Már a 19. század vállalatainak, kereskedőházainak és kamaráinak is szüksége volt a képzett, gazdasági ismeretekben jártas munkaerőre. A Habsburg Birodalom nyugati tartományaiban úgynevezett Handelshochschule-k, vagyis kereskedelmi felső-középiskolák, akadémiák létesültek, s ezek mintáját hamarosan korszerű magyarországi intézmények követték. A Handels szó jelentése ugyanakkor túlmutatott a kereskedelmen: általában üzletet jelentett. Ismerjük hát meg a Budapesti Kereskedelmi Akadémia, egy korabeli „business school” történetét!

A kereskedői szakma a 19. század előtt apáról-fiúra szálló, céhes hagyományokkal rendelkező mesterség volt, s csak az ipari fejlődés évtizedeiben soroltattak a „kereskedelem” tárgykörébe a gazdasági élet tisztségviselői feladatainak ellátásához szükséges ismeretek. A század első évtizedeiben már néhány szakkönyv is megjelent a gyakorlati tanulmányokat folytatók számára (pl. Kiss János 1804-es magyar-német levelezőkönyve vagy Szarka József 1822-es könyvviteli tankönyve). Komoly előrelépést azonban csak Bibanco Gyula Emmanuel 1830-ban alapított kereskedelmi iskolája hozott.

Appiano József, a Pester Lloyd elnöke 1856-ban tett javaslatot a Pesti Polgári Kereskedő Testület választmányi ülésén egy modern, felsőfokú kereskedelmi oktatást nyújtó intézmény létrehozására. A javaslatot sokan támogatták, ezért hamarosan egy bizottság alakult a tervek kidolgozására. Az iskola 1857-ben nyílt meg a hazai és lipcsei előképek mintájára. Egy későbbi, az intézmény ötvenéves fennállásának alkalmából kiadott emlékkönyvből megismerhető az akadémia alapítóinak névsora, akik között a gazdasági és a tudományos élet prominenseit, illetve számos bankot és gazdasági társulatot találunk – olyan nagylelkű mecénásokat, akik 2 000 koronánál magasabb összeggel járultak hozzá e nagyjelentőségű intézet megalapításához.

Az angol, francia és olasz élőnyelvi tanórák mellett mennyiségtan, kereskedelmi számtan, általános és kereskedelmi földrajz, statisztika, könyvvitel, kereskedelmi és váltójog, tenger- és vámjog, nemzetgazdaságtan, áruismeret és technológia tárgyakkal ismerkedhettek meg az iskola diákjai. Egy millenniumi kiadású emlékkönyv tanúsága szerint a magániskolaként működő intézmény éves költsége megközelítőleg 17 000 forint volt, ebből 7 500 forintot tandíj formájában, további közel 10 000 forintot pedig a fenntartó intézmények adományából fedeztek.

A kiegyezés utáni években, Lewin Jakab igazgatósága alatt a tisztán gyakorlati képzés mellett előtérbe került az elméleti ismeretek oktatása. „Az intézet értesítőjében adott programjában egész határozottan kimondta, hogy nem tanoncokat, hanem irodatiszteket és főnököket akarnak nevelni, s ennek következtében az általános műveltségen kívül mind az irodatisztnek, mind a főnöknek szükséges tárgyak elsajátítására kell törekedni” – olvasható az intézmény ötvenéves jubileumi emlékkönyvében.

Az egyre nagyobb presztízsű intézmény 1885-ben új épületbe költözött az V. kerületi Alkotmány utcába, jól felszerelt, modern termekkel és laborokkal biztosítva a színvonalas oktatást. A különböző osztályok tanidejének és szerkezetének változása mellett a tantárgyi struktúra is átalakult: a hallgatók közgazdaságtani, jogtudományi, földrajzi-technológiai, kereskedelmi és idegen nyelvi tárgyakat hallgattak.

Az Akadémia emlékkönyveinek végén hosszú felsorolás található az ott végzettek nevével és aktuális pozíciójukkal. Ezekből kiderül, hogy az Akadémián oklevelet szerzett szakemberek közül csaknem mindenki különböző állami vagy magánvállalatok vezető tisztségét töltötte be, esetleg önálló vállalkozást indított vagy kamarai, érdekképviseleti feladatokat vállalt. A két kötet összevetésével pedig arról is jó képet kaphatunk, milyen karrierutat jártak be az intézmény volt diákjai az 1896 és 1907 között eltelt évtizedben. Az 1888/89-es tanév végzettjei között megtalálhatjuk Balogh Elemért is, a Hangya Szövetkezet későbbi vezérigazgatóját, az önálló közgazdasági egyetem ügyének egyik legfontosabb támogatóját.

Összességében elmondható, hogy a Budapesti Kereskedelmi Akadémia volt korának egyik legnagyobb jelentőségű gazdasági képzőhelye, ami fennállásának majdnem hetven esztendeje alatt figyelemre méltóan megőrizte a felhalmozódott szakmai tudást, oktatói gyakorlatot és üzleti szemléletmódot. Ez a fontos szellemi tőke az intézmény megszűnte után sem merült feledésbe, hiszen hozzájárult az ezt követően létrejött tudományegyetemi Közgazdaságtudományi Kar akkoriban nemzetközi viszonylatban is kimagasló színvonalához.

Baksa Máté