs is olyan nagy baj”, a közkézen forgó makroökonómiai tételek továbbra is érvényesek, ezek csak kiegészítésre, árnyalásra szorulnak, vagyis menni kell tovább az úton (evolution). A szerzőtárs, Summers szerint viszont mindent újra kell gondolni (revolution). Egyrészt azért, mert a 2008-ban kirobbant válság ugyan lezárult, de a fejlett piacgazdaságok összessége máig nem tudott visszatérni a korábbi növekedési pályára. Másrészt azért, mert napjainkban az alacsony kamatok és a világszerte mindenütt magas államadóssági szintek miatt a menetrendszerűen kialakuló következő recesszió leküzdésére nincs semmilyen eszköze a világ nagy kormányainak és a nemzetközi pénzügyi intézményeknek. 2008-at követően szó szerinti és átvitt értelemben a kormányok elhasználták az összes puskaport, ha jön a következő recesszió, nem lesz mivel lőni. Sem szellemi, sem pénzügyi muníció nincs elegendő.

Kinek van, kinek lesz igaza, az egyik vagy a másik amerikai világsztárnak? Blanchard professzor azzal zárta előadását, hogy ez majd csak 10 év múlva fog eldőlni. Mit tehet ehhez hozzá e sorok írója? Azt kívánja, hogy mindannyian, akik ott lehettünk az előadáson, Kornai János, Olivier Blanchard és a III-as előadót megtöltő kb. 200 főnyi hallgatóság jó egészségben élje meg 2028-at.

Mihályi Péter tanszékvezető egyetemi tanár Makroökonómia Tanszék