A főnök sztorija meg a kőleves


Több mint 25 éve dolgozom felsővezetőkkel, kezdetben kollégájukként, egy ideje pedig segítő, tanácsadó partnerükként. Míg azonban a gyakorlatban főként arról szereztem tapasztalatokat, hogyan gondolkodnak önmagukról ők, addig független kutatóként inkább azokat a percepciókat vizsgáltam, amelyeket másokban keltenek. E két irány ért össze végül a doktori kutatásomat elindító sejtésben: vagyis, hogy azonosítható-e a leader személyiségtípus a saját szavai, mondatatai - azaz a narratívája által? Valamint, megragadható-e valamilyen sajátos leader identitás ezen a narratíván keresztül? Ha igen, melyek ezek a sajátosságok?
A felsejlő probléma azért is izgalmasnak tűnt, mert kutatásához interdiszciplináris megközelítésre volt szükség: hiszen kommunikációtudományi szemlélettel szándékoztam vizsgálni egy olyan társadalmi csoportot, amelyet eddig jellemzően más diszciplínák (például a szociológia, szociálpszichológia, vezetéstudomány) definiáltak.

Azaz: kőlevest kellett főzni. Éppen úgy, mint a mesebeli katona, aki beállít a faluba, és azt állítja, hogy az úton talált kőből fog levest készíteni. A falubeliek kíváncsisága és a katona furfangja folytán az éléskamrákból a leves valamennyi hozzávalója sorra belekerül a fazékba: a só, a kolbász meg a káposzta is.
Éppen így, csupa olyasmivel igyekeztem főzni én is, ami nem volt a tarisznyámban, de a „kölcsönvett” hozzávalókkal végül mégis elboldogultam. A lényeg persze itt is a kő, vagyis a probléma maga. Azt én hoztam.

A probléma pedig az a megfigyelés, hogy emberek egy jól azonosítható csoportjának verbális kommunikációja világosan felismerhető karakterjegyeket mutat, de ez a jelenség nem írható le a csoport szokványos vagy ismert meghatározásaival.

A hat éves munka során több kisebb kutatást is elvégeztem, amelyek végül egy lazán összefűzhető, de koherens láncolattá álltak össze. A munka emiatt kétségkívül rendhagyó szerkezetű, mivel a disszertációm sztorija maga is narratíva.

A pilotok közül legizgalmasabb számomra az volt, amelyben annak igyekeztem utánajárni, miért beszélnek olyan különös szenvedéllyel a vezetők az általuk hobbiként űzött sportról. Megfigyeltem, hogy nagyon gyakran metaforáikat, hasonlataikat is innen merítik, és olykor egészen szembetűnő a hasonlóság vezetői karakterük és választott sportjuk között.  A vizsgálatban kiderült, hogy a vezetők kifejezetten tudatosan építik bele eszköztárukba a sportban szerzett kompetenciákat, és ugyanilyen tudatosan használják szellemi vagy mentális erőnlétük növelésére, karbantartására vagy akár orientációjára a sport kinálta lehetőségeket. Azaz, a leaderek esetében a tudatosan választott sport nemcsak a test edzését szolgálja, hanem a leader identitást is izmosabbá teszi.

A kisebb kutatások során világossá vált az is, hogy a disszertáció súlypontját, a nagy kutatást, amelyben hipotéziseimet igazolhatom, élettörténeti narratívákra kell alapozni. Ennek eredményei végül számomra is meglepőek voltak.

Igazolódott, hogy a leader narratívák valóban nagyon sajátos és kitűnően azonosítható konstrukciók. Formájukat tekintve leginkább az eposz műfajára emlékeztetnek, míg a nem vezetők által elbeszélt élettörténetek inkább a regény különféle típusaihoz hasonlatosak. Azaz: a leaderek cselekedeteiket beszélik el - míg mások azt, ami megtörtént velük.

Kiderült az is, hogy a vezetői élettörténetekben a dolgok irányítására való késztetés a dolgok magyarázatának szüntelen igényével párosul. Úgy is mondhatnánk, hogy a leader személyiség önazonosságnak elválaszthatatlan eleme a társadalmi, szellemi kontextus részletes bemutatása, és ezzel együtt a szüntelen revízió, restitúció, az identitás épületének újratervezése és a teljes kognitív séma újrafalazása.

A részletes elemzéssel számos további trendet és sok finom részletet is sikerült megjeleníteni a vizsgált mintán: például, hogy a morális kérdésekben nagyon világos törésvonalak vannak a gender-identitás mentén, vagy hogy a vezetőkben az autonómia-igény mellett milyen szembeszökően magas az emberi kapcsolatok, kapcsolódások iránti vágyódás is.

A disszertáció legfontosabb eredménye azonban talán mégis az, ha sikerült meggyőzően érvelni: lehetséges és akár a praxis számára is roppant releváns lehet egy kommunikációs alapú leadership elmélet kidolgozása.  Az addig vezető út azonban még nyilván igen fáradságos lesz a diszciplínák torlódó kőzetlemezei között.
Ahogyan arra Szent Ágoston is int a Vallomásokban: „Bizony több szót pazarol a kutatás, mint a megtalálás. Hosszabb a kérés, mint az elnyerés. Munkásabb a kéz a kopogásban, semmint az ajándék elfogadásában.”

Mihalik Judit
„A leader identitás reprezentációja az élettörténeti narratívában
(Társadalmi Kommunikáció Doktori Iskola)
A disszertáció elérhető a Corvinus Egyetem PhD gyűjteményében