Kutatók, nem vagytok egyedül! - A Gazdálkodástudományi kar kutatási hetéről

Kutatási hét, 2017

A Gazdálkodástudományi Kar évente két alkalommal Kutatási Hetet szervez, amelyen a kar kutatói önszerveződő alapon, színes programok keretében mutatják be egymásnak, hol tartanak kutatási területük művelésében. Ez a hét az egymás munkája megismerésének, illetve a kapcsolatépítésnek, a jövőbeli kutatói együttműködéseknek termékeny talaját adja. A kiemelt hét több programján is részt vett szerkesztőnk, Kozma Miklós, aki szubjektív körültekintésében mutatja be a Kutatási hét eseményeit, melynek naptárjából bárki kedvére böngészhet!

Ha hétfő, akkor sport!
A Sportgazdaságtani Kutatóközpont szakmai fórumával kezdődött a kiemelt hét, melynek kulisszái mögé szervezőként is módom volt betekinteni. A rendezvény célja az volt, hogy megvitathassuk a magyar sport csúcslétesítményeinek fejlesztésével és működtetésével kapcsolatos legfőbb kihívásokat és lehetőségeket. Az eddigi hazai kutatási eredményeket vázoló felvezető előadásokat András Krisztina, Máté Tünde és jómagam tartottuk, majd egy, a felütésre építkező kerekasztal-beszélgetés következett két hazai csúcslétesítmény üzemeltetői és a Kutatóközpont munkatársai részvételével. Gazsi Júlia a Hungaroring Sport Zrt., Siklósi Csaba pedig a Ferencváros által használt Groupama Arénát üzemeltető Lagardère Sports Hungary képviseletében (mindkét cég a BCE székesfehérvári Sportközgazdász MSc képzésének vállalati partnere) hangsúlyozták, hogy a nyugat-európaihoz alapelveiben hasonló létesítmény-üzemeltetési koncepció ellenére a környezeti különbségek nagyon eltérő, egyedi helyzeteket teremtenek. Ráadásul itthon jóval kevésbé tervezhető a szezon elején az éves eseményprogram (az események alig 50%-át rögzítik előre), illetve jóval alacsonyabb a bérleteladás szintje, mint például Németországban. A hallgatóság bevonásával a hazai lehetőségekről és a helyi üzemeltetési modellek kialakítása körül alakult ki izgalmas vita, ami véleményem szerint a témával foglalkozó hazai és nemzetközi kutatók számára is tapasztalatokat nyújtott.

Kedd: Vállalatgazdaságtan és felelősségvállalás – felfrissítve!
Kedden a Vállalatgazdaságtan újdonságaival kapcsolatos, országos érdeklődést kiváltó rendezvény következett. Az ország különböző egyetemein vállalatgazdaságtant oktató kollégák sokan eljöttek, az esemény középpontjában Czakó Erzsébet (a Vállalatgazdaságtan Intézet igazgatója) felvezetése után Chikán Attila beszámolója állt, aki a Vállalatgazdaságtan című alapszakos tankönyv idei frissítése során tapasztaltakból emelt ki kulcspontokat. Elmondta, hogy dilemmát jelentett a jelen üzleti gyakorlat és a jövő kérdéseinek arányos bemutatása, a szemléletformálás és a gyakorlatban használható megoldások bemutatásának egyensúlya, az üzletpolitikai (felsővezetői) és gazdálkodástechnikai (középvezetői) szemlélet megfelelő szerepeltetése a könyvben. Összességében a kötet a tudományos szakterület és a kapcsolódó üzleti gyakorlat stabil alapjait hivatott bemutatni, kitekintéssel az új irányokra. A kor szellemiségét tükröző módon konkrét változtatások kerültek a szövegbe, így mindenekelőtt az üzlet társadalmi beágyazottságának fokozott hangsúlya, a fejlődési trendekkel kapcsolatos visszafogottabb optimizmus, a globalizáció lassuló ütemű, de változatlan irányú terjedése, illetve az innováció szerepének növekedése, melyről a pécsi, miskolci, debreceni, egri, gödöllői és kecskeméti kollégákkal a kutatói és oktatási terület fejlesztése irányában folytatódott a beszélgetés. A kedd délutáni programot számomra a Responsible Research and Innovation (RRI) kutatócsoport workshopja jelentette Gáspár Judit, Matolay Réka és Toarniczky Andrea koordinálásával. Ennek a kutatócsoportnak a rendezvényein mind oktatási, mind kutatási szempontból módszertanilag frissítő megoldásokat ismerhettünk meg. Az innovatív szemléletű kollégákkal interakcióban afféle mesterkurzusként fejleszthettük készségeinket, eszközeinket. A rendezvény úgy indult, hogy minden résztvevő keresett a társadalmi igazságossággal kapcsolatos élményt az aznap reggeli programjából, és ezt egy-egy történetté formálva mondtuk el egymásnak. Ezután beszámoltunk egymásnak arról, hogy saját oktatási és kutatási tevékenységünkben a projekt eddigi fázisában mit jelentett számunkra az RRI módszertan alkalmazása. Több érdekes gondolat hangzott el, mint például az, hogy saját hitelességünket építi az RRI, és különösen olyan oktatási csoportokban hasznos, ahol nagyon sokszínű a hallgatói csapat. Ez a keret alkalmas arra, hogy a jelen és a jövő vezetőit érzékenyítsük. A nők szerepvállalása kapcsán, vagy a fenntarthatóság témájában más tanszékek kollégáival javítottunk egy esettanulmányunk feldolgozhatóságán. A workshop záró fázisában a szervezők rajzolásra hívtak fel minket, azaz saját kapcsolódó történeteink papírra vetése volt a feladat, minél vizuálisabb, grafikus formában. Két fős csapatokra bomlottunk, segítő kérdéseket tettünk fel egymásnak, látva a másik rajztehetségének kibontakozását, persze szigorú RRI-szemüvegen keresztül. Végül úgy zártuk részvételünket, hogy ki-ki megfogalmazta, milyen további akciókban gondolkodik oktatóként és kutatóként, inspirálódva az RRI-workshop élményeiből.

Szerda: Lelkesek és közömbösek
Szerdán a Kari Kutatási Bizottság beszámolóján Demeter Krisztina és Keszey Tamara adott elő a kari kollégák körében végzett felmérésről, melynek fő célja a Bizottság két és fél éves fennállása alatt történt változások, eredmények értékelése volt. A Gazdálkodástudományi Kar 226 fős oktatói állománya a kérdőív válaszai alapján megoszlott a kutatáshoz való hozzáállásuk szempontjából „lelkes” és „közömbös” klaszterekre. Egy sajátos megosztás látszódott az oktatói státuszok vonatkozásában, amennyiben a lelkes csoportban felülreprezentáltak voltak a docens és egyetemi tanár beosztású kollégák. Több további érdekesség is előkerült, minthogy például az intézeti és tanszéki értekezletek a leghatásosabb eszközök a közömbös kollégák tájékoztatására, akik más csatornákon keresztül jellemzően nem tájékozódnak az egyetem ügyeiről, főleg, ha kutatásról van szó. Vita bontakozott ki a jelenlévők körében arról, hogy kutatási tevékenységünknek milyen hatását szeretnénk látni a társadalomban, azaz a legjobb minősítésű folyóiratokban való megjelenésen túl vajon fontos-e nekünk az ismeretterjesztő jellegű megjelenés? Konszenzus látszott kibontakozni, hogy a tudományos publikáció mellett a blogírás és a népszerűsítő előadások együttesen adják a kutatói teljesítmény igazi társadalmi hatását (impact), és összességében mind a szigorúan tudományos, mind a népszerűsítő megjelenési módok terén szép fejlődési út áll előttünk. Problémaként merült fel az igazi műhelymunka intézményének hiánya, amely nem sporadikusan, hanem kiszámítható rendszerességgel része lehetne az egyetem kutatási életének. Visszatérő témaként előkerült a kutatási adminisztráció nehézkessége, amely az adminisztratív személyi állomány fejlesztésével lenne enyhíthető. Záró gondolatként merült fel, hogy a fiatal kollégáké a jövő, ezért a lelkes csoportba tartozó szenior kutatóknak célszerű lenne velük közösen publikálni, illetve mentorálni őket.

Péntek: Nyitott, részvétel-alapú és önkéntes? Legyen stratégia!
Pénteken a kari kutatási stratégiaalkotó workshopon vettem részt, amelynek fő célja a „húzó” kutatási területek azonosítása volt. Másként fogalmazva a „kritikus tömeget elérő kutatási csomópontokat” kerestük. Az alapelvek azok voltak, hogy a folyamat transzparens, a stratégiaalkotás nyitott (senkit se zárjunk ki), önkéntes (ne erőltessünk tartalmi fókuszt senkire) és részvételen alapuló legyen. A felvezetést követően bemutatkozott a kar számos kutatóközpontja, szám szerint 24 központ jelen lévő képviselője ismertette, hogy eddig mivel foglalkoztak és milyen területen vannak a továbbiakban is ambícióik. A jelenlévők kisebb kutatói csoportokra oszlottak, és egy-egy kurrens kutatási fókusz mentén vitatták meg a tudományos élet irányait. A végeredményként összeálló témák öt csomópontban összpontosultak: (1) digitalizáció, illetve robotizáció (ennek terjedése, sebessége, illetve a kapcsolódó üzletimodell-váltás), (2) a diverzitás, mint kutatási téma (mit kezdjünk vele az üzleti gyakorlatban, ha eltűnnek a határok és egyre nagyobb toleranciára van szükség), (3) a fenntarthatóság örökzöld kérdésköre (természeti, társadalmi és gazdasági vonatkozásban egyaránt), (4) a hatékonyság és eredményesség vizsgálata (mint a vállalati működés stratégiai és operatív fókuszpontjai), végül (5) a hálózati tudásmenedzsment témája (átveszik-e, illetve milyen mértékben veszik át a vállalatok gazdaságszervező szerepét a két- és többszereplős hálózatok, és milyen módon áramlik a tudás a hálózatokban). Átfogó metatémaként pedig az átalakulást hozó változás (transformative change) fogalmazódott meg, mint tovább pontosítandó megközelítés.

Talán a fenti öt program rövid összegzése is jól érzékelteti, milyen pezsgő hangulatú és progresszív beszélgetéseknek ad teret a G-Kar által félévente szervezett kutatási hét. Aki ritka vendég ezeken a rendezvényeken, talán legközelebb csatlakozik hozzánk, törzsvendégekhez!

Kozma Miklós
Üzleti Gazdaságtan Tanszék