A 20 országra kiterjedő antikorrupciós projekt (FP 7-es kutatás  - WP6 Corruption and media)  magyar eredményeit , és az erről szóló kötetet mutatták be február 23-án  Egyetemünkön, a kutatást vezető valamint abban részt vevő szociológusok. A kötetben megjelent tanulmányok elérhetők a Corvinus Kutatások repozitóriumban.

Kozma Miklós szubjektívje a most megjelent kötetről
Lapozgatva a színes, gazdag adatbázisra épülő kötetet, több megállapítás elgondolkodtatott. A kutatók adatbázisa számottevő különbségekre derített fényt a vizsgált országok (angol, francia, lett, magyar, olasz, román, szlovák) korrupciós ügyeinek összehasonlítása alapján. A legtöbb esetben a korrupciós esetek végrehajtó szereplői és nem megbízóik kerülnek reflektorfénybe a médiában, már csak azért is, mert a megbízó személyét gyakran homály fedi. Ráadásul a végrehajtók nem ritkán politikusok, akiktől nagyobb társadalmi felelősségérzet lenne elvárható, emiatt olvasottabbak a róluk írt cikkek. A megbízók háttérben maradnak, egyrészt mert személyük kevéssé ismert, így kevéssé érdekes a közvélemény számára, másrészt az oknyomozó újságírásra sok esetben nem kerül sor.

Pedig a szerzők felhívják a figyelmet az oknyomozó újságírás szerepére a korrupcióval kapcsolatos botrányok feltárásában, a vonatkozó bírósági eljárások kezdeményezésében. Megállapítják, hogy a média tulajdonosai és hirdetői jelentős befolyással bírhatnak a szerkesztői munkára, amennyiben függőségi viszony alakul ki irányukban.

A legtöbb esetben egyetlen helyi személy korrupciós ügyéről szólnak a hírek. Ennek a szerzők szerint az lehet az oka, hogy politikai eszközként használja fel a média a korrupciós ügyeket, szembenálló politikai ellenfelek érintettségét hangsúlyozva.

Kérdésként fogalmazódik meg e megállapításokat olvasva, hogy vajon milyen rendszer szintű tényezők befolyásolhatják egy adott ország adott szakterületen megmutatkozó korrupciós szintjét, és mennyiben kezelhető a probléma egy-egy végrehajtó politikus pellengérre állításával. Talán több, különösen problémásnak vélelmezhető projekt vagy tevékenység alaposabb újságírói vizsgálata nagyobb felelősség gyakorlására ösztönözheti a döntéshozókat, illetve a média szisztematikus munkája olyan felismerésekre elvezethet minket, amelyek túlmutatnak egy-egy személy érintettségén, és valamilyen rendszer szintű megoldás irányába tett lépéseket eredményezhetnek?

Szántó Zoltán a kutatás alapjairól

A Szántó Zoltán és Tóth István János által szerkesztett „ Corruption and Media in Hungary (2004-2013). Research Papers” egyik szerkesztője, Szántó Zoltán szerint hogyan tudtak több országra kiterjedő komparatív kutatást végezni olyan témáról - a korrupcióról, amelynek még a definíciója is igen eltérő?

A kutatás során ez nehéz kérdés volt, mert az eltérő országokban, eltérő kultúrákban a korrupció, illetve az ehhez kapcsolódó fogalmakat eltérő jelentéssel használják.
A kutatásban hét ország adataival dolgoztunk. Magyarország mellett  Olaszország, Szlovákia, Románia, Litvánia  vett részt a kutatásban, de az olasz  kollégák Franciaországból  és Nagy Britanniából is beemeltek mintákat  az összehasonlító kutatásba.

Az első körben nyolc olyan kulcs kategóriát jelöltünk meg, amelyről azt gondoltuk, hogy mind a 7 ország médiájában előfordulnak ezek a szavak, de kiderült, hogy ez nem így van. Egyrészt több olyan kulcsszó is szerepelt, amely egyes országokban nem működött, mert tízegynéhány év alatt nem került elő a médiában, de a különböző kulcsszavak adott ország nyelvére való lefordítása is problémát jelentett. Például a sikkasztás, hűtlen kezelés kifejezést a köznapi nyelvhasználatban, és így a médiumokban is a különböző országokban máshogy és máshogy határozzák meg. Az olasz kollégák például csodálkoztak, hogy a magyar mintában miért szerepel olyan jelentős számban ez a kifejezés, ennek nyelvhasználatbeli, jelentésbeli okai is vannak.

A részt vevő országok kutatói2004 és 2013 közötti időszakból vizsgáltak országonként 4-4 médiumot, Önök a Népszava, a HVG, a Magyar Nemzet és az Origó online felületeket választották. A mintán kvantitatív és kvalitatív elemzést végeztek. Mi volt a pontos módszertan?

Alapvetően tartalomelemzésre törekedtünk, a nagy adatbázis esetében szavak előfordulási gyakoriságát és együttes előfordulását vizsgáltuk. Bizonyos dolgok már itt kirajzolódtak. Például, hogy az adott ország sajtója korrupciós témakörben mennyire foglalkozik hazai, illetve külföldi esetekkel, nevekkel. Ezt finomítottuk, amikor egy minta alapján minden cikket elolvasva és egy kódrendszer szerint kódolva egy újabb adatbázist készítettünk- mesterszakos és Phd-s hallagtóink segítségével. A kódolást követően a HACA, vagyis a Human Assisted Content Analysis segítségével finomabb képet tudtunk kirajzolni.  A másik véglet pedig az esettanulmányok sora, ahol mélyfúrásokat végeztünk, a média szerepét előtérbe állítva a korrupciós esetek feldolgozása során.

Mire voltak kíváncsiak? Mi volt a kutatás eredeti kérdésfeltevése?

Egy leíró jellegű kérdésfeltevés, hogy egyáltalán milyen tükröt tart a média az egyes társadalmak elé?
A kutatás eredményeképpen megállapíthatjuk, hogy ez egy torztükör, több szempontból is. A különböző országokban különböző módon és különböző mértékben torzul a korrupció médiamegjelenése. Amit a médiában olvashatunk a korrupcióról, több szempontból is torzulnak, jelentős politikai befolyás érvényesül különböző csatornákon keresztül. Világosan kirajzolódik, hogy például egy kormányváltást követően akár Magyarországon, akár a vizsgált országokban milyen változásokon megy keresztül a hirdetési piac, milyen változásokon megy keresztül a jobboldali vagy baloldali kötődési médiumokban a korrupcióról szóló híradás. Ezekben az esetekben nem az az elsődleges szempont, hogy hűen tükrözzük, amit a korrupciókról föltárhatunk, hanem a politikai szempontok befolyásolják ezt a közvetítési folyamatot, ezt nálunk is világosan kimutatható.

Tóth István János a korrupció jelenségének instrumentalizációjáról

Tóth István János és munkatársai a korrupció jelenségének "instrumentalizációját" vizsgálták empirikus eszközökkel. Mit jelent ez?
 
Az instrumentalizáció azt jelenti, hogy a korrupció témáját a szereplők (pártok, vagy a média képviselői) eszközként használják fel a politikai küzdelemben.
Mintegy 12 ezer újságcikk tartalomelemzéséből azt láttuk, hogy ez a jelenség erősebb Magyarországon, mint a többi országban (pl. Szlovákiában, Olaszországban, Franciaországban, Egyesült Királyságban, vagy Litvániában) és Magyarországon a választások előtt jóval előbb kezdik el használni az újságok a korrupció témáját a választási küzdelemben, mint más országban.

Milyen összefüggésekre bukkantak az  úgynevezett "kis korrupciós" és "nagy korrupciós" ügyek média reprezentációját elemezve?

A magyar média 2003-14 között inkább foglalkozott az un. "nagy korrupciós" esetekkel, mint a mindennapi korrupcióval. Az előbbibe a szakértők a politikai korrupciós eseteket, a nagy volumenű ügyleteket szokta sorolni, a mindennapi korrupciós esetek közé meg az olyanokat, ha valaki lefizeti az úton ellenőrző rendőrt, vagy a földhivatalban egy ügyintézőt.

Míg Magyarországon a nagy korrupciós esetek tárgyalása van előtérben, addig például Franciaországban, vagy az Egyesült Királyságban fordítva, a sajtó nagyobb arányban számol be a mindennapi korrupciós esetekkel. Ez persze összefügg azzal is, hogy nálunk inkább jellemző a politikai korrupció, mint az előbbi két országban.

Hajdú Miklós az oknyomozó újságírásról

Hajdú Miklós szociológus doktorandusz és segítő hallgatók a hazai tényfeltáró-oknyomozó újságírást vizsgálták. Göbölyös Soma díjas újságírókkal interjúztak és  esettanulmányokat is készítettek. Melyek a kutatás legfontosabb következtetései?

Az esettanulmányok és az interjúk rámutattak arra, hogy mind a tulajdonosi viszonyok, mind pedig a szűk hirdetési piac által bizonyos üzleti körök markánsan befolyásolják a magyarországi médiát. A hirdetési piacon ráadásul az állam is meghatározó szereplő, ami tovább ront a helyzeten. Nemzetközi tapasztalatok is arra utalnak, hogy a hirdetési piac kis mérete és az állami hirdetések nagy aránya kedvezőtlen feltételek közé szorítják az újságírókat.
Megállapítható továbbá, hogy kevés kivételtől eltekintve a ’90-es és a 2000-es években az oknyomozó újságírás nem intézményesült a szerkesztőségekben, hanem leginkább egyéni újságírói munkán és módszereken alapult. Az utóbbi 5-7 év során alakultak ki professzionális tényfeltáró műhelyek, ahol adat-alapú újságírást és további modern technikákat alkalmaznak oknyomozó újságírók csoportjai.

Lényeges még a szervezett bűnözés, illetve a különböző érdekcsoportok közötti konfliktusok hatása is a korrupciós ügyek felderítésére, ugyanis számos eset kiszivárogtatott dokumentumoknak köszönhetően került nyilvánosságra. Végül hangsúlyoznunk kell, hogy a hazai oknyomozó újságírók kulcsfontosságú szerepet játszanak a korrupciós ügyek feltárásában és bemutatásában.