A Stanford Egyetem emeritusa, egyetemünk díszdoktora, a közelmúltban elhunyt James G. March professzor életműve előtt tisztelegtek corvinusos kollégái és barátai.

Kevés olyan kiváló, széles látókörű tudós gazdagította a magatartástudomány, a szervezetelmélet és a döntéselmélet szakirodalmát, mint James G. March. A Stanford Egyetem néhai professzora, az amerikai National Academy of Sciences választott tagja 2018. szeptember 27-én hunyt el. March professzor egyetemünk díszdoktora volt, sok szálon kötődött a Rajk Szakkollégiumhoz és a magyarországi gazdálkodástudományhoz. November 12-én a tiszteletére rendezett esten corvinusos kollégái és barátai emlékeztek rá.

James G. March a University of Wisconsinon szerezte BA diplomáját, majd a Yale-en végezte politikatudományi mester- és doktori tanulmányait. A fokozatszerzést követően a Carnegie Institute of Technology, majd a University of California pszichológia- és szociológiatanára volt. 1970-ben a Stanford University professzora lett, ahol aktív évei végéig dolgozott. Munkásságára nagy hatással volt Herbert Simon, akivel több közös publikációt írt, elsősorban szervezetelméleti témában. March professzor elsődleges szakterülete a szervezeti döntések témaköre volt. Elméleti megközelítésében főként a pszichológiai és magatartástudományi iskolákat kombinálta. Kimerítően foglalkozott az információknak a döntésekben játszott szerepével, annak gazdasági és társadalmi hatásával.

Munkásságának talán legtöbbet emlegetett eredménye a felfedezés és kiaknázás (exploration-exploitation) kettősének leírása volt a szervezeti tanulás és döntéshozatal összefüggéseiben. A felfedezés rövid távú költségeit a hosszabb távon elérhető innováció és eredményesség érdekében érdemes megfizetni, míg a rutinszerű működésre építő kiaknázás a már működő gyakorlatok tökéletesítésén keresztül a hatékonyság záloga. E kétféle működés egyéni és szervezeti szinten is más környezetet és feltételeket kíván: a kreativitáshoz elengedhetetlen a szabadság és a szabályok, a kimondott vagy kimondatlan alapvetések megkérdőjelezése; a kiaknázás feltétele ezzel szemben éppen a rutinok kialakulását lehetővé tevő nagyobb fokú szabályozottság. Világos, hogy a szervezetek versenyképességéhez, fennmaradásához mindkét működési módra szükség van: felfedezés nélkül nem tudunk tanulni a világról, a régi beidegződések rabjai maradunk – a kiaknázásra viszont a megtanultak megjegyzésére és felhasználására van szükségünk.

Kutatómunkája mellett March professzor kiválóan és intenzíven oktatott is. Érdekesség, hogy tudományos művei mellett költőként is elismerést vívott ki: kilenc verseskötete jelent meg, és két filmet is készített. Tudományos és oktatói munkájáért számos díjat kapott, világszerte több mint 15 egyetem választotta díszdoktorává.

March professzor volt az első kitüntetettje annak a Rajk Szakkollégium tagjai által alapított díjnak, amelyet kollégájáról és barátjáról, Herbert Simonról neveztek el. A Herbert Simon-díjat 2005-ben adták át neki a szakkollégium diákjai. A díjjal a kollégium tagsága azóta is azokat az elméleti szakembereket ismeri el, akiknek munkássága kiemelkedő módon járult hozzá üzleti problémák megoldásához, illetve akik jelentős hatást gyakoroltak a kollégisták gondolkodására és szakmai fejlődésére. Az azóta évente kiosztott díjnak köszönhetően külföldi üzleti iskolák neves kutatói, professzorai látogathattak Magyarországra, mint Henry Mintzberg, C. K. Prahalad, C. M. Christensen, Eric Brynjolfsson, Jeffrey Pfeffer, vagy az idei évben Sinan Aral.

A novemberi emlékesten beszédet mondott Dr. Zoltayné Dr. Paprika Zita dékán, a Döntéselmélet Tanszék vezetője, Dr. Drótos György, a Vezetéstudományi Intézet igazgatója, és Nagy Dorottya, a Rajk Szakkollégium tagja.

„Magam nem részesültem abban a szerencsében, hogy személyesen megismerkedjek vele, de a kollégiumi emlékezetben egy inspiráló és mélyen emberséges alakként él tovább szellemisége. Azt gondolom, erről árulkodik az is, hogy elfogadta meghívásunkat Magyarországra, és megkezdte egy olyan díjnak a névsorát, amelynek jövője akkor még ismeretlen volt. Hálával gondolunk arra, hogy első Simon-díjasunkként segítette a kollégium, az egyetem és a magyar tudományosság gazdagítását. […] James March professzor hihetetlenül széles látókörrel rendelkezett, melyet szerencsénkre több téren is a tudomány szolgálatába állított. Elmélete számomra kiemelkedő szintetizáló erővel bír, amely rendkívül értékes alapokat teremt a szervezetek megértéséhez. Gondolkodásmódja mélyen emberközpontú, emberszerető és -értő, példaértékű számomra. Felhívja a figyelmet arra, hogy mi vagyunk saját rendszereink megteremtői, melyekben egymástól folyamatosan tanulva lehetünk képesek a fejlődésre. Erről a mély emberségről tesz tanúbizonyságot számomra az is, hogy az első Simon-díjasunkként gondolhatok vissza rá. Felismerte a kitüntetésben, a Rajkban és az egyetem tudományos életében rejlő potenciált. Osztozott velünk azon a vízión, amely a tudományos diskurzus felélénkítését látta az elkövetkezendő díjasokban és Magyarországon. Hálával gondolunk vissza emlékére.” (Részlet Nagy Dorottya beszédéből)

Baksa Máté