Matricula


A felsőoktatási intézmények egyik legfontosabb iratcsoportját alkotják a hallgatók személyes, valamint tanulmányi adatait tartalmazó anyakönyvek, másképp törzskönyvek, latin elnevezéssel matrikulák. Adattartalmuk szinte teljes egészében megegyezik a leckekönyvvel, ezért indexmásolatnak is nevezik. Ugyanis a leckekönyv tanulmányi adatait „másolják be” az anyakönyvbe. A hallgatói anyakönyv az egyetemekkel egyidős, adattartalma és formája az idők során, jelentős változáson ment keresztül. Eleinte tanévek szerint a beiratkozott hallgatók nevét, társadalmi állását (pl. nemes, polgár, klerikus) és esetleg a születési helyét (pl. ország, tartomány) tartalmazták, nem kötött forma szerint. Nem véletlen, hogy az első folyamatosan működő hazai universitas, a Nagyszombati Egyetem (ma ELTE, PPTE) legrégebbi iratai is éppen az anyakönyvek, amelyek több-kevesebb hiánnyal szinte az egyetem alapítási évétől (1635) megvannak. Az előrenyomtatott rovatokkal készített törzskönyvek a polgári állam és a modern bürokrácia kiépülésével egy időben, a 19. században jelentek meg. A század végén a tanulmányi adatokra vonatkozó részek (tantárgy, tanár, óraszám, elmélet vagy gyakorlat, érdemjegy) szinte napjainkig rögzültek. Ennél nagyobb változást mutat a személyes adatok köre. Ezek közül néhány jelentős változás: a 19. századtól a 20. derekáig általános volt a nemzetiség az anyanyelv, a vallás, a társadalmi állás, valamint az anyagi helyzet anyakönyvi rögzítése. Ezek közül 1945 után az első 3 kiesett, míg korábban az apa. illetve gondviselő adatai kerültek a törzskönyve, ezután az „anyja neve” Összességében, tehát napjainkhoz közeledve szűkült a törzskönyvi személyes adatok köre. A törzskönyv alapnyilvántartás jellegéből fakadt, hogy időtálló módon, kitűnő papírból, színvonalas nyomdatechnikával készítették, a gerincük strapabíró módon varrószalaggal összefogva készült. A borító erős vászon vagy bőr borítást kapott. A kitöltését ugyancsak időtálló antracit tintával végezték. Ezeknek az anyakönyveknek a mérete, a súlya ma is tiszteletet parancsol. A politikai, társadalmi, gazdasági változások az anyakönyvek anyagában, a készítés minőségében is tükröződtek, mégpedig a hanyatlás képét mutatva: A felhasznált papír silányabb minőségű, a kötést ragasztással oldották meg és a jóizlés elleni merényletként műbőr borítással látták el. A bejegyzések minősége (íráskép, helyesírás) erősen erodálódott. Nem túlzás, ha a hallgatói anyakönyvek ilyen változását párhuzamba állítjuk a diplomák devalválódásával. A hallgatói anyakönyvezésben minőségi változást hozott az elektronikus anyakönyv, majd a leckekönyv megjelenése az ezredforduló után.

A régi törzskönyvek a hazai elitképzés, a társadalmi mobilitás kutatásának első rangú történeti forrásai. Ezt a munkát segíti az analóg kötetek digitalizálása, adatbázisba rendezése. Ennek a munkának az elvégzése egyetemünkön is fontos lenne, mert hosszú éveken keresztül nem jelentek meg olyan évkönyvek, amelyek akár a beiratkozott, akár az oklevelet szerzett hallgatókat tartalmazná. Az Egyetem közelgő száz éves évfordulójáról (2020) méltó megemlékezés lenne, ha sikerülne összegyűjteni a beiratkozott hallgatók teljes listáját.

Zsidi Vilmos
Fotó: Fekete Balázs