A Társadalomtudományi Kar vendégprofesszora volt Prof. Biplab Loho Choudhury, a neves indiai kommunikáció- és médiakutató a Visva-Bharati Egyetemről, a nyugat-bengáli Santiniketanból 2018. április 9-14 között. A professzor több angol nyelvű előadást tartott a Magatartástudományi és Kommunikációelméleti Intézet, valamint a Szociológia és Társadalompolitika Intézet magyar és külföldi hallgatóinak a kommunikációelmélet, a médiatörténet és a szociális problémák médiareprezentációjának témaköreiben.

Indiai és magyar egyetemi kapcsolatrendszer újjáélesztése a Corvinuson? Santiniketan – Rabindranath Tagore (1861-1941) – Germanusz Gyula (1884-1979)

Rabindranath Tagore, a világhírű polihisztor és humanista, a bengáli reneszánsz kiemelkedő egyénisége, az első irodalmi Nobel-díjas hindu költő Indiában, 1918-ban alapította meg a Visva-Bharati Egyetemet azzal a céllal, hogy az intézmény az „egész világ fészke” legyen, ahol „nyugat és kelet randevúja” zajlik majd. Céljainak megvalósítása érdekében európai, japán, tibeti, kínai, orosz tudósokat és egyetemi oktatókat keresett világszerte, és hívott meg Satiniketanba. Az Iszlámtörténeti Tanszék vezetője és annak első professzora a nemzetközi hírű magyar orientalista, arab nyelvész és kultúrtörténeti író, Germanusz Gyula volt, aki feleségével, Hajnóczy Rózsával négy évig élt Santiniketanban. Az indiai élmények megörökítéseként, Hajnóczy Rózsa neve alatt, Germanusz 1934-ben írta meg a magyar közönség számára akkoriban nagyon népszerű Bengáli tűz című könyvet.

Santiniketan és Budapest történelmi öröksége talán újraéleszthető és továbbvihető a Budapesti Corvinus Egyetem és a Visva-Bharati Egyetem együttműködése során. Az első lépések már megtörténtek 2017 októberében, amikor Dr. Havril Ágnes, aki a Szociológia és Társadalompolitika Intézetben nyelvészetet és szociolingvisztikát tanít angol nyelven, egyhetes meghívást kapott Santiniketanba, és előadásokat tartott a hindu egyetemi hallgatóknak kutatási eredményeiről az interkulturális kompetencia témakörében. Prof. Biplab Loho Choudhury a hallgatók körében nagyon népszerű előadásai mellett itt tartózkodása alatt hivatalos megbeszélést tartott Dr. Aczél Petrával, a Magatartástudományi és Kommunikációelméleti Intézet igazgatójával egy lehetséges jövőbeli oktatási, kutatási, publikációs és hallgatói/oktatói csereprogram egyetemi együttműködésről.

Szemléletbeli különbségek a nyugati és keleti kommunikációelméletek komponensei között

Biplab Loho Choudhury kutatásai alapján a nyugati domináns kommunikációelméleti diskurzus legfőbb jellegzetessége a funkcionális használhatóság jegyében zajlik a 20. század elejétől kezdve, melynek alapját az ókori görög és az amerikai-európai szocio-politikai rendszer hasonlósága adja. Ennek lényege, hogy az ókori görög városállamok közötti háborúk, valamint az Európában zajlott két világháború mindkét rendszert arra ösztökélte, hogy olyan kommunikációs retorikát alkalmazzon, mely „retorika mint eszköz” (Arisztotelész) megfelel a funkcionális hasznosság céljának a gyakorlati diskurzus és az elméleti kutatások területén egyaránt. Így a modern nyugati kommunikáció-modellek többségében a kommunikációs alkotóelemek szelektív módon jelennek meg.

Ezzel ellentétben egyes ősi civilizációk – mint India, Kína, Perzsia és Egyiptom – megőrizték az évezredes kommunikációs hagyományok és tanulmányok eredményeit. Az Ősi Indiai Kommunikációs Gondolkodás alapját a természet, az erkölcsi világkép és a gyakorlat harmóniája jellemzi. A Modern Indiai Kommunikációelmélet az állandó változások, diverzifikációk és multikulturalitás keretei között ötvözte az ősi indiai civilizáció diskurzuselemeit a jelenlegi szociális, politikai, kulturális és filozófiai elemekkel. Az indiai kommunikációs modell – a nyugati elméletek komponensei mellett – lényeges alkotóeleme még az érzelem (Rasa elmélet) és a filozófiai perspektíva. Az érzelem, az intelligencia, valamint a filozófiai perspektíva (erkölcsi világkép) állandó kölcsönhatása az alapja mindenféle humán interperszonális, csoportos és tömegkommunikációnak a jelenkori indiai kommunikációelméletekben.