Mozaikok a Mozaik konferenciáról

Nemzetközi hírű tudós? Nobel-várományos? Vagy egy egyetemi karriert építő jövőbeni rektor?

Lehet, de nem biztos. Aki megteszi az első lépést, és részt vesz a tudományos diákköri munkában, egyet biztosan megtanul: hogy a tudomány művelésének kulcsa a módszer, módszeresség és fegyelem, vagyis a diszciplináris tudás gyarapítása. Ha mást nem is ér el, legalább különbséget tud tenni az áltudományos lózungok és a valódi kutatási eredmények között, és a fake news korában ez sem csekélység.

A Hallgatói Tudományos Tanács idei első rendezvénye a Tudományos Diákköri (TDK) Mozaik konferencia volt, ahol a szervezők korábbi TDK- és OTDK-helyezett hallgatók előadásaival, tapasztalt konzulensek és TDK-zók tanácsaival és sok hasznos információval ajánlották a TDK-írást. A jövő évi TDK témáit, versenykiírását, a határidőket, a szabályzatban történt változásokat is közzétették. Mi most a szerzők segítségével ízelítőt nyújtunk régebbi és frissen bemutatott TDK-dolgozatokból.

Ilyés Noémi: Turizmus Budapest árnyékában: láthatatlan turisták Szentendrén

A turizmussal foglalkozó nemzetközi szakirodalomban is egyre több figyelmet kap a nagyvárosok vonzáskörzetében elhelyezkedő települések speciális helyzete: ezekben a kisebb városokban, falvakban sok látogató fordul meg, de jellemzően csak egynapos kirándulásokat tesznek. Mondhatjuk, hogy ezek a kisebb települések turizmus szempontjából a nagyvárosok árnyékában léteznek: nem számítanak fő turistacélpontnak, azonban a turisták ezekbe a városokba is szívesen ellátogatnak általában egy egynapos kirándulás vagy átutazás során. Azáltal, hogy a kirándulók nem éjszakáznak ezekben a desztinációkban, nem szerepelnek a turizmus ágazat fontosabb mutatóiban, tehát statisztikailag „láthatatlanok” maradnak. Hazánkban jellemzően ilyen területek a főváros és a nagyobb városok környékén megtalálható települések, amelyek könnyen megközelíthetőek, és kiváló egynapos kirándulási lehetőséget nyújtanak. Ha Budapestről beszélünk, kiváló példa erre a jelenségre Szentendre városa. Azon túl, hogy a látogatók száma nem pontosan mérhető és a turisztikai magatartásukra vonatkozó jellemzők nehezen azonosíthatóak, fontos kérdés, mivel lehetne hosszabb maradásra bírni őket.
A dolgozatom célja, hogy a Szentendrén végzett esettanulmányon keresztül megfogalmazzam, milyen adatok segítségével lehet mérni ezeken a településeken a turizmus volumenét, illetve feltárjam, hogy a láthatatlan turizmus ezen szegmensében rejlő ellentmondások milyen kihívások elé állítják a település irányítóit és a vállalkozások menedzsmentjét. A kutatás eredményeként megállapítható, hogy a közlekedési statisztikák, a szolgáltatók által bevallott jövedelem, múzeumok látogatottsága és a kereskedelmi szálláshelyek adatai közelítő információkkal szolgálhatnak a turisták számáról, de közel sem tekinthetőek pontosnak. Azonban mérési pontoknak tekinthetőek, amelyek alapot biztosítanak az egynapos látogatók számának meghatározásához. A Szentendrére érkezők tartózkodásának meghosszabbítását a kiskereskedelmi szolgáltatók elsősorban a helyi adók csökkentésével és a marketingtevékenység erősítésével tartják elérhetőnek. Emellett csak egynegyedük gondolja, hogy fejleszteni kéne a település szálláshelyeit és a kínált szolgáltatásokat, inkább a létező igények jobb kiszolgálását tartják fontosnak. Ez nem véletlen, hiszen itt egy erősen kiskereskedelem-orientált szektor van jelen, azonban a vendégéjszakák számának növekedéséből közvetve az összes turisztikai érintett profitálna. A város újrapozícionálásával Szentendre viselhetné újra a Dunakanyar kapuja címet, és a szálláshelyek minőségi bővítésével a vallási turizmusban rejlő lehetőségeket is kiaknázhatná a település.

Ámann Róbert és Teszárik Eszter: Közösségi gazdálkodás: a XXI. század alternatív gazdasági modellje

A TDK-dolgozatban a közösségi gazdálkodás modelljét használó vállalatok hatékonyságát hasonlítottuk össze tradicionális versenytársaikéval, a tranzakciós költség-elméletet használva. Azt állapítottuk meg, hogy jelentős költségeket képesek a közösségi gazdálkodás modelljét használó vállalatok megspórolni, elsősorban az általuk használt virtuális platform által.
A platform algoritmusa biztosítja ex ante a szerződő felek kiválasztásának és a szerződéskötés folyamatának egyszerűsítésével a hatékonyságot. Ex post pedig az alkalmazás által válik lehetővé a szerződés egyszerű betartatása, a felhasználók ellenőrzése, valamint a vállalat és a felhasználók közötti és a felhasználók egymás közötti kommunikációja.
Az elméleti részt egy esettanulmányon keresztül mutattuk be a gyakorlatban, melynek középpontjában az Uber nevű, a közösségi gazdálkodás modelljét használó fuvarszervezést nyújtó vállalat állt, amelynek működését egyik legnagyobb piacán, a londoni piacon elemeztünk.
A dolgozatban egy részletes költség- és bevételelemzés során kimutattuk, hogy az Uber jelentős mennyiségű tranzakciós költséget takarít meg a közösségi gazdálkodás modelljének használata által.  Kutatásunk eredménye alapján ez £0,16 tranzakciós költség-megtakarítást jelentett 2014-ben a hagyományos formában működő (licencelt taxi) versenytársaikhoz képest £1 bevétel elérése érdekében.
A modell ezt úgy éri el, hogy az alacsony belépési korlátnak köszönhetően a sofőröknek bizonyos költségek egyáltalán nem lépnek fel, ilyen például a taxióra bérlése és minden egyéb költség, amely csak a licencelt taxit használó sofőröket terheli. Továbbá az Uber mint vállalat számára is fellépnek költségcsökkentő mechanizmusok, ilyen a virtuális platform, melynek fenntartási költségei jóval alacsonyabbak, mint egy hagyományos fuvarszervező vállalatéi, így hatékonyabban képes összekötni a sofőröket az utazni vágyókkal, miközben a fuvar költségeit is minimalizálja.
Az esettanulmány megmutatta, hogy a tranzakciós költség-elmélet segítségével a gyakorlatban is elemezhető a közösségi gazdálkodás modellje, illetve a modell használata jelentős hatékonyságnövelést idéz elő, így olcsóbbá és hatékonyabbá teszi a személyszállítást.

Drabancz Áron és El-Meouch Nedim Márton: A szén-dioxid-kvóta eredményessége a globális klímaváltozós elleni harcban – The efficiency of the carbon quota

Korunk legkomolyabb kihívásai közé tartozik a globális klímaváltozás, hiszen a Föld klímájának szélsőségesebbé válása és átlaghőmérsékletének növekedése már ma is a világ számtalan helyén nehezíti meg vagy lehetetleníti el a megélhetést. Tanulmányunkban az EU üvegházhatású gázkibocsátás (ÜHG) csökkentésére létrehozott kvótarendszer hatékonyságát elemeztük 2005 és 2015 között.
A kvótarendszer jelenleg a harmadik fázisban jár: 1. fázis: 2005-2007; 2. fázis: 2008-2012; 3.fázis: 2013-napjainkig (2015-ig adatokkal). Az első fázist tagállami szinten tesztelési célból hozták létre a CO2-kibocsátás-csökkentő képesség felmérésére. A 2. fázistól már évente csökkentették a vállalatok számára allokált kvótamennyiséget a Kiotói és Európai Uniós klímavédelmi irányelvekkel összhangban. A „cap and trade” elv alapján egy vállalat vagy csökkentette az egyik évről a másikra az ÜHG-kibocsátását, vagy a piacról vásárolt plusz kvótát, ami lehetővé tette, hogy mindig a legolcsóbban valósuljon meg a kibocsátáscsökkentés. A 2007-2008-as gazdasági válság hatására visszaeső vállalati ÜHG-kibocsátás azonban rontotta a 2. fázis hatékonyságát. A 3. fázisban a korábbi tagállami allokáció helyett centralizáltan, európai szinten zajlott a kvóták allokációja, illetve jelentősen nőtt a nem ingyenesen, hanem aukción keresztül megszerezhető kvóták mennyisége. Továbbá felfüggesztettek bizonyos aukciókat a fázis második felére, hogy csökkenjen a rendszerben szereplő túlkínálati nyomás.
Tanulmányunkban statisztikai és ökonometriai eszköztárral azt a hipotézist vizsgáltuk meg, hogy a harmadik fázisban bevezetett változások megszüntették-e a korábban fennálló túlkínálati nyomást. Továbbá azt, hogy az új, centralizált rendszer hatására csökkentek-e az országspecifikus tényezők, vagyis szignifikánsan hatott-e egy vállalat kibocsátási pozíciójára a területi elhelyezkedése. Az elemzéshez az adatokat az Európai Bizottság hivatalos oldaláról töltöttük le. A hipotézisek megvizsgálására az országokra először egy túlallokálási arányt számítottunk ki az egyes fázisokban. A túlallokálási arány az országban lévő vállalatok aggregált kibocsátási pozíciójából számítható. Amennyiben ez meghaladott egy kritikus értéket, az országban túlkínálati nyomást feltételeztünk. Az első fázisban 10 ország haladta meg ezt az értéket, amely nagyrészt az újonnan, 2004-ben vagy azután csatlakozott EU-tagországokat jelentette, a második fázisban 4 ország, míg a harmadik fázisban már minden ország az érték alatt maradt. Ezután egy ökonometriai modellt építettünk fel, ahol súlyozott országkontrasztokkal próbáltuk megfogni az országspecifikus hatásokat a túlallokálásra nézve. A kontrasztváltozók az első modell esetében, amelyben az első két fázis adatai szerepeltek, 10 országnál jeleztek szignifikánsan magas túlallokálást az átlaghoz képest, emellett 6 országnál szignifikáns alulallokálást mutattak. A harmadik fázisra ez az arány 6-6-ra változott, tehát az országok közötti szórás, és azon országok száma is csökkent, amelyeknél az átlagnál nagyobb volt a túlkínálat. Ami a túlkínálati nyomás jelenségét illeti, hipotézisünket az empíria alátámasztotta, az első és második fázisban megfigyelhető túlallokálás a harmadik fázisra fordulva megszűnt. Másik, országspecifikus hatásokra vonatkozó hipotézisünk részben nyert csak empirikus igazolást, a hatások szimmetrikusabbá váltak, de még mindig észlelhető szignifikáns eltérés az országok között. Kutatásunk alapján azt a következtetést tudjuk levonni, hogy a pozitív változásokat, és ezáltal az ETS-rendszer hatékonyságának növekedését a harmadik fázisban bevezetett reformoknak köszönhetjük.

B. Kis Marcell és Beregszászi Attila: Márkapreferenciák conjoint elemzése a magyar dohánypiacon

2015 nyarán Európában egyre nagyobb figyelmet kapott szabályozói oldalról az a kezdeményezés, hogy a dohánytermékek márkasemleges csomagolásban kerülhetnek csak piacra több országban, köztük Magyarországon is. Az ilyen és ehhez hasonló dohányzással kapcsolatos irányelvek megváltoztatása mind egy irányba mutatott: csökkenteni kell a dohányzás vonzóságát. Miért épp a márkák hangsúlyának csökkentésével? Alig van még ilyen iparág, ahol ennyit számítana az észlelt hasznosságban a márka, a dizájn, az identitás. Dolgozatunk ennek elméleti kidolgozásával kezdődik, majd elemzésünk azzal foglalkozik, mi is az imázs. Ezt követi a gyakorlati rész: egy conjoint analízist alkalmazó szimuláció segítségével rámutatunk saját eredményeinkkel is, hogy a márka a legfontosabb tényező a cigaretta választásakor, így a tárgyalt szabályozói indítványok hasznossá válhatnak a cigaretta kiemelten fiatalok általi fogyasztásának visszaszorítására.
Először azt vizsgáltuk meg, hogy mit is jelent a fogyasztónak a márka, hogyan befolyásolja egy név, egy dizájn a fogyasztót abban, hogy mit válasszon. A márka fogyasztói szempontból megközelítve a hasznosságfüggvény egyik fontos torzító paramétere, melynek jelenléte az alapvető termékválasztási valószínűséghez képest hozzáadott (vagy lecsökkent) választási valószínűséget eredményez. Ez a koncepció arra mutat rá, hogy létezik egy elméletben értelmezhető alaptermék, melyhez képest a márka hozzáadott értékekkel ruházza fel a fogyasztó számára a funkcionális terméktulajdonságok mellett a megvásárolt terméket. Ennek a hozzáadott értéknek a főbb összetevői a márka ismertsége, a márka elérhetősége, továbbá a márkanévnek köszönhető imázsbeli és észlelt teljesítménybeli javulás.
A vállalati marketing fő célja, hogy a márkához fűződő viszony, megérzések, információk minél pozitívabban éljenek a fogyasztókban, továbbá a szakirodalom pozitív korrelációt határoz meg a márka ismertsége és a fogyasztók márkába vetett bizalma között is. A dohányiparban a bizalom speciális feladatot lát el: egyrészt iparági szinten kell megfelelni az egyre növekvő külső nyomásnak az egészségügyi hatóságok, civil szervezetek és társadalmi tapasztalatok miatt, másrészt eggyel beljebbi szinten is az image a mérvadó, hiszen a dohányiparon belül a vállalatok a márkájukkal és az e köré kialakított image-ükkel tudnak leginkább versenyelőnyt szerezni a funkcionális attribútumok marginális súlya miatt. A Marlboro jó példa erre, piacvezető pozíciójuk nagyrészt annak köszönhető, hogy mindig is nagy hangsúlyt fektettek a komplex imázsuk megkülönböztető hatására.
Gyakorlati kutatásunk módszertanaként a conjoint analízist választottuk, mely módszer a termékattribútumok értékének megbecsülésére hipotetikus termékprofilokat hoz létre. Online kérdőívünk kitöltőinek páronként kellett választania ezek közül a profilok közül, ezt követően a PAPRIKA-módszer statisztikai modelljével kiszámítottuk az egyes termékattribútumok (esetünkben márka, pattinthatóság, íz, erősség) relatív fontosságát a választásukban. A 247 budapesti egyetemista kitöltő eredményeiből levont konklúziónk megegyezett a márka fontosságát hangsúlyozó hipotézisünkkel: a márkához volt köthető a legnagyobb hasznosságnövekedés, 48,5%-kal.