Beszélgetőpartnerem ezúttal Kállay László volt, a Vállalkozásfejlesztési Intézet docense. Egyik fő kutatási területe az utóbbi években az állami támogatások morális kockázatának vizsgálata. Gyakran hallott érvelés, hogy a hazai kis- és középvállalati szektor fejlődésének gátját e vállalatok tőkeszegénysége jelenti, ezért számukra állami támogatás biztosítása – e vállalatok feltőkésítése – megindíthatja e szektor fejlődését. Ehhez kapcsolódó tény, hogy a mostani kormányzati fejlesztéspolitika egyik központi eszközét a vissza nem térítendő támogatások jelentik. Az uniós fejlesztési források felhasználásának kormányhatározatban rögzített prioritása a közvetlen gazdaságfejlesztés támogatása.

Vajon mennyire eredményesen és hatékonyan tud működni az állami támogatások e módja? Mikro-szemléletű modellben László azt vizsgálja, milyen megoldásokat választanak a vállalatok, ha ilyen jellegű külső forrást kapnak. A vissza nem térítendő állami támogatás nem „ingyen pénz”, azaz kamatmentes kölcsön, hanem olyan forrás, aminek „negatív ára” van, hiszen vissza sem kell fizetni. A menedzsmentfókuszú problémát az jelenti, hogy ebben a helyzetben elválik a beruházási projektek hasznának és a vállalkozók, illetve vállalatvezetők személyes hasznának kérdése, hiszen úgy kap valamit a vállalkozó, hogy cserébe nem kell adnia semmit. Más megközelítésben arról van szó, hogy e támogatásokon keresztül egyébként veszteséges vállalatok válhatnak papíron nyereségessé, azaz olyan jövedelmet mutatunk ki, amely e támogatás nélkül nem létezne. Becsapjuk magunkat!

Gazdaságpolitikai szempontból kulcskérdés, hogy a mindenkori kormányzat felvállalja-e azt a döntést, hogy a hatékonyan működő, adott esetben nyereséges vállalatokat támogassa, tehát a támogatás megítélésébe piaci elveket tükröztessen. Tovább árnyalja a kérdést, hogy még a hatékony, nyereséges vállalatok sem mindegy, hogy mire, hogyan használják fel e támogatásokat, azaz értéknövelő módon vagy sem. E komplex, normatív szempontból pozitív gazdaságpolitikai döntéshez szükséges lenne a döntéshozó megfelelő informáltsága, illetve az a szándék, hogy ne csak az Uniós források elköltését biztosítsuk, hanem tényleges gazdaságfejlesztési hatást érjünk el. László hangsúlyozza, hogy mind e szándék meglétének, mind a szükséges döntéshozói informáltság biztosításának alapfeltétele lenne a támogatási rendszer kialakítását megelőző hatáselemző tanulmányok elkészítése.

Vegyünk egy nagy levegőt, és a „mi lenne jó” kérdés mögött nézzük meg, hogy a jelen gyakorlat milyen következményekkel jár. László kutatási eredményei alapján már rövid távú, azonnal érzékelhető következményei is jelentkeznek a nem kellően előkészített módon folyósított vissza nem térítendő kormányzati támogatásoknak. A vállalati szektor érintett része döntéseiben megmutatkozik, hogy „rászoktak” e támogatásokra, tevékenységüket hozzáigazították a források létéhez. E vállalatok versenyképessége nem javul.

A sokakat érdeklő kutatási terület további művelésébe László szívesen látná modellezésben jártas kollégák közreműködését, hogy a vissza nem térítendő állami támogatások hatását a vállalati szektorban további dimenziókban vizsgálhassa. A kérdés továbbá vállalatfinanszírozással foglalkozó kutatók érdeklődését is megtalálhatja, mivel ez a finanszírozási forma jelenleg a gazdaságban olyan tömegesen jelenik meg, hogy a makrogazdasági ingerküszöböt meghaladó mértékben befolyásolja a vállalatok működési feltételeit.  Makrogazdasággal foglalkozó kutatókkal szívesen vizsgálná a jelenség kiterjedt makrogazdasági hatásait. A vállalati stratégiával foglalkozó kutatók is megtalálhatják saját szakterületi kapcsolódásukat, mivel érzékelhető jelenség, hogy az érintett vállalatok már nem (teljes mértékben) a piacra fejlesztik termékeiket, hanem a pályázatok kiaknázására törekednek. Speciális számviteli problémák is felmerülnek e támogatások megfelelő elszámolásának során.

Sokakat, sokunkat érintő kutatási tárgykörről van szó. László mégis kutatásától elsősorban azt várja, reméli, hogy a kormányzati döntéshozatal gyakorlatába minél több hasonló irányultságú elemzés beépül, s így érezhessük e támogatásoknak a vállalatok versenyképességének növekedésében jelentkező eredményét.

Kozma Miklós
Üzleti gazdaságtan tanszék