“Griff nach der Weltmacht” Tefner Zoltán, egy történészvita formai sajátosságairól

1959 körül, miután megnyitották az 1914–1918 közötti levéltári anyagokat a nagyközönség előtt, heves történészvita robbant ki Nyugat-Németországban, amely tovább gyűrűzött, és hatása alá vonta az egész német nyilvánosságot. A nagy energiákat felszabadító impulzust Fritz Fischer hamburgi történészprofesszor „Griff nach der Weltmacht” című munkája adta, amelyben egyenlőséget tett Németország első világháborús és második világháborús világhatalmi tervei között. Az előadás erről a vitáról szólt, hangsúlyt helyezve magára szerzőre és a négy legnagyobb nevű ellenfelére. Gerhard Ritter, Hans Herzfeld, Carl Dietrich Erdmann, Egmont Zechlin tézisei reciprok megfogalmazásai voltak Fischer téziseinek: a háborút semelyik felelős német politikus nem akarta, a tragikus dramaturgia és a Sors akarta így (nem éppen tudományos érvényű megközelítés), a háború nem következménye a wilhelmiánus „Weltpolitik”-nak (valójában az volt), becsületes védelmi háborúnak indult (nem volt védelmi háború), a háború alatt a katonai lobby Hindenburggal és Ludendorffal az élen „megfosztotta hatalmától” a politikai vezetést, nem volt kontinuitás 1914 és 1939 között (tengernyi 1914-18-as levéltári dokumentum bizonyítja, hogy világuralmi ötletek nem teljesen 1933 után születtek). Fischer az 1964-es berlini történészkongresszuson elszántan védekezett ezen megállapításokkal szemben.

A kérdést az előadás úgy vetette fel, hogy mennyire befolyásolta Fischer négy ellenfelét az érzelmi tényező, s a látszólag tudományos érvelés mögött ott vannak-e a tisztánlátást elhomályosító érzelmi momentumok. Az előadó megállapította, hogy a tisztánlátás és a torzulás kérdése a racionalitás alapján, és a történeti kutatás módszereivel nem válaszolható meg. Ezért az előadó a jelentéstudomány, a szemiotika egyes alapvető fogalmait próbálta segítségül hívni. A nyelvi érzelmi kifejezés eszközeinek segítségével végzett elemzése érzékeltette, hogy Fischer opponenseinek szövegeiben, nyelvezetüknek mélystruktúráiban ott rejtőzik az emóció, s a látszólag tárgyilagos, elemző értekezések Fischerrel vitatkozva torzulásokhoz vezettek.