A Gazdálkodástudományi Kar Kutatási Hét programsorozata idén január 15-19. között is nagyon változatos témákkal várta az érdeklődőket. Kutatási projektek beszámolói, kutatói rapid randi, hasznos szoftverek és pályázati lehetőségek bemutatkozói, sok-sok közös gondolkodás, meg persze számos remek alkalom egymás megismerésére egy házikós leves vagy pite fölött. Bárhogy is sajnáljuk, nem lehetünk egyszerre két helyen: néha választanunk kell több érdekes program közül, máskor egyéb feladatok szólítanak el bennünket. A következő szubjektív körkép ezért csak ízelítő a hét eseményeiből.

Hétfő délelőtt a Vezetéstudomány folyóirat „Meet the Editor” programján a vendégek nem csupán a legnagyobb presztízsű magyar gazdálkodástudományi szaklap szerkesztőbizottságának tagjaival találkozhattak, de megismerhették a szerkesztési folyamatot segítő új workflow rendszer működését is. Primecz Henriett, a folyóirat főszerkesztője hasznos tanácsokkal és praktikus javaslatokkal látta el a korábbi és reménybeli szerzőket, majd megfontolandó szempontokra hívta fel a bírálók figyelmét. A program célja az volt, hogy találkozhasson egymással a folyóirat szerkesztősége és tudományos közössége – így természetesen felmerülő kérdéseikre is választ kaphattak a résztvevők.

Hétfő délután a Sportgazdaságtani Kutatóközpont (SGK) workshopján a négy külföldi (egy katalán, két portugál és egy iráni) és a három Corvinusos előadó (Kozma Miklós és Kynsburg Zoltán az SGK, Köves Alexandra a Döntéselmélet Tanszék képviseletében) a participatív döntéshozatal kérdéskörét járta körül. Pezsgő dinamikát vitt a gondolatmenetbe a kapcsolódó elméleti keretek és a gyakorlati tapasztalatok alapján tett meglátások egymásra hatása. A résztvevők elsősorban a spanyol kosárlabda és a portugál futball környezetében emelték ki a vezetők és az edzők döntéseinek összetettségét – praktikus strukturális keretet adva ehhez –, a jobb döntések meghozatalához szükséges tényezők közül a reflexió fontosságát hangsúlyozva, illetve konstruktív vita alakult ki akörül, hogy mennyiben helyes vagy sem az edzői döntések bizonyos köre esetében a participáció elvét alkalmazni.

Kedd délelőtt a Corvinus Science Shop programján a kutatók a Város és Folyó Egyesület (VaLyo) önkénteseivel ülhettek egy asztalhoz. A Szabihíd vagy a Regatta projektek mellett sok más kezdeményezést (és számtalan kacsakő-bajnokságot) jegyző VaLyo célja, hogy a Dunát közelebb hozza a helyi lakosokhoz, felhívja a figyelmet a víz közelségében rejlő lehetőségekre. A keddi programon a résztvevők egy-egy asztalnál különböző problémás helyzeteket elemeztek azzal a céllal, hogy a megoldásokat már valamilyen egyetemi kurzusfeladat során dolgoztathassák ki a hallgatókkal. Több reménykeltő együttműködés felmerült, úgy tűnik tehát, hogy az egyetem oktatói, kutatói és társadalmi missziói jól támogatják egymást.

Kedd délután a hálózatok vezetési kérdéseit körüljáró Kapocs sorozat második alkalmán három izgalmas kutatás eredményeit ismerhették meg a résztvevők. Lőrincz László a korábban népszerű közösségi média-hálózat, az iWiW összeomlásáról beszélt. Rendkívül érdekes előadásában a társadalmi tőke megtartó erejére hívta fel a figyelmet. Havran Dániel kutatótársaival a bankközi piaci kereskedésben kirajzolódó hálózatok kapcsolatait vizsgálta, előadásában a diadikus kapcsolatokban megjelenő reciprocitás lehetséges okait mutatta be. Szabó Zsolt Roland előadásában – a hálózati tanulás és a tanuló hálózatok fogalmainak bevezetésével – a szervezeti tanulás új dimenzióira kiterjedő modellt ismertetett. A prezentációk után élénk szakmai beszélgetés segítette a tanulságok és átvihető tapasztalatok megosztását.

Csütörtök délelőtt igen népszerű volt a negyedik ipari forradalom hatásaival foglalkozó workshop, ahol több jelenleg is dolgozó kutatócsoport mutatta be eredményeit, meglátásait a témáról. Az előadók (Boda György, Czakó Erzsébet, Losonci Dávid és Szabó Zsolt Roland) elsősorban a robotok és a mesterséges intelligencia jelentette kihívásokkal és lehetőségekkel foglalkoztak, a prezentációkat követően pedig a vendégek is bekapcsolódtak az izgalmas vitába. Az ipar 4.0 vagy a gazdaság 4.0 jelzi-e inkább a helyes megközelítést? Hogyan tud felkészülni a várható technológiai és gazdasági változásokra Magyarország? Mi a felelőssége ebben az egyetemeknek mint képző- és kutatóhelyeknek? Hogy kell majd embereket vezetni az új technológiák korában? Egyáltalán áldás vagy átok-e, ha egyes munkákat robotok végeznek majd? Számomra az egyik legérdekesebb felvetés talán ez volt: a legjobb stratégia a technológiai fejlődés kihasználására pont egy jó humán stratégia.

Eközben a Corvinus székesfehérvári campusán megvalósult a Kari Kutatási Hetek történetének első vidéki rendezvénye, amely a nyugat-ázsiai térség és hazánk együttműködési lehetőségeit vizsgálta a sportban. Iránból érkezett a Sportgazdaságtani Kutatóközpont meghívására előadó (Vajiheh Javani), aki a Magyar Birkózó Szövetség alelnökéhez (Bacsa Péter) hasonlóan tényekben gazdag előadásban megerősítette az eddigi és a további együttműködési lehetőségek körét, elsősorban sportszakmai területen. Szóba került a közelmúltban rakétaként sikeressé vált iráni röplabda helyzete is, amennyiben csapatsportként képes volt szerény alapokról a világ legjobbjai közé kerülni, meglévő társadalmi gyökerek és tudatos kormányzati támogatás környezetében.

Pénteken, még mielőtt hangulatos fogadással zárult volna a hét, a Kari Kutatási Bizottság stratégiai workshopján vehettek részt az érdeklődők. A szervezők bemutatták az egyetemi kutatási stratégiával kapcsolatos főbb koncepciókat, az őszi munka eddigi eredményeit, és ismertették a Gazdálkodástudományi Karon formálódó stratégiát is, amely az EQUIS akkreditációs követelményeit is tükrözi. A kutatási stratégia egyik központi gondolata az volt, hogy a kollégák kutatás iránti elkötelezettsége alapján három szinten eltérő támogatási lehetőségeket és fejlesztési célokat fogalmaz meg a Kar. A rövid ismertetőket hosszabb közös gondolkodás követte, ahol minden érintett véleményére számítottak a szervezők. Három asztalnál a stratégiaalkotáshoz kapcsolódó egy-egy témát jártak körül, mint a stratégia kulcsterületeit: hogyan mérjük a kutatási teljesítményt, milyen módon fejlesszük a kutatói kapacitásainkat, illetve milyen módon hasznosítsuk az egyetem külső kapcsolatait vállalatokkal és civil szervezetekkel. Nemcsak új gondolatokat, véleményeket és ötleteket gyűjtöttek, de a kutatási aktivitást fejlesztő intézkedéseket és valós példákat is megvitatták.

Új tanítási és a tanulási módszerek
Natasha Gjorevska, a Corvinus Gazdálkodástani Doktori Iskolájának hallgatója részt vett a managementet tanító oktatók nemzetközi akadémiája (IMTA) által Szlovéniában tartott kéthetes rendezvényén, amelynek évről évre célja a menedzsmentet tanító fiatal oktatók megismertetése új tanítási módszerekkel. Az IMTA programja erőteljesen esettanulmányokra épít, és azon a megfigyelésen alapul, hogy a felsőoktatási intézmények által nyújtott kínálat (azaz az ott végző diákok ismeretei, készségei) sokszor nem esik egybe a vállalatok által támasztott követelményekkel.
A Natasha által tartott Corvinusos fórumon a résztvevők két gyakorlatot végeztek el, mintegy ízelítőként a kéthetes programból. Az egyik egy olyan kép (metafora) kiválasztása volt, amely leginkább jellemzi az illető tanítási filozófiáját, a másik pedig a tanári szerep pontosabb definiálását, illetve újragondolását segítette.
Az egyik legújabb tanítási módszer az ún. tükrözött osztályterem (flipped classroom) modell, amelyben megszűnik az oktató központi szerepe, azt a kollaboratív munka váltja fel. (A módszerről korábbi számunkban már írtunk.) A hallgatók az osztálytermen kívül tekintik meg az oktató által kijelölt előadást, egyénileg tanulmányozzák az online forrásokat, majd az órán műhely formájában az oktatóval közösen dolgozzák fel őket. Ez a modell az egyébként passzív hallgatókat is aktivizálja.

Baksa Máté, Kozma Miklós