Értekezésemben azt a kérdést vizsgáltam, hogy megállja-e a helyét a nemzetközi kapcsolatok egyes szakértőinek feltételezése, mely szerint a jelenlegi nemzetközi rendszer hasonlóságokat mutat a középkor Európájával. A neomedievalizmus irányzatának képviselői szerint a pápa és a császár által felülről és a hercegségek, grófságok illetve városállamok által alulról korlátozott királyságok rendszere emlékeztet a szuverenitásukban meggyengült államok jelenlegi struktúrájára. A szakirodalom az állami főhatalom mai eróziójáért a nemzetközi szervezeteket, multinacionális vállalatokat, a magán-erőszakszervezeteket, az urbanizációt, a területi szeparatizmust és a civil társadalmat tartja felelősnek.

A dolgozatban három célkitűzésem volt. Elsőként igyekeztem felülvizsgálni a neomedievalizmus meglévő modelljeit, hogy így egy újabb és történetileg hitelesebb képen alapuló saját modellt hozzak létre, amiben elhelyezhetem az Európai Uniót. Másodszor elsődleges középkori forrásokra alapozva kívántam megvizsgálni, hogy az analógia alapját képező középkori politikai filozófia milyen elméleti struktúrákkal dolgozott, hogy végül ezek segítségével vizsgáljam meg az Európai Unió alkotmányos természetét.

A szöveg első részében megfogalmazott fő állításom szerint az elnagyolt újközépkori elméleti modellek gyengesége abból fakad, hogy az ezeket megalkotó nemzetközi politikaelméleti szerzők nem voltak tisztában a középkorkutatás friss eredményeivel. Az 1970-es évektől alkotó szerzők gyakran 19. századi forrásokra alapozták elméleti sémáikat. Ezt orvoslandó szembesítettem eredményeiket a kortárs történészi munkák főbb tanulságaival, aminek köszönhetően három ponton mutattam ki hiányosságokat a neomedievalizmus szerzőinél. A szuverenitás eszméjét hibásan előzmények nélküli újkori innovációnak tekintették, a természetjog koncepciójának felívelését elsősorban szintén az újkori nemzetközi jog megszületéséhez kötötték, és a birodalmiságot tartották a középkor egyik kulcskategóriájának.

A szakirodalom főműveinek kritikus alapulvételével alkottam meg egy korrigált újközépkori modellt, amelyben az államok szuverenitását felülről két versengő univerzalizmus korlátozza: a transznacionális piacgazdaság, valamint az ENSZ emberi jogi rezsimje. Előbbi inkább kemény, míg utóbbi jellemzően puha hatalomként jellemezhető hasonlóan a német-római császárság és a pápaság párosához. A vesztfáliai típusú főhatalmat belülről és alulról gyengítő további tényezők közül a civil társadalom, a területi szeparatizmus, a transznacionális terrorizmus, a migráció és az urbanizáció jelentek meg a modellben. Más szerzőkkel vitatkozva az Európai Uniót nem a modell tetején, az univerzalizmusok között helyeztem el, hanem a középen, a korlátozott szuverenitással rendelkező államok szintjén.

Az értekezés második részében két középkori szerző munkái alapján vázoltam a korabeli politikaelmélet elméleti konstrukcióinak jellemzőit, hogy aztán a harmadikban ezek segítségével elemezzem az Európai Unió felépítését. Aegidius Romanus és Bartolomeo di Lucca művei jól rávilágítanak a kormányzási formákra (monarchia, arisztokrácia, demokrácia) és uralmi módokra (királyi, despotikus és politikai uralom) mint a középkori politikaelmélet két fontos osztályozási szempontjára. Ezek vegyítése jelentette a középkori szerzők számára a vegyes alkotmányt (regimen mixtum).

A dolgozat utolsó részében szintetizálom az Európai Uniót vegyes alkotmányként értelmező szerzők és a neomedievalisták gondolatait. Ez azért releváns, mert a két tématerület szerzői ritkán ismerik egymás munkáit és/vagy a középkori elsődleges forrásokat, így nem valósult meg eddig érdemi párbeszéd közöttük. A szintézis eredményeképpen az Európai Uniót olyan újközépkori vegyes alkotmányként értelmezem, ahol a közösség egészét megtestesítő Európai Bizottság a bürokratikus (vö. monarchikus), a tagállamokat képviselő Tanács a diplomatikus (vö. arisztokratikus), a Parlament pedig demokratikus kormányzási formát testesít meg, és a közöttük zajló viszonyrendszer szupranacionális, internacionális, és infranacionális uralmi módokkal jellemezhető. A dolgozat így azt állítja, hogy a felülvizsgált elméleti keretben az Európai Unió tekinthető az újközépkori rendszer egyetlen alkotmányosan is középkorias szereplőjének, ahol a hatalmi ágak modern elválasztása helyett egy korábbi hatalommegosztási struktúra működik.

A disszertáció teljes terjedelmében olvasható, angol nyelven a Corvinus Egyetem PhD archívumában.