Vajon a nemi szerepeket is elfedi az iskolai köpeny, vagy épp az iskolai színpad lenne az a terület, ahol jobban kiütköznek a nemi egyenlőtlenségek? A tanárok enyhítik vagy felerősítik ezeket a hatásokat? És egyáltalán mi van az iskolások fejében a nemi különbségekkel kapcsolatban? Ilyen és ehhez hasonló kérdésekre keresi a válaszokat Rédai Dorottya, a CEU oktatója kutatói munkája során. Az LMBT Történeti Hónap keretében a Budapesti Corvinus Egyetemen tartott előadásában a legfrissebb eredményeket mutatta be az egyetemista közönségnek 2019. február 28-án, a BCE TársadalmiNem- és Kultúrakutató Központja által szervezett eseményen.

Rédai Dorottya előadásában első körben felvázolta, hogy mi az az ív, amit a társadalmi nem oktatásban betöltött szerepének vizsgálata bejárt az utóbbi évtizedekben. A vizsgálódások feminista aktivisták kezdeményezésével a ’70-es években indultak, melyek a későbbiekben eltérő eredményességgel kerültek be a különböző országok egyetemi tananyagába. A korszak legnagyobb kérdéseit a nemiszerep-elméletek kritikája adta, melyben leginkább a tanár szerepét vizsgálták. Miért van az, hogy más szempontok alapján értékelik a fiúk és lányok munkáját? Egy lánynak mindig szépen kell írnia a füzetébe, miközben a fiúknak lehet rendezetlen az írásképe? A fiúknak jobbnak kell lenniük matekból és természettudományokból, hiszen ezek vezetnek komoly állásokhoz, míg a lányoknak maradnak a humán tantárgyak? A korai vizsgálatok azzal a szándékkal indultak el, hogy a felnőtt világban tapasztalható munkahelyi és családi különbségek gyökerét az iskolai gyakorlat során felkutassák, hogy mintegy a gyökerénél tudjanak hatni az emancipációs folyamatokra.

A ’80-as évektől kibővült a vizsgálatok spektruma, így már nem csak a fehér középosztálybeli nők és lányok helyzetét vizsgálták, hanem az interszekcionalitás és a szexuális irányultság szempontjait is igyekeztek figyelembe venni, rámutatva, hogy nem csak a férfi-nő különbségtétel van jelen a közép- és felsőoktatásban, hanem sokkal mozaikosabb képet kell vizsgálnunk a folyamatok megértéséhez. A magyarországi kutatások több lépéssel le vannak maradva a nyugatiakhoz képest, a komoly vizsgálatok is a kvantitatív irányvonalat követik, és hiányoznak az interszekcionális szempontok is Rédai szerint.

Saját doktori kutatásában középiskolai diákokat, oktatókat, igazgatókat és védőnőket kérdezett meg arról, hogyan jelenik meg a korosztály életében a szexuális gondolkodás, hogyan hatnak erre az etnikai, nemi és osztálybeli különbségek, hogyan termelődnek ezek újra a hétköznapi beszédben. A diskurzuselemzéssel és etnográfiai módszerekkel a homofóbiát is kutatta, melynek serdülőkori kialakulása során a legfontosabb kérdés a diákok közt, hogy ennek mi lehet az oka, és hogy mennyiben tartják ezt rendellenességnek, a normálistól való eltérésnek. Szerencsére a vizsgálat alapján az elmúlt évtizedben ennek mértéke jelentősen csökkent, a hozzáállás az elfogadás irányába tolódik.

Rédai bemutatott egy másik kutatási projektet, a Gender Equality Charter Markot (Nemi Esélyegyenlőségi Mutató), mely a társadalmi nem kialakulásának iskolai folyamatait igyekszik feltárni az EU országaiban. Vizsgálták a tanári szerep elnőiesedését, mellyel együtt a férfi pedagógusok sok helyen „különleges bánásmódban”, kiváltságos figyelemben részesülnek. A nemi szerepek kialakulását sok oktató a kisiskolás korra helyezi, így ezzel szerintük a középiskolában már nem igazán lehet mit tenni. Kérdésként merült még fel, hogy mit lehet kezdeni azzal, hogy a tananyagban több területen fölülreprezentáltak a férfiak, hiszen ez akár a diákok jövőbeli céljait is alakítja, komoly példaképeket állítva minden tudományterületen és művészeti ágban. A projekt megvizsgálja az iskolai erőszak és az úgynevezett „bullying” nemi vetületeit, mennyiben érinti ez a különböző társadalmi nemhez tartozó, és más-más szexuális orientációval rendelkező diákokat, és mit tudnak kezdeni mindezzel a tanárok.

Rédai Dorottya előadásában a gender közoktatásbeli megjelenését mutatta be, történeti áttekintést nyújtott a vizsgálatok specializálódásában és az elvárt szempontok bővülésében. A középiskolai diskurzusban még mindig jelentősek a nemi különbségek a tekintetben, hogy mi tartozik a lányok és fiúk vélt szerepéhez, illetve, hogy mit is „kell” gondolni az eltérő szexuális orientációjú társainkról. Ugyanakkor az előadás időbeli korlátai már nem hagytak teret arra, hogy terítékre kerüljön egy fontosnak tekinthető kérdés, miszerint milyen segítséget kaphatnak a diákok és az oktatók, hogy a fenti területeken változtatni tudjanak, hiszen csupán az állami oktatáspolitikát nem tehetjük felelőssé a változások lassúságáért. A teltházas előadás azt sugallja, hogy nagy az érdeklődés a téma irányába, így remélhetjük, hogy a jövőben a kimaradó kérdések is terítékre fognak kerülni.