A negyedik ipari forradalomban a fizikai gépek és tárgyak egy „nagy egészbe”, egy intelligens, a fizikai, biológiai és digitális világot összekapcsoló információs rendszerbe ágyazódnak, ezzel rengeteg új kihívást teremtve a társadalom egészének: fejlődés és átalakulás sosem maradhat társadalmi változás nélkül, egyes szakmák az ipar 4.0 miatt értéktelenné válnak, azonban mások felértékelődnek, esetleg új ágazatok jelennek meg. Arról, hogy a már ébredező új rendszereket, gyárstruktúrákat hogyan kell elképzelnünk, milyen lesz a szép új világ, és merre tartunk benne mi – Európa, magyarok –, a Gazdasági Kar Kutatási Hetének január 18-ai konferenciáján beszélték meg egy workshop keretein belül a téma kutatói.

A digitális gazdaság által létrehozott folyamatokat az első ipari forradalommal lehet párhuzamba állítani. Akkor a mezőgazdaság mindent megváltoztatva átadta helyét az iparnak, most az ipar szorul háttérbe, és adja át a domináns szerepet a tercier és kvaterner szektornak. Az industry 4.0 által létrehozott új világban a szolgáltatások felértékelődnek, a robotfejlesztések egészen új magaslatokig jutnak, a korábban elképzelhetetlennek tartott gondolkodás mellett a robotok érzelemkifejezésre, finommechanikai mozgásokra is képesek (A 2015-ben Hongkongban bemutatott humán robot, Sophia 2018 januárjában már önállóan tudott járni). Fejlődik a nanotechnológia, és megjelennek az additív termelési eljárások, mint például a 3D nyomtatás, mely a világon elsőként teszi lehetővé, hogy az előállított termékek egyszerre legyenek egyediek és készüljenek minimális költséggel.

Továbbá beszélhetünk az adatfeldolgozás mértékének növekedéséről (big data), a gyártási folyamatok optimalizálásáról, a machine to machine kommunikációról (azaz a gépek közti automatizált kommunikációról, ami a munkafolyamatok összehangoltságáért felelős), illetve a gyártás nyomon követhetőségének megteremtéséről (ami egy esetleges termelési hibánál nagyon fontos, hiszen pontos paraméterek alapján lehet a termékeket visszahívni, a problémát orvosolni).

A gyárak átalakulása egy kettős mércének való megfelelési igény mentén zajlik. Egyrészt megjelenik a fogyasztói nyomás: az igény a minőségibb, olcsóbb termékek iránt, valamint egy belső nyomás a hatékonyság, produktivitás folyamatos növelésével kapcsolatban, mert a piacon jelen lévő vetélytársak innovációira, különösen a gyorsan változó iparágak esetében fontos a gyors válaszadás. A két nyomás egyenesének metszéspontja az új technológiák alkalmazásában található, mely az ipar 4.0-t igazán komplexszé teszi: rengeteg új dolgot kell megtanulniuk a munkavállalóknak, más képességek részesülnek előnyben, és ennek következtében más tényezők határozzák meg egy ország gazdaságának erősségét.

„Csak az lehet egy nagy változási folyamat győztese, aki nem sodródik a változással, hanem keményen készül arra”
– mondta Boda György előadása elején, melyben ismertette a 90 országot vizsgáló Rodrik tanulmány alapján készített trendfüggvényeket, melyek az országok fejlettségi szintjét és ipari részarányát prezentálták. A kutatási eredmények azt mutatják, hogy a fejlett országokban visszaszorul az ipar részaránya, az abba fektetett tőke mennyisége egy bizonyos gazdasági fejlettség elérése után csökken. A kirajzolódó trendeket Boda vizsgálatai alapján a V4-es országok nem követik, amit a workshopon részt vevő kutatók egybehangzó véleménye szerint egy új komparatív előny kialakításával lehetne orvosolni.

Mivel az anyagi tőkebefektetés csökkenését figyelembe véve nem magyarázható, hogy miért nem hanyatlott a fejlett országok termelése, a jelenségre választ adó okot az immateriális tőkefejlesztésben kell keresnünk. Ha Magyarország csak ipar 4.0-nak fogja fel ezt a széleskörű folyamatot, nem fog tudni hatékonyan változni. Hatékony változásra pedig szükség van, hiszen a fejlődés és versenyképesség kulcsa az upgradingben keresendő. Az upgradingre remek az ázsiai példa: az ázsiai régiók átvállalták a fejlett országoknak kedvezőtlen gazdasági tevékenységeket, majd ezeket alapul véve fejlesztésekbe kezdtek. A Samsung gyár is ilyen módon, új komparatív előny létrehozásával emelkedett ki a piacon.

Mi a helyzet a magyar ipar 4.0 jelenével? Alszunk még? És ha igen, milyen lesz az ébredés?
A magyar vidéken megfigyelhető trendek alapján kijelenthető, hogy az iparosítás egy túlélési stratégia: a leggazdagabbnak vélt vidéki megyék a legiparosítottabbak, azonban iparszerkezetük jellemzően kiegyensúlyozatlan, azaz egy iparágra kiélezett (az iparszerkezetnek Győrben 80, Bács-Kiskun megyében 62%-a a gépjárműiparra támaszkodik), ami innovációk hiányában rengeteg kockázati tényezőt rejt magában. A digitális átmenet infrastruktúrájának kiépítése egy költséges és bonyolult folyamat, amit egyszerre kell több, összehangolt síkon kivitelezni. Ezért a tárgyi eszközállomány észlelhető növekedésén keresztül könnyen megfigyelhető, melyik vállalat kezdett bele az átalakulásba. A külföldi nagyvállalatoknak 1000 milliárd forinttal nőtt a tárgyi eszközállományuk, míg a magyar cégek vizsgálatakor csökkenő tendenciát figyelhetünk meg. A magyarországi iparra kiélezett régióknak a beruházások mulasztása nagyon kockázatos. Mivel a külföldi cégeknek nem érdeke a magyar iparfejlesztés, a változást a magyar cégeknek kell elhozniuk, amiknek vizsgálatakor a nagyvállalatokra is jellemző összevonódást figyelhetjük meg, az ipar 4.0-s fejlesztések viszont még váratnak magukra.

Milyen a Kompetens leader 4.0?
Az Ipar 4.0 velejárója, hogy nem csupán technológiai szinten hoz változást, hanem a vezetők szerepének, szerepfelfogásának újradefiniálását is szükségessé teszi. A digitális transzformáció kompetenciák szintjén való vizsgálatakor Szabó Zsolt Roland arra az eredményre jutott, hogy a vezetőknek nyitottabbnak, bevonóbbnak kell lenniük, hiszen már sokkal magasabban képzett munkavállalókkal kell jóval összehangoltabban együtt dolgozniuk. Továbbá nélkülözhetetlen részükről a kreativitás, a kísérletező kedv és a tanulás iránti igény, mivel az iparfejlődés, fejlesztés időszakában a versenyképesség érdekében elengedhetetlen az innovációkra való törekvés, illetve nyitottság. Végezetül megjegyzi, hogy a legfontosabb változás az, hogy a vezetőknek nem csak a saját cégükben, vállalatukban kell gondolkodniuk, hanem a vevő vevőinek a vevőit kell megérteniük, a kooperációhoz az egész hálózatot és az abban elfoglalt szerepüket kell tudni értelmezni.

Veres Renáta