Átadták az idei Káldor díjat

Káldor-díj átadás

A Budapesti Corvinus Egyetem dísztermében ma délelőtt került sor a Káldor-díj átadására és a díjazott közgazdász előadására. A magyar származású közgazdász, az Angliában dolgozó és 1986. szeptemberében elhunyt Káldor Miklós emlékére alapított díjat 1999 óta adják át. Káldor-díjban olyan hazai közgazdász részesülhet, aki munkásságával jelentősen hozzájárult a magyar gazdaságpolitikai problémák megoldásához, vagy azok értelmezéséhez. A jelölést a Corvinus Egyetem Gazdaságpolitika tanszéke végzi, a végső döntést azonban egy 9 tagú anonim zsűri hozza meg minden évben. Az idei díjazott Romhányi Balázs közgazdász, a Költségvetési Felelősségi Intézet alapítója, a költségvetési politika gyakorlatát tanítja a Közép-Európai Egyetemen. A Corvinus Kioszk kérdéseire a díjazott válaszol.

Ön az előadásában az alappálya közgazdasági jelentőségét ismertette. Hogyan definiálja ezt a fogalmat? Mit jelent ez?
Az alappálya egy olyan, modell alapú hipotetikus kivetítés, amely azt mondja meg, hogy egy rendszer főbb állapotjellemzői külső beavatkozás nélkül hogyan fognak alakulni valós későbbi időpontokban. Az egyik fontos eleme a meghatározásnak, hogy mit tekintünk a rendszer részének, és ehhez képest mit tekintünk külső beavatkozásnak. Ez természetesen attól is függ, hogy mi az alappálya készítésének célja. A másik fontos elem, hogy valós időben számol, nem pedig logikai időben, mint ahogyan például egy elméleti makroökonómiai modell konvergál az általános egyensúlyhoz. A közép- és hosszú távú kormányzati stratégiai papírok jellemzően leírnak egy rossz kiinduló helyzetet, felhívják a figyelmet erősségekre, gyengeségekre, lehetőségekre és veszélyekre, majd leírnak egy kívánatos célállapotot, és végül a beavatkozási lehetőségek listájáról megjelölik a szerzők szerint célravezetőket. Aztán telik-múlik az idő, és már a 10 éves stratégia végrehajtási időszakának harmadik évében sem lehet tudni, hogy az aktuális – még mindig elég rossz – állapot egyáltalán jobb-e annál, mint ahol az intézkedések nélkül tartanánk. Ezt csak akkor tudhatnánk, ha az induláskor készült volna egy alappálya.

Néhány történelmi példát említett. Az 1798-as Malthus-féle demográfiai vízió, vagy az 1972-es Meadows-jelentés mire adnak példát? És milyen mai példákat tud említeni az alappálya módszerének alkalmazására?
A két említett példa nem csak az adott tudományterület fejlődésére volt igen nagy hatással, hanem hosszú távon irányt adott közpolitikai döntéseknek is. Miután például a Meadows-jelentés kimutatta a természeti erőforrások hosszú távú növekedés-korlátozó hatását, jelentősen felgyorsultak az ENSZ környezetvédelmi stratégiájával kapcsolatos tárgyalások. Sok jegybank (a magyar nem tartozik ezek közé), amikor inflációs előrejelzést készít, akkor azt feltételezi, hogy a jegybanki kamatláb a teljes kivetítési horizonton változatlan, vagyis a vizsgált rendszer, a gazdaság egésze szempontjából az alapkamatról döntő monetáris tanácsot külső beavatkozónak tekinti. Sok független költségvetési intézmény (a magyar nem), amikor alappályát készít, akkor azt feltételezi, hogy a törvények a teljes kivetítési horizonton változatlanok maradnak, vagyis a vizsgált rendszer, a gazdaság egésze szempontjából a parlament külső beavatkozó. Az Európai Bizottság rendszeresen készít 40 évre előretekintő alappályát (Ageing Report) arról, hogy a tagországokban az általános öregedés milyen hatással lesz a költségvetési politika fenntarthatóságára. A Költségvetési Felelősségi Intézetben (www.kfib.hu) a magyar makrogazdasági és költségvetési folyamatok alakulására vonatkozóan szoktunk 4 éves horizontú alappályákat készíteni.

Kik készíthetnék el az alappályát, milyen módszertan alapján? Hiszen ebben is szakmai konszenzusra van szükség, hogy melyek a legfontosabb alapadatok egy- egy szakmapolitikai részterületnél.
Alappályából természetesen nem egy van. Minden részterületen szükség lehet sajátos módszerekre és feltételezésekre. Nyilván más adatokra, összefüggésekre és jelenségekre kell figyelni akkor, ha valaki a globális felmelegedés beavatkozások nélkül várható tempóját és következményeit akarja modellezni, mintha arra lenne kíváncsi, hogy hova fog vezetni, ha nem teszünk semmit a romák integrálásáért. Mivel az alappálya, mint egyrészt modell alapú kivetítés, másrészt pozitív, nem pedig normatív megközelítést jelent, eleve tudományos, kutatói műfaj. Természetesen az államigazgatásban dolgozó szakértők is kell, hogy tudjanak alappályát készíteni és értelmezni, de túlságosan közel a döntéshozókhoz sokszor nagy a kísértés a vágyalapú gondolkodásra, ami abban is megnyilvánulhat, hogy mesterségesen túl feketére, vagy éppen túl rózsaszínre festenek egy alappályát. Ilyenek készítésére lényegesen kedvezőbb környezetet biztosíthatnak független kutatóhelyek. Azt ugyanakkor látni kell, hogy részletesen kidolgozott és publikált alappályák klasszikus közjószágok. Nincs olyan magánszereplő, akinek érdemes lenne egyedül megfizetnie a költségét, miközben mindenki más is élvezi a hasznát. Magyarországon nem erre megy az alappálya, de kívánatos célállapot lenne, ha minden fontos közpolitikai területen közpénzből lehetne ilyen jellegű független kutatásokat finanszírozni.